Megátkozottak (Anjou lobogók alatt 0.) 97% 42 csillagozás

Egy újabb hibátlan darab a Csikász-műhelyből. Kedvenc lett!
https://gaboolvas.blogspot.com/2018/06/megatkozottak.html

Szerettem ezt a történetet, van benne valami zamatos, érdekes. A korszak nem ismeretlen számomra sem, azért akartam nagyon ezt a történetet, mert hangolódom ezekre az időkre, ismerkedem a királyokkal, a történelmi szereplőkkel, ki hogyan látta őket, hogyan ábrázolják ezeket az alakokat a kortársak, vagy a letűnt korok írói. Azt hiszem, hogy sikerült egy új arculatra találnom, hála kedves kollégámnak, Csikász Lajosnak. Köszönöm, hogy olvashattam. :)

Az Árpádok dicső napjairól és szent királyairól legendák szólnak, azonban a dicstelen végnapokról szemérmesen hallgatnak a krónikák. IV, László királyról, aki nem véletlenül kapta a Kun ragadványnevet, még a hozzám hasonló történelemmániás is csak annyit tud fejből, hogy pogány módon élt, volt egy Édua nevű szeretője, és saját kunjai ölték meg. Érdekes, hogy az ő nagyon is különleges személyisége és nem mellesleg a korban nem túlságosan gyakori királygyilkosság nem igazán keltette fel az írók fantáziáját, eddig még nem találkoztam róla írt történelmi regénnyel, ezért nagyon kíváncsian vártam Csikász Lajos új könyvét, amely erről a szerencsétlen sorsú uralkodóról szólt. Kicsit meglepődtem, mert nagyon más volt a stílus, mint az általam eddig az írótól olvasott Az utolsó oroszlánkölyökben, jóval macsóbb és vérgőzösebb volt a történet, romantika nem sok, vaskos humor annál több, a végkifejlet pedig maga a katartikus királydráma. Gyengébb lelkületű hölgyeknek nem ajánlanám (nem most kezdtem történelemi regényeket olvasni, de az utolsó oldalakon nekem is meg kellett erősítenem a lelkemet, durva volt a bosszú a királyért), azonban azoknak mindenképpen, akiket érdekel egy sötét kor, amelyben a maguk hasznát leső nemesek harapófogójába került uralkodó a léhaságokhoz menekül a problémái elől, hogy pont akkor teljesedjen be a sorsa, amikor végre megemberelné magát, de már nem marad ideje bebizonyítani, mennyivel erősebb benne az Árpádok vére, mint a kunoké. Ármány, hatalom, érdek, szerelem, nagyravágyás, árulás és hűség keveredik mesteri módon a történetben, amelyek együtt egy olyan tragédiához vezettek, amelynek következtében kihalt az Árpád-ház (a történelmi hűség kedvéért tegyük hozzá, hogy az 1290-ben meghalt IV. László után még volt egy III. András nevű uralkodónk is, de ő származása eléggé zűrös volt„ hivatalosan vele szállt sírba az uralkodóház, hogy aztán több éves interregrum után felvirradjon az Anjouk kora). A könyv szórakoztató ugyan, de határozottan drámai vonásokkal rendelkezik (nyilván a témája miatt is), rengeteg szívet tépő jelenettel és földhöz vágó fordulattal. Letaglózó erejű történelmi kalandregény, amely tévésorozat után kiált.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2018/06/06/konyvkritika_c…

Nyolcadik regénye ez a szerzőnek a zsánerben, én pedig gondban vagyok, hogy mit írjak róla. Elfogynak lassan a jelzők, szuperlatívuszok.
A kötet végére érve az első gondolatom az volt, hogy más. Persze az összes jól ismert, régi barátként üdvözölt Csikász védjegy megvan, de talán a feldolgozott korszak és egyes karakterek sorsa miatt komorabb történet került most papírra. Ezt viszont remekül ellenpontozza a továbbra is hibátlan, fergeteges humor.
A karakterek közül hármat emelnék ki. Elsőként Arbuzt, aki intrikáival olyan jól mozgatta a szálakat, hogy Richelieu bíboros belesápadna az írigységbe. László király jellemrajza is kiválóra sikeredett. Az abszolút rohadék kategória győztese pedig nem is lehetne más, mint a fiatal Vönöcki Sándor! Mivel minden „szuperhősnek” szükséges vala az eredettörténet, így Ócsárd apukával is barátságot köthetünk és ünnepelhetjük mindannyiunk Imréjének világrajöttét.
Egy kiváló regényt, a liliomos kötetek méltó előzményét és az eddigi Csikász életmű egyik legjobb darabját élvezheti az olvasó, ha kézbeveszi ezt a könyvet. A borítókép ismét hatásos, szép és remekül tükrözi a cselekményt is.
Csak ajánlani tudom mindenkinek! Kedvenc! :)

Ez még úgy is remek, hogy – előtörténet lávén – pontosan tudjuk, ki éli túl a befejezést, ki maradhat kedvenc és ki az a néhány főlator, akitet én ugyan kinyúvasztanék, de a történelem (és az író) még egy darabig megkegyelmezett nekik. A korrajz nagyon nekem való, a a főintrikus nagyon jól megírt szereplő, a kegyetlenség sajnos ismert, a humor a helyén van – talán egy picit a trágárságból sok volt, de tudom, hogy a kor ilyen volt, no. Igazából egyetlen hibát találtam -most szedhetem elő a folytatásokat, legalább az első kötetet.

A megjelenése előtt már felkeltette az érdeklődésem a könyv, repült is a várólistára. De hogy miért vártam még vele hónapokat, az rejtély, hanyatt-homlok kellett volna szaladnom érte. Első ismerkedésem volt ez Csikász Lajossal, de kijelenthetem, hogy részemről az ismerkedés itt nem ér véget, biztosan keresni fogom nem csak az Anjou lobogók alatt sorozat többi kötetét, de más könyveit is. Ha azok is ilyen jók, akkor nem lesz csalódás. Lehet, hogy nem a legfrissebben megjelent előzmény kötettel kellett volna kezdenem, de gondoltam, haladjunk kronológiai sorrendben. Legalább nem tudtam előre, ki marad életben és miért. Még jobb is volt így. Nagyon örültem az igényes kiadásnak! Tartós, keményfedeles kötés, gyönyörű szép, a témához illő védőborítóval. Az elején ABC sorrendbe szedve egy kis emlékeztetőt kapunk a könyvben szereplő valós történelmi személyekről, hogy akinek már régen volt történelem órája, vagy uram bocsá' hiányzott a témánál, az is felfrissíthesse az emlékezetét. Ugyanilyen hasznos volt az idegen szavak, a már nem használt szavak listája. Hű, de büszke voltam magamra, hogy a jó részét tudtam, mit jelent! Ahol kellett, ott találtam lábjegyzetet is. A szerző utószava is érdekes olvasmány. A stílus, a fogalmazás és a korrajz színvonalas, elsőrangú. Azt éreztem, hogy ez igen, ez a pasas tud valamit, így kell ezt csinálni, végre egy olyan munka, ahol nem csak összedobált mondatokból áll a könyv. Öröm volt olvasni! A karakterek kellően kidolgozottak, valószerűek, a zsitvai csatánál mintha én is ott lettem volna, szinte éreztem a szagot, hallottam a lódobogást, a halálsikolyokat. A kemény beszéd, a trágárság, a brutalitás szintén életszagúvá tette a középkori emberek életét. És a humor! Feltette az i-re a pontot! Bár László király sorsa adott, mégis sajnáltam, hogy pont akkor követnek el ellene merényletet, mire a gyenge kezű uralkodó végre összeszedné magát. A cselszövés mesteri lett, a megtorlás kemény és kegyetlen. Lehet izgulni, borzongani és egy kicsit pityeregni is. A könyv záróbekezdése kimondottan ütős. Élmény volt! Ajánlom mindenkinek, aki szereti az igényesen megírt történelmi könyveket. Azt hiszem, új kedvencet avattam, most pedig megyek és felhajtom a többi kötetet is.

Egy újabb kiemelkedő Csikász Lajos regénnyel lehettünk gazdagabbak. Egyszerűen elképesztő a szerző lendületes, fondorlatos cselekményvezetése. Nagyon szeretem humorát. Gratulálok a szerzőnek az újabb remekművéért.
Nagyon várom a következő regényét, a tempó amit a szerző diktál önmagának, valamint a statisztikai adatok is alátámasztják azt, hogy nem sok időt kell várnunk. Nem okoz csalódást az olvasóinak.

Egyre népszerűbb az Árpád-házi királyokról, ill. az abban az időben játszódó történeteket írni. Eddig mintha ódzkodtak volna a szerzők ezzel a korszakkal foglalkozni. Igaz, a krónikák is igen szűkszavúan nyilatkoznak a tatárjárás utáni időszakról.
A IV. Béla halála utáni évtizedek igen zavarosak, aránylag gyorsan váltják egymást az uralkodók a trónon.
A regény főszereplője Kun László, aki életmódja miatt nem örvendett nagy népszerűségnek. Feleségét semmibe véve, kun szerelmével, Eduával élt együtt. A kunoknak kedvezett minden tekintetben, ezért a magyar főurak inkább ellenségnek tekintették, mint barátnak és uralkodónak.
Minden téren folyt a gáncsoskodás, mindez oda vezetett, hogy kunjai mondták ki rá a halálos ítéletet. S László király szörnyű véget ért.
A könyv olvasása közben megint arra gondoltam, nem tanulunk mi a múltból szinte semmit. Az örökös ármány, árulás, harácsolás, önzés megmérgezi még az őszinte emberi kapcsolatokat is. Aztán jön az öldöklés, büntetés, megbocsátás.
És megint ott állunk a rajtvonalnál, hogy megismételjünk mindent.
A történelem során csak a technika változott, az emberi természet maradt olyan, amilyen nyolcszáz évvel ezelőtt. Még mindig nem tanultuk meg a leckét, pedig ideje lenne.

Érdekes volt olvasni az Anjou lobogók alatt sorozat nulladik részét. A szereplők életének kezdeteiről jó volt olvasni részben, hisz megismerhettünk több történetet, tényt, de voltak nehezen viselhető részei is. Vönöcki felbukkanása kimondottan fájó volt. A kegyetlensége megérintett. {Szerencsére ismerem a későbbi sorsát.}
A történelmi kor, és cselekmény ábrázolása nagyon magával ragadó. Tetszik a szereplők stilizáltsága, tetszik az elbeszélés választékos fogalmazása, tetszik a sorok közé rejtett humor is.
Egy bajom van csupán a történettel. Az, hogy még sokat kell várni a folytatásra.

Manapság sok könyvet a Trónok harca szlogenjével reklámoznak….."Ne várj Martinra,olvass Csikászt"…Sötét,kegyetlen,gyönyörű!