Ki ​nevel a végén? 105 csillagozás

Csernus Imre: Ki nevel a végén? Csernus Imre: Ki nevel a végén?

„Hosszú évek óta foglalkozom mind a szülőkkel, mind a gyerekeikkel. Drog-, alkohol-, játékszenvedély-, gyógyszerfüggőséggel és más nyomorokkal, amelyekben a gyerekek vannak és lesznek érintve. Azt hiszem, rég eljött az ideje, hogy kinyissuk a szemünket.”

Mivel kell ma szembenéznie annak, aki gyereket vállal és nevel? DR. CSERNUS IMRE szerint elsősorban önmagával. Hiszen csak ezután birkózhat meg a világ démonaival, kábítószerrel, erőszakkal, szexualitással, bűnnel és bűnhődéssel.

„Ki nevel a végén? Neveljük egymást a sok tudatlanságunkkal, félelmeinkkel, erényeinkkel és hibáinkkal: a gyerekek a felnőtteket, mi őket, a világ mindannyiunkat. A változás nagy fájdalommal jár, egyesek nem is fogják ezt bevállalni, ezzel sincsen gond. Mivel tőlük is sokat tanulhatunk.”

A gyereknevelés kapcsán a szerző ezúttal is olyan kérdésekkel szembesíti olvasóit, amelyeket a legtöbben nem tudnak vagy nem mernek feltenni maguknak. Pedig a jövőnk forog kockán.

Eredeti megjelenés éve: 2005

Tartalomjegyzék

>!
Jaffa, Budapest, 2008
266 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639604704 · Illusztrálta: Nádor Péter
>!
Papírtigris, Budapest, 2005
218 oldal · ISBN: 9632198956

Enciklopédia 8


Kedvencelte 7

Most olvassa 18

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Csernus Imre: Ki nevel a végén?

„(…) sok ember azért akar gyereket, mert minden át akar neki adni. Csak éppen emögött is az van, hogy attól fél, hogy nyomtalanul eltűnik a világból, hogy nem marad senki, aki továbbviszi a családi vállalkozást, és nem lesz, aki emlékezzen rá. És megint ott tartunk, hogy az én motivál. Minden ember akar magának egy kis halhatatlanságot.”

Tulajdonképpen Csernus Imre világosított fel anno, hogy mindennap harcolnom kell a félelmeimmel, nem csak egy nap elég, hanem újra és újra megkell tennem ezeket a merész lépéseket….
És pont ezért, számos könyvét már olvastam, sokat a polcomon is tudhatok és sokszor előveszem, mikor úgy érzem irány mutatásra van szükségem.

Bár ez a témakör annyira még nem érint, mikor megláttam úgy éreztem biztos, hogy lesz benne már most is olyan történet, tanács, ítélet vagy csak egy egyszerű mondat, amivel több lehetek és amivel megértem, hogy a barátnőim, de legfőképpen édesanyám és a 10 éves öcsém miképpen élik meg az adott helyzeteket, mit miért tesznek vagy hagynak el.

Sok mindent már értek magammal kapcsolatban is, hogy anno és most még felnőtt fejjel is miért állok úgy a szüleimhez, vagy ők miért regáltak vagy sok esetben reagálnak le helyzeteket.

Nagyon értékes olvasmánynak gondolom és hamarosan egy példányt befogok szerezni magamnak. Olvassátok megéri!

>!
Black_Angel
Csernus Imre: Ki nevel a végén?

Tetszett ez is , mint minden Csernus könyv, csak annyi bajom volt vele, hogy sok ismétlő szöveg van benne.
Vannak kifejezetten jó témák benne, van pár dolog, amire megint csak rávilágított, amin érdemes elgondolkodni.
Ez a váltott párbeszéd szerintem nem volt hiteles :D Mivel egy két szövegben fellelhetőek voltak Csernus szavai, kifejezései, így szerintem biztos voltak alanyok hozzá, de ő sokat formált a szövegen, hogy az így nézzen ki.
Ettől függetlenül, inkább olyanokat ajánlanám akiknek gyerekük van, vagy éppen gyerekvállalás előtt vannak, mert ebben a könyvben minden „utasítást” megtalálnak:)

>!
jeno
Csernus Imre: Ki nevel a végén?

Rámutat a porblémákra, megdöbbent és megoldási javaslatokat is ad.
Ajánlom elsősorban szülőknek, de nemcsak nekik. Érdemes a könyv tükrében elemezni saját személyiségfejlődésünket.
A stílus kissé szabados, időnként mecsillan benne egy kis trágárság is, de ez mintha nem öncélú lenne, hanem csak a megdöbbentés egyik eszköze.
Ha csak a tartalom 10 %-át követnék a szülők, kevesebb hülyegyerekkel találkoznánk az utcán.

2 hozzászólás
>!
PuPilla
Csernus Imre: Ki nevel a végén?

Sok ponton ismét nagyon megfogott. A drogkorszak fejezet kifejezetten meglepett, mert meg voltam róla győződve, hogy az engem cseppet sem fog érdekelni, de nagyon érdekesen vitte végig a témát. Jó ötletnek tartottam ezt a több szempontos írásmódot, bár kétségtelen, hogy a szöveg mindenhol után van igazítva, nagyon egy stílusú, nem mintha több ember mondta volna, és sokszor nagyon Csernus-kifejezéseket használ a könyvben megszólaló szülő, gyerek, tanító, szerkesztő. (Hozzáteszem, szerintem ennek egy része csak stilisztikai igazítás, ami szükséges is egy könyvhöz.)
Itt még csak annyit, hogy nagyon utálom, hogy a mai emberek mennyire nem nevelik a gyerekeiket, csak hagyják őket nőni, mint a gazt. Nagyon sok nevelési és nem-nevelési hibára világít rá a könyv.

Bővebben a blogon: http://pupillaolvas.blogspot.hu/2012/11/ki-nevel-vegen.html

>!
Lipe P
Csernus Imre: Ki nevel a végén?

Ez jó, tetszett. Sok dologra, legtöbbször hibákra rámutatott és sajnos néhány helyen magamra is ismertem. Nem ad tanácsot vagy szabályokat, hogy hogy lehet jól csinálni, de rámutat dolgokra, amin az ember kénytelen elgondolkozni és belátni saját hibáit.

>!
kiscsillag0310
Csernus Imre: Ki nevel a végén?

Nem szülök gyereket annak, aki nem olvasta ezt a könyvet.: )

>!
Naneth
Csernus Imre: Ki nevel a végén?

Azért olvastam el, mert problémáim vannak a szüleimmel. Elgondolkodtató, egyre rájöttem, ha gyereket fogok vállalni, akkor újra el fogom olvasni, mert sok érdekes és jó dolgot tartalmaz.

>!
baroness
Csernus Imre: Ki nevel a végén?

Első Csernus könyvem. A mai kamaszok, fiatalok nevelése során leginkább felmerülő kérdéseket járja körbe a gyerek, a szülő, a tanító és a pszichológus szemszögéből: szülői minta, válás, szexualitás, drog, barátság. Elgondolkodtatóak a kérdések és a vélemények, iránymutatás, határozott és egyértelmű választ illetve megoldást nem kínál. Inkább egy önismereti alapozó tréninghez hasonlítanám.

>!
petrozy
Csernus Imre: Ki nevel a végén?

Jó ötletnek tartom, hogy egy szerkesztő bevonásával, több szubjektív véleményt olvashattam egy-egy témában. Így átfogóbb képet ad a témában, mintha „csak” a szakember szólal meg.


Népszerű idézetek

>!
Maya 

Biztonságot csak az tud nyújtani, aki rendelkezik a saját belső biztonságával (…)

44. oldal (I. fejezet - szülő)

>!
Bur3sz

Nagyanyám egyik velős mondása volt, hogy az ordító embernek sosincs igaza, ráadásul aki kiabál, az sebezhető, mert megmutatja a saját gyengeségét és tehetetlenségét. Jól megtanultam a leckét, nagyon ritkán kiabáltam, akkor is csak addig, amíg eszembe nem jutott a mama. A hangos veszekedéshez pedig két ember kell, egyedül ritkán megy.

>!
padamak

A büntetés és a következmény között azonban óriási különbség van.
A büntetés az indulatból történő kijelentés gyakorlati megvalósítása. A következmény viszont annak a folyománya, amikor a szülő nyugodtan elmondta, hogy mi lesz akkor, ha a cselekmények rendben levő módon folynak, és mi lesz akkor, ha rossz irányba fordulnak. A következetes magatartású szülő csak betartja azt, amit előre kimondott.

132. oldal - IV. Erőszak (Jaffa Kiadó, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: büntetés
>!
Dora

– Mi pasik, hogyan lazítunk? Leülünk, elkezdünk borozni, sörözni, hogy lazuljunk egy keveset, majd jönnek a témák: a csajok, a politika, az üzlet, a sport, az autók, és amikor már félig részegek vagyunk, akkor fogunk önmagunkról beszélgetni. A kocsmákban általában a hajnali órákban mindig van egy férfiakból álló társaság, akik közül az egyik mindig bőg, a másik kettő meg vigasztalja.

110. oldal, Jogosítvány szülőknek...

>!
kiscsillag0310

(…) sok ember azért akar gyereket, mert minden át akar neki adni. Csak éppen emögött is az van, hogy attól fél, hogy nyomtalanul eltűnik a világból, hogy nem marad senki, aki továbbviszi a családi vállalkozást, és nem lesz, aki emlékezzen rá. És megint ott tartunk, hogy az én motivál. Minden ember akar magának egy kis halhatatlanságot.

92. oldal

4 hozzászólás
>!
Black_Angel

Aki az életben a kudarcot, a fájdalmat nem akarja elfogadni, az hogyan tudná értékelni a jót?

34. oldal

>!
Maya 

Mi, felnőttek hajlamosak vagyunk a világot, akár a gyerekek világát is aszerint értékelni, ahogy mi akarjuk látni. Azt gondolom, hogy nem tudunk a gyerekekkel jól kommunikálni, ha nem vesszük tekintetbe a szándékaikat, a vágyaikat, hanem folyamatosan azt akarjuk, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy mi akarjuk.

47. oldal (I. fejezet)

3 hozzászólás
>!
Ildikó_Korom

A változtatáshoz először sok mindent be kéne ismerni, felül kellene vizsgálni a problémákhoz való addigi hozzáállást: főként a folyamatos hazugságban élést. A mai szülő az önbecsapás nagymestere.

154. oldal

>!
padamak

Mondják, az embernek szüksége van ellazulásra, kikapcsolódásra, amiben például egy pohár alkohol nagyon sokat segíthet, miért ne lehetne akkor az alkoholt egy spanglival helyettesíteni? Hát ez igaz, tényleg nincs különbség a kettő között. Mindkettő ugyanarról szól: kell a lazulás, a kellemes bódulat, méghozzá gyorsan és kis erőfeszítéssel, tehát beviszek valami idegen anyagot a szervezetembe, és néhány százasért minden különösebb energia ráfordítása nélkül megkaptam a jót. Ha szerencsém van, nem leszek mohó, nem leszek alkoholista vagy drogfüggő. Csakhogy: a Teremtő nagy bölcsességében belénk építette a boldogsághormont, a saját termelésű „kábítószerünket”, de sajnos nem tanított meg minket a hormon termelésének technikájára, ezt mindenkinek magának kell megtapasztalnia és megtanulnia. Ha tudatmódosító szerekkel bombázzuk a hormontermelő sejtjeinket, akkor a saját termelés jelentősen lecsökken. Megint a könnyebb (és veszélyesebb) utat választottuk. Aztán meg majd nagyon fogunk csodálkozni, hogy a pohár ital vagy a „mariska” nélkül képtelen leszünk ellazulni és jól érezni magunkat. Ez még nem függőség, csak a velünk született képesség elherdálása. Megéri?

184-185. oldal - VI. Drogkorszak (Jaffa Kiadó, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
1 hozzászólás
>!
padamak

…karácsonykor – amit én egyre kevésbé hívok a szeretet ünnepének, mivel inkább a kollektív bűntudat oldásának ünnepévé kezd átalakulni – egyre drágább ajándékokat vásárolnak egymásnak, ahelyett hogy kimondanák és kimutatnák az érzéseiket. Így a gyerekek csak tárgyakat kapnak, nem pedig forró, őszinte érzéseket, a játékokat pedig nem sokáig értékelik, hamar a sarokba dobják, aztán kezdődik a szülői ordibálás, hogy mennyit dolgoztak ők ezért, és hol a hála. Ez lenne a karácsony?

236. oldal - VII. Barátság (Jaffa Kiadó, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: karácsony

Hasonló könyvek címkék alapján

Ranschburg Jenő: Szülők könyve
Ranschburg Jenő: Szülők lettünk
Farkas Kriszta – Horváth Kati: Málna mesék
Ranschburg Jenő: Mi rontottuk el?
Janikovszky Éva: Örülj, hogy fiú!
Janikovszky Éva: Örülj, hogy lány!
Jeannette Walls: Az üvegpalota
Pamela Druckerman: Nem harap a spenót
Bácskai Júlia – Fischer Eszter – Mohás Lívia – Vekerdy Tamás: Elszakadás a szülői háztól
L. Stipkovits Erika: Szeretettel sebezve