A ​kuruc király (A félhold alkonya 2.) 97% 51 csillagozás

„Összességében nagyon tetszett a második kötet. Egy igazi történelmi regény. A sorozat és maga az író is a kedvenceim közé lépett elő. A könyv minden szempontból kiszolgálja az olvasót. Nagyon várom majd a folytatást ha tervezi az író további részek megírását. Remélem minél hamarabb a kezemben tarthatom majd és olvashatom miként is fognak alakulni kedvenc főhőseim kalandjai. :) ”
Teljes értékelésem a könyvről itt olvashatod:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2018/02/csikasz-lajos-kuruc…

Nem csalódtam. Remek háborús történelmi regény izgalmas cselekménnyel, igényes, már-már szépirodalmi nyelvezettel megírva és nem kevés humorral fűszerezve. Nagyon tetszett.
A Kuruc királynak pont az a legnagyobb erőssége, amit a sorozat első résznél kifogásoltam: a karakterek. Eltűntek a kissé „népmesés” lesarkított, olykor parodisztikus alakok, helyettük árnyalt személyiséggel felruházott hús-vér hősöket kaptam, akiknek rettenetes horderejű döntéseket kell meghozniuk. Azt viszont, hogy melyik a helyes döntés, egyáltalán nem egyszerű eldönteni, több száz év távlatából az olvasónak sem, nemhogy a kor emberének. A maga módján igaza van Kohárynak és Thökölynek is, mindkét értékrenddel, állásponttal lehet, és kell is azonosulni. Az író folyamatosan ütközteti a nézeteket a különböző szereplők közötti párbeszédekben, ezzel folyamatosan fenntartja az ellentmondásból fakadó drámaiságot.
Kissé féltem a kétszáz oldalas ostromtól, de, mint kiderült teljesen alaptalanul. Olvasmányos és szemléletes csatajeleneteket kaptam felvonultatva a kor valamennyi fegyvernemét, de a részletgazdagság nem csapott át sehol sem túlzásokba, nem ment a gördülékeny cselekményvezetés rovására.
Különösen élveztem azokat a részeket, ahol felbukkan a kis Rákóczi Ferike, úgyhogy már alig várom, hogy kezembe vehessem a szerző – az ő életét bemutató – legújabb sorozatának kezdő kötetét :)

A történet irodalmi igénnyel megírt, sokszor széles mosolyra is késztető, humoros fordulatokban bővelkedik. Remek tempójú, sodróan izgalmas regényt olvashattam. Imádtam a körmönfont, ízesen humoros, színes magyar nyelvezetet. Csikász Lajos úgy mesél, hogy leköti, megragadja és nem engedi az olvasót.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/06/a-kuruc-kiraly.html

Kérem szépen, Csikász Lajos megint megcsinálta! Persze, aki olvasta minden könyvét az nem túlzottan lepődik ezen meg…azaz hogy meglepődik. Lajos minden egyes kötetével meg tud lepni. A kuruc király jó része egy irgalmatlan nagy csata/ostromjelenet, de írói bravúr, hogy ez nem fullad egy idő után közönybe, pedig itt aztán van puskapor és vérszag dögivel! Aki kedveli a 17. század harcászatát annak garantált a megelégedettség érzése.
Mégis: becsukva a kötetet nem az akció az ami megmarad az emberben, hanem a karakterek ábrázolása és a korabeli politikai helyzet tűéles átültetése a lapokra, illetve, hogy a nagypolitika hogyan hatott akkoriban az emberekre. Fejedelmen át egy egyszerű katonáig…és bizony elgondolkodik az ember, hogy mennyire nincs fejlődés, mennyire nincs új a nap alatt. Manapság ugyanúgy marjuk egymást a politika miatt, talán csak pengét és puskát nem szegezünk a másikra. A „kinek van igaza?”., „miért van-miért nincs” kérdéskör talán a regény legfontosabb motívuma.
Összegezve: egy kiváló író kiváló sorozatának kiváló második része! Lajos képtelen hibázni! Öt csillag, kedvencelés! Csak azért nem hőbörgök a harmadik részért, mert jön majd Öcsöd ötödik kalandja és Rákócziról is sorozatot indít a derék (és nem kicsit grafomán) szerző. Vivát Csikász Lajos! Olvassátok!

Mi történt Csikász Lajossal? Csak gratulálni tudok neki. Nagyon vártam már, hogy elolvassam A félhold alkonyának második kötetét. Egyszerűen FENOMENÁLIS ez a történet és az író stílusa. Sokkal jobb, mint a Liliomok. Egy karakteres, határozott és céltudatos nyelvet használ és történetet jelenít meg. Egyszerűen elképesztően jól sikerült ez a regénye. Tipikusan férfias regény, de nők is olvashatják. Nagyon jó a humora, kiváló a karakterábrázolása. Szépek a tájleírások, pont annyi, amennyi kell. Nemcsak filmszerűen peregnek az események, hanem a cselekmény részeseivé válok, érzni lehet a karakterek kisugárzását, megjelenését. Hol a harmadik kötet?!

Minden történelmi regénybe jól jön egy kis harc, egy kis csata, izgulhat az olvasó, melyik karakterrel mi lesz. Ám némely regényben annyira csupán erre van kiélezve a történet, hogy egy idő után már csak a repedő csontokról, a leszakadó testrészekről, a patakokban folyó vérről lehet olvasni. De nem Csikász Lajosnál, aki úgy tud megírni egy csatát, hogy bár érezzük a rettenetet, nem undorral olvassuk.
Minél több Csikász Lajost olvasok, annál inkább látom, milyen egyensúlyba tudja hozni a (valós) történéseken belül a (kis, egyedi) történeteket. Nem billen ki egyik irányba sem a mérleg nyelve, van előzmény és van végkifejlet, és nem csupán a csatáról olvasunk, hanem az emberi sorsokról, az érzésekről, a véleményekről, a vágyakról is.
Nagyon figyeljetek a párbeszédekre! Oda rejtette el Csikász Lajos a véleményét, a gondolatait, a kétségeit és a felmerülő kérdéseit a valós történelmi eseményekről. De ott van a jellemábrázolásában, és ami nem megszokott, még a (táj)leíró részekben is éreztem egy kissé, hogy a szerző milyen gondolatokkal küzd.
Azt már tudom a korábban olvasott novelláiból és regényeiből, hogy kiváló a jellemábrázolása, hogy könnyen olvasható, hogy élvezetes a stílusa, hogy egyensúlyt tud teremteni a leíró részek és a párbeszédek között… és hogy roppant jó a humorérzéke. Ebben a regényében is ott van minden, ami egy jó író tulajdonsága.

Ez is öt csillag. Ilyen körömrágva utoljára az Egri csillagok ostromát olvastam. (Nagy különbség, hogy amíg Gárdonyi regényében könnyű volt eldönteni, hogy kinek adok igazat, ebben a regényben viszont… nos, mindenkinek van igaza is. És értem mindenki választását.

A könyv az előző részben megismert szereplőkkel Fülek várának ostromát írja le részletesen, sok-sok oldalon keresztül.
A történelemkönyvekben pár mondatban leírt események megelevenednek előttünk, játszva tanuljuk a történelmet.
Fantasztikusan megírt könyv, nyelvezete élvezetes, egyetlen dolog ami levon az élményből : nem szeretem a harcokat, a csaták ecsetelését, az ágyúdörgést, a gránátok robbanását, a belek kifordulását, a felnégyelés és a karóba húzás részletezéséről nem is beszélve.
De ez legyen az én problémám, attól a könyv még nagyon jó !
Pár éve Füleken és Kassán is jártam, felelevenedett a könyv elején található várrajz.
Egy csipetnyi romantika nekem hiányzott belőle, de megkaptam az írótól a Rákócziban.
Örülök, hogy elolvastam, megint tisztázódott és kiegészült némely hiányos ismeretem.
A szerző utószavát minden könyvénél szeretem olvasni .

A szerző nagy fába vágta a fokosát a 17. századdal kapcsolatban szeretjük, a kurucos romantikát szeretünk úgy gondolni a kuruc legényekre, hogy ők az abszolút jó fiúk bezzeg a gonosz népnyúzó Habsburgok, Na a valósság nem ilyen egyszerű a jó kuruc legények ugyan úgy sarcolták a jobbágyokat mint a Habsburg vagy a török. Amennyire vissza tudok emlékezni az iskolai tanulmányaimra pontosabban a tanárom talán nem hagyományos történelem óráira, aki kicsit árnyaltabban magyarázott a korszakról és főleg Thököly Imre, aki remek hadvezér, de annál dörzsölted politikus volt, aki ha jól emlékszem dobta volna a magyar földet jó Osztrák birtokért természetesen csakis a béke kedvéért.
A jó pont jár a szereplők, karakterek kidolgozásáért szeretem, ha az egyszerű ember szemszögéből is látjuk az eseményeket, mind két oldalról ismerhetünk meg embereket. Persze nem gáncs nélküli lovagok van sok hibájuk esendő emberek, de ha kell, helyén van a szívűk. A rossz sem feltétlenül rossz vagy gonosz csak éppen ő az ellenség saját hazájának parancsnokainak engedelmeskednek.
Nagyon tetszett Thököly kis beszélgetése Lehoczky Ferenc hadnaggyal a végén meg Petrőczky is elbeszélgettet vele mind a kettő nagyon érdekes kis eszmefutatás volt, hogy ki is a Magyar királyság igazi ellensége, hogy mit is kellene tenni a várva várt szabadság kivívása érdekében. Valahogy történelmünk mindig így alakult magyar harcol, magyar ellen erről nem tudunk leszokni, pedig mennyivel erősebbek lennénk, ha végre össze fognánk. Aztán ott vannak a köpönyegforgató álszent urak a világ itt sem változik.
Az események fő mozgató rugója egy jó várostrom sok sok oldalakon át szerencsére nem volt össze csapva jól ki volt dolgozva, az más dolog hogy tudtam mi lesz a vége most hírtelen nem emlékszem melyik regényben olvastam Fülek sorsáról, de az addig vezető események izgalmasak és hihetőek voltak. Legalábbis amennyire én meg tudom ítélni nem olvastam utána hogy is történt igazából.
A regény elején és a végén is volt egy térkép furcsa volt látni kedvenc városom is török kézen volt a nevemből könnyű kitalálni a város nevét.
Szóval már csak egy kérdés van hátra – hol a harmadik rész ???? :)

Hat csillag, hét, nyolc, a francba vele, túl rövid a skála! Gárdonyi jó száz éve írta az Egri csillagokat, a 21. század eleje pedig elhozta nekünk a Füleki csillagokat! Egy fergeteges küzdelem, amely tüzében az erősek megedződnek, a gyengék elhamvadnak, ahol nem tudhatod, tényleg barát-e a barát, és ki az aki az életedre tör, amikor napok alatt lehetett a mennyből a pokolba és a pokolból a mennybe kerülni, ahol mindenki jellemét próbának veti alá az élet. Iszonyat jó!
Már csak egy kérdésem van: mikor jön az újabb Csikász-regény???