Ki ​nevel a végén? 111 csillagozás

Csernus Imre: Ki nevel a végén? Csernus Imre: Ki nevel a végén?

„Hosszú évek óta foglalkozom mind a szülőkkel, mind a gyerekeikkel. Drog-, alkohol-, játékszenvedély-, gyógyszerfüggőséggel és más nyomorokkal, amelyekben a gyerekek vannak és lesznek érintve. Azt hiszem, rég eljött az ideje, hogy kinyissuk a szemünket.”

Mivel kell ma szembenéznie annak, aki gyereket vállal és nevel? DR. CSERNUS IMRE szerint elsősorban önmagával. Hiszen csak ezután birkózhat meg a világ démonaival, kábítószerrel, erőszakkal, szexualitással, bűnnel és bűnhődéssel.

„Ki nevel a végén? Neveljük egymást a sok tudatlanságunkkal, félelmeinkkel, erényeinkkel és hibáinkkal: a gyerekek a felnőtteket, mi őket, a világ mindannyiunkat. A változás nagy fájdalommal jár, egyesek nem is fogják ezt bevállalni, ezzel sincsen gond. Mivel tőlük is sokat tanulhatunk.”

A gyereknevelés kapcsán a szerző ezúttal is olyan kérdésekkel szembesíti olvasóit, amelyeket a legtöbben nem tudnak vagy nem mernek feltenni maguknak. Pedig a jövőnk forog kockán.

Eredeti megjelenés éve: 2005

Tartalomjegyzék

>!
Jaffa, Budapest, 2008
266 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639604704 · Illusztrálta: Nádor Péter
>!
Papírtigris, Budapest, 2005
218 oldal · ISBN: 9632198956

Enciklopédia 8


Kedvencelte 8

Most olvassa 16

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Csernus Imre: Ki nevel a végén?

„(…) sok ember azért akar gyereket, mert minden át akar neki adni. Csak éppen emögött is az van, hogy attól fél, hogy nyomtalanul eltűnik a világból, hogy nem marad senki, aki továbbviszi a családi vállalkozást, és nem lesz, aki emlékezzen rá. És megint ott tartunk, hogy az én motivál. Minden ember akar magának egy kis halhatatlanságot.”

Tulajdonképpen Csernus Imre világosított fel anno, hogy mindennap harcolnom kell a félelmeimmel, nem csak egy nap elég, hanem újra és újra megkell tennem ezeket a merész lépéseket….
És pont ezért, számos könyvét már olvastam, sokat a polcomon is tudhatok és sokszor előveszem, mikor úgy érzem irány mutatásra van szükségem.

Bár ez a témakör annyira még nem érint, mikor megláttam úgy éreztem biztos, hogy lesz benne már most is olyan történet, tanács, ítélet vagy csak egy egyszerű mondat, amivel több lehetek és amivel megértem, hogy a barátnőim, de legfőképpen édesanyám és a 10 éves öcsém miképpen élik meg az adott helyzeteket, mit miért tesznek vagy hagynak el.

Sok mindent már értek magammal kapcsolatban is, hogy anno és most még felnőtt fejjel is miért állok úgy a szüleimhez, vagy ők miért regáltak vagy sok esetben reagálnak le helyzeteket.

Nagyon értékes olvasmánynak gondolom és hamarosan egy példányt befogok szerezni magamnak. Olvassátok megéri!

>!
Black_Angel
Csernus Imre: Ki nevel a végén?

Tetszett ez is , mint minden Csernus könyv, csak annyi bajom volt vele, hogy sok ismétlő szöveg van benne.
Vannak kifejezetten jó témák benne, van pár dolog, amire megint csak rávilágított, amin érdemes elgondolkodni.
Ez a váltott párbeszéd szerintem nem volt hiteles :D Mivel egy két szövegben fellelhetőek voltak Csernus szavai, kifejezései, így szerintem biztos voltak alanyok hozzá, de ő sokat formált a szövegen, hogy az így nézzen ki.
Ettől függetlenül, inkább olyanokat ajánlanám akiknek gyerekük van, vagy éppen gyerekvállalás előtt vannak, mert ebben a könyvben minden „utasítást” megtalálnak:)

>!
jeno
Csernus Imre: Ki nevel a végén?

Rámutat a porblémákra, megdöbbent és megoldási javaslatokat is ad.
Ajánlom elsősorban szülőknek, de nemcsak nekik. Érdemes a könyv tükrében elemezni saját személyiségfejlődésünket.
A stílus kissé szabados, időnként mecsillan benne egy kis trágárság is, de ez mintha nem öncélú lenne, hanem csak a megdöbbentés egyik eszköze.
Ha csak a tartalom 10 %-át követnék a szülők, kevesebb hülyegyerekkel találkoznánk az utcán.

2 hozzászólás
>!
PuPilla
Csernus Imre: Ki nevel a végén?

Sok ponton ismét nagyon megfogott. A drogkorszak fejezet kifejezetten meglepett, mert meg voltam róla győződve, hogy az engem cseppet sem fog érdekelni, de nagyon érdekesen vitte végig a témát. Jó ötletnek tartottam ezt a több szempontos írásmódot, bár kétségtelen, hogy a szöveg mindenhol után van igazítva, nagyon egy stílusú, nem mintha több ember mondta volna, és sokszor nagyon Csernus-kifejezéseket használ a könyvben megszólaló szülő, gyerek, tanító, szerkesztő. (Hozzáteszem, szerintem ennek egy része csak stilisztikai igazítás, ami szükséges is egy könyvhöz.)
Itt még csak annyit, hogy nagyon utálom, hogy a mai emberek mennyire nem nevelik a gyerekeiket, csak hagyják őket nőni, mint a gazt. Nagyon sok nevelési és nem-nevelési hibára világít rá a könyv.

Bővebben a blogon: http://pupillaolvas.blogspot.hu/2012/11/ki-nevel-vegen.html

>!
Lipe
Csernus Imre: Ki nevel a végén?

Ez jó, tetszett. Sok dologra, legtöbbször hibákra rámutatott és sajnos néhány helyen magamra is ismertem. Nem ad tanácsot vagy szabályokat, hogy hogy lehet jól csinálni, de rámutat dolgokra, amin az ember kénytelen elgondolkozni és belátni saját hibáit.

>!
kiscsillag0310
Csernus Imre: Ki nevel a végén?

Nem szülök gyereket annak, aki nem olvasta ezt a könyvet.: )

>!
Naneth
Csernus Imre: Ki nevel a végén?

Azért olvastam el, mert problémáim vannak a szüleimmel. Elgondolkodtató, egyre rájöttem, ha gyereket fogok vállalni, akkor újra el fogom olvasni, mert sok érdekes és jó dolgot tartalmaz.

>!
baroness
Csernus Imre: Ki nevel a végén?

Első Csernus könyvem. A mai kamaszok, fiatalok nevelése során leginkább felmerülő kérdéseket járja körbe a gyerek, a szülő, a tanító és a pszichológus szemszögéből: szülői minta, válás, szexualitás, drog, barátság. Elgondolkodtatóak a kérdések és a vélemények, iránymutatás, határozott és egyértelmű választ illetve megoldást nem kínál. Inkább egy önismereti alapozó tréninghez hasonlítanám.

>!
katalins
Csernus Imre: Ki nevel a végén?

Dr. Csernus megosztó személyiség, de én bírom, ahogy szembesít a hibáinkkal. Nagyon hasznosnak találtam ezt a könyvét is, és úgy gondolom, hogy minden szülőnek elő kellene venni párévente, hogy aztán átgondolja a dolgokat. Nem mondom, hogy sok újdonságot találtam benne, de jó volt így egyben olvasni. Egy problémám volt, mégpedig az, hogy a szülő/gyerek/tanár kommenteknél néha számomra nem volt világos, hogy mit is akarnak mondani.

>!
repe993 P
Csernus Imre: Ki nevel a végén?

Nincs saját gyerekem, így alapvetően nem tudom eldönteni, hogy alkalmazhatom-e/alkalmazható-e a gyakorlatban, de…
1) Nagyban megegyezik a sugallat Vekerdy álláspontjával, miszerint nevelés nincs, csak együttélés és jó/rossz példa.
2) Kisgyerekes ismerőseimmel folytatott beszélgetések alapján megerősítést nyert, hogy ami rövid távon iszonyat fájdalmasnak és kegyetlennek tűnik, az célravezető lehet hosszú távon.


Népszerű idézetek

>!
Bur3sz

Nagyanyám egyik velős mondása volt, hogy az ordító embernek sosincs igaza, ráadásul aki kiabál, az sebezhető, mert megmutatja a saját gyengeségét és tehetetlenségét. Jól megtanultam a leckét, nagyon ritkán kiabáltam, akkor is csak addig, amíg eszembe nem jutott a mama. A hangos veszekedéshez pedig két ember kell, egyedül ritkán megy.

>!
Maya

Biztonságot csak az tud nyújtani, aki rendelkezik a saját belső biztonságával (…)

44. oldal (I. fejezet - szülő)

>!
padamak

A büntetés és a következmény között azonban óriási különbség van.
A büntetés az indulatból történő kijelentés gyakorlati megvalósítása. A következmény viszont annak a folyománya, amikor a szülő nyugodtan elmondta, hogy mi lesz akkor, ha a cselekmények rendben levő módon folynak, és mi lesz akkor, ha rossz irányba fordulnak. A következetes magatartású szülő csak betartja azt, amit előre kimondott.

132. oldal - IV. Erőszak (Jaffa Kiadó, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: büntetés
>!
Black_Angel

Aki az életben a kudarcot, a fájdalmat nem akarja elfogadni, az hogyan tudná értékelni a jót?

34. oldal

>!
Dora

– Mi pasik, hogyan lazítunk? Leülünk, elkezdünk borozni, sörözni, hogy lazuljunk egy keveset, majd jönnek a témák: a csajok, a politika, az üzlet, a sport, az autók, és amikor már félig részegek vagyunk, akkor fogunk önmagunkról beszélgetni. A kocsmákban általában a hajnali órákban mindig van egy férfiakból álló társaság, akik közül az egyik mindig bőg, a másik kettő meg vigasztalja.

110. oldal, Jogosítvány szülőknek...

>!
Maya

A szülők általában nem tudnak példaképei lenni a gyerekeknek, akik hamar rájönnek arra, hogy a családban kamuzás folyik, sokszor nincs felelősségvállalás sem a racionális tettek, sem az érzelmek területén, hamis az egész felállás, és esetleg azt is megérzik, hogy a szüleik megszürkült, megalkuvó emberek, akik feladták már önmagukat, és kényszerből teszik a dolgukat. (…) Ha a szülő kényszerből teszi a dolgát, akkor a gyerek is ezt fogja tenni.

10. oldal (I. fejezet)

>!
Maya

Változtatni az adott dolgon, legyen az negatív vagy pozitív, csak akkor lehet, ha azt az ember először elfogadja.

37. oldal (I. fejezet)

>!
kiscsillag0310

(…) sok ember azért akar gyereket, mert minden át akar neki adni. Csak éppen emögött is az van, hogy attól fél, hogy nyomtalanul eltűnik a világból, hogy nem marad senki, aki továbbviszi a családi vállalkozást, és nem lesz, aki emlékezzen rá. És megint ott tartunk, hogy az én motivál. Minden ember akar magának egy kis halhatatlanságot.

92. oldal

4 hozzászólás
>!
Maya

Maga a szocializáció korcsosítja el az érzelmi IQ-t, mert a fogyasztói társadalom kis korodtól azt táplálja beléd, hogy jobb, ha elnyomod az érzéseidet. Így ugyanis sokkal könnyebben vagy manipulálható és kihasználható. Ha nincs önálló véleményed, gondolatod, személyiséged, semmi baj, ruházzunk fel termékeket személyiséggel, amelyeket megvásárolva legalább egy rövid ideig úgy érezheted, hogy többet érsz, mint a többi manipulált!

130. oldal (Erőszak)

>!
Maya

Mi, felnőttek hajlamosak vagyunk a világot, akár a gyerekek világát is aszerint értékelni, ahogy mi akarjuk látni. Azt gondolom, hogy nem tudunk a gyerekekkel jól kommunikálni, ha nem vesszük tekintetbe a szándékaikat, a vágyaikat, hanem folyamatosan azt akarjuk, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy mi akarjuk.

47. oldal (I. fejezet)

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ranschburg Jenő: Szülők könyve
Ranschburg Jenő: Szülők lettünk
Farkas Kriszta: Málna mesék
Ranschburg Jenő: Mi rontottuk el?
Janikovszky Éva: Örülj, hogy fiú!
Janikovszky Éva: Örülj, hogy lány!
Jeannette Walls: Az üvegpalota
Pamela Druckerman: Nem harap a spenót
Bácskai Júlia – Fischer Eszter – Mohás Lívia – Vekerdy Tamás: Elszakadás a szülői háztól
L. Stipkovits Erika: Szeretettel sebezve