Drogma 98 csillagozás

Csernus Imre – Dobai Benedek – Tárnok Alfonz: Drogma Csernus Imre – Dobai Benedek – Tárnok Alfonz: Drogma

„A Drogma a lángolásról, a szenvedélyről, a hitről és a belső békéről szól. Korábbi változata – amelyet 8 évvel ezelőtt írtam – az életről vallott gondolataim durva megfogalmazása volt, a most, november elején megjelenő átdolgozott, bővített »új« Drogma egy önkritikus, öniróniával teli könyv, egy sokkal érettebb írás, amelyben az is benne van, hogy hogyan lehet mindezeket megszerezni.”

>!
Jaffa, Budapest, 2011
180 oldal · ISBN: 9786155418075
>!
Jaffa, Budapest, 2011
210 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639971837 · Illusztrálta: Nádor Péter
>!
Erdélyi Zsolt, Budapest, 2003
206 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638641622 · Illusztrálta: Erdélyi Zsolt, Kerényi Kristóf

Enciklopédia 7


Kedvencelte 11

Most olvassa 12

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Csernus Imre – Dobai Benedek – Tárnok Alfonz: Drogma

"Egy száznyolc éves bácsit megkérdeznek, miért vidám, mikor minden nap ilyen közel van a halálhoz, és egyre közelebb?
– Tudod fiam, mikor felébredek, megkérdezem magamtól, jó napom legyen vagy rossz, és mivel nem vagyok aszkéta, ahhoz már öreg vagyok, azt szoktam mondani magamnak, hogy legyen jó napom."

Igazság szerint nem éreztem közel sem olyan jónak, mint az eddig megszokottakat.
Tévedésbe ne essünk, egy nagyon kemény témát választottak, de talán pont emiatt, vártam a megszokott szarkazmussal ellátott szemlélet módot, és kaptam is meg nem is.
Mondjuk ezt igen csak betudhatom annak, hogy több szerzős a mű.

Alapvetően bőven volt és van is min elgondolkodni, de nem fogom újra olvasni az is biztos egyhamar.

robinson P>!
Csernus Imre – Dobai Benedek – Tárnok Alfonz: Drogma

Hmm… Nehéz téma, és a doki stílusa sem a szokásos, talán a társ-szerzők miatt. Van benne elgondolkodtató és érdekes rész, maga a folyamat. Túlélni, leszokni, de minek kellett rászokni? Egynek mindenképpen érdemes olvasásra.

Black_Angel>!
Csernus Imre – Dobai Benedek – Tárnok Alfonz: Drogma

Egy „régebbi” Csernust olvashattunk,ahol még ő is csak taposta az a bizonyos utat. Érdekes volt, így látni, kapkodósan, elhamarkodottan döntő, vesztést el nem viselő emberként.
Látszott, hogy ő tényleg ezt akarja csinálni. Tényleg gyógyítani akar mindenáron, de rájött, hogy saját életét, lelkét veszélyezteti azzal hogy minden rossz útra tévedt embert ki akar húzni a gödörből.
Minden ember változik, kitapasztalja önmagát, azt hogy mik a határai, mi az amit tennie kell, ahhoz, hogy boldog lehessen.
Szerintem, tök jó, ahogy leírta ezt a folyamatot, leszállt a magas lóról, és elfogadta, hogy ő is ember, nem tud mindenkit megmenteni, nem kell világmegváltót játszania.
Épp ezért szeretem..:)

Lovebooks>!
Csernus Imre – Dobai Benedek – Tárnok Alfonz: Drogma

Elgondolkodtató, vajon mennyi minden szükséges ahhoz, hogy ellenálljunk a sötét oldal csábításának? Mekkora jelentőséggel bír az akar és kell szavunk? Ha már elmerültünk, magával rántott a hullám, akkor is van kiút. Persze ehhez nem kevés elhivatottság szükségeltetik, na meg a megfelelő segítség, szakember, aki kezelésbe vesz. Hasznos útmutató,hogyan álljunk fel a padlóról, legyen szó bármilyen nehéz helyzetről, amibe kerültünk.

Bővebben:
https://konyvkultura.blogspot.com/2021/02/csernus-imre-…

jeno>!
Csernus Imre – Dobai Benedek – Tárnok Alfonz: Drogma

Először ő volt az underground lélekdoki, akit alig ismert valaki, legfeljebb csak az, aki járt a rendelőjében, majd akik az éjszaka közepén nézték a róla készült doksifilmet.
Aztán divat lett olvasni, hivatkozni.
Aztán divat lett utálni, kritizálni. (Így szokott lenni íróval, zenésszel, mindenkivel, aki undergroundból, mainstream lett. A korábbi underground-rajongóknak ekkor már sablonos, unalmas, elcsépelt etc. etc.)
Nem kívánom isteníteni, de nem kívánom elítélni sem. Nekem igenis sokat elárult a drogok és a drogosok, valamint ezek orvosainak működéséről. Kicsit talán sok benne magából Csernusból, de ezt már megszoktuk tőle.

BoneB P>!
Csernus Imre – Dobai Benedek – Tárnok Alfonz: Drogma

Igaz, nem ismerem személyesen, de én bírom Csernust a könyvei alapján, illetve amit láttam, hallottam tőle. És néha kíváncsiságból elmélázok rajta, hogy milyen lehetne szemtől szembe lenni vele, de jobb a békesség. :D
A témához nem igazán tudok hozzászólni, igen sz..r, hogy vannak ezek a szerek és emberek szoknak hozzá, mert nincs elég akaratuk ahhoz, hogy el se kezdjék, mert a kíváncsiságuk csillapíthatatlan. Egyébként ezt se értem, de mindenki magából indul ki, én sose próbáltam ezeket a szereket, sőt még életemben nem rúgtam be. Egyszerűen mindig attól félek, hogy valami olyat teszek pl. részegen, amit nem akarok, nem bírnám elviselni, hogy nem tudok magamról. Az meg a másik oldal, hogy nem bízom az emberekben, ezért úgy gondolom, hogy nem segítenének a bajban, max. kihasználnának vagy ott hagynának az árok parton.
Szóval úgy gondolom, hogy baromi „bátrak” ezek az emberek, hogy ezt megmerik kockáztatni, függőként meg már csak megszokás az egész, nem kell hozzá még bátorság se.
A könyvben a Csernusos részek jobban érdekeltek, valahogy a két másik szerző néha nagyon is elvont volt, meg olyan keszekusza.

PuPilla>!
Csernus Imre – Dobai Benedek – Tárnok Alfonz: Drogma

Egy kicsit másfajta ez a Csernus. Ez tényleg a Lipóton dolgozó orvos. Gőgösebb. Istenebb még. Kacagtató, de az járt a fejemben, hogy ez a gyerek-csernus. Persze nem úgy, csak gyerekcipőben. Amolyan kicsi mérges ember, aki nagyon okos, de még nem tudja, hogy ez nem mindig elég. Félig kiforrott eszmékkel, amik nagyon is jók, nagyon is újszerűek, a világ és a drogosok szolgálatában, ugyanakkor sem sajnálva őket, keményen bánva velük. Nem minden gondolat, vagy eset van befejezve, lezárva itt-ott lógnak a levegőben a csattanók, vagy csak a mondatvégi, képzeletbeli pont.
De azért nagyon jó.

Megj.: A 2003-as kiadást olvastam, a 2011-es átdolgozott!

Bővebben a blogon: http://pupillaolvas.blogspot.hu/2012/12/drogma.html

mackótestvér P>!
Csernus Imre – Dobai Benedek – Tárnok Alfonz: Drogma

Hááááát….még nem olvastam olyan művét, melyet önállóan írt, de reménykedem, hogy az jobb lesz. Úgy érzem, hogy a gondolatait a társszerzők észrevételei nem kiemelték, hanem sok esetben elszürkítették. Igencsak lassan haladtam vele, és nem a nyelvezete miatt.


Népszerű idézetek

BoneB P>!

… csak az nem szorul kezelésre, aki nem találkozott még pszichiáterrel.

118. oldal

1 hozzászólás
BoneB P>!

Egy száznyolc éves bácsit megkérdeznek, miért vidám, mikor minden nap ilyen közel van a halálhoz, és egyre közelebb?
– Tudod fiam, mikor felébredek, megkérdezem magamtól, jó napom legyen vagy rossz, és mivel nem vagyok aszkéta, ahhoz már öreg vagyok, azt szoktam mondani magamnak, hogy legyen jó napom.

64. oldal

2 hozzászólás
BoneB P>!

nem érzi jól magát a bőrében – az átlagember átlagos, napi érzését jelenti
***
gyenge – képes ésszerű kompromisszumokat kötni
***
önbecsapás – nem gondolkodik felesleges baromságokon
***
bevállalja önmagát – azt mondja egy kiscsoporton, amit hallani akarnak
***
az ember felett uralkodó állat – természetes emberi érzelmek
***
még nem fizette meg a tanulópénzt – ez a mondat semmit sem jelent semmit
***
őszinteség magammal szemben – lásd „még nem fizette meg… „
***
jó tulajdonságok – amik mindenkiben ott vannak
***
rossz tulajdonságok – amik által kreatívak és egyediek lehetünk
***
befolyásolható – odafigyel a világra maga körül

Csernus-magyar szótár

2 hozzászólás
virrasztó>!

A halálra minden nap jó. De én nem hiszem, ha azt mondják „nem félek”. A félelem az egyik legtermészetesebb érzés. Mindig van. Ha már nincs, az pontosan a halál állapota, vagy az őrület egy nagyon szélsőséges formája.

Kapcsolódó szócikkek: félelem
BoneB P>!

Általában az, hogy valaki a családban, mondjuk a gyerek drogozgat, abból derül ki, hogy a lopások beindulnak. Nem figyelünk egymásra, de a pénzekre annál inkább.

23. oldal

1 hozzászólás
BoneB P>!

soha nem fogom megérteni a szökés lehetőséget az intézmény területéről, ahol öreg portások meg fiatal bolondok őrzik egymást

Dobai

1 hozzászólás
Edit_Plank>!

Nem hiszek a szememnek! Szarban úszom!
Szétnézek! Látom, hogy sokan úsznak benne. Mi ez? Nem értem. A haverok ezt nem látják? Nem, azt hiszem, nem. Jól érzik magukat benne. Benne. A szarban. Vagy legalább is ezt mutatják. Vagy én vagyok a hülye?

170. oldal

BoneB P>!

Én azt látom leginkább hasonlatosnak köztünk, narkósok között, hogy mindannyiunkban van egy erős féltés. A kedélyállapotainkat féltjük, méghozzá annyira, hogy ez bármire képessé tesz a jó hangulat megtartásáért, megszerzéséért. A Narkósok olyan boldogságüldözők, akik rettegnek a szomorúságtól és a magánytól.

30. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Edith Eva Eger: A döntés
Edith Eva Eger: Az ajándék
Szondy Máté: Olvadás
Feldmár András: Feldmár mesél
Ranschburg Jenő: A mélységből kiáltok
Courtney Cole: Ha velem maradsz
Marian Keyes: Rachel vakációja
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka
Irvin D. Yalom: Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek
Irvin D. Yalom: A Spinoza-probléma