Ezüst ​sávok, arany liliomok (Anjou lobogók alatt 1.) 53 csillagozás

Csikász Lajos: Ezüst sávok, arany liliomok

1301 ​januárjában meghalt III. András király, és halálával véget ért az Árpád-házi királyok uralma a Magyar Királyságban. Az ország életét ekkor már a tatárjárást követően megerősödött kiskirályok küzdelmei határozzák meg: az új trónkövetelőknek a Csák, Aba, Kán, Borsa, … Folytatás ›› Kőszegi nemzetségek támogatását kell elnyerniük ahhoz, hogy sikerrel szállhassanak harcba a koronáért.

A déli országrészben V. István király dédunokája, az ekkor még csak tizenhárom esztendős Anjou Károly Róbert pártja erősödik meg, északon pedig a szinte vele egykorú III. Vencel cseh és lengyel trónörökös támogatói. A kölcsönösen el nem ismert koronázásokat kölcsönös kiátkozások és fel-fellángoló összecsapások követik.

Ezekben a viharos időkben veszíti el családját az ifjú Ócsárd nembeli Imre. Miután apja évtizedes ellensége feldúlja a falujukat, a cseperedő legény rabszolga-kereskedők kezére kerül, és az erdélyi sóbányákban köt ki. Azonban fürge észjárásának, vakmerőségének és karja… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Gold Book, Debrecen, 2014
400 oldal · ISBN: 9789634263173
>!
Gold Book, Debrecen, 2013
398 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634262558

Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Csikász Lajos: Ezüst sávok, arany liliomok

A legrosszabbal kezdem, ami a kiadó összes ilyen könyvére igaz: baromi nehezek, vastagok a lapok, vaskos és súlyos a könyv. Nem olvasóbarát kézben tartani… és sokkal többnek tűnik a 400 oldal is…
A történet jó, olvasmányos, hihető és érdekes. Rengeteg sok szereplő és név, amit észben kell tartania az olvasónak… volt, hogy vissza kellett lapoznom: ez most ki? kinek a kije, mit is keres, hogy jön a történetbe. Nagyon steril, aprólékos, néha túlságosan is, érezhető az igyekezet, aztán pedig az ellentéte: a bosszúállók ugyan úgy ölnek, rabolnak… pedig ők a jó fiúk. A rozgonyi csata előtt leül a történet. Vagy ott kellett volna vége legyen, vagy rövidebb átvezetés lett volna elég. Na és a fő gonosz nyíllal combjában mégis el tud menekülni a templom alagsorán át, mert ott várja egy ló… na! Sokat kellett várni arra a bosszúra. Elsőnek jó volt, bár nem ártott volna némi humor, mesélősebb, gördülékenyebb hang. Itt vár a folytatás, mert bizalmat szavaztam, érdekel. Összességében tetszett és jól szórakoztam.

>!
Qedrák MP
Csikász Lajos: Ezüst sávok, arany liliomok

Igazából másodszor futottam neki. Első alkalommal csak néhány oldalig jutottam, és félretettem, mert az ott olvasottak alapján azt vártam, hogy valami patetikus butaság lesz a folytatásban. Aztán mégis rávettem magam, és meg kell állapítsam, hogy nagy marhaság volt a részemről ilyen korán ilyen sommás és tulajdonképpen igazságtalan ítéletet hozni a könyvről. Mert az Ezüst sávok, arany liliomok hihetetlenül olvasmányos, a főhős alig tud a fenekén megülni, legyen szó egy sóbányáról, a királyi udvarról vagy a kun szállásterületekről, mindig megy valahonnét valahová.
Valaki alább említette Bernard Cornwellt, és nekem egy kicsit az Angolszász históriák bármelyik random kötete jut az eszembe. A szerkezetük hasonló, a főhőst mindenféle bajok érik az elején, van benne politika, továbbá egy király, aki befolyásolja a főhős életét, majd a végén egy epikus ütközet. Ahogy Cornwellnél, úgy itt sem kapnak a karakterek különös mélységet, valaki vagy fekete, vagy fehér, átmenet nincs. További párhuzam, hogy az egyházi emberek nem lehetnek pozitív szereplők, vagy ha mégis, akkor tulajdonképpen egy olyan archetípust jelenítenek meg, akik inkább katonák mint valódi papok. Ezzel szemben a pogány szokások szimpátiával vannak kezelve, mintha az ő felfogásukban soha nem fordult volna elő olyasmi, ami miatt ferde szemmel nézhetne rájuk bárki.
Kronológiailag a regény kétfelé szedhető, az elején csaknem évről évre halad, követve a politikai változásokat, de mintha az első kétszázötven oldal után rájött volna a szerző, hogy ha ezzel a tempóval írja a cselekményt a rozgonyi csatáig, akkor nem négyszáz, hanem ezerötszáz oldal lesz a vége. Ezért ott akad egy váratlan felgyorsítás, ráadásul amikor felsorolja, hogy kik álltak Ottó oldalára, akkor a földrajzban járatosabb olvasó rájöhet, hogy a felsoroltak körülölelik az Olás nemzetség valószínű birtokait, márpedig ők ugye addigra Károly oldalára álltak, ami nyugtalan hónapokat eredményezhetett volna nekik, de a cselekmény pont ekkor jut egyfajta nyugvópontra.
A kassai eseményeknél nem volt világos, hogy az alabárdosok vezetőjét Mikének, vagy Mikónak hívták, az utóbbit használja többször a könyv, de én legalább három esetet számoltam meg, amikor előbbi névvel illették őt.

A történelmi hűségre relatív kevés panasz lehet, legalábbis olvasás közben nem nagyon vettem észre olyan változtatást, amit a szerző ne említett volna meg az utószóban. Azon jót mosolyogtam, hogy a kun női neveknél csak felbukkant Kun László összes szeretőjének keresztneve, de ennél többet aligha lenne könnyű összeszedni. Az pedig tényleg megmosolyogtató volt, hogy a legismertebb hazai kun régészeti lelőhely, Csengele, egy női névben köszön vissza a könyv lapjairól. A településneveket már Anonymus is felhasználta arra a célra, hogy személyneveket gyártson, szóval ez a hagyomány nem veszett ki Magyarországról. :)

Buda városának a leírása inkább emlékeztet 15. századi, mint 14. századi állapotokra (bár Vencel palotáját a könyv a városba helyezi). A 13. század második felében a királyi székhely még nem volt rögzítve, vándorló jelleget öltött, és nem Budán, hanem Óbudán időztek sokat a királyaink, ezen éppen az Anjjou-korban történik változás.
Kifejezetten örültem annak, hogy a regény nem helyezkedik arra a manapság divatos álláspontra, hogy a rabszolgaság intézménye idegen volt a magyaroktól, és csak mindenféle betelepült náció, (a zsidók) műve lett volna. Annak is örültem, hogy az a fajta sztereotipizáló nemzetkarakterológia, ami az általam egyébként szeretett Hunyadi-sorozat Achilles-sarkát jelenti, csaknem teljesen kimaradt innen. Na jó, azért a németek megkapták a magukét, de Magyarországon úgy tűnik nem lehet olyan történelmi regényt írni, ahol egy német, vagy egy osztrák pozitív szereplő lenne.

A kun szokások egyébként gyanúsan inkább a néprajzi források múltba való visszavetítésén alapulnak, semmint a valóban ismert egykori nomád nép hagyományain. Még olyan apróságok jutnak az eszembe, hogy a kassai városi tanács bizonnyal több tagból kellett volna, hogy álljon, de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás lenne. Várom a folytatást, engem az első rész megvett magának.

11 hozzászólás
>!
Kek P
Csikász Lajos: Ezüst sávok, arany liliomok

A súlyossága ellenére is pörgős volt, tudtam az olvasásával haladni. És bár nekem a csatajelenetek túlságosan hosszúak voltak, azért férfiszemmel élvezetesek és indokolt részletezettségűek, gondolom. Mindig bajom van a történelmi regényeknek titulált szépirodalmi babérokra törő irományokkal, ha csak illusztráció a töri könyvekből ismert adathalmaz (név, évszám, hely, stb.), vagy lábjegyzetként dokumentált kutatómunka kicetlizett, ám súlytalanul felhasznált és átköltött jegyzetei. Nos, ez a könyv nem ilyen. Legfőképpen: nem száraz. Hol nincs forrásanyag – ott kellőképpen fantáziadús és a történet gördülékenységéért kiszínezett. Nekem pl. a kassai merénylet a kedvencem! :) Igen, a fekete-fehér jellemábrázolás engem is zavar, és az egyháziak csak negatív lehúzása, a kunok meg csak pozitív felmagasztalása… de hát efölött most szemet hunytam. (Tényleg, mi is lett a létai vár előtt megkötözött 2 szerzetessel? Hoppá, ez a fenékig emberséges Imre megfeledkezett róluk?) A másik észrevétel, hogy kevés a nő a 400 oldalon. Meg hát az is csak azért van beleszőve, hogy a nemzetség nemkihalása – a főhős normális szexualitása, „férfiassága” – ilyetén is indokolva, körülírva légyen (egy izgalmas történetmorzsán, a létai vártámadáson kívül)… Gondolom, a későbbi részekben jobb lesz az arány, ha már a borítókra 2 nő is rákerült. Ja, igen, borító… Szépek! Csak a szövegben ne lenne állandóan ugyanazzal a sablonszöveggel leírva a sok-sok lobogó és címer! A ruhák részletes leírásának viszont örültem. Ez nálam kb. az a kategória és élvezet, mint a kassai merénylet. Többször jutott eszembe: milyen jól mutatna ez filmen!

>!
Habók P
Csikász Lajos: Ezüst sávok, arany liliomok

Több regényt is olvastam már erről a korról, de ez egyike a legjobbaknak. Elég pörgő ahhoz, hogy ne legyen unalmas, és elég részletes ahhoz, hogy az olvasó kedvencet
(kedvenceket) tudjon választani magának.

>!
jehuka P
Csikász Lajos: Ezüst sávok, arany liliomok

Nekem nagyon tetszett ez a könyv :) szerintem méltatlanul alul-csillagozott :(
A történet egy kifejezetten kaotikus és izgalmas korszakban játszódik. Történelmi regény is és kalandregény is, pont a megfelelő arányokban ötvözi a tényeket a fantáziával. Mozgalmas, izgalmas, egy percig sem éreztem, hogy leült volna a történet, pedig szép vaskos kötet (senkit ne tévesszen meg, hogy csak 400 oldal, átlagos tördeléssel legalább 600 lenne). Hamar sikerült megkedvelnem főhőseinket is (Csamaz és Böngér nagy kedvenc lett). Károlyról kicsit többet is olvastam volna, remélem a folytatásban több szerep jut majd neki. Mert hogy lesz folytatása számomra a történetnek, az egészen biztos :)

>!
Rideg_András
Csikász Lajos: Ezüst sávok, arany liliomok

Életem legjobb egyetemi órája után, életem egyik legjobb könyvén is túl vagyok. És ugyanaz a „szerző”! Köszönöm az élményt. Kedvet kaptam az Anjouk-hoz!

>!
gizad
Csikász Lajos: Ezüst sávok, arany liliomok

Az a helyzet állt elő, hogy a sorozat legújabban megjelent előzménykötete után vettem kezembe a legrébben íródott első részét. A különbségek így talán még inkább feltűnőek. A megátkozottaknál sokkal kiforrottabb pl. a humor, ezért jobban is tetszett. Csillagot azonban mégsem vonok le, mert a maga nemében ez egy nagyon jó kötet. Ha a megjelenése idején olvastam volna a könyvet, valószínű ugyanúgy tetszett volna, mint most a friss rész. Egyértelműen látszik, hogy az évek alatt fejlődött az író.
Korhű, az akkor élt emberek életét, és a trónviszályokkal, belső széthúzással szabdalt Magyarország akkori hangulatát nagyszerűen átadta a történet, látszik a sok kutatómunka, amit a szerző utószavában is olvashatunk. Kitűnő történelemlecke volt ez, sokkal jobban meg is marad, mint amit anno az iskolában elhadartak. Mellesleg egy földrajz-történelem szakos tanártól. És imádom, mikor szórakozva tanulhatok.
A rozgonyi csata kiemelekően jól sikerült, tapintható volt a feszültség, szinte hallottam a halálsikolyokat, éreztem a szagot. Annyira belemerültem, hogy még I. Károly életben maradásáért is izgultam, elfeledve, hogy nyilván megmarad. Ócsárd nembeli Imre karakterfejlődése is tetszett. A könyv elején kapunk egy tapasztalatlan kamaszt, aki elveszíti családjával együtt mindenét, végül I. Károly király oldalán derekasan helyt áll a rozgonyi csatában. A két esemény közt sok víz lefolyik a Dunán, hősünk pedig férfivá érik, csavaros eszének és bátorságának köszönhetően kivágva magát nem csak a saját életét, de az országot is veszélyeztető helyzetekből.
Nem is értem, miért voltam olyan buta, hogy eddig kerültem a magyar írók műveit Fekete Istvánon és a kötelező olvasmányokon kívül. De ezt a hibámat orvosolni fogom. Ma ha bárki megkérdez, és történelmi kalandregényt keres, bátran tudom ajánlani Csikász Lajost.
Jöhet a következő rész!

>!
balage P
Csikász Lajos: Ezüst sávok, arany liliomok

Remek történelmi regény, fordulatos, cselekmény-dús, van megfelelő mennyiségű romantika is, de nem túl sok :-).
A -1 csillag az Egyház és a kereszténység szerintem egysikú ábrázolás miatt van. Gyakorlatilag csak olyan egyházfi szerepel a könyvben, akiről minden elmondó lenne, csak az nem hogy valóban Jézust próbálja követni. Biztos vagyok benne, hogy sajnos voltak olyan teljesen hiteltelen, önző papok, mint amilyenek a könyvben, de abban is biztos vagyok, hogy volt sok hiteles keresztény is (mint ahogy ma is lehet hiteles és hiteltelen embert találni az Egyházunkban). Ez utóbbiak viszont mondhatni teljesen hiányoznak (1 szerzetes van csak megemlítve, aki hitelesnek tekinthető, de gyakorlatilag elhanyagolható a szerepe).
Ezt leszámítva azonban ajánlom mindenkinek, aki szereti a kaland-regényeket, nem fog egy percet se unatkozni :-).

5 hozzászólás
>!
Izolde I
Csikász Lajos: Ezüst sávok, arany liliomok

Izolde Johannsen író, olvasói véleménye, ajánlója!

Csikász Lajos: Ezüst sávok, arany liliomok

Főhősünk, gyerekember, amikor az élete egyszer s mindenkorra megváltozik. A kegyetlen sorscsapás azonban bármilyen furcsán is hangzik, nemcsak szomorúságot hoz az életébe, hanem olyan barátokat, akik csak egyszer teremnek az életben. A közös rabság és közös cél eltéphetetlen kötelékkel kapcsolja őket egymáshoz s ebben a barátságban magyar és kun, nemes és közrendbeli egyazon célért küzd: a családért a nemzetért a fiatal királyért és a sokat szenvedett Magyarországért. A puszta végtelensége, vagy éppen a zajos város forgataga éppúgy elvarázsol mint Anjou Károly fényes udvartartása vagy a mindent eldöntő végső csata idegborzoló pillanatai. Szeretet, gyűlölet, bosszúvágy és vidám, élcelődő párbeszédek színesítik a regény fejezeteit.

Részlet a regényből:

„Biztos vagyok benne, ha most engednek is, tavasszal kitör a lázadás. Akárhogy lesz ezt a gennyes sebet fel kell vágnunk, hogy ne fertőzze tovább az országot … El akarom pattintani azt a láncot, ami gúzsba köti a kezem!…”

>!
kajariildi
Csikász Lajos: Ezüst sávok, arany liliomok

Ez is egy remekül sikerült könyv Csikász Lajostól. :) Nagyon tetszett, biztosan el fogom olvasni a sorozat további részeit is. A szívembe zártam a főszereplőt. Olyan korban játszódik ami számomra nagyon érdekes, hogy egy királynak meg kell küzdeni az országért és a hatamáért.


Népszerű idézetek

>!
Lyanna P

Ott, a mohácsi templom előtt éreztem, hogy meghasadnak bennem a hit amúgy sem túl erős falai. Új érzéseket fedeztem fel a szívemben: a gyűlöletet és a bosszúvágyat. Elfogadtam őket, mert éreztem, hogy erőt adnak elviselni azt, ami rám vár, bármi is legyen az. Talán ekkor, életem egyik legelkeserítőbb pillanatában kezdtem hinni abban, hogy mindent túlélek és vissza fogok térni, hogy elégtételt vegyek magam és a családom sorsáért.

38. oldal


A sorozat következő kötete

Anjou lobogók alatt sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bíró Szabolcs: Lángmarta dél
Bónizs Róbert: Szent László íja
Bán Mór: A Holló háborúja
Bányai D. Ilona: A vér jogán
Urbánszki László: A dalmát háború
Urbánszki László: A nemzetségfő
Benkő László: Idegen tüzek
Örsi Ferenc: A Tenkes kapitánya
Nemere István: Hajnali lovas
Ősi János: A Lovagkirály keresztje