Az új évezred elején a rendszer- és eszmeváltásokba belefáradt, belerokkant emberekről, saját mániáikba süppedt sorsokról szólnak ezek a novella-történetek: ízig-vérig mai korrajzok, néha szociografikus pontosságú helyzetjelentések, máskor költői portrék vagy metszően pontos víziók. A színhelyek szimbolikusak – a városból, lepattant kocsmákból ívelve a Badacsony felé –: reményeink egykori játéktere, az egyszervolt vidámpark.
Csikós Attila (1969) író, dramaturg. Szombathelyen született, jelenleg Óbudán él.
Vidámpark 2 csillagozás
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Ebben megéreztem a szomorúság szelét. Hogy van egy író. Ha a világ egy korsó sör, ő a korsó falára száradt tegnapi habot látja. És érzi, hogy ezt el kell mondania, meg kell írnia – úgy, ahogy csak ő tudja megírni. Előveszi a jelzőket, a metaforákat, amelyek nem elcsépeltek azért, de – hogy óvatosak legyünk – mind ismerős valahonnan. Mert irodalomként akarja megírni, hisz úgy véli, az irodalom valami emelkedett, magasztos dolog, pont a megfelelő köntös annak az érzésnek, ami őt belülről feszíti. Nem érzékeli a kockázatot, hogy az irodalmasítás a szöveget alkalmasint távolabb viszi majd az élettől, vagy ha érzékeli, hát úgy van vele, ez csekély ár a jutalomhoz képest, hogy irodalomnak nevezhetjük majd a végeredményt. És a szöveg, a novella végül elkészül, az író pedig talán hátradől, hogy igen, ebben benne van a szívem meg a lelkem.
De ez „csak” az ő szíve és az ő lelke, nem az őt körülvevő világé. Így hát amikor az írás az olvasóval találkozik, az olvasó (ez esetben én) – bár szimpatizál a szándékkal és értékeli az apró részeredményeket – az egész miskulanciát úgy általában véve érdektelennek tartja. Az író teljes világa, sajátlagos látásmódja a szövegekbe szorítva, és egy olvasó, aki a vállát vonogatja közben. Szerintem ez igazán lelombozó dolog.
Hétköznapi történetek lennének ezek, de valahogy mégsem azok. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a hétköznapi történetek ellentétei.
Nem éreztem elég személyesnek ezeket a novellákat, nincs közvetlenség. A konklúziók ingatag lábakon állnak, nekem nagyon homályosan derengtek csak, a vidék-Pest ellentét ábrázolás az egyik, amit teljes mértékben felfogtam. A nyelvet néhol elég ügyesen használja a szerző, viszont amikor elhatalmasodik rajta az alkotói szabadság, akkor egyszer-egyszer olyanná válik a szöveg, mintha találomra lennének összedobálva a jól sikerült mondatok. E mellett időnként túlcsordulnak a jelzős szerkezetek.
Némelyik szövegben sokallottam a szereplők számát, és a csattanók hiányát, ha már novellisztikus írásokról van szó. Azért találni jobban sikerült elbeszéléseket is a kötetben.
Népszerű idézetek
Hasonló könyvek címkék alapján
- B. E. Belle: A telepi lány 100% ·
Összehasonlítás - Mérő Vera: Lúg 98% ·
Összehasonlítás - Marilyn Miller: Az egyetlen 99% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: Az egyezség 99% ·
Összehasonlítás - Bucsi Mariann: Ébredés 97% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: Leah 99% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: A szeretet dallama 98% ·
Összehasonlítás - Hayden Moore: Nem játékszer 98% ·
Összehasonlítás - Szaszkó Gabriella: Engedj el 98% ·
Összehasonlítás - Bihary Péter: Migránsok 99% ·
Összehasonlítás