Egy ​életed van 17 csillagozás

Csernus Imre: Egy életed van

Sok-e ​a 28 ezer, vagy kevés? – teszi fel a kérdést az előadásain dr. Csernus Imre. Nem forintban, hanem napban, mert átlagosan ez a 77 év az, amennyi jut nekünk ezen a földön. Éppen ezért, figyelmeztet a pszichiáter, mindannyiunk legdrágább kincse az idő, és úgy kell élnünk, tudatosan, őszintén és bátran, hogy ebből a 28 ezerből egyetlen napot se pazaroljunk el. Vajon tudatosan élünk, vagy csak sodródunk, és hagyjuk, hogy a dolgok megtörténjenek velünk? Megélünk minden egyes napot, vagy észre sem vesszük, milyen évszak van körülöttünk? Folyton a múlton rágódunk, vagy a jövő miatt aggódunk, és emiatt a jelen kicsúszik a kezünkből? Dr. Csernus Imrétől sok mindent tanulhatunk. Kinyitni a szemünket és felismerni, milyen az őszinte, kiteljesedett élet. Nem félni beszélni az érzéseinkről, bevallani, ha hibáztunk, és elfogadni, hogy nem lehetünk tökéletesek. Tanulni a hibáinkból és mindig a megoldást keresni. És főleg nem másokra mutogatni, hanem vállalni a felelősséget a saját… (tovább)

>!
Jaffa, Budapest, 2019
250 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634751571

Kedvencelte 3

Most olvassa 11

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 55

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
csucsorka P
Csernus Imre: Egy életed van

Borzasztóan örültem az ajándék sajtópéldánynak, mert ki ne örülne neki A Harcos óta sokkal bátrabban nyúlok Csernus-könyvhöz. Ez a bátorság van, hogy csalódással végződik, és van, hogy egy egész jó olvasásélmény kerekedik belőle.
Nem kedvelem maradéktalanul a szerzőt és nem értek vele mindenben egyet, amivel viszont be tud találni, azzal általában lenyűgöz.

És hogy mi a negatív? Azt hiszem, az egyik ellenérzésem sikerült megfogalmazni: nem bírom az olyan hangzatos sületlenségeket, mikor valami annyira jól hangzik, hogy elsőre észre se veszi az ember a logikai bukfencet. Hogy pl. Csernus azt mondja, miért nem tették bele a tízparancsolatba, hogy „ne add fel önmagad” és, idézem: „Szerintem bátran kijelenthetem: (bár ne tennéd – a szerk.) a tizenegyedik parancsolat az, hogy ne legyél hűtlen önmagadhoz, és tartsd be a saját parancsolataidat.” Persze, mert az ego és az igaz istenhit mindig kényelmesen kiegészítették egymást.

Csernus elmondja, hogy jelenlegi szerelmével hindu szertartás keretein belül adták össze. Én ezt tiszteletben tartom, félreteszem olvasás közben – de akkor minek gyaloglunk olyan terepre, amiről láthatóan halvány segédfogalmunk sincs… ?

Általában egy megbicsaklott gondolatot egy hosszabb nagyon értelmes, fontos és érdekes felvetés követ – ez a tízparancsolatos baki után is így volt. Kevésbé lett volna fárasztó olvasni, ha a szöveg nem ilyen hepe-hupás tartalmilag, hanem egyenletesen jó.
Mert hogy akad itt bőven jó! Az, hogy beszél a testi-lelki egyensúlyról, hogy a testi nyavalyának a lélekben is utána kell járni. Tabukat döntöget, beszél önámításról, generációkon át rögzült helytelen és pusztító családi mintákról. A vidéki élet nyugalmáról, belső békéről. Az önazonosságról – arról, hogy a fene nagy modern életünkben és a social media forgatagban elfeledkezünk az élet egyszerű dolgairól. És lássuk be, ez mind iszonyú fontos téma, nem?
Ugyanakkor még az igazán jó gondolatok is unalmassá válnak, ha túl sokszor térnek vissza. Márpedig nem csak a sok megjelent könyvben rengeteg az átfedés, hanem a fejezetek között is.

Annak ellenére, hogy a cím is sugallja már, hogy itt a saját érdekünkben meg lesz mondva a frankó, sokszor éreztem azt, hogy a gondolatok egy része félrevisz és nem biztos, hogy egy ideális világ jönne el, ha mindenki megfogadna mindent, ami ebbe a könyvbe foglaltatott.
Amolyan szűrővel olvasást javaslok.
Ezek a könyvek akkor igazán jók, ha neked közben megvan a saját véleményed, a saját személyiséged – így válhat ez a mű egy párbeszéddé. Van, amiben egyetértünk, van, amiben nem. Van, amit el fogok felejteni olvasás után, és van, ami gazdagít és tovább viszem.

>!
tizkicsikonyv P
Csernus Imre: Egy életed van

A könyvet olvasni számomra olyan érzés volt, mint amikor egy olyan ember osztja meg velünk a gondolatait, aki valóban eljutott az életében arra a pontra, ahol megtalálta a saját belső békéjét. Az embert felemésztik a mindennapok, ha nem figyel a tudatosságra, és ez frusztrációval tölti el, ami meg még több frusztrációt szül. Folyamatos aggodalmaskodás, hogy merre tart az életem, hogyan tovább, mit várnak el tőlem mások, és én mit várok el magamtól. Rohadt fontos embernek hisszük magunkat, akinek ezer meg egy dolga van, és a fontosságunkat akkor tudjuk kellően megmutatni a külvilágnak, ha folyamatosan rohanunk. És akkor jön Csernus, és azt mondja: hahó, te most azt hiszed, hogy így valóban élsz? Na, akkor gondolkozzunk csak el egy kicsit, nézzünk csak a tükörbe, és figyeljük meg, hogy tudunk-e mosolyogni. És az ember csak ül, és érzi, hogy mennyire, de mennyire hajlamosak vagyunk csupán látszólag élni.

Nos igen, ez a könyv kétségtelenül szembenézésre sarkallja az embert. És ellenkezhetünk, magyarázkodhatunk, élhetünk félszívvel – de minek?

Bővebben pedig itt: https://tizkicsikonyv.blogspot.com/2019/05/konyvertekel…

>!
Nagy_Barna
Csernus Imre: Egy életed van

Nagyon jó hatással van Csernus dokira a vidéki élet. :) A könyv elején még nem tudtam mire számítsak. Elsőre furcsa volt a hónapokra bontott szerkezet, és az önéletrajzszerű írás tőle. Aztán jöttek a tőle megszokott, odaszúróan fájó, de mélyen igaz gondolatok, és elkönyveltem, hogy a szokásosat fogom kapni ettől a könyvtől is. De aztán valami egészen új árnyalata nyílott ki a gondolatiságának: a természetközeliség, a vidéki élet, az „itt és mostban” élés nagyon szemléletes, és mélyen inspiráló megközelítése. A tudatos élet és a megbékélés bölcsessége. Imádom a Bükkalját, ahol most lakik a doki, abszolút el tudnám képzelni én is ezt az életet. Lehet, hogy egyszer követem is a példáját. De addig is, ha legközelebb arra járok, nagy örömmel keresem fel a Csendülőt, ahol a doki tulajdonosként pincérkedik.

>!
Pistacchio P
Csernus Imre: Egy életed van

Ez volt az első könyvem Csernus Imrétől, és tetszett! Sokat lehet belőle tanulni, bár számomra inkább megerősítések voltak a gondolatai. Elsősorban a természet közelségét és a felelősség vállalását emelném ki, mint fő témákat, legalábbis nekem ezek voltak a fontosak.

>!
mmm
Csernus Imre: Egy életed van

Kicsit olyan közhely szótáras lett, de abszolút élvezhető és vannak benne elgondolkodtató részek.


Népszerű idézetek

>!
csucsorka P

A kimondás tehát a tudatosulásnak az első lépcsője. A második, ami már megmarad, az az írás. Régen nagyon nagy divat volt a naplóírás, a pasik is írtak naplót: Victor Hugo, Balzac, Csáth Géza, Kosztolányi Dezső. Leírták a gondolataikat, az érzéseiket, és ennek terápiás hatása volt. Ráadásul az írást vissza tudták olvasni, és rájöhettek arra, hogy amit egykor valóságnak gondoltak, az valójában nem az. Amit stabilitásnak hittek, az nem az. Rájöhettek arra, hogy hülyeséget csinálnak.
Mi nem tudunk erre rájönni, mert nemcsak hogy nem írjuk le az érzéseinket, hanem még ki se mondjuk.

110. oldal, Április - Tudatosság és vakság (Jaffa, 2019)

2 hozzászólás
>!
cintiatekla P

A feltámadás számomra nem bonyolult és nem is misztikus. Nekem erről szól az élet. Minden nap lehetőséget ad a feltámadásra. Minden nap lehet karácsony. Amikor reggel elválsz a másiktól, megmutathatod neki, mennyire fontos neked. Kimondod-e neki, átöleled-e? Én egyformán örülök a télnek, az ősznek, a nyárnak és a tavasznak. Nincs kedvenc évszakom. Ősszel és télen imádok tüzet rakni, bentről figyelni, ahogy az eső csapkodja az ablaküveget. Aztán tavasszal megtölti a levegőt a virágillat, a madarak elkezdenek csiripelni. Egyszer olvastam, hogy a legtöbb ember azt gondolja, milyen jó lenne, ha állandóan meleg lenne, de a kutatók észrevették, hogy sokkal boldogabbak az emberek azokon a tájakon, ahol váltják egymást az évszakok. A természetnek ez a körforgása az életet megfelelően szemlélő embereket arra ösztökéli, hogy egyaránt örüljenek a nyárnak és a télnek.

159-160. oldal

>!
Filippino P

Amikor meghallottam, hogy 95 éves korában valaki úgy dönt, hogy nemhogy elköltözik a szomszéd városba, hanem teljes egészében életmódot vált, akkor bólintottam, hogy na, ez az igazi! Itt kezdődik az élet! Ez a megújulás, amikor vágyódom valamire, de közben félek tőle, és mégis megteszem. Egy ember feltámadása itt kezdődik.

155. oldal

>!
EsztA

Önbizalmat csak úgy lehet fejleszteni, ha tudatosan belemész olyan helyzetekbe, amelyek újak, ismeretlenek és félelmetesek. A kicsiktől haladva a legnagyobb felé. A sok sikerélmény tudatosítja bennem azt az érzést, hogy a legnagyobb félelmemet is képes vagyok idővel megoldani. Ha valakiben még ott él a félelem az elmúlástól, öntudatlanul ott lappang a mélyben, akkor az a probléma még nincs megoldva. És hogy ha valami nincs megoldva, akkor ez feszültséget idéz elő, ami idővel állandósul.

183-184. oldal

>!
Filippino P

A nagyvállalkozó odaül a szicíliai halász mellé: te mit csinálsz itt? Lógatom a lábam. Mivel foglalkozol? Halászok. Hány csónakkal? Eggyel. Miért nem veszel fel hitelt, és akkor rögtön hárommal tudnál dolgozni? Ha háromból befolyna a profit, akkor előbb-utóbb vehetnél csónak helyett hajókat, és aztán egyre több hajód lenne. Mire a halász azt kérdezi: és akkor mit csinálnék? Hát akkor lógathatnád nyugodtan a lábadat. A halász pedig azt feleli: de hát most is azt csinálom!

189-190. oldal

>!
Nyílhegy P

Bármi problémánk legyen, annak a lehetősége, hogy jól megéljük, és megoldjuk, ott kezdődik, ha megtanulunk beszélni róla azokkal, akik fontosak nekünk. Ez az első lépés.

33. oldal

>!
csucsorka P

Ha a nagyobb közösség érvényesnek fogadja el, hogy valaki mosoly nélkül is mondhatja azt, hogy „jól vagyok”? akkor a kívülálló szemével nézve ez egy szomorú ország lesz, ahogyan az is. Rengeteg erőforrással, lehetőséggel, agyi kapacitással rendelkező, mégis szomorú ország. A legboldogabb országok listájának végén kullogunk. A 2018-as lista élén Finnország, Norvégia, Dánia, Izland, Svájc, Hollandia, Kanada, Új-Zéland, Svédország és Ausztrália áll. Koszovó például a 66., mi a 69 helyen állunk.Nekem ez kevés. A fene nagy okosságunkkal valamit nem jól csinálunk, hogy ha Koszovóban – ahol nem születtek Nobel-díjas írók és tudósok, mindig kizsákmányolták őket, hol a törökök, hol a szerbek és akiket nem ismernek el a világban, nincs útlevelük, nincs saját pénzük, valójában nincs saját országuk sem – az emberek jobban érzik magukat, mint mi.

76. oldal, Március - Bűn és megbocsátás (Jaffa, 2019)

>!
cintiatekla P

Valamikor télen, egy reggelen örömmel láttam, hogy a tavasz közeledésének jeleként először nem fagyott be éjszaka az autóm ablaka.

(első mondat)

>!
EsztA

A metakommunikációjuk, a gesztusaik, a hanglejtésük: mintha az öregapámmal beszélgetnék. Tompák, bizonytalanok, hezitálnak, agyalnak, kifogásokat keresnek. Zavarja őket a helyzet, mert nem értik, hogyan következett be náluk a kiégés. Holott nem szégyen belefáradni valamibe, és felállni belőle, megfogalmazni azt, hogy tévedtem, hibáztam, elég. Ha lenne önismeretünk, akkor rájönnénk: nem szégyen kimondani azt, hogy nagyon szerettem valamit, de most már elfáradtak, és inkább átadom a fiataloknak a terepet.

39. oldal

>!
Nyílhegy P

Az idő múlása az, ami lefekteti a kereteket. Valójában az, amit mi életnek hívunk, mitől lesz élet? Ha folyton fenyeget bennünket a megfelelési vágy, a kiégés, a boldogtalanság, akkor mitől élünk, mikor élünk igazából?

42. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

James R. Doty: A varázsbolt
Benedek István: Aranyketrec
Czeizel Endre: „A csókok átka”
Bólya Péter: Siker és siker
Magyar Imre: Kozmikus sértődés
Benedek István: A gyógyítás gyógyítása
Benedek István: Beszélgetés ideges emberekről
Viktor E. Frankl: …mégis mondj igent az életre!
David Kessler – Elisabeth Kübler-Ross: Élet-leckék
A. J. Cronin: A kalapos kastélya