A ​nő 694 csillagozás

Csernus Imre: A nő Csernus Imre: A nő

„Ez a könyv, a NŐ-ről szól, aki a férfiak imádatának a tárgya, az örök és megfoghatatlan csoda, amelyet már sokan leírtak és megfogalmaztak. Én meg arra vagyok kíváncsi, hogy hogyan lesz valakiből jó Nő! Nehéz téma, de ahogy megfigyeltem, ez mindkét nemet egyformán izgatja.”

Mitől nő egy nő? És vajon mitől jó nő? Hogyan képes egy nő – vagy akár egy férfi – megélni saját nemiségét? Tud-e jó példával szolgálni gyermekeinek? Tudja-e jól érezni magát a saját bőrében? És tesz-e valamit azért, hogy jobb legyen?

Ha Ön elég erős, hogy feltegye magának ezeket a kérdéseket, lapozzon bele Dr. Csernus Imre legújabb könyvébe! Bátraké a szerencse…

Eredeti megjelenés éve: 2007

Tartalomjegyzék

>!
Jaffa, Budapest, 2008
202 oldal · ISBN: 9786155235634
>!
Jaffa, Budapest, 2008
246 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639604384 · Illusztrálta: Nádor Péter
>!
Jaffa, Budapest, 2008
ISBN: 9789639604629 · Felolvasta: Csernus Imre

1 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 48

Most olvassa 89

Várólistára tette 108

Kívánságlistára tette 49

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
mdmselle IP
Csernus Imre: A nő

Csernust olvasva könnyen juthatunk arra a meggyőződésre, hogy normális ember csak elvétve kóricál ezen a bolygón, mindenki más csupa kripli.

Régebben megtorpantam a bevezetőnél, és nem olvastam tovább, de most megtaláltam hangoskönyvben, és gondoltam adok még egy sanszot a dolognak.
Nos, nem bántam meg. Eddig csak sejtettem, de most már tudom is, hogy milyen káros és romboló ez a könyv. Nem is a stílusával van a fő bajom, hanem azzal, hogy ha mond valami jót, akkor a következő szavával üti is, és önellentmondásba keveredik.
Például az egyik fejezetben kifejti, hogy nem lát rá reális esélyt, hogy egy szingli mama által felnevelt gyerek mentálisan teljesen egészséges legyen felnőttként, mivel értelemszerűen a mama csak a női mintát tudja átadni a gyereknek, a férfi mintát pedig akkor sem, ha belegebed. Ez utóbbival egyet tudok érteni, mert tény. A kínált megoldás pedig az, hogy legyen NŐ, mármint olyan igazi jónő, nem egy elhízott trampli, és akkor majd szükségszerűen mellécsapódk egy igazi FÉRFI, és az majd ad férfimintát a gyereknek (aki nem is az övé, persze).
Aztán a következő fejezetben már azt fejtegeti, hogy milyen egy tirpák az a búvalbaszott nőci, aki a gyerekeivel takarózik, és csak azért nem válik el a kretén hapsijától, mert mi lesz akkor a gyerekekkel. Ez nem jó senkinek, váljon el és kész. Itt meg az a megoldása, hogy a nő a válás után csinálja meg magát jónővé, mint szinglimama, ekkor életbe lép a szinglimegoldás, vagyis mellécsapódik majd az igazi férfi, és férfimintát mutat a gyereknek (érdekes, ebben az esetben sem cél, hogy a gyerek saját apja legyen a férfiminta).

Úgy érzem, hogy a gyerek mentális egészsége valójában le van tojva. Mert – kérdem én – ha már mentális egészségnél tartunk, akkor mennyire lesz egészséges az a gyerek, aki végighallgatja ahogy a mama a Csernus doki tanácsai alapján ultimátumot ad a papának, hogy nem lesz többet a cselédje, és vagy megváltozik, vagy…, de nyugodtan félholtra is verheti őt most, juszt is kimondja, és tudja meg a papa, hogy ha egy fél ujjal is hozzányúl, akkor a mama rohan a rendőrségre, és évekre bedutyizzák majd a papát. (most nem azért, de komolyan feltételezi ez a Csernus, hogy minden férfi egy verekedős állat, és ezért tanácsolja a nőnek, hogy egyből fenyegetőzzön a rendőrséggel?!) Persze a papa nem változik, mert kretén, ekkor a mama elválik, a gyerek végigcsinálja a válást is, aztán végignézi a mama tipródását, amíg jónővé válik, és elkezd várni az igazi, de a gyerek számára vadidegen férfira, aki majd férfimintát mutat a gyereknek. Mennyire lesz egészséges az ilyen gyerek?

Azt hiányolom, hogy egyetlen félszóval sem kínál vagy javasol olyan megoldást a rossz házasságokban tengődő nők millióinak, hogy mondjuk ketten együtt próbálják meg rendbehozni a kapcsolatot. Miért nem? Miért nem opció a megbeszélés, a ketten együtt változni akarás, a javítás, a megoldás? Nem lenne a gyerek számára jó minta az, ha azt látja, hogy a szülei nem futnak szét a problémák elől, hanem megoldják őket? Miért nem? Ja, mert hogy az a nehezebb út?

Persze tudom én miért nem. Csernus dokinak a minta a vesszőparipája, így követendő minta, úgy hitelesség, de én őszintén kétlem, hogy két válással és több ilyen-olyan párkapcsolattal háta mögött bármelyik férfinak is joga lenne egy egész könyvön át szidni és kárhoztatni a nőket a hibáikért, még akkor se ha ő a Csernus Imre piciáter. Pont a hitelesség, pont az hiányzik. És akkor arról még nem is szóltam, hogy ugyan hogy a jó francba szedjen magára némi önbecsülést egy nő, amikor egy róla szóló könyvben oldalanként átlag kétszer egy férfi lebúvalbaszott ribancozza? meg lúzer senkinek titulálja? meg gyáva fasznak?

Biztos vagyok benne, hogy jó szakember azon a területen amit ismer, és rengeteg drogost dumált már le a szerről, és még azt is elhiszem hogy abban a helyzetben helyénvaló a stílusa, de a nőket inkább hagyja békén.

103 hozzászólás
>!
Aigi P
Csernus Imre: A nő

Miért is olvasunk könyveket nőkről, férfiakról, személyiségfejlődésről és úgy általában a párkapcsolatokról? Én személy szerint azért, mert valószínűleg a létező összes hibát elkövettem már amit lehetett és ezért veszítettem is el fontos nőket az életemben. És ha visszafordítani nem is tudom a megtörténteket, megérteni talán igen. És ha megértettem talán fejlődni is képes vagyok. Az igazság az, hogy ennyi olvasás és önvizsgálat után, magamról még csak-csak tudok valamit, de a nőkről alig. Mit kell hát tenni? Keresni kell egy hozzáértőt. Elmondom miért fontos, hogy az ember a megfelelő embert figyelje az ilyen (vagy bármilyen) témában. Azért, mert bár a szaktudás mindenki számára elérhető, megveszed a könyvet, elolvasod, megtanulod, és azt hiszed kész vagy, de az nem elég. Annál sokkal fontosabb, hogy kin szűrődik át a tudás. Például az általam nagyon kedvelt Popper Péter elképesztő mélységű műveltségén és élettapasztalatán keresztül szűrt. Nem mellesleg kiváló előadó volt. Csernus rossz előadó, de ránézésre, és némi háttér információ birtokában, biztos sok démonnal küzdött már. Korábban láttam egy előadását a youtube-on. Az borzalmas volt. Azt gondoltam talán írásban jobb lesz. Nincs annyi lámpa, nincs közönség, semmi szükség a kényszeres önigazoló egofényezésre. Jöhet az okos, nem magamutogató, empatikus őszinteség. Legalábbis ezt vártam.
Egy párkapcsolat úgy hittem ezer okból kerülhet válságba. Ott a rossz kommunikáció, a hiányérzetek, a rosszul vagy éppen sehogy nem kifejezett érzelmek, testképzavarok és önbizalomhiány, az elköteleződés hiánya, a megélhető elégedettség hiánya, a kimondott és kimondatlan gondolatok, a hozott vagy éppen kialakuló szorongások, a külső befolyásoló tényezők és ki tudja mi minden még és azoknak mennyiféle kombinációja. Szóval azt gondoltam bonyolult dolgok ezek és nem árt ha az ember hozzáértőket lapozgatva próbál rendet vágni a káoszban. Valakit, aki talán tudja azt is, hogy miként lehet küzdeni azért, amiért, akiért érdemes.
De gyorsan kiderült, túlgondoltam. A képlet ennél sokkal egyszerűbb. Ugyanis a kapcsolatok azért nem működnek, mert a nők elhanyagolt, igénytelen gyáva kurvák, a pasik ugyanazok és még puhapöcsök is. Kivéve a szerző. A szerző mindig kivétel. A szerző, aki harsány önteltségét magabiztosságnak, a bunkóságát őszinteségnek állítja be. Aki mérhetetlen szerénységében folyamatosan nagy cinikusként hivatkozik önmagára. A gond ezzel csak az, hogy a cinizmus feltételez valamiféle szellemességet, ne adj isten humort, amivel a Csernus Imre még nyomokban sem rendelkezik. És ugye tudjuk, akinek nincs humora az mindenre képes.
Aki vaskosan káromkodik, mert állítása szerint csak így ér el a tudatokig. (itt jegyezném meg, hogy aki olvasott Bukowskit az biztosan érzi, hogy Csernus trágársága bűzlik a műanyagtól.)
De nézzük csak meg pontosabban, hogyan is működik a lelkek feltárása. Csernus Imre kedvenc módszere az „elárasztásos technika”. Engedjétek meg, hogy demonstráljam.
– Mitől jó nő maga?
– Nos, én úgy gondo
– Hazudsz, $@!% .

Ennyi. Kész vagyunk. Meglepődnétek, hogy ez a szofisztikált fordulat milyen gyakran fordul elő a „mester” mondataiban. Nos, két lehetőség van, vagy az, hogy Csernus képtelen emberhez méltóan kommunikálni vagy tudja, hogy a lelke mélyén mindenki kemény drogos ezért a tudatalattiba lefojtott junkiehoz beszél így, aki viszont meg is érdemli.

A könyv bármilyen meglepő nem a lelkekről szól. Nem a nőkről, nem a kapcsolatokról, a félelmeinkről, rossz döntéseinkről, feladásainkról, társunk vagy önmagunk elárulásáról, fejlődésünk lehetőségeiről. Bár elhangzanak példatörténetek és olyan mintha, de hamar rájössz, azok is csak alibik arra, hogy kiderüljön, egyetlen tökös csávó van a vidéken és az nem más mint Csernus Imre. Aki aztán nem gurigázik a szarral. Egyenesen hegyet épít belőle.
Az külön finomság az érveléstechnikák kedvelőinek, hogy a doktor úr mindig a saját pácienseiből von le általános következtetéseket.
A könyv egyébként túlírt és ennek köszönhetően végtelenül önismétlő. És mivel csak Csernusról és az egójáról szól, unalmas is. Egy jobb novellista csont nélkül harmadolta volna a terjedelmet. A tartalomhoz egyébként jobb cím lett volna a Csernus, a nem puhapöcsü férfi a legenda mögött. Alcím, a férfi akire mindig vágytál de sosem merted megfogdosni mert gyáva vagy és igénytelen.
Nem állítom, hogy az egetverő otromba alpáriság alján nincsenek igazságmorzsák, de azt sem merném állítani, hogy érdemes leásni értük. Főleg úgy nem, hogy egy Pál Feri atyától(Hajrá Pál Feri atya) ennél sokkal többet kaphatsz és még csak meg sem aláznak érte.
Végszóként annyit tudnék leírni, hogy legalább ketten nem értjük a nőket ezen a világon. Az egyik Csernus Imre a másik én vagyok. Csak én nem írtam erről könyvet. Még nem.

10 hozzászólás
>!
gumicukor
Csernus Imre: A nő

Egy görcs vagyok. Nincs önbizalmam, behódolok mindenkinek, nem merek nemet mondani. Gyáva vagyok változtatni a szar helyzeten, amiben vagyok. Anyámtól tanultam. Ő is egy görcs, egy rossz kapcsolatban él apámmal, mert arra sem képes, hogy kiálljon saját magáért és lelépjen a pics.. fenébe. Kövér vagyok, vagy ha nem, akkor az leszek. Jelenleg is egy eleve halálra ítélt kapcsolatban élek és ez így is fog maradni. Majd hozzámegyek, gyereket fogok szülni és a gyerek is eltanulja tőlem, hogy hogyan spoiler el úgy rendesen az életét. Gyáva, önző, lusta, hiú, kapzsi stb. alak vagyok. Ezt akartad hallani, Csernus? Ezt? Kezd el rendbe szedni a saját életedet először, mert ha csak egy ilyen könyvre futotta, akkor nálad is nagy baj van.

Ez a könyv nem az volt, amire számítottam. Szeretem az odamondogatós embereket, de ez minden határon túlment. Nem mindenkinek ennyire elcseszett az élete, nem minden nő egy rakás szerencsétlenség. Nem minden szülő él olyan párkapcsolatban, amit minden második oldalon hosszan elemzett a doktor úr. Értem én, hogy ha odamond mindenfélét a saját undor stílusában, akkor van, akin segít, de könyörgöm, ebből könyvet kiadni?! Persze, persze, most mindenki azt gondolja majd, hogy azért támadom ezt a mocskolódást, amit leír, mert minden része igaz rám. Nem. Csak egyszerűen vannak dolgok, amiken a könyvben leírt hozzáállás nem segít. Jó jó, nem vagyok pszichológus vagy pszichiáter vagy nem tudom mi, de NŐ vagyok és vannak értékeim. És lesznek 35 éves koromban is, bármennyire is nem szeretné ezt Csernus.

16 hozzászólás
>!
havas
Csernus Imre: A nő

Na kérem, voálá, egy könyv, ami állítólag rólam szól. Furcsa, de azt hiszem eddig még egyetlen könyvvel sem fordult elő, hogy ennyire drasztikusan(?) átértéleljem…
Amikor először olvastam, annyira szerelmesnek hittem magam, hogy nem tudott zavarni az a szóhasználat, ami a könyvben van. Bedőltem a kollektív hatásnak, vagy valami hasonló. Ugyan kérem, Csernus híres, szókimondó stb. stb. Nem is vonom kétségbe, hogy híres, azt sem, hogy jó szakember, DE újraolvasva – két év után – el kellett ismernem magam előtt, hogy bizony, ha fejre állok, akkor sem tudok két csillagnál többet adni neki erre a könyvre.
Lehet, hogy a doktor úrnál úgy szokás, hogy a nőit balfasznak, kövér malackának stb. becézgesse, én viszont úgy gondolom, hogy ezzel a becézgetéssel, ahogy nagyon gyakran illeti a nőket a könyvében, megfosztja méltóságuktól. Én kérek elnézést, hogy nem érzem magam balfasznak vagy ribancnak vagy nem tudom még minek. Olyan érzésem volt végig miközben olvastam, hogy amennyiben ezt a könyvet elfogadom (elfogadnám), akkor tkp. nincs egy normális, kiegyensúlyozott nő ezen a földön. Hüpp-hüpp… Lehet, hogy éppen nem vagyok maximálisan kisugárzó, de attól még (teljes értékű) nőnek érzem magam.
Nagy poén volt számomra, hogy egy helyütt (vagy több is?) taglalja, hogy ha nem megy egy kapcsolat, kérem, tessék különtolni a batyut. Kerestem, nagyon kerestem olyan részt is, amiben meg azt taglalja, hogy álljunk meg egy szóra, beszéljünk róla. Modellértékekről beszél, amit látnia kéne a gyereknek. Vajon az a modellérték egy gyerek számára, ha a szüleit az első (netán második) összetűzés után szétmenni látja, vagy az, ha konfliktuskezelésből látja őket vizsgázni. Végül is, igaza van a dokinak, ha úgy veszem: a seperc alatt szétmenés is egy változata a konfliktus kezelésének. Miért is ne? :)
Nem hiszem, hogy az ötvenéves házasok azért házasok még mindig, mert a szerelem tüze ennyi éven át lángolt. Sokkal inkább gondolom azt, hogy közösen vállaltak valamit, ami megtartotta közöttük az egyensúlyt.
Egyik – általam igen tisztelt – bloggertársam említette, de nekem is feltűnt a bevezetésben már az első mondat bibije (azaz nem is egy, hanem startból kettő): „… bementem a kiadóba, és beszélgettünk a témáról az ott dolgozó nőkkel (?!). Kedves Olvasó láthatja….” Megkérdőjelezi, hogy nőkkel beszélgetett?! Vagy mit akar mondani tulajdonképpen? Miért van a zárójelben a kérdő- + felkiáltójel? Nem tudja eldönteni, hogy akkor most milyen nemű emberekkel is beszélgetett vagy mi? Izgalmas lehetett… És hát igen, kedves bloggertársam meg más(ok) is, nem tudtam jómagam sem nem észrevenni, hogy a következő mondat elejéről hiányzik az „a” névelő: A kedves olvasó… Érdekes, hogy ezt a két szót is nagy kezdőbetűkkel írja. És ha ott lenne az a névelő? Akkor már kérdéses lenne, hogy a nagyérdemű olvasónak kis- vagy nagy kezdőbetű jár(na)? Számomra ez bizonytalanságot árul el, no, akárhogy nézem.

Szó, ami szó, örülök, hogy újra belelapoztam. Már csak azért is, mert – ha már itt tartunk –, bazi nagy kérdőjellel maradtam a hitelességet illetően. Ha egy pszichológus, aki egy nőt tárgynak, ribancnak meg hasonlóknak titulál, számomra a gondolatai nem tudnak hitelesek lenni. Nem hiszem, hogy egy nő önbecsülését a trágár kifejezések magasabb szintre vinnék. Ha meg nem ez a célja, akkor mocsokul aláássa az egészet, és bármilyen hülyén hangzik, (számomra) az első számú jelölt a puha pöcsök vircsaftjában.

Jókait idézve „ennyit jónak láttam elmondani” :)
P.S. Ha valakinek kell a könyv, szívesen megajándékozom vele :)

47 hozzászólás
>!
Lunemorte MP
Csernus Imre: A nő

Igen,most erre volt szükségem! Ez kellett! Végre nem babusgató,semmit mondó hangvételű egy ilyen jellegű könyv! És elárulom,sokkal jobban értékelem az ŐSZINTESÉGet,mint a „jaj,nyugalom,szép vagy,fogadd el magad,jól nézel ki…blablablaaa" könyveket. Csernus doktor úr őszinte. És bár az őszinteség néha fáj,de emberek vagyunk. Ha nem tol le minket alaposan,biztos csak siránkozunk és depressziózgatunk,befordulgatunk. Bezárkózunk. Úgy érzem,most kaptam egy esélyt arra,hogy megszeressem magam és tegyek azért,hogy jobb legyen. Annyi problémám megoldódott egy csapásra,egyetlen nap alatt!!! Hihetetlen!
És nem értem,miért pontozták le. Azok biztos,hogy nem őszinték és én ámítókkal nem akarok barátkozni. Vagy csak nagyon félreértettek valamit,de az ő bajuk. El kell fogadni a kritikát,e nélkül minden ugyanolyan rossz lesz…Nem?
+ Nagyon tetszik a borító is. : )

7 hozzászólás
>!
csillagka P
Csernus Imre: A nő

Doktor úr a franc essen belé, én az hiszem, hogy egy gazdasági szint felett engedhetik meg önt maguknak az emberek, azok végül is azért mennek, hogy megmondja a frankot, viszont ezt kivetíteni nem szabad az egész társadalomra.
Szerintem az emberek nagyon nagy többsége nem ez a kategória, keményem küzd, mivel másképpen nem lehet, megpróbálja túl élni, a gyerekek 50%-a éhezik, azok a szülök akik ez ellen megpróbálnak tenni főleg az anyák nem azon gondolkoznak, hogy nem becsül a férjem akkor otthagyom, és majd ha szuper nő leszek jön a fehér herceg délceg paripán, hanem kaparja a falat tehetetlenségében, és boldog ha van mellett valaki, aki vele együtt vállvetve küzd a túlélésért.
Ez a magyar valóság nem a könyvben leírt puha erkölcsi lábvíz, ahonnan még az önmegvalósítás is lehetséges.
A halál feldolgozásával egyetértek, én is inkább kíváncsi vagyok, mint hogy félnék. Ezek a gondolat voltak a könyvben amire bólintani tudtam, a többi olvasok általa várt szemét, az a céltalan önmegvalósítási kényszer amitől az ember szerintem nem jobb, hanem csak magányos lehet.

8 hozzászólás
>!
Jaumijau
Csernus Imre: A nő

Alap, hogy öt csillag. Az arrogáns stílusért meg pláne. Végre! Valaki, aki nem akar megfelelni értelmetlen elvárásoknak, csak a maga módján teljes alázattal és hozzáértéssel próbál szerencsétlen kis társadalmunkon segíteni. Számomra teljesen befogadható a sokaknak taszító fogalmazása. Hivatásos író ő? Nem éppen. Van saját stílusa? Igen. Mondanivalója? Ja. Akkor meg hol itt a gond?
Miért nyalogassa bárki sebeit. Inkább feltépkedi, megrugdos a nyomaték kedvéért, aztán megmagyarázza, hogy hülye vagy, de azért a remény hal meg utoljára. Én pedig megköszönöm ezt a nyers őszinteséget, könyörtelen objektivitást.
Hát miért kéne visszafogottabban, mikor sokaknak ez is kevés?
A címhez persze semmi köze a tartalomnak, és elég behatároltan olvasva igazából semmiről sem szól az egész. ;D Nyitottan viszont akármire találhatunk választ benne. Ilyen szempontból a cím témáját is magában foglalja, de csak azok számára, akik hajlandók elgondolkozni a mondanivaló összefüggésein.

9 hozzászólás
>!
Black_Angel
Csernus Imre: A nő

Tisztelem és szeretem Csernust.
Képes arra, hogy az ember olyan problémákkal szembesítse amiről nem tud, hogy van, vagy éppen saját magának sem tudja bevallani. Őszintén, nyersen, épp úgy ahogy egy embernek kell, aki változtatni és változni akar. Lehet, hogy bántó, és sértő amit leír, és fájdalmat okoz, de a fájdalom hozzá tartozik a változás folyamatához.
Biztos, hogy fogok még Csernustól olvasni, hiszen már a Kiúttal is elindított egy úton :)
(Mellesleg a borító is nagyon tetszik, és a könyvben található képek is gyönyörűek :) )

>!
Risus P
Csernus Imre: A nő

Roppant mód sajnálom, hogy csak 71%-on van ez a könyv!
Tagadhatatlan, hogy megosztó ez a könyv, és bizony volt pár alkalom, amikor azt gondoltam, hogy szépen becsukom, leteszem az asztalomra és első dolgom lesz visszavinni a könyvtárba, DE és ez tényleg de, eszembe jutott egy rész.
Ez a rész arról szólt, hogy a vulgáris kifejezések és az agresszió egy eszköz, egy eszköz, hogy igen figyeljünk. A legtöbb embernél a szép szó ne segít, és ha mézes.mázosan leírná a véleményét, akkor nem érne el velem semmit. Mert a célja a gondolkodás, olvasd el, légy dühös, indokold meg a dühödet és máris elérte a célját, mert értelmezted az olvasottakat, elindított egy gondolkodást. És ezt is leírta, nem kell egyetértened, de magadnak soha ne hazudj!
Zseniális!

>!
Vladi 
Csernus Imre: A nő

Egészen a végéig, az epilógusig három csillagon állt nálam, mert nem voltam maradéktalanul elégedett a könyvvel, de az epilógus annyira tökéletes lett, hogy az egy egész csillagot dobott a könyvön. Arra a tíz oldalra nem is vonatkoznak a negatívumok, amit meg fogok említeni, még a stílusa is más némileg mint a szöveg többi részének.
Azon biztos senki sem lepődik meg, hogy Csernus durva nyelvezetet használ a könyvében, hiszen ő erről híresült el. Az elején leszögezi, hogy azért használja a durva szavakat, hogy talán így jobban tudja sulykolni az olvasóba a mondanivalóját. Ez a könyv elején (a bevezető után, ami szerintem nagyon gázos lett) egész jól is működik, ahogy gondolom egy rövid, fél-1 órás terápiánál. Viszont ahogy halad az ember előre az olvasásban, először hozzászokik a dologhoz, majd egy idő után elkezdi zavarni, és szerintem inkább ellenállást vált ki sokszor, mint a mondanivaló hangsúlyozását.
A mondanivaló pedig ömlesztve van, sokszor repetitív, és ezért néha talán egy kissé unalmassá is válik. De számomra azért nem vált soha annyira unalmassá, hogy emiatt félredobjam, és sokszor nagyon betalál.
Úgy gondolom, hogy vannak ennél jobb pszichológiával foglalkozó könyvek, de ezt is érdemes elolvasni minden felnőttnek. Ha esetleg az egész könyvet nem is, akkor legalább az epilógust. Szerintem mindenki fog találni benne olyan részt, ami rá vonatkozik, az más kérdés, hogy nem biztos, hogy kellemes élmény lesz ezekkel a dolgokkal szembesülni. De ha az ember ezeket felfedezi, akkor az mindenképpen a hasznára válik.
Az itteni értékeléseit nézegetve számomra az rendkívül fura, hogy úgy tűnik férfiak alig olvassák ezt a könyvet. Pedig legalább annyira nekünk is szól, mint a hölgyeknek.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Jaumijau

Miért vagyunk gyávák? Mitől félünk? Hát attól, hogy felelősséget vállaljunk. Pedig itt kezdődik a felnőtté válás. Az érzelmi felnőttség. Amikor valaki kinyitja a száját, akkor megméretik, hogy igaza van-e vagy nincsen.

5 hozzászólás
>!
ritusss

A meglévő önbizalomhiány fokozza a megfelelési kényszert. A bizonytalan nem értékeli önmagát, de szüksége van pozitív visszajelzésekre. Ezt nem kapja meg saját magától, ezért mindent elkövet, hogy mások szeressék és értékeljék őt.

>!
ritusss

Rá kell jönnöm, hogy benne ülök a szarban. Hát, ez az első lépés. Kimondani azt, ami van.

>!
Lunemorte MP

Az önsajnálat a felelősség felvállalásának a hiánya.

Kapcsolódó szócikkek: felelősség
>!
Jaumijau

Mert a pék is tud alkotni, ha azt a kenyeret, amit süt, szívből süti.

191. oldal

2 hozzászólás
>!
_Timea

Szeretettel hozzáérni a másikhoz, az egy dolog. Szerelemmel hozzáérni a másikhoz, óriási különbség. És mindezt lehet látni. A szerelem akkor marad meg, ha fel tudnak nézni egymásra, miközben egymástól függetlenül is élik életük összes szerepét.

>!
Valcsa

Még egyszer hangsúlyozom, hogy mindig van kiút. Mindig. Ha valaki benne van a kátyúban, oda valahogy eljutott, vagyis belesétált. Ha pedig belesétált, akkor abból éppúgy ki is tud sétálni, mert megvan a két lába… Ha benn van, de korábban nem volt benne, akkor ezek szerint van egy út…

Epilógus

>!
Lunemorte MP

Amíg a rút kiskacsából hattyú lesz, addig nagyon sok mindenen átmegy a kiskacsa. Sajnos, ez fájdalommal jár.


Hasonló könyvek címkék alapján

Priscilla Shirer: Eltökélt szívű nők
Soma Mamagésa: Félelem nélkül
Demetrovics Zsolt – Kökönyei Gyöngyi – Oláh Attila (szerk.): Személyiséglélektantól az egészségpszichológiáig
Kurt Tepperwein: A párkapcsolat művészete
Cziegler Orsolya: Okos gyerekek, gyerekes felnőttek
Molnár Rita: Egy ágyban az árnyékoddal
Mohás Lívia: Találkozás önmagunkkal
F. Várkonyi Zsuzsa: Hoztam, kaptam, átszabtam!
Nyíri Zoltán – Hackl Krisztián: Személyiségkalauz
Eli Jaxon-Bear: A megszabadulás enneagramja