A ​fájdalom arcai 192 csillagozás

Csernus Imre: A fájdalom arcai

Minden változás fájdalommal jár – akár a mindennapok gyakorlatában, akár érzelmeink terén igyekszünk rendet teremteni. Ugyanakkor mindenki szabadon dönthet arról: megfutamodik-e a kihívások elől, vagy szembenéz a félelmeivel, és nap mint nap megvívja személyes küzdelmeit.

Dr. Csernus Imre elmúlt években tartott előadásai újra és újra ezt a kérdéskört boncolgatják, legyen szó akár a társfüggésről, az intimitásról, az alkalmazkodásról, a szülői szerepekről vagy egyéb párkapcsolati problémákról. E kötet az előadások legjavából szemezget, amelyek nem csupán húsba vágó kérdéseket szegeznek szembe az olvasókkal, de felidézik a szerző személyes varázsát is.

Tartalomjegyzék

>!
Jaffa / Kulcslyuk, Budapest, 2011
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639971400

Enciklopédia 6


Kedvencelte 19

Most olvassa 13

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 62

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Csernus Imre: A fájdalom arcai

„ Minden változás fájdalommal jár”… ez valóban így van, minden új befogadása előtt el kell engednünk a régit, megsiratni, elbúcsúzni tőle, még akkor is ha nem tudatosan tesszük is ezt.

A könyv egy – egy előadás részleteit szedi össze egy csokorba. Alapvetően nem szeretem ezt a típusú kötetet, de ebben a könyvben nem zavart, sőt azt el kell ismerjem észre sem vettem, miközben olvastam.
Mondanivalójával elevenembe vágott, fájt végig olvasni, átgondolni és tudatosan megélni.
Bizonyos mondatok már elhagyták ajkaimat, mégis még mindig GYÁVÁN élek.
Úgy gondolom Kedves Doktor Úr, minden kötetével ad egy térképet a kezembe, hogy miképpen haladok végig rajta az csak rajtam áll.. Akár A , akár B ajtón lépek is be, örök küzdelemre ítéltettem és végcélom minden reggel mosolyogva kelni és éjszaka szintén mosollyal az ajkamon el aludni.
Ajánlom mindazoknak akik kellő öniróniával rendelkeznek és elegük van abból, hogy a saját poklukat élik meg minden egyes nap.
Új kedvencet avattam. Köszönöm.

2 hozzászólás
vargasz___>!
Csernus Imre: A fájdalom arcai

„Igen, gyáva vagyok.”

Én úgy hiszem, legbelül mindenki az, az élet valamelyik akadálya úgy is kihozza belőlünk a tapsi fülest, szóval nem sorolnám két kategóriába az embereket, mármint szerintem nincsenek csak bátrak és csak gyávák.
Csernus viszont nagyon lényegretörően akarja kipiszkálni a lelket a testből, és megértetni velünk, olvasókkal, hogy ha belátjuk a gyávaságunk, akkor egy sor felesleges problémától szabadítjuk meg magunkat.
Igen, én is gyáva vagyok írtó sokszor, ahhoz hogy nemet mondjak. És nem én vagyok ezzel az egyetlen.
Nagyon sok ismétlődés volt a könyvben, amit azért nem volt olyan érdekes olvasni, de szóljon mentségére, hogy több előadásból lett össze fércelve az alkotás.
Sosem olvastam motivációs könyveket, egy kedves barátnőm imádatának tárgya a Dr. Csernus, és a hölgy mélyen tisztelt rajongása vezetett ahhoz, (na, meg, hogy megvettem neki ajándékba a könyvet) hogy elolvassam.
Összességében nem bántam meg. Volt néhány dolog, ami fennakadt a szívcsakrámon, remélem bevezetem a mindennapjaimba, és élvezhetem a következményeit.
Tanulság, Ne légy gyáva, te gyáva!

1 hozzászólás
dagikám>!
Csernus Imre: A fájdalom arcai

Ugyanazokat a fràzisokat sütötte el Csernus,mint az előző könyvèben. Sőt! Fejezetről fejezetre is voltak ismètlèdősek. Nem tudott most ùjat mondani nekem.

Black_Angel>!
Csernus Imre: A fájdalom arcai

Számomra ez a könyv is nagyon sok mindent mutatott meg, mint minden Csernus könyv amit ezidáig olvastam.
Minden változás fájdalommal jár
Ez pontosan így van. Ez a könyv a fájdalomról beszél, ennek elfogadásáról. Az élet minden területén kihívásokkal nézünk szembe, és néha változni is kell ez miatt. Ami végülis egy nagyon jó dolog, hiszen folyamatosan új dolgokat tanulsz, látsz. Fontos hogy az ember tisztába legyen önmagával,és el tudja fogadni minden tulajdonságát, azt ami hozzá tartozik.
Hisz, ha önmagadat nem szereted, mástól miért várod el hogy szeressen?

csucsorka IP>!
Csernus Imre: A fájdalom arcai

Mikor DTK elvitte magával Csernus dokit, egy kicsit látni véltem benne az embert, aki nagyon elkezdett érdekelni, ezért megkértem egy Csernus-rajongó barátomat, hogy legyen szíves kölcsönadni nekem a Harcost és egy olyan könyvét a polcról, ami számára nagyon fontos. Ezt kaptam meg kíséretként, és borzasztóan örültem, hogy az életrajzi könyvvel kezdtem, mert ezután nem sok kedvvel kezdtem volna bele. Jócskánt csorbított az ott megszerzett szimpátiáján.

Mivel ez a könyv Csernus egy-egy előadásának a szövegét tartalmazza, van gondolat, amit elmond az egyikben aztán három másikban is. Ráadásul ezekkel az ismételt mondatokkal, frázisokkal, módszerekkel sokszor nem is értettem egyet – a tálalás pedig meggyőzött arról, hogy nem akarok Csernus-előadásra menni.

2 hozzászólás
CsonkaSzaboBrigi89 >!
Csernus Imre: A fájdalom arcai

Csernus doki ezzel a kötettel sokkal jobban megfogott, mint néhány éve A nő c. könyvével – bár utólag visszagondolva valószínűleg az a bizonyos magamra vett ing talált az elevenembe, amit nagyon nem akartam magamra vagy éppen nőtársaimra ráerőltetni, pedig pontosan illett rám és rájuk is…

A pszichológia, önfejlesztés és önismeret témaköre mindig közel állt hozzám, de csak nemrégiben kezdtem el úgy igazán belemászni és magamra nézve alkalmazni is – az olvasottakat és hallottakat magamra vetíteni, átgondolni, beismerni, elfogadni…
Saját magam és a hibáim is…
Van, amiről tudom, hogy még sokat kell fejlődnöm…
Van, amiről tudom, hogy már igenis beismertem és tettem ellene…
De igaza van a dokinak, mindig csak egy nap a győzelem. Mindennap újra meg kell vívni ezeket a harcokat, ébernek és bátornak kell lenni… Ez miatt viszont miért kellene feladni? Miért is lenne ez nehezebb, hogy magunkért és a boldogságunkért teszünk mindennap? Hiszen mindennap dolgozunk a munkahelyünkön, ahol szintén teljesítenünk kell… Ott megtesszük, ezért kapjuk a fizetést…
A saját boldogságunktól és önmagunktól akkor miért sajnáljuk a belefektetett munkát?

A kötetben a párkapcsolatok, a halál, az elfogadás, az igazán felnőtté válás, a szülő-gyerek kapcsolatok és az önismeret adják a fő vázat, melyeket Csernus Dr. előadásaiban „hallgathatunk meg” a könyv olvasása közben.

A szerző nyers stílusára visszatérve pedig hadd idézzek A nő c. kötetéről írt véleményemből – amit máig is tartok:
„Vulgáris és szókimondó, de ez engem abszolút nem zavart. Még mindig jobb, mint a tejszínhabba burkolt szar, amire azt mondják csoki. Sokszor érzem és látom én is úgy, hogy hiába a szép szavak, a finom utalások, az emberek általában mosolyognak rajta egyet, de meghallani nem akarják. Ha viszont arcukba kapnak egy keményebb megfogalmazású véleményt vagy tanácsot, azt még ha esetleg lelkükre is veszik, de elgondolkoznak rajta…” – legalábbis addig biztosan ez jár az eszükben, amíg a kimondott igazságok az elevenükbe hatolnak és ez miatt dühöngve fortyognak magukban…

Orvos-Tóth Noémi – Örökölt sors c. kötetében is nagyon sok igazságot találtam. Ahogy abban is, ebben a könyvben is abszolút fellelhetőek a hozott minták, amit örökül kapunk…

konyvolvaso>!
Csernus Imre: A fájdalom arcai

Csernus Imre előadásainka kivonata több fejezetben, több téma körül. Mégis mindegyikre illik egy fajta Csernus – stílus. Kemény, szókimondó és elgondolkoztat. Mindig van valami csel, beugrató a mondataiban és lesi mikor tudja kiugrasztani a nyúlat a bokorból.
Szereti szétcincálni azokat akik erre kaphatoak és hozzájárulnak. Aki járt már előadásán az ráismerhet néhány mondatra, gondolatra. Így van ez a több fejezet esetén is, van amikor ismét elhangzik egy korábban említett gondolat, de nem baj mert így jobban belénk vésődik.
Csernus rajongók szeretni fogják, aki meg nem az az miért is olvasná, csak hogy sárt dobáljon?

Gaby70 P>!
Csernus Imre: A fájdalom arcai

Bevallom őszintén :féltem ettől a könyvtől. Féltem Csernus dokitól. Ez a könyv az előadásaiból szemezget. Kellemesen csalódtam. Elgondolkodtató. Rengeteg gondolatát kiírtam magamnak, mert ezt nem lehet úgy olvasni, mint egy történetet.

1 hozzászólás
DCinti>!
Csernus Imre: A fájdalom arcai

Nem először került már Csernus könyv a kezembe. A t és a Férfit is olvastam már, de be kell vallanom, eddig ez tetszett a legjobban. Az említett két könyvet valahogy úgy raktam le, hogy savanyú volt a szám íze. Ezt azonban meglepő módon elégedetten tettem le. Ez nem azt jelenti, hogy nem küszködök problémákkal, mert bizony még vannak rendezetlen ügyeim magammal szemben, és egyesekkel szemben, DE már akadt olyan terület, amiről ahogy beszélt Csernus nem éreztem kényelmetlenséget, sőt inkább kiegyensúlyozottság és elégedettség volt bennem, hogy igen, ez tényleg így van, tényleg hatásos, és jól érzem magam. Persze nem feltétlen Csernus miatt jöttem rá. Más könyvek, az élet, a sok gondolkodás illetve az olyan emberek segítségével jöttem rá, akik képesek ezekben a témákban elmerülni és őszintén beszélgetni velem. Mert bizony valóban sokat számít az, hogy az emberek mennyire őszinték egymással és magukkal szemben, és mennyire képesek elfogadni a dolgokat, illetve mennyire képesek elviselni a fájdalmat, le tudják e győzni belső keserűségüket és meg tudják e látni a élet szépségeit.
Valamiért amikor ilyesfajta önismereti könyveket olvasok, egy idő után mindig kezd zavarni az a sok ismételgetés. Most is megvolt, de valamiért ez a könyv számomra másabbnak tűnt, mint a doki pár évvel ezelőtt megírt művei. Nem tudom, ez minek tudható be? Annak, hogy időközben Ő változott, vagy az elmúlt időszakban én, de maradok inkább annál a diplomatikus választásnál, hogy mindketten.
A könyvet csak ajánlani tudom!

6 hozzászólás
Széni>!
Csernus Imre: A fájdalom arcai

Csernus azt írja, hogy ha beül egy depressziós az előadására, nem fog onnan úgy hazatérni, hogy meggyógyult. ez igaz. viszont én már indultam el a gyógyulás útján egy „önsegítő" könyv elolvasása után, de az nem A fájdalom arcai c. könyv volt, sőt, a közelében sem járt.

valahogy nem kaptam semmi újat ettől a könyvtől, nem ingerelt nagy sóhajtásokra, elmélázásokra. az világossá vált számomra, hogy az én párkapcsolatommal minden rendben van, nem tökéletes (mi az?), de nagyon szerencsés vagyok és hálás, hogy nekem ilyen társ jutott. (bár ezt 200 oldal elolvasása előtt is tudtam.)

sok volt benne az ismétlés, szerintem ha összeszedettebb lenne a kötet (és kevesebb lenne benne az elgépelés), száz oldalban is elfért volna. illetve én azt hittem, hogy többet lesz majd szó minden másról, de leginkább a párkapcsolat témakör körül mozgott.

ez volt az első könyv, amit Csernustól olvastam, hát nem kedveltem meg és sajnos az eddigi médiában látott szereplései sem segítettek ebben. biztos olvasok majd még tőle, de egyenlőre én nem igazán tudom őt befogadni.


Népszerű idézetek

maneki_neko>!

Minden emberben irgalmatlan erő feszül, amit lehet önfejlesztésre és önpusztításra is fordítani. Elnyomni bizonyos folyamatokat és érzéseket mindig nagyobb energiát emészt fel, mint hagyni őket megnyilvánulni. Összességében tehát rengeteg energiát pocsékolnak el azok, akik elfojtanak – olyan energiát, amit önfejlesztésre is lehetne használni.

176. oldal

Kapcsolódó szócikkek: önfejlesztés
1 hozzászólás
Tóth_Orsolya>!

Az igazi szeretet ott kezdődik, ha én tiszteletben tartva elengedem azt, aki szeretne elmenni, bármennyire is fáj nekem.

109. oldal

Risus P>!

A mosoly, ha valaki egyedül van, a belső béke jelképe.

109. oldal

Dora P>!

A házasságban vagy kapcsolatban élő nők 80 százaléka már az első hónapban vagy egy héten belül érezte, hogy az a férfi nem az ő férfija.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: házasság
Risus P>!

Az önzésnek és a kegyetlenségnek tényleg nincs határa.

98. oldal

1 hozzászólás
Black_Angel>!

Mindig a megmérettetés mutatja meg az emberben rejlő erőt.

111. oldal

Black_Angel>!

A mosoly, figyeljék meg, nemcsak gyógyít, hanem ugyanolyan mosolygós embereket vonz be az életünkbe.

143. oldal

sassenach>!

Persze az őszinteség néha nagyon tud fájni- de a fájdalom a fejlődés velejárója.

48. oldal

Black_Angel>!

A boldogság az, tudják, amikor sugárzik az emberből az érzés : hogy jól van.

90. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Máté Gábor – Máté Dániel: Normális vagy
Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról
Popper Péter: Lélekrágcsálók
Kovács Eszter: Köszi, jól
Tisza Kata: Most.
Máté Gábor: A test lázadása
Vágyi Petra: Sémáink fogságában
Lundy Bancroft: Mi jár a bántalmazó fejében?
Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés
Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása