Sors ​és önismeret 60 csillagozás

Belső erőforrásaink felfedezése
Csernus Imre – Kádár Annamária – Pál Ferenc – Popper Péter: Sors és önismeret

Ismerd meg önmagad, és tudni fogod a sorsodat – mert a sorsod te vagy! Nem külső erők uralkodnak rajtad, jellemed, személyiséged alakítja jövődet – mondta a delphoi jósda papnője, Püthia a hozzá fordulóknak, s ennél nehezebb, ugyanakkor izgalmasabb feladatot aligha adhatott volna nekik. Az ember gyakran önmaga számára is megfejthetetlennek tűnő rejtély: mást gondol, mint amit érez, mást mond, mint amit gondol, és mást tesz, mint amit mond. Valódi belső motivációink nyomába eredni életre szóló kaland, tele meglepő, felszabadító, ugyanakkor gyakran zavarba ejtő és fájdalmas felfedezésekkel. Mégis érdemes! A Mesterkurzus-sorozat legújabb kötetének neves szerzői ezúttal azt a kérdést vizsgálják, hogy miként vonhatjuk befolyásunk alá sorsunk alakulását, s a nehéz helyzetekben hogyan szabadíthatjuk fel belső erőforrásainkat. Gondolkodjunk velük együtt, hiszen ahogy Emerson írja: „A világ utat nyit annak az embernek, aki tudja, merre tart.”

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Nyitott Akadémia

>!
Jaffa, Budapest, 2012
152 oldal · ISBN: 9789639971776
>!
Jaffa, Budapest, 2011
146 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639971776
>!
Jaffa, Budapest, 2010
146 oldal · ISBN: 9789639971165

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Epiktétosz


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Csernus Imre – Kádár Annamária – Pál Ferenc – Popper Péter: Sors és önismeret

Őszintén szólva keresem azon írásokat, ahol Csernus Imre szerepel, vagy fellelhető.
Egy mély időszakomban az általa íródott két kötet nagyon arcul csapott, de megtette hatását és lábra álltam.
Azóta, ha módomban áll, mindent elolvasok tőle.
Ez a kötet is, ezért került a tulajdonomba.
Rajta kívül, csak Popper Péter neve volt ismerős, de tőle sem olvastam még olyan számban, hogy azt írhassam hatással van rám mondanivalója.
A másik két személy idegen a számomra, ugyanakkor érdekesnek találtam a témához való meglátásaikat.
Nem érzem, hogy felettébb az én kötetem lett volna, de nem bántam meg, hogy kézbe vettem.
Egy olvasásnak megfelelt.

1 hozzászólás
csauperjel>!
Csernus Imre – Kádár Annamária – Pál Ferenc – Popper Péter: Sors és önismeret

A csillagozással meggyűlt a bajom, mert hogyan is értékelhetnék egy önismereti könyvet? Tanultam belőle: 5 csillag, nem segített: fél? Ez “kissé” szubjektívnak tűnik, nem kellene legalább törekedni az objektivitásra? Gondoltam, csillag nélkül hagyom, de azzal se voltam egészen kibékülve. Végül @Timár_Krisztina, Hofi és Karinthy segítségével tudtam csak kiszámolni, mennyit adjak: “a kilencvenből kivonjuk a pénteket, számtani középarányost veszünk, mire kijön a háromnegyed egyes, aláhúzva, akkor már, remélem, nyilvánvalóvá válik, hogyhogy hogy lett ez a könyv négy csillag”* :-)
    Elsőnek Csernus Imre előadásának szövegét olvastam, mert hallomások alapján úgy sejtettem, “ő nem az én emberem” (a molyról pl.: https://moly.hu/ertekelesek/2333392). Jobb benyomást keltett, mint az előítéletem súgta, még azzal együtt is, hogy volt egy-két mondata, ami szerintem ilyen formában sosem hagyhatná el egy pszichiáter száját. Ezt enyhítette, hogy élő szóban könnyebben kicsúszik egy nem tökéletesen átgondolt megfogalmazás, az szerencsétlen dolog, hogy ez most nyomtatásba is került.
    Popperrel folytattam. Ő is jobban tetszett a vártnál, ráadásul egy gondolata épp jókor talált meg. Tudjátok, egy olyan semmiség, amit az ember gyerekkorától tud/már százszor hallott/magától is rájött, mégis van valahogy egy adott pillanat, amikor leesik, vagy épp csak eljön az ideje a megértésnek.
    Kádár Annamáriáról még sose hallottam, így előítéleteim sem voltak vele kapcsolatban. Nem hagyott mély nyomokat bennem, de néhányszor meglepően más következtetést vontam le egy-egy történetéből, példájából, mint ő tette.
    A végére hagytam Pál Feri atyát, mivel róla szintén csak hallottam ezelőtt, viszont itt az volt a valószínű, “az én emberem lesz”, és így is lett. Az ő én-megközelítése tetszett legjobban, az ő szövegéből profitáltam legtöbbet.
    Ajánlom olvasásra vagy nem? Persze, de ismerd az előítéleteidet és próbáld meg kikapcsolni őket! Azzal meg semmi baj nincs, ha valaki szimpatikusabb, más kevésbé, valószínűleg attól fogsz tanulni, aki megbízhatóbbnak tűnik számodra. Így megy ez a pszichológiában.
*https://moly.hu/ertekelesek/2003972

>!
Jaffa, Budapest, 2010
146 oldal · ISBN: 9789639971165
1 hozzászólás
cseri P>!
Csernus Imre – Kádár Annamária – Pál Ferenc – Popper Péter: Sors és önismeret

Rövid értékelésem tehát: Pál Feri az Pál Feri. Aki hallotta, az tudja. Nekem egyszer volt alkalmam élőben hallgatni, ugyebár összetéveszthetetlen. Ez az előadás olyan volt, amit tőle vártam. A kiflis sztori jó volt.
A Csernustól tartottam, na őt nem szívesen közelíteném meg élőben, gondoltam is, hogy ez a fejezet rossz lesz majd, de kellemes csalódás volt, teljesen korrekt előadást tartott.
Kádár Annamária fejezete volt végülis a kötet mélypontja. Sajnos ő hetet-havat összehordott, lehet, még túl fiatal volt a könyv idején és nagyon bizonyítani akart, de mindenféle tücsök-bogár szerepelt ebben az előadásban festői összevisszaságban, én a végén már nem tudtam követni, és kicsit ideges voltam.
Popper a belső erőforrásokról beszélt, és mellesleg megtudtuk, hogy kísérletek igazolják, hogy az emberek 6 %-a menthetetlenül hülye, tömegben pedig ez a helyzet még rosszabb, mert a leghülyébbhez igazodik mindenki. Szerinte túl van dimenzionálva mindenfajta válság, mondta 2010 körül, amikor ugye meg is halt, hát kíváncsi lenék, ma mit mondana.

1 hozzászólás
Andaxin>!
Csernus Imre – Kádár Annamária – Pál Ferenc – Popper Péter: Sors és önismeret

A könyv az én szájízem szerint szerkesztődött: Pál Feri atya kezdi, Popper Péter zárja, így garantált volt az étvágygerjesztés és a katarzisos lezárás. (Bár a Tanár úrtól nemrég elkezdtem a Lélekrágcsálókat is, abból (vagy a videóiból?) ismerős volt nagyjából az összes példázata.)

Feri atya a háromdimenziós életünkre mutat rá: individuális ÉN, társas ÉN, egyetemes ÉN. Hangsúlyozza, hogy a legtöbb nehézséget az okozza életünkben, hogy túlzott hangsúlyt helyezünk az elsőre, és szinte semmit a harmadikra. Hivatkozik egy neves szociálpszichológusra, aki azt mondja, hogy ha reálisan akarjuk kifejezni, ki az az ÉN, akkor legalábbis egy korallzátonyt kellene rajzolnunk, amelynek egy kis része a víz fölött van, nagyobb része pedig rejtve, de ettől még gyönyörűek a színei, és élő összefüggésrendszert alkot.
Ezzel a résszel jól esett a bevezetés, minden betűjével egyetértettem – elméletben, mert a gyakorlatban egyetlen sorát sem tudom betartani, igen gyatra vagyok önismeretből. (És ehhez képest még én szoktam jönni más önismeretével, szóval hagyjuk…)

Csernus a 43. oldaltól veszi át a szót, és az elfogadást, önszeretetet pozicionálja az önismeret középpontjának, kulcsszerepének.

A 67. oldaltól Kádár Annamária: Mese a napfény ízéről címmel ír valamit, de ezt átugrottam teljes egészében.

A 109. oldaltól zár Popper, és először egy hipnózisos kísérletről ír spoiler, amiben az volt a lényeg, hogy a kísérletet két hipnotizőr végezte két embercsoporttal: egyik tábor hipnotizálva császkált egy zárt helyiségben, a másik meg csak úgy csinált/mozgott ugyanott, mintha hipnotizálva lenne, tehát mint a másik csoport. Majd behívta egyik szaki a másikat, és megkérte, hogy mondja meg mindegyik emberről, hogy melyik csoporthoz tartozik. Nyilván nem tudott különbséget tenni, és ez a felismerés messzire vezet, médiáig, politikáig, stb.

Jesper_Olsen P>!
Csernus Imre – Kádár Annamária – Pál Ferenc – Popper Péter: Sors és önismeret

Jólesett ez a Jaffa… :-) Nagyon sok hasznos és megszívlelendő gondolatot olvastam ebben a kis kötetben, melyben most különösen Pál Ferenc és Kádár Annamária előadása tetszett.

Almost_Zed>!
Csernus Imre – Kádár Annamária – Pál Ferenc – Popper Péter: Sors és önismeret

Négyből három előadót ismertem, nekik olvasás közben a hangjukat is hallottam. Ettől is élvezetes volt. Ugyanakkor a téma is tanulságos. Meglepődtem, hogy Csernus doki korrekt és helyeselhető előadást tartott, leginkább az ő része tetszett. Popper Péter nélkül meg hiányérzetem lenne Mesterkurzus-könyv esetében, őt mindig szívesen olvasom.

Biene_Maja>!
Csernus Imre – Kádár Annamária – Pál Ferenc – Popper Péter: Sors és önismeret

Kedves kis könyvecske. Kádár Annamária része fogott meg a legjobban, talán azért, mert Péter bá' írásának jelentős részét már hallottam élőben, Csernus doki stílusához pedig nem volt hangulatom, amúgy is rettentő kiszámítható, „tipikus” az ő negyede.Pál Ferenc részében vannak szép gondolatok, egyetértek a mondanivalójával, de a stílusa nem az én világom. Egyszer sem volt aha-élményem, tele van evidenciákkal, de ezek a pici könyvecskék szerintem nem is új ismeret átadására szolgálnak, csak elmélyítésül . Egy üres délutánon egy bögre kakaó mellé tökéletes.

Eszter01>!
Csernus Imre – Kádár Annamária – Pál Ferenc – Popper Péter: Sors és önismeret

Nem az én műfajom az önsegélyezős könyv, inkább csak kíváncsi voltam.

robinson P>!
Csernus Imre – Kádár Annamária – Pál Ferenc – Popper Péter: Sors és önismeret

Tetszett,olvastam volna még bővebben is . Csernus doki írása nagyon, az elfogadás önmagunk megismerésével,szeretetével kezdődik.Tisztelni,szeretni a másikat,úgy, ahogy van… akár a hibáival együtt szeretni,na ez a valami!

OlvasóMókus>!
Csernus Imre – Kádár Annamária – Pál Ferenc – Popper Péter: Sors és önismeret

Érdekes kis könyv! Mind a négy írásban volt valami elgondolkodtató, valami gondolatébresztő. Szívesebben olvasnék bővebben is erről a témáról. Érdekess volt, hogy a négy szerző mennyire másképp közelítette meg a témát. Ha választani kellene, hogy melyik szerző írása tetszett a legjobban, akkor Csernust választanám, nagyon elgondolkodtató volt, amit az elfogadásról írt. Elfogadás nélkül nincs önismeret – röviden és tömören.


Népszerű idézetek

PuPilla>!

Epiktétosz óta tudjuk, hogy nem a dolgok gyötörnek meg minket, hanem a dolgokról alkotott képzeteink. „Hű mi lesz akkor?!” Semmi! Semmi se lesz!

Popper Péter, 128.o.

Kapcsolódó szócikkek: Epiktétosz
PuPilla>!

Az élet élvezete bizonyosan nem az élvezeteken múlik, hanem a személyiségen. Ha tudom élvezni az életet, nagyon kevés is elég – ha nem, a sok is kevés.

Pál Ferenc, 32.o.

Kapcsolódó szócikkek: élet · személyiség
PuPilla>!

Shopenhauer, a nagy filozófus azt mondta: minden ember a saját határait a világ határainak tartja. Amikor eljutunk egy problémához, amiről megállapítjuk, hogy nem oldható meg az egyedi életünkben vagy a kapcsolatainkban, a családunkhoz vagy a közösségekhez, intézményekhez való viszonyunkban, akkor valójában nem egy megoldhatatlan helyzet elé kerültünk, hanem a saját határainkig jutottunk el.

Pál Ferenc, 21.o.

PuPilla>!

…olyan, hogy reménytelen, nincs! Reményvesztettség van.

Pál Ferenc, 22.o.

nicolekitti>!

Epiktétosz óta tudjuk, hogy nem a dolgok gyötörnek meg minket, hanem a dolgokról alkotott képzeleteink

PuPilla>!

Nincs kollektív bölcsesség, kollektív hülyeség van csak, ami arra jó, hogy a döntés felelősségét elmossa.

Popper Péter, 137. o.

Almost_Zed>!

A félelmemet csak úgy lehet legyőzni, ha bele merek ugrani, úgy, hogy tudom: fájni fog, és ezt elfogadom. Ez mindenképpen igaz, bármi is legyen a félelmem tárgya.

Dr. Csernus Imre

szabreni>!

Az önismeret szempontjából az egyik legnagyobb kihívás megtanulni a kudarc értelmezését, mivel életünket nem a kudarcok mennyisége alakítja, hanem az a mód, ahogyan ezeket kezeljük és feldolgozzuk.

Csernus Imre

Kapcsolódó szócikkek: önismeret
krisztin1>!

(…) Mi vár arra, aki a félelmeit győzi le? Nyugalom. Béke. Mosoly. Büszkeség. Tartás. Gerinc. Ezt fogja elérni az, aki meri megmérettetni önmagát.

61. oldal - Dr. Csernus Imre

Biene_Maja>!

Portia Nelson: Önéletrajz öt rövid fejezetben

I.
Sétálok az utcán.
Egy mély lyuk van a járdán.
Beleesem, elvesztem.
Nincs segítség.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.

II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Úgy csinálok, mintha nem látnám.
Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
De nem az én hibám!
Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok
jönni.

III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesem… ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van. Tudom, hol vagyok.
Az én hibám!
Azonnal kijövök.

IV.
Ugyanazon az utcán sétálok végig.
Egy mély lyuk van a járdán.
Megkerülöm.

V.
Egy másik utcán sétálok végig.

Dr. Kádár Annamária idézi, 76. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Szél Dávid: Útközben
A lélek dolgai
Bagdy Emőke – Csernus Imre – Czeizel Endre – Daubner Béla – Feldmár András – Kádár Annamária – Kígyós Éva – Pál Ferenc – Popper Péter – Ranschburg Jenő – Szendi Gábor: Belső utakon
Herendi Kata – Szabó Eszter Judit: 20 önismereti kérdés és válasz
Almási Kitti: Ki vagy Te?
Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz!
Almási Kitti: Irigység, kibeszélés, rosszindulat
Steigervald Krisztián: Generációk harca
Pilát Gábor: Szex és Lélek
Marie Haddou: Merj nemet mondani!