Diadalmas ​liliomok (Anjou lobogók alatt 2.) 43 csillagozás

Csikász Lajos: Diadalmas liliomok

Az ​Ezüst sávok, arany liliomokból megismert Ócsárd nembeli Imre immár száznagyként szolgálja Károly királyt. A rozgonyi csatát követően részt vesz Gönc várának, az Abák sasfészkének ostromában, ahol fegyverforgató képességei mellett ravaszságával is jó szolgálatot tesz a sereget vezénylő Drugeth Fülöpnek, a király bizalmas barátjának. Az ostromlott várból kimentett két ifjú nemeshölgy azonban még Imre eszén is túljár, és olyan bajba keveri, ami miatt Károly király kegyéből is kieshet…

Csikász Lajos Anjou-lobogók alatt című, az Anjou-ház Magyarországon töltött évszázadát feldolgozó regénysorozatának második kötetében a rozgonyi csatát követő három év eseményeit dolgozza fel a szerzőtől megszokott könnyed stílusban, mégis a történelmi hitelességre törekedve, kiterjedt kutatások alapján. Főhőse bejárja a Felvidéket, eljut a déli országrészbe, harcol Csák Máté oldalán a csehországi hadjáratban, és elsőként hág fel a visszafoglalt visegrádi vár fokára. A fordulatokban gazdag… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Gold Book, Debrecen, 2015
432 oldal · ISBN: 9789634263555
>!
Gold Book, Debrecen, 2015
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634263494

Kedvencelte 10

Most olvassa 3

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

jehuka P>!
Csikász Lajos: Diadalmas liliomok

Az első részt még könyvtárból kölcsönöztem ki, de mikor befejeztem, már rohantam megvenni az egész sorozatot, mert úgy éreztem, nem hiányozhat a könyvespolcomról. Ebből is látszik, mennyire megnyertek maguknak Öcsöd és kun barátai. Hogy a folytatás miért váratott magára másfél évig, ne is kérdezze senki, nincs racionális oka. Többször nem fog előfordulni :)
Remek regény lett ez is, bár a rengeteg ostromtól kissé megcsömörlöttem a végére. Most jobban tetszettek azok a részek, ahol a mozgalmas kaland (a délvidéki hadjárat) és az intrika (Temesvár, Trencsén) vitte a prímet. Utóbbi epizódot annyira imádtam, hogy szinte csalódott voltam, hogy olyan könnyedén megoldódott az ügy. Remélem az események a későbbiekben is vissza-visszatérnek majd a király udvarába, mert nagyon megkedveltem az ifjú, de kőkemény királyt :))
Továbbra is nagy kedvenceim voltak a kunok (a lovas népek és harcmodoruk mindig is közel álltak a szívemhez). Kicsit részletesebben is olvastam volna Gizella évődéséről Böngérrel (csak, hogy még jobban tudjam utálni a kis r*****ot). Kiemelném még a szellemes párbeszédeket Imre és Károly király, valamint Imre és Stephanus atya között. Remélem a folytatásban mindenki megkapja, ami kijár neki érdeme szerint :))

3 hozzászólás
robinson P>!
Csikász Lajos: Diadalmas liliomok

A király sem könnyű eset, de az ármánykodó fekete démon a borítón is nem kevés problémát okoz. Az ármánykodás, bosszú ismét főszerephez jut a humor és fordulatok mellett. Színes életképek az Anjouk korából. Az igazságot egy lóalkatrész bizonyítja, ami a szerző eredeti humorát igazolja. Remek kalandok sora ez a történet is. A sorozat valóban nagyon jó és alapos képet ad a korról, emberekről. Ne hagyd ki!
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/05/diadalmas-liliomok.html

Qedrák P>!
Csikász Lajos: Diadalmas liliomok

A remekül sikerült első rész után nagyon kíváncsi voltam a folytatásra, bár az utóbbi időben valahogy mindig sikerült elé tennem valami más, sürgetőbb olvasnivalót. Bevallom, kicsit meglepett, hogy míg az első kötet rendkívül sodró lendületű történetet adott, addig a másodikban erőteljesen befékezett a cselekmény. Mindezt talán azért is, mert előtte egy olyan trilógia két kötetét olvastam, ahol pont fordított volt a felállás.
A kötet első harmada Gönc ostromával foglalkozik, aprólékos részletességgel. A kezdeti portyáktól kezdve az erősség utolsó szegeltének az elfoglalását is nyomon követhetjük. Szívemnek azért volt kedves ez a rész, mert magam is többször jártam a gönci Amádé-vár romjainál. Kiscserkészként itt volt az első olyan portyánk, ahol szabad ég alatt aludtunk, amikor pedig az Országos Kéket igyekeztem teljesíteni, kétszer is a vár közelében haladtunk el. Próbáltam is felidézni a környezetet, de bevallom, hogy a vártól keletre eső mély völgyön kívül, amely nyáron csodás napfelkeltéket biztosít, sajnos nem sok mindenre emlékszem.
A tempó egyébként később valamelyest felgyorsul, a következő momentum, a délvidéki hadjárat, már csak fele olyan hosszú, a folytatás pedig egyre rövidülő események láncolatát hozza, Visegrád sikeres ostroma szinte már csak egy pillanat. Bevallom, hogy emiatt egy kicsit jobban tetszett az első kötet, mint a második, de ez talán azért is lehet, mert egy tulajdonképpen révbe ért ember története talán kevésbé vonzóbb, mint egy feltörekvő fiatalé.
Márpedig a főhős, Ócsárd nembeli Imre, tulajdonképpen révbe ért, magas tisztsége, szerető családja és minden egyebe megvan ahhoz, hogy boldog életet éljen. A királyi szó azonban akkortájt elég erőteljesen befolyásolhatta a boldog életet ahhoz, hogy egy szemvillanás alatt félbeszakadjon. I. Károly (ahogy a szerző helyesen használja, és nem Károly Róbert, ahogyan sokan, néha még én is, szoktuk használni, amiért nagy piros pont jár az írónak) esendő emberként jelenik meg, a hirtelen harag, a dicsvágy és persze a nagylelkűség sajátos elegyeként van ott végig a történet hátterében.
A többiek igazából kevés szerepet kaptak, a már megismert régi karakterek, és a behozott újak is felvillantanak a személyiségükből érdekes vonásokat, de túl rövid ideig vannak a szemünk előtt ahhoz, hogy viszonyuljunk hozzájuk. A Gizellában és Violában megtestesülő két nőtípus egy kicsit Waltarit juttatta az eszembe, de szerencsére akadnak más hölgyek is a regényben. És ahogy az író jelezte nekem az első kritikánál, Niklasdorf tényleg egy szimpatikus osztrák, ami azért nagy szó, mert egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány társa akad magyar szerzők történelmi regényeiben.
Volt egy-két hely, ahol egy kicsit értetlenül pislogtam. Bekény egyszer szögediesen Bökénnyé változott, vagy csak én néztem el nagyon valamit. A tulipános láda viszont legjobb tudomásom szerint későbbi fejlemény a magyar néprajzi hagyományokban, legalábbis a tulipán mindenképpen, ládák maradtak fent a középkorból.
Egy valamin viszont biztos változtatnék: a fülszövegen. Egyfelől elárulja Gönc sikeres ostromát, ami igazán kár, mert ezt hosszabban tárgyalja a könyv, és nehéz úgy izgulni érte, hogy már előre tudjuk a végeredményt. Másfelől utal ugyan Gizella összeesküvésére, de ez a legvégső csattanó a könyvben, az utolsó ötven oldalon tárgyalva, így viszont sokkal kisebb a hatása, pedig ha anélkül kaptuk volna meg a sötét tervet, akkor sokkal nagyobbat szólt volna.
A folytatást mindenesetre már elhoztam a könyvtárból, mindenképpen kíváncsi vagyok rá.

9 hozzászólás
Habók P>!
Csikász Lajos: Diadalmas liliomok

Még jobb, mint az előző volt. A csatákat ugyan egy kicsit soknak találtam (ám ha egyszer tényleg ennyi volt), de a korabeli udvari élet, az utazások, a városok leírása nagyon tetszett. És a katona/pasi humor is pont csak annyi volt, amennyitől még nem megy el a kedvem.

salidigger>!
Csikász Lajos: Diadalmas liliomok

Öcsöd családi szablyája nem pihenhet! Kedvenc főhősünk visszatér és rengetegszer tör borsot a lázadók orra alá, annál is többször fakaszt vért, a csuhásokkal meg továbbra sincs szerencséje (kivéve, amikor igen). :D
A regény ezúttal tizenkettő helyett mindössze három év eseményeit meséli el, ami miatt sűrűbb a cselekmény és (hűen a történtekhez) erősen a harcmezők meg a különböző várak falai dominálnak helyszínekként. A nagy fegyvercsörgésben sem laposodik el a történet. A szerző nagyon jó tollal bír és kellően változatosak a csatajelenetek, amiket jó ütemben szakítanak meg más jellegű szálak. Pl.: a korabeli tábori sebészet rejtelmeibe is bepillantást nyerünk, de néhány mondat erejéig feltűnik a később oly' híressé vált Thököly család is, valamint intrikákból is kijut a főhősnek és az olvasónak egyaránt. Többet megtudunk Károly király jelleméről, természetéről is. Elég indulatos ember lehetett Anjou uralkodónk, bár többnyire türelmet gyakorolt (egyszer veszítette el, viszont akkor olyan vendettát rendezett, hogy a mai Camorra sírdogálna az irigységtől…)
A fő csapásirány viszont a hadi cselekmények krónikája és Imre száznagy nem csekély szerepe ezekben. Ha egyszer tényleg készül filmsorozat, akkor a kaszkadőrök és CGI mágusok jobban keresnek majd, mint talján kalmár Gönc váránál. :)
Vivát Öcsöd! Vivát Lajos!
Etalon!

4 hozzászólás
Lyanna P>!
Csikász Lajos: Diadalmas liliomok

Mivel az első könyv számomra csalódás volt ezért kissé vonakodva fogtam hozzá a folytatáshoz. Nagy meglepetésemre óriási pozitív változáson ment keresztül az író stílusa. Még az első részben bár szerettem a részletes leírásokat, kissé unalmasnak hatottak, hiányzott belőlük a szenvedély. Most könnyű szívvel állíthatom, hogy szinte tökéletes volt a regény. A korabeli egyházról alkotott szemléletmódja kifejezetten reális, több nézőpontból is megjeleníti és ezáltal az olvasók is jobban megérthetik az akkori emberek gondolkodását. Tetszett, hogy nem köszönnek vissza más történelmi regények csata- és ostrom jelentei hanem új ötletekkel gazdag és egyedi megoldásokat alkalmaz.
Egyetlen egy problémámnak muszáj hangot adnom, az pedig a könyv mérete. Még a terjedelmével megbirkózom, de a mérete túlságosan nagy. Nehézséget okozott – ugyanis utazás közben olvasok a legtöbbet – mindenhova magammal vittem. Fárasztó volt. :)

dpart>!
Csikász Lajos: Diadalmas liliomok

Ez a könyv magával ragadott. Nagyon tetszik az író stílusa. Szépen tud mesélni.
A rozgonyi csatától Visegrád elfoglalásáig öleli fel az eseményeket, ami rövidebb időszak, mint volt az első kötetben, mégis számomra sokkal pörgősebb, fordulatosabb. Tetszik a Vönöckis fordulat is.
És különösen tetszik a félig keresztény, félig kun Öcsöd becsületes élete is. A mai korban is megsüvegelendő lenne.

Drini>!
Csikász Lajos: Diadalmas liliomok

Kíváncsian vártam, hogy a második rész ugyanolyan szinten folytatja-e a történetet, mint az első kötet. Szerencsére igen. A stílus, a szereplők, az események stb. ugyanolyan jók. Nekem mégis le kell vonnom egy fél csillagot. Nőként túl sok volt a csata, az ostrom. Szinte az egész könyv erről szólt, így keveselltem a szereplők „magánéletét”. Persze, tudom, erről csak én tehetek, hiszen a férfi olvasóknak nyilván ez nem gond.
Gizella „húzása” meglepett, jó kis csavar volt.
Még mindig kedvelem Károlyt, remélem így is marad. :)
Egy észrevételem azért lenne, ami már a korábbi kötetnél is zavart kicsit, de csak most jegyzem meg. A szemei… A páros szerveket egyes számban írjuk, itt a szerző folyamatosan többesben írja. Tudom, apróság, nekem mégis furi. Persze a mű élvezeti értékéből nem von le semmit. :)
Ill. nekem az is érdekes, hogy ennyi a csata, a sok „lehetőség” a halálra, de soha senki nem hal meg Imre barátai közül. Ennek azért szerintem kicsi az esélye, főleg, hogy mindig az élen harcolnak. Gondolom később ez azért változik, mert úgy életszerűbb lenne.
Mindenesetre holnap elkezdem a harmadik kötetet is, és érdeklődéssel várom a folytatást. :)

baloghjp>!
Csikász Lajos: Diadalmas liliomok

Az Anjou-lobogók alatt című regénysorozat kivalló a maga nemében. Az egyedülállósága abban rejlik, hogy képes magával ragadni az olvasót az író által megálmodott és létrehozott világba. Összekapcsolja a történelmi regények legfontosabb elemeit, azaz megismertet minket az adott korral, a regény hősei révén pedig magunk is részesei leszünk a történet, a történelem eseményeinek. S van egy mindennél fontosabb erénye az írónak, nem csak tanít, hanem szórakoztat is egyben. Könnyed stílusban vezet minket a történet szálain, mosollyal az arcunkon, hol pedig könnycseppekkel kísérve a könyv rögös, kacskaringós ösvényeit. Egyszerű szavakkal, jó könyv… nagyon jó, és én csak megköszönni tudom az írónak az élményt, amivel a könyvei révén megajándékozott.

Rideg_András>!
Csikász Lajos: Diadalmas liliomok

Nem csalódtam! A színvonal továbbra is csodás, az meg hogy mennyire valósághű: le kellett rakni a buszon a könyvet, mert a Druszám (Makó) műtétje élethűre sikeredett. :) Ebben a tanévben tananyagként is fel lesz használva a regényfolyam, az tuti! Középkori városok leírása, ostromgépek, középkori harcmodor ….


Népszerű idézetek

robinson P>!

A torony körül galambok röpködtek, valahol egy sas vijjogott, lelkemben a puszta dalai zengtek, és a hátam mögött aranyfénnyel ragyogtak a diadalmas liliomok.

418. oldal

jehuka P>!

– […] még ha igazad is van, sose alázz meg egy királyt!

218. oldal

robinson P>!

Mintha felhő árnya borult volna a napsütötte tájra, egy pillanatra megkeserítette szívemet az enyéim hiánya.

64. oldal

robinson P>!

Mire végre kisimulhatott volna az ország sorsának szövete, újabb bogok jelentek meg, és ismét meg kellett élezni a fegyvereket.

319. oldal

robinson P>!

Haldoklók végső nyögései, sebesültek hörgése és jajgatása, lába tört lovak szívbemarkoló nyihogása, a csaták utáni harcmező szokásos hangjai vették át a vas és acél dalának, a szitkozódó gyilkolás acsarkodásának helyét.

315. oldal

robinson P>!

Mostanában fel-felriadok éjszakánként.

(első mondat)

robinson P>!

– Csak semmi őrültség – simogatta meg bátyja arcát Csengele. – Egyetlen szoknya sem éri meg, hogy ott hagyd valahol a fogadat. Ha valóban neked szánják az istenek, jegykendővel térsz vissza, de ha nem, akkor sem dől össze a világ. Tömérdek lány rohangál a világban, akik nem is tudják, de csak rád várnak.

194. oldal

robinson P>!

– Miért van az, hogy a keresztények mindenért elnézést kérnek, ami jó az életben vagy épp értelmet ad neki?

69. oldal

dpart>!

Minden katona hisz valamiben, minden harcos babonás egy kicsit. Van, aki nem borotválkozik a csata reggelén, van aki amuletteket hord a páncélja alatt, van olyan, aki vacsorája vagy reggelije legjobb falatjait a tűznek adja, láttam olyat, aki harc előtt az istennek sem hálna asszonnyal, ismertem olyat, aki az imádságtól vagy egy szenteltvízbe mártott keszkenőtől várta, hogy eltéríti a neki szánt csapásokat és a szíve felé tartó nyílvesszőket. Ahányan csak vagyunk, mindenki kitalál valamit, ami a hite szerint élve átsegíti a küzdelem forgatagán, és elhozza számára a győzelmet. Mindenki azt tartja, hogy az ő módszere az igazi, és a többiek fortélyai semmit sem érnek az ő varázslatával szemben. És mégis, bűbáj ide, amulett oda, a legtöbb katona előbb-utóbb megkapja azt a csapást, szúrást vagy lövést, ami megsebzi, egy életre megnyomorítja, vagy épp megöli.

164. oldal, 6. fejezet (Gold Book, 2015)

robinson P>!

Ha lovon ülök, nem bicegek, és pengém mindig tiszteletet érdemel.
Lajos amúgy is kedveli a társaságomat. A király szenvedélyes és ügyes vadász, de jó öt évvel ezelőtt egy sebsült medve majdnem kioltotta az életét.

7. oldal


A sorozat következő kötete

Anjou lobogók alatt sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa
Bányai D. Ilona: Boszorkánykör
Bán Mór: A Hadak Villáma
Urbánszki László: A nemzetségfő
Benkő László: Idegen tüzek
Urbánszki László: Fegyver csörög
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Tyll J. Pollman: Farkasok születése
Urbánszki László: Vérszerződés
Trux Béla: A templomos lovag