A ​férfi 77% 515 csillagozás

Elfogult vagyok,de bírom a doki stílusát. Több előadásán részt vettem. A könyv jó. Ha legalább saját magunkkal merünk őszinték lenni, legbelül érezzük, igen.. igaza van. Merjünk élni, vállalni a gondjainkat, gondolatainkat. Sajnos a körülöttünk lévő világ mégis képmutatásra kényszerít, ezt várja el. Jaa! És jó pasivá az óvónéni, tanárnéni, anyu,nagymama nevel…. Amit mutat, adnak példát, később azt kaphatják vissza…. szóval, nevelés kérdése, megtalálom- e a saját pólómat a saját szekrényemben.
Sőt, attól még férfi maradok, ha a zoknimat a szennyesbe teszem.
A lényeg: Itt, Magyarországon, a férfiak jelentős része még pöcsként vegetál, és nem mer férfiként élni. Nem mer felnőni.
Miért nem mernek férfiként élni?
Mert energiába kerül, szokatlan utakat kell hozzá bejárni, ahol az ismeretlen az egyik legfontosabb tényező. Nem mernek kockáztatni…..Hagynak úgy élni?
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/07/a-ferfi.html

Nem kaptam arra választ, hogy miért nem találja meg a férjem a saját ruhásszekrényében a saját pólóját. :D Lehet azért mert nem is erről szólt a könyv, pedig nagyon örültem volna, ha megtudom.

Voltak benne àltalànossàgok ès talàlkoztam ùjdonsàgokkal is. Nèha nekem ugyanazok a mondanivalòk köszöntek vissza,mint a Nő cìmű könyvèben. Nem mondom azt,hogy jobban megèrtettem a pasikat ezutàn a könyv olvasàsa utàn,habàr sok megfontolandòt ìrt le,ami nőkre is ugyanùgy èrvènyes lehet.

Ha röviden akarnám jellemezni, ugyanaz tökben, mint A nő…

De – hogy ne legyek igazságtalan – van azért benne pár eltérő gondolat. A fő mondanivaló azonos: önmagunkkal való szembenézés, döntés, cselekvés. Az emberi tartás megőrzése vagy visszanyerése. Őszinteség, bátorság. Amit jobban hangsúlyoz a doki, mint A nőben, az az érzelmi intelligencia, mely szerinte (egyébként szerintem is) a magyar férfiakból javarészt hiányzik (a nőkben gyakoribb, ezért a párdarab-kötetben erről nem is esik túl sok szó). És ami ezzel összefügg: a férfiak hajlamosak a túlracionalizálásra, túlmagyarázásra; nem (vagy nagyon kevesen) tudnak érzelmeik alapján ösztönösen cselekedni, holott ez a gyorsabb (és gyakran a helyes) megoldás. Ahogy a doki mondja: 'A fejlett racionális gondolkozás mindig hajlamos zsákutcába vinni az embert.' Ez persze magánéleti-párkapcsolati dolgokra értendő; üzleti vagy vállalati ügyekre nem.

A romantikus (néha már-már kamaszkori indiánkönyves) retorika azért előjön a lapokon, amikor a 'szolga' vagy 'harcos' dilemma kerül szóba (Petőfi jut róla eszembe: 'rabok legyünk, vagy szabadok?'). És persze ismételten felbukkannak az önsajnáló, döntésképtelen, konfliktuskerülő, sunnyogó puhapöcsök, akiket A nőből már jól ismerünk.

Amit A nőben viszont nem vettem észre: a beillesztett páciens-levelekbe olyan tirádák keverednek (sokszor pszichológiai zsargonnal spékelve) amik – már a nyelvi formákból sejthetően is – tuti, hogy nem eredeti fogalmazványok, hanem a doki nézeteivel spékeltek. Ez néha zavart.

A figyelőim figyelmeztettek, hogy a doki könyvei nagyon hasonlóak. Nem hallgattam rájuk, tehát most magamra vetek. A csillagozás azért alacsonyabb, mint a másiknál, mert ezt olvastam másodiknak, és itt bukik ki a redundancia. De objektíve is gyengébbnek, kicsit terjengősebbnek éreztem, mint A nőt.

Harmadik Csernus-kötetetet tényleg nem fogok olvasni (vagy ha mégis, itt a Molyon nem jelölöm be… :P)

Na, ez igen. Ez jól odamondja, szinte csak bólogattam olvasás közben. Érdekes módon a doki férfiakról szóló írásával jobban egyet tudtam érteni. A párkapcsolati problémákat is elég jól kivesézi.

Mint minden Csernus könyvből, ebből is tanultam valamit :)
Olvastam a Nőt, nekem az is ugyanúgy tetszett,mint ez.
Bár nekem lenne még elég sok kérdésem,amire kitért a könyv, de nem olyan mértékben,amennyire én szerettem volna..
Ettől függetlenül sok mindenre választ is kaptam:)

$@!% könyv. Mondott sok általánosságot, meg olyat, amire az ember azt mondj,ahogy na ezt eddig is tudtam, meg mondott olyat is, ami azért új volt. De talán nem is az a jó benne, hogy újakat mond, hanem hogy olyan dolgokról írt, amiket érdemes az eszünkbe vésni.

Mondjuk, hogy az első találkozásom Csernussal. Meg hogy a könyv fele után volt szűk fél évem gondolkodni rajta, amíg újból kézhez kaptam. Meg, hogy ez is egy olyan könyv, mint a Müller Péter, hogy így kapásból nem tudnék mondani belőle semmit, amiről olvastam. De mondjuk, hogy nekem nagyon tetszett. (Meg különben sem az a fontos, amit írt, hanem amit én kiolvastam belőle.)

A könyv érdekes olvasmány volt, s inkább megerősítő jellegű úgy, hogy mostanában tényleg sokat olvastam tőle, sok előadásán vettem részt, egyszóval nem most találkozom vele először. Férfiaknak ideális ajándék lehet.

Bővebben: http://teklakonyvei.blogspot.hu/2015/12/csernus-imre-fe…

Még szoknom kell a stílusát, de találtam benne érdekes/elgondolkodtató mondatokat.