A ​kiút 236 csillagozás

Csernus Imre: A kiút

Orvosként régóta stigmatizált emberekkel dolgozom, olyanokkal, akik a saját poklukban fortyognak, és nem látják a kiutat. Vajon mit jelent a pokol? Mit jelent talpra állni, és felnőttként élni? Nekem meggyőződésem, hogy amibe egy ember juttatta önmagát, abból ki is mászhat. De hogyan? Mi az út? Ezekről a folyamatokról, az első lépésekről szól ez a könyv, különös tekintettel a mai huszonéves fiatalokra, akiket divatos szóval Y generációnak is neveznek. Jó ideje érdekel már, hogy milyenek ők, milyen erők, kétségek munkálkodnak bennük, hiszen ők a jövőnk letéteményesei.

>!
Jaffa, Budapest, 2013
268 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155235931
>!
Jaffa, Budapest, 2013
300 oldal · ISBN: 9789634752868

Enciklopédia 23


Kedvencelte 20

Most olvassa 36

Várólistára tette 84

Kívánságlistára tette 81

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Csernus Imre: A kiút

„A lelki társ a barátság csúcsa. A lelki társ egy olyan ember, aki a legapróbb rezzenését ismeri a másiknak, megérzi, ha baj van, szóba hozza a problémákat, és támogatja őt.”

Amikor arról írok, hogy kevés történetet érzek értékesnek, akkor első amit keresek, az egy olyan történet, vagy elbeszélés stb. ami nyomott hagy bennem, amiért többször érte nyúlok, leveszem a könyvespolcomról és lapozom, keresem azt a kifejezést, mondatot, fejezetet amire adott esetben szükségem van.

Ha mondhatok ilyet, de ha nem számomra akkor is ez a kötet az eddigi legjobbak legjobbja a dokitól. Egy olyan mű, amit ha tehetném mindenhova vinnék magammal.
Számos irodalmi és személyes példán keresztül vázolja fel az adott helyzetet, problémát. Olyan értékekről, megoldásokról ír, amikről nem hallottam, talán nem is gondoltam volna, hogy mennyire fontos.

Hihetetlenül érdekes volt megismerni az embert, mert igen ő is hús és vér….tele gondokkal, adott esetben félelmekkel.
Sok esetben nagyon nyers, néhol durva, de ezt szeretem benne, hogy az arcomba mondja amit nem akarok másoktól hallani, tőle mégis elfogadom és mindennap küzdök azért, hogy változzam, gyógyuljak.

Örülök, hogy megvettem és biztos, hogy nagyon sokszor a kezembe fogom venni. És igen ez a kötet érték a számomra!!!!

n P>!
Csernus Imre: A kiút

Folyton A kút – nak olvastam, hát nem baj, onnan is lehet kiút. Mondjuk egyedül nem, de éppen erről szól a könyv. Rendben volt nagyjából, ha 30 évvel ezelőtt írta volna, még hasznos is lett volna nekem. Helyretett volna engem is. Az Y generációnak szól elsősorban, ezért is vettem a kezembe. Nem minden fejezetre voltam kíváncsi, de amikre igen, azok jók voltak. Pl. a gyász, vagy a fészbúk világ. Annyi problémám volt vele csak, hogy amit ír az okés, de ahogy írja, az nem annyira. Vannak szinonimák, elszúrta, elcseszte, elrontotta, elbaltázta stb., ezeket bátran lehetett volna használni a már mindannyiunk által ismert, de javaslatom alapján inkább ritkábban használjuk szó helyett. Úgy hiszem, és a tapasztalatom is az, hogy a mai fiatalság ért a szép szóból is. Ha meg nem, hát attól még nem kell mindenben azonosulni velük, ha segítségre szorulnak. Nem haszontalan könyv, mondom annyiból, amennyit láttam belőle.

3 hozzászólás
mohapapa I>!
Csernus Imre: A kiút

A múlt héten voltunk szerelemetesfeleségtársammal az Eötvös-klubban egy Csernus-előadáson. (Drámán?) A doki bejött, belecsapott a lecsóba, kicsit zilált volt, amit mondott, mintha keresgélné egy előzőleg befejezetlen mondat végét.

Aztán magához tért, és felvitt magával a színpadra előbb egy férfi Y, majd egy nőit. A férfi a párjával jött az előadásra, mert kíváncsi volt, milyen a doki élőben. Megtudta. A női Y önmagát keresni jött. A férfi nem volt túl magabiztos, a nő igen. Idővel felkerült a színpadra a férfi szerelmese (avagy utóbb kiderült, ki tudja kije) is.
S amit láttunk: élveboncolás volt. Minden színpadon levőről kiderült, hogy nagy a kaka, mert hazudnak maguknak, egymásnak, nem fogalmazzák meg nyíltan a legfontosabb dolgokat, hogy kennek, mázolnak, mismásolnak. A magabiztos hölgy rommá vált, a doki parancsára, a'la Cipolla, négykézlábra állva bizonyította be, hogy a mindennapi munkájával öngerincét töri, a páros hölgy tagja fintorogva vallotta be, hogy nem tud a pasijára felnézni, nem is tudja, szereti-e még, a pasi tartotta magát, és a presszió hatására őszintén bevallotta, hogy impozáns izmai ellenére teszetosza, bizonytalan, s a céljaiért jelenleg semmit nem tesz, rabszolga valami vasas munkában.

Nem volt feloldása az estének. Csernus nem oldotta meg a problémáikat. Csak (?) révezette őket, hogy vannak, és otrombán vaskosak, csoda, hogy eddig nem vették észre őket (gorilla-effektus). Vagy nem akarták észrevenni?

Vegyes benyomásaim voltak az eseményeket figyelve. Egyfelől, tán, mert magamat is érintve találtam a mindennapi robot, álomfeladás, beletörődés kérdésében. Másfelől, mert ilyen élveboncolásomba, több száz ember előtt jómagam nyílván nem mentem volna bele, akármennyire is exhibicionista tudok lenni. Kinek mi köze ahhoz, hogy ki mikor kefél félre, akár gondolatban (ahogyan Csernus egy kérdésben feltetette a levegőt sem kapó fiatalembernek, akiről ezerrel lesütött, hogy nincs nyílvános szerepléshez szokva, s hogy csak a csaj miatt ment fel a színpadra)?
Az is nyílvánvaló, hogy a kezdetben magabiztos hölgy helyében sem mentem volna bele a térdelős-négykézlábas demonstrációba. Négyszemközt akár, tömegben nem. S nem a büszkeségem miatt nem. Vagy nem elsősorban amiatt, hanem azért nem, mert írtóztatott volna, hogy a személyem nem más, mint eszköz a doki fantasztikusan plasztikus előadásához. De nem szeretek eszköz lenni. Demonstrációs sem. Ha már van választásom; ahogyan Csernus mondja.

Már előadás közben gondolkodtam azon, hogy vajon a szinpadon levők (már ha nem beépítettek voltak, mert ez is felmerült bennem), vajon miért nem kérdeztek soha vissza semmire; hiszen a doki többször hangsúlyozta, hogy beszélgetnek. Vagyis nem leleplező kihallgatás folyik. Minimum azt megkérdzetem volna, hogy a barátnője mellett ő mikor rántott rá utoljára, s mire, kire gondolt közben. Kölcsönösségi alapon.

A vicc az, hogy közben nagyon tetszett a mondanivaló.
Ahogyan a könyvéé is.

A másik vicc, hogy három Y-al beszélgettem pár nap múlva. Az előadást ecseteltem. Mindhárman egyszerre háborodtak fel: „Na, Csernus jól belemászott a magánetükbe, és tönkretette, ami addig működött!” Hiába mondtuk, hogy nem, nem működött, csak azt hitték, csak úgy csináltak, csak strucc-politika folyt. „De ha azt hitték, hogy működik, nekik úgy nem volt jobb, mint most, hogy a doki szétb@aszta, amiről azt hitték, müxik?” Érvelhettem a látszat és a tartalom értékéről, a valóság meglátásáról és az elfogadásról, ők hárman nemet mondtak Csernusra. De a doki személyében mintha elutasították volna a szókimondást, a szembenézést is. Legalábbis ahogyan a színpadon levők látszatát védték a valósággukkal szemben.

Az azonban igaz, hogy a nyári alma nyár elején, a szőlő ősszel érik. Ahogy Nagyim mondja: még két ujjunk sem egyforma. Éppen ezért lehet másokat a kúthoz vezetni, de inni nem lehet helyettük. Ha pedig olyan kicsik, hogy fel sem érik a kávát, legyinthetünk az egészre.

Mert le a kalappal, a dokinak rengeteg mindenben, döntő részben igaza van: kedveljük a játszmákat, megalkuvók vagyunk, nem nézünk szembe önnön érzéseinkkel, nem vállaljuk a felelősséget (a felnőttség legbiztosabb jele a vállalás), nem fogalmazunk világosan, tisztán, s nem tudunk nemet mondani, hárítunk, mosakszunk. Tiszta sor. Kalap le, mondom. De a doki az előadáson és a könyvben végig hangsúlyozta, hogy ő maga is átment egy csomó érési, megértési fázison. Vagyis a dolgok kellő időben, kellő súllyal találták őt meg. S val'szeg, ha korábban jöttek volna a felismerések, azok nem tudatosultak volna nála sem.

Nem, nem felesleges sem a könyv, sem az előadásai! Dehogy azok! Istenem, ha korábban nyomta volna ki vele a szememet valaki…! Hm… Akkor mi van? Negyven voltam, amikor megértettem, ki kell állnom magamért, mert az életem az enyém. Nem a nőé, akinek egykor igent mondtam. De még csak nem is a gyerekeimé, akik egyszer úgyis elmennek saját fészket rakni. Hanem az enyém egyedül, magamnak alakítom. Akkor fogalmazódott meg, hogy csak a nyílása miatt nekem nem kell nő (pedig…), s nem leszek hajlandó alább adni annál, mint amit a szívem diktál. S ha kell, újra ajtót mutatok bárkinek. Szükség is volt rá, meg is kellett tennem, pedig beledöglöttem. (Akkor nem tudtam, de ezzel nyertem meg.)

Ámde! És bizony! Az, hogy idáig eljutottam, lépcsők, felismerések, kisebb-nagyobb halálok sora volt. Út, aminek a szakaszai nem felcserélhetők. Nem tudok először az utolsó és csak később az első lépcsőre lépni.
Ismeretet, információt át tudok adni. S az majd hat a kellő időben, a kellő helyen. Vagy nem. De az már nem az én dolgom.
Csernus Cipolla erőszakos szemkinyítása színpadon ezért nem volt túl szimpatikus (mondtam: az a három ember demonstrációs eszköz volt). Mert lehet, felismerték, aggyal megértették, amit a doki át akart adni, de vajon megértek a felismerésre, az erőszakos szemkinyitásra a lelkük legmélyén, a szívükben is? Ha mindnennek rendelt ideje van?

A könyv a háromnegyedéig fantasztikus. Csupa-csupa „aham”-érzés, csupa olyan szempont, ami nagyon-nagyon megfontolandó, átgondolandó, megvalósítandó. A szokásos plasztikus, kellemes-plasztikusan trágár, szemnyitogatós, többször olvasós. Aztán valóban egy kicsit leül.

Majd nyitva marad a kérdés: végülis mi a kiút? Vagy, aham, a felelősségvállalás és az önmagamhoz való ragaszkodás? Öööö… de akkor miért a könyv utolsó fele-harmada?
S főleg: miért Y? Oké, a Facebook-os kapcsolódások, függések, persze, azok ők, de minden más nagyjából bárkire, bármikor igaz lehet, ABC-től KLMN-ig, VWZZS-ig.

Összességében: köszönöm, doki, gondolkodnom kellett az előadása alatt is, után is, a könyv olvasása közben is, és az elolvasása után is, mert van min. Ha más nem a munkámon, amit másfél év után leltem, s végre egy kicsit fellélegezhettünk általa, de ami olyan, amilyen, s annyit fizet, amennyit… S ez csak egy szegmens. Holott az Y-ok miatt végtam bele a könyvbe…

P. S.:
A könyv borítóján a Minotaurusz látható. Ehhez kötődik a kiút kérdése, mert, ugye a labirintus közepiben él. De akkor ki az, aki bemegy a labirintusba, ki a Minotaurusz, és kinek kell kitalálni onnan?
Dante Pokla pedig egy másik témakör, másik metafóra.

S egy nem apróság: a könyv nagyon könyv techikai szempontból: jó kézbe venni, megfelelő a mérete, jó a kötése, jó a borítója, jó a belső tükör! A Jaffához méltatlanul viszont meglepően sok volt benne az elgépelés, a helyesírási- és elválasztási hiba.

21 hozzászólás
blueviolet>!
Csernus Imre: A kiút

Több Csernus-könyvet olvastam már, de ha nem így lenne, szerintem ez jobban megfogott volna.
Vannak olyan eszmefuttatásai, sztorijai, amelyekkel már sokszor, sok helyen találkoztam. Így még ha alapvetően tetszenek vagy egyet is értek velük, nem tudom nem azt gondolni, hogy jaj ne, már megint ezzel jön. Persze azt is tudom, hogy ismétlés a tudás anyja, és vannak dolgok, amelyeket nem lehet elégszer hangsúlyozni. Na meg ugye neki is meg kell élnie valamiből, de ha lehet, ne abból már, hogy kicsit átcsoportosítja a jegyzeteit, aztán kiadják új köntösben…
Mindenesetre az tagadhatatlan, hogy nagyon sok gondolatot érdemes ebben a könyvében (is) többször is elolvasni, alaposan megrágni, majd gyakorlatba átültetni.

Lunemorte P>!
Csernus Imre: A kiút

Ezt a könyvet tartom az eddigi legjobbnak Imi bácsitól, több szempontból is:
– lekötött, sőt…alig tudtam nélküle tengetni a napjaimat;
– olyan problémákat vázolt fel, melyeket eddig mástól nem igazán hallottam;
– jól összefoglalt mindent, jók az érvelések, engem meggyőzött;
– az irodalmi utalások növelik a könyv színvonalát;
– az író személyes tapasztalatairól is többet megtudhatunk, talán jobban megértjük őt, mint embert – mert ő is ember;
– továbbra is nyílt, őszinte, néhol nyers és vulgáris kifejezéseket is használ, de ettől annyira egyedi…;
– nem dobja el a már kialakult stílusát, ő csak ír, kérdez és válaszol;
– végezetül pedig rájöttem, nagyon hasonlítunk egy valamiben pl: mindkettőnk számára érthetetlen az, ahogyan a magyarok viselkednek úgy általánosságban.

Merj új utakat keresni, nagyot álmodni és nem egy helyben toporogva, megalázottan búslakodni és mutogatni! Ennyi, nem több…

beasechoes P>!
Csernus Imre: A kiút

Nem fogom túlzásba vinni.

Tetszett.

Csernus nyers őszíntesége, úgy felnyitja a szemed és kirángat a szarból, ahogy mások nem, mert átélte, mert tanulta és figyelte az embereket.
Ő tudja milyenek vagyunk igazából, és ami a legjobb, ki is meri mondani. Akár tetszik ez Neked, akár nem. Ez van!

Úgy gondolom, Csernus könyveit, azok az emberek tudják csak értékelni, akik igazán magukba tudnak nézni és elfogadni azt, akik.

Ajánlom Minden olyan olvasónak, aki képes erre!

( és ami a legjobban tetszik: ő nem mondja meg, hogy mit csinálj, ő csak ajánlásokat tesz – Te döntesz! )

2 hozzászólás
Black_Angel>!
Csernus Imre: A kiút

Ezt a könyvet ki tudtam volna olvasni 2 nap alatt. De nem ez volt a célom.
Mostanában az életemben egyre több gond adódott, ami miatt lehangolt lettem. Nem láttam semmi jót benne. Rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Valami muszáj kezdenem magammal annak érdekében,hogy jobb legyen saját magamnak.
Így hát, elkezdtem kizárni, kitörölni az életemből a negatív hatásokat, és pozitívval helyettesíteni azt.
Csernus Imre számomra megmutatta mindazt amivel én küzdök. Ezzel a könyvvel indítottam tőle. Nem volt olyan oldal, ahol ne szembesített volna olyan dologgal ami miatt emésztem magam. Lassan haladtam a könyvvel, befogadtam mindazt amit el akart mondani.
Számomra ez a könyv a fordulópont. Nagyon sokat segített, és nagyon köszönöm Csernusnak amiért ilyen nyíltan és nyersen fogalmazott.
Mindenkinek ajánlom aki ki akar lépni a szarból. Mert hidd el, nem önzőség!

Risus P>!
Csernus Imre: A kiút

Tegnap este azon tanakodtam, hogy amikor elkezdem írni ezt az értékelést, akkor a könyv melyik részét!részeit emeljem ki. Azt tudtam, hogy mire elkezdek gépelni, addigra ezeknek a gondolatoknak nagy része feledésbe merül, ezt nem bánom. Rájöttem, hogy annyi témát, annyi elgondolkoztató részt, mondatot, de néha egy-egy szót olvastam, hogy nem részletezem, hanem ajánlom elolvasásra ez a könyvet.
Ajánlom mindenkinek, de legfőképp olyanoknak, mint amilyen én vagyok. Hiába tudsz valamit, ahhoz, hogy tudatosuljon ez a dolog látni, átélni vagy olvasni kell. Nekem van még mit megemészteni, mert hiába tudtam, csak most tudatosult. Nem állítom, hogy mindennel 100%-ig egyetértek, de elindított egy gondolkodásfolyamatot, ami miatt kedvenceltem ezt a könyvet.

1 hozzászólás
BoneB P>!
Csernus Imre: A kiút

Majdnem elkezdetem írni, hogy az Y generáció ilyen meg olyan és én a nagy öreg nem is értem néha őket, olyan kis rinyálósak. Erre a könyv végén vannak ilyen szösszenetek: „30 éves nő (Y)” Ekkor jöttem rá, hogy én is Y vagyok, nem X. Melyik év a választóvonal? Honnan számít valaki Y-nak, X-nek? Mondjuk nem is ez a lényeg, csak kíváncsi vagyok.
Elgondolkodtató könyv, örülök, hogy elolvastam. Vannak dolgok, amiket lehet nekem is meg kellene csinálnom levélírásos rész. Úgy érzem, hogy ezeket amiket a doki leírt mind tudom, de itt a lényeg nem ezen van, mert a legtöbb ember tudja, hogy ez vagy az nem jó. A lényeg, hogy változtatunk-e rajta, teszünk-e ellene bármit is. Hát nem mondom, hogy néha nem dugom homokba a fejem, de úgy érzem az elmúlt másfél évben igen csak próbálok kijönni onnan.

1 hozzászólás
konyvolvaso>!
Csernus Imre: A kiút

Nagyon szeretem olvasni az írásait vagy hallgatni az előadását. Olyan jókat mond ami megérint és elgondolkodtat. Nekem bejön. Már a mű címe is meghökkentő, másrészt felkelti az érdeklődést. Mindenkinek lehet olyan helyzete amin szeretne minél hamarabb túl esni, túl lépni., túl élni. Ehhez nagyon bátran odaszól, hogy mindenből van kiút, csak meg kell találni és bizni benne. Ne feledjétek el soha. Ez az üzenete a könyvnek is.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Ez egy varázslat. Ha meg tudsz állni, és röhögni magadon, már baj nem lehet.

138. oldal

Lunemorte P>!

Amikor valaki egy információt, útmutatást hall, nagyon fontos, hogy megőrizze magában a kételkedést a hallottakat illetően. Hiszen ha feltétel nélkül elfogadok valamit, akkor csak bamba birkaként, gondolkodás nélkül megyek, amerre mások mondják. A kételkedés az emberi szabadságom meglétét jelenti, azt, hogy nem feltétel nélkül hiszek el mindent, megfontolom, amit hallok, és végül én magam döntök.

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: döntés · elfogadás · emberek · kételkedés · szabadság
Lunemorte P>!

Nem lenne jó ötlet egy szülői jogosítványt bevezetni?

164. oldal

3 hozzászólás
Lunemorte P>!

A lelki társ a barátság csúcsa. A lelki társ egy olyan ember, aki a legapróbb rezzenését ismeri a másiknak, megérzi, ha baj van, szóba hozza a problémákat, és támogatja őt.

23. oldal

Kapcsolódó szócikkek: barátság
1 hozzászólás
Lunemorte P>!

A megvalósítás arról szól, hogy „tudom, hogy képes vagyok rá, és tudom, hogy meg fogom tenni”. És ettől nem fog eltántorítani sem az esetleges siker, sem az esetleges kudarc.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kudarc · önmegvalósítás · siker
torbet>!

Mindig a negatív megmérettetés mutatja meg az ember valódi erejét.

57. oldal

Lunemorte P>!

Nekem a vallásról ma sokszor a fanatizmus jut eszembe. Fanatizmus és erőszak. Nagyon sok olyan vallásos emberrel találkoztam, akik erővel akarták megtéríteni az útjukba akadókat. Tűzzel-vassal. Mint annak idején a jezsuiták az indiánokat. Nemrég láttam egy filmet, ahol a fanatizmussal kapcsolatban elhangzott egy fontos mondat, amit nagyon igaznak éreztem: a fanatikus valójában valami fontosat takargat önmaga elől. Azért ragaszkodik görcsösen a hithez, mert valami megkérdőjeleződött benne, de nem akar vele foglalkozni. És erőnek erejével beleveti magát a hitbe. Hiszen így nem kell szembenézni semmivel. Megmondják fentről, hogy mi legyen.

73. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vallás
1 hozzászólás
Lunemorte P>!

Az, hogy valaki fizikailag rendben van, valójában csak az egyik fele a dolgoknak. Hiszen hány olyan ember van, aki jól néz ki, de valójában csak egy üres lufi. Rengetegen hiszik azt, hogy ha futnak, sportolnak, gyúrnak, aztán meg kiposztolják magukról, hogy mennyire jól néznek ki, akkor boldog párkapcsolatra találhatnak. Ezt gondolják az érvényesülés útjának.

90. oldal

8 hozzászólás
Orsolya_Szabó>!

Csakhogy sokan nem tudják azt, hogy mindenki csak annyi tisztetetet, szeretetet, megbecsülést kap a másiktól, amennyit önmagának ad.

9. oldal

1 hozzászólás
Lunemorte P>!

De vajon hogyan lehetséges azt elérni, hogy az otthonom önmagamban legyen, és mehetek akárhová, akkor is jól érezzem magam? Hiszen ha önmagamban nem érzem otthon magam, akkor mehetek bárhová, vásárolhatok bármit, a látszólagos béke egy idő után meg fog szűnni. Mert valójában önmagamban nem vagyok otthon.

65. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról
Tisza Kata: Most.
Máté Gábor: A test lázadása
Vágyi Petra: Sémáink fogságában
Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása
Szondy Máté: Olvadás
Almási Kitti: Ki vagy Te?
Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig
Orvos-Tóth Noémi: Szabad akarat
Almási Kitti: Irigység, kibeszélés, rosszindulat