A ​harcos 41 csillagozás

Életrajz és lélekrajz
Csernus Imre: A harcos

Dr. ​Csernus Imrét nem kell bemutatni senkinek – mégis csak kevesen ismerik igazán. Az egész ország találkozott már vele a televízió képernyőjén, hallgatta előadásait, vagy olvasta könyveit. A csupa szív, szókimondó doki régóta segít a lelki gondokkal küzdőknek. De vajon tudjuk-e, neki milyen problémái voltak és milyen ember valójában? A határozott módszerekkel dolgozó pszichiáter ugyanolyan bevállalós és szigorú, ha a saját belső békéjéért kell harcolnia? Milyen kemény lelki munka állhat a kacskaringós, szellemi és érzelmi akadályokkal teli életút mögött, amelyet bejárt?
A harcos című könyvben olyan őszintén vall önmagáról, a személyiségéről, a gondolatairól, az életét és a munkáját meghatározó értékekről, mint korábban még soha. Ebben az élet- és lélekrajzban nyíltan beszél drogos múltjáról, a szüleihez fűződő viszonyáról, párkapcsolati kudarcairól és sikereiről, az emberhez méltó életről és a halálról vallott felfogásáról. Megtudhatjuk, hogyan alakult ki híres módszere,… (tovább)

>!
Jaffa, Budapest, 2018
296 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634750772

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Csernus Imre


Kedvencelte 7

Most olvassa 8

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

>!
Málnika 
Csernus Imre: A harcos

Csernus Imre: A harcos Életrajz és lélekrajz

Bevallom, számomra Dr. Csernus nem épp a leghitelesebb pszichiáter, ennek ellenére szerettem volna többet megtudni róla, és nagyon vonzott A harcos. Érdekes könyv, különleges kombinációja az életrajznak és a szakmai meglátásainak.

Megtudhatjuk, hogyan lett a kiközösített eminensből heroinfüggő, sikeres pszichiáter, majd vendéglátós. Érdekes volt olvasni, hogyan alakította ki a csoportfoglalkozásait Lipóton, mekkora szerepe van az intuíciónak sikeres pályafutásában, hogyan gondolkodik a fehér köpeny viseléséről, amelyet a mindenttudás szimbólumának tekint. A vágyból, hogy a médiát használja az ismeretek szélesebb körben történő terjesztésére, hogyan ábrándult ki csupán fél év alatt.

Az igazi csemege azonban számomra a társadalomkritikája volt, amely sajnos kristálytisztán tükrözi a magyar lelkületet, amit mindannyian nap mint nap megtapasztalhatunk. Rávilágít, hogy a legtöbben mennyire öntudatlanul élünk, az önismeret teljes és égető hiányára, a hazug látszatvilágban való létezésre. A külvilág felé mindenki azt mutatja, mennyire csodás az élete, miközben nem is igazán másokat, hanem önmagunkat csapjuk be, ezáltal romba döntve amúgy is alacsony önbizalmunkat. Mindig rohanunk valami után, állandó hiány van bennünk, miközben nem vállaljuk a felelősséget sorsunkért. Továbbá nagyon érdekes volt a megfelelési kényszer mögött álló folyamat leírása is.

Azonban minimum egy csillagot mégis le kellett vonnom tőle, mert egy lélekkel dolgozó embertől sokkal mélyebb életrajzot, lélekrajzot vártam. Valahogy végig olyan érzésem volt, hogy az általánosításokkal terel. Ahogy mélyebben belemenne a szüleihez kapcsolódó viszonyába, a sikertelen házasságaiba stb., rögtön átvált szakemberbe, érzéseket, folyamatokat elemezve, kitágítva azokat másokra. Ezáltal eredeti funkcióját kevésbé tölti be ez az életrajzi kiadvány, megragadva a felszínen.

1 hozzászólás
>!
robinson P
Csernus Imre: A harcos

Csernus Imre: A harcos Életrajz és lélekrajz

Életrajz és lélekrajz az alcím szerint, de ne várjon senki nagy titkokat. Sok újdonságot ugyan nem tartalmaz a könyv, (különösen, ha valaki olvasott Csernus korábbi könyveiből) ám ad egy egységet az életéről. Azt foglalta össze, amit nagy vonalakban eddig is tudhattunk azt kapjuk kissé bővebben tálalva. Számomra sajnos elég vegyesek az érzések. A záró fejezet pedig reklám, ezerrel az arcodba tolva… Azt mondanám: csak rajongóknak… ők tuti imádni fogják.
https://gaboolvas.blogspot.com/2018/07/dr.html

>!
Lunemorte MP
Csernus Imre: A harcos

Csernus Imre: A harcos Életrajz és lélekrajz

Csernus Imre eddig is a kedvenc pszichiáterem volt, hát még most! Kevesen vallanak korábbi drog-,alkoholproblémájukról híres szakemberként azt hiszem. Ez a könyv az őszinteségről szól és a saját élményekről, tapasztalatokról. Nem szépít, kimondja ami valójában volt, van. Megérthetjük, miért burkolózott a „bunkóság" álarca mögé és hogy milyen nehezen indult be karrierje, az élete…Elismeri a saját hibáit és erőt meríthetünk jópár megállapításából.

>!
csucsorka
Csernus Imre: A harcos

Csernus Imre: A harcos Életrajz és lélekrajz

A Csernust egyáltalán nem kell szeretni. Az alapján, amit eddig tudtam róla/láttam belőle, nekem sem tartozott a kedvenceim közé. (És nem, nem, ezerszer is nem arra gondolok, amikor 20 éve ordibált a tévében…)
Ennek a könyvnek azért adtam egy esélyt, mert a DTK autózós műsorában beszélgettek róla, és kisült, hogy Csernus gyerekkora se volt fenékig tejfel (nahát) és mint minden ilyenen, rajta is megesett a szívem, és elérkezettnek láttam az időt, hogy 10 év után ismét Csernus-kötetet vegyek a kezembe.

Rengeteg kék jelölő cetli (amikből idézet lett) jelzi, hogy mennyire nem volt kidobott idő. A könyv abszolút a lehetetlen kategóriába tartozik.

A könyvet kölcsönbe kaptam egy fiútól, aki teleszamárfülezte, és a szamárfülek egészen máshol voltak, mint az én jelölőim. Mikor felvittem az idézeteket, szinte nem volt olyan, amit más már kiválasztott előttem. Éppen ezért gondolom, hogy érdemes neki egy esélyt adni, mert biztos vagyok benne, hogy mindenkinek mást ad. De az is biztos, hogy ad.

(Köszönöm a mini-beszélgetést, ami kialakulhatott az általam felvitt idézetek alatt! ♡ )

1 hozzászólás
>!
gb_
Csernus Imre: A harcos

Csernus Imre: A harcos Életrajz és lélekrajz

Csernusról nagyjából annyi van a fejemben, mint sok mindenkinek: rémlik, hogy mennyit ordibált a tévében, üvöltve kérdezte a pácienseit, hogy BEVÁLLALJA???, úton-útfélén szembesítve őket a saját hazugságaikkal. Egyszer még a gimimbe is eljött, random felhívott 1-2 srácot a pódiumra, az egyiket elég jól lealázta, egy nagymenő, nagyhangú, szemét alak volt a srác, Csernus pedig mindenki előtt kijelentette, hogy „te egy nyúl vagy, de ne aggódj, mert a társadalomnak szüksége van a nyulakra, ők mutatják meg, hogy milyenné nem szabad válnunk”. Durva volt. Egyáltalán nem gondolom amúgy, hogy a megalázás helyes módja lenne annak, hogy megtanítsunk bármit is valakinek (bár ha minden igaz, az ilyesmit hívják inger-elárasztásos módszernek…).

Na de a könyvről: abszolút nem rossz A harcos, sőt, olvasmányos, jó stílusban megírt történet, jó néhány olyan gondolattal, amin aztán jó rágódni. Csernus saját életének legfontosabb állomásait veszi sorra: hogyan nyomta végig az orvosit, hogyan lett heroinfüggő, hogyan jött le az anyagról, hogyan kezdett el praktizálni, miért hagyta ott a melót, milyen volt a kapcsolata a szüleivel, hogyan mentek tönkre a házasságai, hogyhogy ma már a vendéglátásban teljesedik ki.

A szerző érett személyiség, afféle „beérkezett ember”, jóban van önmagával, szereti magát, szereti az életét, ÉS nagyon jól tudja, hogy ha nem szeretné, akkor viszont tennie kellene valamit ahhoz, hogy változzon bármi is. „Mindenki a saját sorsának a kovácsa”, ez a visszatérő refrén ebben a könyvben. Számomra hiteles volt ez, néha talán nagyképűnek is hangozhat egy-egy sora, úgy tűnhet, mintha Csernus tökéletes lenne, jól ismeri magát, a megérzéseire hallgat, és bármi, amit csinál, abból jól jön ki – persze azért jórészt hiteles marad, nem hallgatja el a kudarcait se. Abszolút érthető ez a fajta attitűd: jó adag önbizalma van a dokinak, itt talán ez a legfontosabb – ha tanít valamit a története, akkor az az, hogy szeresd magad, és tegyél a saját boldogságodért. Fogadd el a rossz tulajdonságaidat, a tévedéseidet, merj hibázni, de igenis vállalj felelősséget a döntéseidért, ne hazudj önmagadnak.

(Ez lehet, hogy túl szentimentális lesz most, de nálam például, ha valami nem jön össze, akkor sokszor azt mondom, hogy még a legjobb focicsapatok se tudnak lehozni hibátlan szezont. Nincs hibátlan szezon, veszítjük a pontokat, kihullunk egy-egy kupából, a végén viszont mégiscsak felérünk a csúcsra. Addig dolgozni kell keményen [Csernus megfogalmazásában „hideg fejjel, forró szívvel”], szeretni magad, és amikor a csúcsra érsz és legyőzöd magad, akkor kimondani, hogy „igen, jó vagyok!” és örülni, mint állat. Aztán a következő szezonban kezdődik minden elölről, nekimegyünk a meccseknek, ezúttal talán nem húzzuk be a bajnokságot, de bezsebelünk egy döntőt valamelyik másik sorozatban, és akkor örülünk neki, mert tudjuk, hogy úgy voltunk a pályán, hogy mindent megtettünk. De bizony fel kell menni arra a rohadt pályára, hogy nyerhess. Hinni kell magunkban és hinni a szezonban, mert csak így lehet meccseket nyerni.)

Valami ilyesmi… fontos dolgok ezek. Nem igazán találkoztam eddig olyan könyvekkel, amik az önismeretről szólnak, szóval nincs viszonyítási alapom, de ezt most jó volt olvasni.

>!
geszti
Csernus Imre: A harcos

Csernus Imre: A harcos Életrajz és lélekrajz

Milyen sokan vagyunk sokfélék…
Olvasom a neten Csernus új könyvéhez a hozzászólásokat… „Nanehogymárőmondjameg! Ilyen múlttal, és ennyi mindennel a háta mögött!”
Én pedig úgy érzem, nekem éppen így hiteles. Sőt! Minden elismerésem az övé, ahogy ebben a könyvben kiteszi elénk a múltját, a magánéletét, a gondolatait az életéről, az életünkről. Éppen azért fogadom el a meglátásait, mert tudom megélte, megtapasztalta, megérezte… gyalogolt bele a nehézségekbe és megtalálta a kifelé vezető utat is. Élmény volt olvasni.

2 hozzászólás
>!
cintiatekla P
Csernus Imre: A harcos

Csernus Imre: A harcos Életrajz és lélekrajz

Tulajdonképpen olyan ez a könyv, mint a többi Csernus-könyv, azzal a plusszal, hogy a név mögött lakozó emberről is sokat megtudhatunk. Nekem nagyon tetszett, és nagyon örülök, hogy ismét klaviatúrát ragadott, és könyvet adott ki. A doki rajongóinak biztosan tetszeni fog ez a könyv is, de mindenki másnak is bátran ajánlom, aki érdeklődik a pszichológia iránt, vagy akár csak nem tudja hová tenni a Csernus-effektust.

Bővebben: http://www.teklakonyvei.hu/2018/07/csernus-imre-harcos-…

>!
Risus P
Csernus Imre: A harcos

Csernus Imre: A harcos Életrajz és lélekrajz

Szükségem volt pár órára, hogy feldolgozzam az olvasottakat és billentyűzethz nyúljak.
Aki egy ideje figyel, az tudhatja és nem fogja meglepetésként érni, hogy én tisztelem és szeretem Csernus munkásságát, ahogy ezt a könyvet is.
Pontosan azt kaptam, amit gondoltam és amit a címéből kikövetkeztettem. Ugyanannyi életrajzi részt olvastam, mint lélekbúvárit. Én az ilyen korrekt könyveket szeretem, azokat az életrajzi könyveket, ahol a bukásáról is olyan nyíltan beszél, mint élete legszebb napjáról, azokat a lélektani könyveket, aki nem útmutatást és kész receptet nyújtanak át egy sablon alapján, hanem arra sarkal hogy tegyél valamit! Azért küzd, amit te szeretnél, nem anyuci és apuci vagy a szomszéd, hanem te!
Én nagyon örülök, hogy elolvashattam ezt a könyvet, hogy kicsi motivációt kaptam, hogy gondolkodásra serkentett és minőségi kikapcsolódást nyújtott.

>!
sempiternalsoul
Csernus Imre: A harcos

Csernus Imre: A harcos Életrajz és lélekrajz

Azok közé tartozom, akik nem szidják és nem gyűlölik „a dokit”, viszont nem is vagyok ősrajongó, és nem „szeretem”. Szívesen elbeszélgetnék vele egy jó kávé mellett, ami pont elég volt ahhoz, hogy ne utálattal és rosszindulattal álljak neki a könyvnek, amit egy szóval tudok jellemezni: Csernus.

Nem volt számomra egy egetrengető olvasmány, de az író nem is annak szánta. Több életrajzi elemet és önanalízist vártam tőle, viszont egy kis délutáni kikapcsolódásnak pont jó volt. Az alappillérek más könyveiben és az előadásaiban is többször előjöttek, így számomra nem hozott sok újdonságot – most már talán egy picit jobban értem magát az embert.

Nem fog mindenkinek tetszeni, de akinél kell, úgyis betalál.

>!
denesg
Csernus Imre: A harcos

Csernus Imre: A harcos Életrajz és lélekrajz

Megmondom őszintén nagyon vegyesek az érzéseim a könyvvel és a dokival kapcsolatban is. Több előadását láttam, a tv szerepléseit is nézegettem, akkor bejött a stílusa illetve a kezelésének milyensége is. Aztán elolvastam A kiút című könyvet, amiben picit csalódtam. És most ez…
Életrajz és lélekrajz… kàr, hogy mindkettőből kevés van a könyvben. Az első fele tetszett a könyvnek, megismertük a gyermekkorát, fiatalságát. Aztán jött az általánosítás és az ész osztás, ugyanolyan módszerrel, mint az általa már olvasott könyvben. Kicsit olyan “ha egyet olvastál az összeset olvastad” érzésem van. Az más kérdés kinek jön be az élet szemlélete, de szerintem amiket itt le ír a könyvben csak felszín kapargatás. Semminek nem megy bele a mélyébe, a saját életében sem, pedig ha valaki ő tudna. Szerintem nagy átverés a cím. Az utolsó fejezet valóban reklám, méghozzá nem is akármilyen. Pedig nem hiszem hogy rosszul megy a bolt. Még emésztgetem a könyvet és Csernust is, de sajna én többet vártam.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Önmagától senkit nem lehet megmenteni.

26. oldal

Csernus Imre: A harcos Életrajz és lélekrajz

>!
Málnika 

Amíg önmagamat nem szeretem, addig igazából mást sem fogok tudni szeretni.

13. oldal

Csernus Imre: A harcos Életrajz és lélekrajz

>!
Málnika 

Később rájöttem, hogy csak egy megoldás van, ha nem akarom felemészteni önmagamat: egyszerűen az adott pillanatra kell figyelnem, mert akkor és ott ez a legfontosabb.

104. oldal

Csernus Imre: A harcos Életrajz és lélekrajz

1 hozzászólás
>!
Málnika 

Ilyenkor megalkudhatsz, de tudnod kell, hogy akár a tudatos, akár a nem tudatos megalkuvás önmérgezéssel jár, mert olyankor nem tudsz kiteljesedni. Nincs meg a belső békéd, holott belső béke nélkül nincs mosolygós élet.

152. oldal

Csernus Imre: A harcos Életrajz és lélekrajz

>!
Málnika 

A civilizációban élő embernek valami folyton hiányzik. Nem éli meg az adott pillanatot úgy, ahogy van, mert mindig rohan valami után.

267. oldal

Csernus Imre: A harcos Életrajz és lélekrajz

>!
csucsorka

Lehet, hogy fura elmélet, de én azt vallom, hogy minden reggel kapunk egy esélyt, hogy az életünk, a munkánk, a kapcsolatunk teljes legyen. Ehhez azonban két ember kell, és mindkettőnek bele kell tennie a közös kalapba a magáét. Ha elmondják egymásnak a dolgokat, ha megosztják a gondolataikat, az érzéseiket és a problémájukat is, nem várják meg, amíg nagyra nő és rájuk zúdul, mint egy lavina, akkor születik meg a társkapcsolat.

203 .oldal

Csernus Imre: A harcos Életrajz és lélekrajz

1 hozzászólás
>!
Málnika 

Igazából önmagunk hiányosságait éljük meg gyűlölet formájában.

129. oldal

Csernus Imre: A harcos Életrajz és lélekrajz

>!
robinson P

Akkoriban Samantha Fox jelentette számomra a nőideált, ha még valaki emlékszik rá, meg Kim Wilde.

Csernus Imre: A harcos Életrajz és lélekrajz

5 hozzászólás
>!
Málnika 

Hogy mindenki azt a tiszteletet kapja meg, amit önmagának ad. De ha hazudok magamnak, akkor tisztelni fogom magam? Nem. És így tovább. Nem tudják, milyen fontos a szülőkről való érzelmi leválás, az önbizalomszerzés nap mint nap tudatosan, a félelmek kezelése, annak felismerése, hogy nincsenek jó és rossz emberi tulajdonságok. Ez a rengeteg infó nem jut el a hétköznapi emberhez, mert el van foglalva a gyerekneveléssel, a pénzkeresettel, az igényei kielégítésével, és nem foglalkozik azzal, hogy ő milyen, miközben ez mindent meghatároz.

46. oldal

Csernus Imre: A harcos Életrajz és lélekrajz

>!
Málnika 

De hogy milyen ember lettem, az annak köszönhető, amit nem kaptam meg. Ez valójában egy negatív öntőforma. Sokan megfogalmazzák, hogy nincsenek hiteles szüleink. Nincsenek hiteles szüleink abban, hogy nem magyarázták el, hogyan és merre induljak el, mit csináljak, nem világosítottak fel szexuális szempontból, nem fűzték össze az érzelmi szálakat, nem beszéltek a tulajdonságokról, a feldolgozás szükségességéről, arról, hogy mi a harmónia, mit jelent a belső béke. Ebbe az öntőformába viszont én már bele tudok tölteni. Az, hogy a szüleim milyen területen nem hitelesek, számomra nem a világvége, hanem egy viszonyítási pont megteremtődése. Az is a felnőttség része, hogy abbahagyom a szüleim hibáztatását.

20. oldal

Csernus Imre: A harcos Életrajz és lélekrajz


Hasonló könyvek címkék alapján

Oravecz Lizanka – Orosz Ildikó: Lizanka
Krizsa Katalin: Terrorcivilizáció
Hárdi István: Visszapillantó tükröm
Asa Moberg – Inczédy-Gombos Ádám: Ádám könyve
König Ditta: Bipoláris világ
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!
Lisa Greening: Szeress. I.
Sylvia Nasar: Egy csodálatos elme
Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években I-II.
Polcz Alaine: Asszony a fronton