Eszterlánc 4 csillagozás

Csernus Mariann: Eszterlánc

… ​Amikor megismerkedtem Psychével, először a nagy lehetőséget láttam benne. Igen, szó szerint és meztelenül, azt a színészi lehetőséget, amire néha egy egész pályán át sóvár szemekkel nézünk hiába, elmegy mellettünk, elmegyünk mellette, nem nekünk adatik meg. Benne volt az egyszemélyes játék minden veszélye és esélye is, benne volt a női lét, az asszonysors teljes skálája, a kislánytól az érett nőig; és a színészi skála minden elképzelhető teljessége is, a játékostól a groteszken át az erotikusig, a tragikustól az elszántig, a hősitől a melodramatikusig, a repesőtől az elkeseredettig. Bennem pedig ott voltak addigi megvalósulatlanságaim és magvalósulásaim, pályám addigi tapasztalatainak kockái, kövei, kavicsai, örömei, keservei, eszközei, hogy éljek a kettőnk -közös- lehetőségeivel, mindazzal, amit Psyché nyújt nekem, és amit én nyújthatok neki. És ahogy együtt dolgoztunk hónapokon át, ketten, csatlakozott harmadik társul a hála azok iránt az asszonyok iránt, akik segítettek… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rakéta Regénytár

>!
Magvető, Budapest, 1986
300 oldal · ISBN: 9631406946

Enciklopédia 33

Szereplők népszerűség szerint

Weöres Sándor

Helyszínek népszerűség szerint

Szeged · A Kert


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Csernus Mariann: Eszterlánc

lánc, lánc, eszterlánc
Egy kislány, unoka, barátnő, színésznő hálájának végeérhetetlen lánca az asszonyok iránt, akik segítették önmegismerésben, tanulásban, munkában, küszködésben, és a kezüket nyújtották felé.
Ómama és a felejthetetlen kert, a patyolattisztaság. Egy finom ifjú hölgy a bécsi plakáton, aki végképp eltérítette Ópapát a francia idegenlégiótól. Az Édesanya, aki maga a derű, a fáradhatatlanság, súlyos gondjai ellenére is, és akinek kortalan jelenléte, mosolya egyet jelent a fájdalmasan korán elvesztett biztonsággal.
És aztán eljön a barátság, jelzők nélkül, iskolatársak, mentorok, kollégák, rendezők, írók, költők alakítják, formálják a kezdő színésznő útját, aki már egészen korán a költészetet érzi leginkább a saját műfajának, és később önálló irodalmi előadóestjeivel járja az országot az örök szerelem, a színjátszás mellett. A kisregény második fele hiteles korrajz az ötvenes, hatvanas évek Magyarországáról, a sokféle béklyóval, korláttal sújtott művész szemszögéből, és színes portrégyűjtemény a nagy kortársakról.
Számomra a legkedvesebb rész azonban mégis a rövidke családregény, a kezdetek, a mámorító gyerekkor, az elvesztett éden, a vénséges diófa a hintával, a süteményillat.
És az anyáról szóló sorok, akit életünk legfontosabb pillanataiban mindig várunk, akkor is, ha tudjuk, hogy már nem jöhet. És aki poros gyerekkorunkba mindig be tudta lopni a sok-sok apró csodát.

4 hozzászólás
>!
Annamarie P
Csernus Mariann: Eszterlánc

Bárkinek az élettörténete érdekes lehet, de a művészeké valahogy mindig nagyobb izgalommal kecsegtet. Már ha beengednek a lélek labirintusába is. Csernus Mariann nyitott szívvel várja olvasóit. Nosza, merítkezzünk!

Három összefonódó sodrony van jelen a könyvben mindvégig: a női princípium, a színész- művészvilág és a történelem. Valahogy mindhárom elválaszthatatlanul alakítja főhősünk életét, ahogy a földlabdákká gömbölyödő gyökerek egybecsavarodnak, és kitéphetetlen, szétbonthatatlan egységet hoznak létre. Kezdetben volt a gyermek, az 1928-ban született kislány, az anyja lánya, Ómama unokája. A család meleg kötelékében nevelkedő leányka már ekkor megismerkedik az irodalom mágiájával, a főzés közbeni felolvasások hamar elrabolják lelkét. De a történelem zajos mozdulatai is mélyen belenyúlnak sorsába. A mag, a tehetség azonban csírát ereszt, és sorra termi majd gyümölcseit. Iskolai szereplések, versenyek, felkérések, majd Babits Laodameiája az aquincumi amfiteátrumban, s végül az 1972-ben bemutatott Psyché, ami a szerző kiteljesedésének zenitje. Olyan, mintha az egész regény ebben csúcsosodnak ki, hisz a hatvanas években némaságra ítélt művésznő igazából ebben a darabban tárhatja ki hatalmas szárnyait, ugyanakkor a mű sajátosságaként önnön női mivoltát is megfogalmazza. Ezek a részek hihetetlen részletesen, már-már átélhetetlenül aprólékosan mutatják be Csernus Mariannt.
Szokatlan önéletrajzi kötet ez, mely nem ragaszkodik az idő linearitásához, mélyen belemegy a művész és a nő lelkébe, az alkotás átstrukturáló erejébe. Ízes, szagos, és legfőképp rendkívül személyes.
https://annamarie-irkal.blogspot.com/2020/01/csernus-ma…

5 hozzászólás
>!
Carmilla 
Csernus Mariann: Eszterlánc

    Csernus Mariann nagyon jó mesélő. (Még most is, túl a kilencedik x-en.) Nem tudom miért, de a legtragikusabb sorsú emberek sokszor a legmosolygósabbak, a legderűsebbek. Talán mert azok tudják csak igazán értékelni a legapróbb örömöket is, akik már megtapasztalták a legsötétebb mélységeket? Az önéletrajzból engem legjobban a gyerekkor és a fiatal felnőttkor része kötött le (egy durva apa, egy sokat szenvedett anya, második világháború stb.), bevallom, hogy a színházi dolgok már annyira nem.


Népszerű idézetek

>!
szadrienn P

Láttam-e én valaha fiatalnak az anyámat? Engem milyennek látott és lát a lányom? De hiszen anyáinkat számunkra nem a koruk határozza meg, sőt talán úgy élnek velünk és mellettünk, mint akiknek koruk sincsen, mint akik beleszülettek egyetlen adott helyzetbe, hogy a mi anyáink.

10. oldal

2 hozzászólás
>!
szadrienn P

Ópapa már agglegény volt, s úgy döntött, az is marad. Beadta jelentkezését a francia idegenlégióba. Ekkor látta meg a plakátot, amelyen ómama büszkén dacol a szellemekkel, és elhatározta, hogy vagy ez a hölgy, vagy az idegenlégió…

11-12. oldal

>!
szadrienn P

Honnan az asszonyok képessége, hogy fokozhatatlanul rossz helyzetekben, a legmegváltozottabb körülmények közé kerülve is őrzik azt, ami bennük fontos volt: anyám a derűt, ómama a patyolattisztaságot?

9. oldal

1 hozzászólás
>!
Annamarie P

Anyámnál sohasem lehetett érezni, hogy az idő fontosabb érték annál, mintsem hogy órákig társasjátékkal töltsük el. Anyám idejét más óra mérte, mint a többiekét. Ebben is rejlett az ő csodája.

40. oldal

1 hozzászólás
>!
Annamarie P

Mint szappanbuborékok, úgy pattannak szét az évek.

300. oldal

>!
Annamarie P

A saját világegyetemében egyedül bolyong az ember: a magát kérdező és a magának felelő.

300. oldal

>!
Annamarie P

Nyáron a homok volt a mi Balatonunk. A kert közepére pokrócot tettünk, ez volt a sátor, innen céloztuk meg a „vizet”, amelyben boldogan lubickoltunk.
Homok-Balaton.
Poros gyermekkor.

35. oldal

1 hozzászólás
>!
Annamarie P

Ezen az estemen csak két férfira van szükségem: szerény vagyok. A többi asszony. A két férfi: Joyce és Nagy László.

290. oldal

Kapcsolódó szócikkek: James Joyce · Nagy László
>!
Varga_Írisz_Dóra IP

    De abban csalhatatlanul igaza volt, hogy a legnagyobb dolog a költészet. Számomra a költészet lett a legnagyobb vonzás abból, amit az ember létrehozott. Kató néni jó érzékével és ízlésével úgy válogatta meg a mindig koromnak megfelelő, de igaz költészetet, mindig azt, ami valódi, sosem a talmit, hogy azóta is ez az egyetlen bizonyosság, amelyben útvesztők nélkül eligazodom. Hogy a legjobb kikapcsolódásom ma is verset olvasni, hogy a második megvalósulásom verset tanulni, hogy állandó kifejezési formám a költészet megszólaltatása. Mint gyerekkoromban a versek másolása volt vonalas füzetekbe. Persze pénzünk sem volt rá, hogy annyi verseskönyvet megvásároljak, de bevallom: a másolás részben grafomániám egyik kielégülési formája volt, ami azonban fontosabb ennél, az igazi birtoklás vágya. Ha már saját kezemmel írtam őket a füzetembe, akkor egészen az enyémek.

18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: költészet
4 hozzászólás
>!
Varga_Írisz_Dóra IP

    Sokféle jelzője lehet a barátságnak, de a barátság jelzőtlen. Mert a jelző elveszi belőle a lényeget, csak csökkenti, amivel fokozni akarja.
    Tehát: barátság van.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: barátság
7 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Lengyel Beatrix – Szarka Klára (szerk.): Kontakt 85
Pentelényi László (szerk.): Az arcok iskolája
László Ferenc: A hipofízisper
Dunajszky Géza: Titkok nyomában
Berecz Frigyes: Tévúton
Han Pál: Menekülés
Szőke Szakáll: Vonósnégyes Casablancában
Csengery Judit: Greta Garbo
Dancs Árpád: Mozimániáim
Riikka Pulkkinen: A lehetséges világok legjobbika