Egy ​életed van 87% 234 csillagozás

Megkockáztatom, hogy ez az egyik legjobb könyv, amit eddig olvastam a szerzőtől. Legalábbis nálam most nagyon betalált.
Nem éreztem az önismétlést, hogy újra és újra ugyanazokat a mondatokat olvasom, illetve ha valamit többször is leírt, annak nagyon egyszerű oka van: többször is el kell olvasni. Meg kell rágni, emészteni kell.
Tetszett a szerkesztés, hogy minden hónapnak külön témája van, így akár kalendáriumként is tekinthetünk rá, mindig csak az éppen aktuális részt olvasva.
Kezdő Csernus-olvasóknak is bátran ajánlanám, mert szerintem ez az egyik legkönnyebben befogadható írása. Kevésbé agresszíven kommunikál, nem annyira „beszólogatós”, de ugyanolyan súlya van a mondanivalójának.

Ezt a kötetet egy kicsit visszafogottabbnak és gyengyécskébbnek érzem. Viszont még így is rá tud mutatni olyan érzelmi dolgokra, amelyek által fejbe tudja kólintani az embert. Nekem sokat szokott segíteni bizonyos helyzetekben. Olvasás közben mindig van egy rész, ahol hallom a koppanást. Akkor veszem elő Csernust, amikor úgy érzem, hogy szükségem van arra, hogy eszembe juttassa: Ember vagyok. El kell fogadnom magamat olyannak, amilyen vagyok. Mindig fogok hibázni, de ezt is el kell fogadnom. Magát az életemet és a velejáró halált is el kell fogadnom. Hogyha elrontok valamit az életemben egy döntésem miatt, akkor feltegyem én is a kérdést: És akkor mi van? A válasz: Semmi. Haladok tovább. Nem szabad állandóan félnünk és rettegnünk, mert egy nap csak azon fogunk agyalni: mi lett volna, ha…? De közben magyon fontos önmagunk elfogadása, és hogy ne mások véleményére és társadalmi elvárásokra alapozva éljük az életünket. Amíg van valami feladatunk a földön, addig úgyis itt leszünk, attól függetlenül, hogy sose tudjuk meg, hogy mi volt az.
Bejelölgethettem volna az idézeteit vagy ki is írhattam volna magamnak, de úgy éreztem, nincs értelme, mert akkor az egész könyvvel ezt kellett volna tennem.
Tetszett ez a hónapokra felbontás, a falusi és városi élet különbségeinek feltüntetése. Ahogy rávilágított arra, hogy sokkal többet kellene a minket körülvevő természetet figyelnünk és örülnünk neki.
Fura, hogy először 4 csillagot adtam neki, és az elején is azt írtam, hogy gyengécske. Így az értékelésem végére érve, úgy hiszem, megérdemli az 5 csillagot, hiszen a gondolatai beleették magukat a fejembe. És az ilyen jellegű könyvek azok, amelyek miatt érdemes olvasni.

Kedveltem a stílusát,sokszor magamra vonatkozó eseteket,példákat mutatott be.Pont jókor talált rám ez a könyv.

Egész könyvmoly pályafutásom alatt, mindig is szerettem volna Dr. Csernus Imrétől olvasni. Tehát teljesen ismeretlenül és vakon beleugrottam Dr. Csernus legújabb művébe, amely egyúttal az első volt számomra.
Meglepett a sztorizgatós, mesélős hangnem. Tényleg nem tudtam elképzelni a stílusát, így meglepődtem. Szinte úgy éreztem, hogy leültem vele szemben egy teával és hallgattam, amit mesél. Érdekes volt a hónapokra bontott szerkezet, viszont úgy gondolom ennek a könyvnek kimondottan jól állt.

Váltakoztak a személyes élmények, a mások által elmesélt, hallott történetek illetve a szakmai, pszichológus szemlélet.
Érdekes volt, mennyire hangsúlyozza a vidéki élet varázsát, illetve a természet szépségeit. Való igaz, hogy ezekre a dolgokra csak nagyon kevesen figyelnek oda, illetve kevesen tudják értékelni, holott rengeteg pozitív energiát képes az ember életébe csempészni.

Összességében viszont csalódtam. Ahogy meneteltem előre a hónapokban, úgy éreztem, hogy június-július után, mintha elfogyott volna a lendület. Illetve a boldogság, a nyugalom, „légy önmagad” a fő üzenet, azonban a boldogsággal összefüggésben én egyfajta fásultságot és nyomott hangulatot éreztem.
A kijegyzett gondolatoknak örülök, a fontos mondanivalónál megcsillanni láttam a doktor úr híres stílusát, ami üdítő volt.
A végső mondatot szeretném zárásként idézni:
Van olyan élet, amely teli van tűzzel és van olyan élet amelyben sok a hamu. Te melyiket éled?

Bővebben:
http://wandamaci.blogspot.com/2019/09/dr-csernus-imre-e…

Érdekes, hogy vannak írások, amiket elolvasva az íróra már-már kíváncsibb leszek, mint magára a könyvre. Jön ez kicsit az ún. megosztó személyiségéből, ahogy Csernus Imrét sokan definiálják, értik ez alatt talán azt, hogy nem tompítja a mondandóját esetleg-kitudja-tulajdonképpen töltelékszavakkal, hanem úgy nyomja, mint egy Marvel szereplő: jól megírt, egyenes, jobbhorgokkal tarkított, őszinte csattanókkal. Vagyis úgy, mint akiben pezseg az élet és észnél van mindig, nemcsak a lepcsőházban jutnak eszébe a találó válaszok – kifelé menet.
Aztán engem nagyon érdekelne, mélységes kíváncsisággal szeretnék belehallgatni a magánéletbeli megnyilvánulásaiba is. Amikor nem páciens-terapeuta viszonylatban tárgyal, hanem egy problémát beszél át mondjuk a párjával, vagy egy barátjával, afféle akvárium szituációban.
Azt feltételezem, hogy olyan ő, ahogy a problémahelyzeteket is definiálta ebben a könyvben: összetett, de nem túlbonyolított. (Ez amúgy számomra nagyon megnyugtató gondolat; aki előállítja a problémáját ő maga meg is tudja oldani. Kicsit tovabbmegyek: szerintem a legtöbb dilemma leírható a végén egyszerű eldöntendő kérdésként – őszintén legbelül mindig tudjuk, hogy mi a helyes, csak most éppen mellébeszélünk).

Tetszik, ahogy bizonyos ismert jelenségeket egyértelműsìt, hogy pl a rohanó ember a legritkább esetben képes arra, hogy igazán végiggondoljon egy dolgot, mert az élete úgy van felépítve, hogy valami mindig megzavarja. Ez egyszerre tereli el a figyelmét saját magáról, és felmentést is ad magának azzal, hogy nem ér rá semmire. Popper Péter is megmondta, hogy az ördög akkor a legsikeresebb, ha egyszerűen csak mindent elkezd siettetni.
Rengeteg minden jut most eszembe, hogy letettem a könyvet, gondolatébresztőnek is hasznos olvasmány, vigyáznom is kell, hogy ne csapongjak az értékelésben..
A kulcsmondat pedig, amit köszönök, hogy mindenki a boldogságra és a békére vágyik, de ez mindaddig vágy marad, amíg belül nem teszünk rendet.

Meg kell hagyni, valamit nagyon jól tud Csernus! Tele van őszinteséggel, igazmondással a könyve. Semmi nyakatekert dolgot nem tartalmaz, mégis, aki megfogadja a benne leírtakat könnyíthet a lelkén és az életén egyaránt.
Élőben meglehetősen nyers a doktor úr, ám a valóságot fogalmazza meg. Érzékeny lelkem miatt megmaradok a könyveinél. :) Persze, ami nem öl meg az megerősít. Tehát meglehet valakit éppen a szókimondó, odamondogatós stílusa tesz helyre.

Szerettem olvasni. Egyetlenegy bánatom van: hogy nem ütöttem fel már tavaly, akkor talán hamarabb kapcsoltam volna. Én olyan ember vagyok, akiben sok a hamu – hiába akar lángolni, nem tud. A jövőm nem tartogat semmit. Ébren vagyok, nem vagyok már zombi, de tisztában vagyok a korlátaimmal és azzal is, hogy mi okozza ezeket. Megszívlelendő, amit Csernus mond, mert nagyon okos gondolatok. Ha ezeket iskolákban tanítanák, nem lenne annyi elzüllött fiatal.
A doki szavai olyanok voltak számomra, mintha egy csendes hegyi patakot hallgattam volna… olvasás közben nyugalmat éreztem, mintha valaki balzsamozta volna a lelkem. Mérhetetlen nyugalom árad a szavaiból, úgy látszik, nemcsak élőben van meg ez a képessége.
Még egy darabig emésztem az olvasottakat; utána pedig elkezdek gondolkodni, hogy melyik legyen a következő Csernus könyv.
Az Egy életed van egy nagyon szuper kalendárium volt, az év minden hónapjára jutott jópár megfontolandó gondolat. Mindenképpen újraolvasásra jelölt!

A könyvet olvasni számomra olyan érzés volt, mint amikor egy olyan ember osztja meg velünk a gondolatait, aki valóban eljutott az életében arra a pontra, ahol megtalálta a saját belső békéjét. Az embert felemésztik a mindennapok, ha nem figyel a tudatosságra, és ez frusztrációval tölti el, ami meg még több frusztrációt szül. Folyamatos aggodalmaskodás, hogy merre tart az életem, hogyan tovább, mit várnak el tőlem mások, és én mit várok el magamtól. Rohadt fontos embernek hisszük magunkat, akinek ezer meg egy dolga van, és a fontosságunkat akkor tudjuk kellően megmutatni a külvilágnak, ha folyamatosan rohanunk. És akkor jön Csernus, és azt mondja: hahó, te most azt hiszed, hogy így valóban élsz? Na, akkor gondolkozzunk csak el egy kicsit, nézzünk csak a tükörbe, és figyeljük meg, hogy tudunk-e mosolyogni. És az ember csak ül, és érzi, hogy mennyire, de mennyire hajlamosak vagyunk csupán látszólag élni.

Nos igen, ez a könyv kétségtelenül szembenézésre sarkallja az embert. És ellenkezhetünk, magyarázkodhatunk, élhetünk félszívvel – de minek?

Bővebben pedig itt: https://tizkicsikonyv.blogspot.com/2019/05/konyvertekel…

Csernus stílusa, mesélése mindig le tud kötni most sem volt másképp. Szeretem ahogy rávezet a dolgokra és megpróbálja felnyitni a szemünket. Ő csak ajánl, elmondja a véleményét, dönteni magunknak szükséges, hogy merre menjünk, hogy megtaláljuk a magunk útját.
Minden hónap 1-1 fejezet és ahhooz kapcsolódóan mondja el a természet és ember változásait, rokon vonásait. Érdekes hasonlat, még ilyen szempontból sosem gondolkodtam el a természet és évszakok változásain.
Minden Csernus rajongónak javaslom és annak aki szereti az önelemző, önismereti könyveket.

    Első olvasásom volt Csernus doktortól. Egyedi ötlet a tizenkét hónap alapján tizenkét fejezetre való bontás. Érdekes a vidéki és városi élet összehasonlítása, a hétköznapokból, saját életéből, olvasmányokból vett példák, és az emberi kapcsolatokról szóló, pszichológiai-lélektani eszmefuttatások (szeretethiány, iskolai agresszió, megfelelési kényszer, stb). Egy kicsit meglepett, hogy milyen hamar alkot véleményt egy járókelőről, de mivel azóta betekinthettem a pszichiátria működésébe, már értem ezt is. A sok köznapi, magánéleti történet mellett szó esik életről, halálról, de egészében véve azt éreztem, a könnyebb befogadhatóság szélesebb olvasói körnek szól, nem csak a könyvmolyoknak. Amivel persze semmi bajom nincs, sőt. Az egy csillag levonás inkább a kb. 30 üres oldal miatt van.