Sömmi 204 csillagozás

Cserna-Szabó András: Sömmi Cserna-Szabó András: Sömmi

Rózsa ​Sándor történetét sokan elmesélték már. A nép, az istenadta nép egy rakás nótát és legendát költött a betyárvezérről, a ponyvaszerzők se lustálkodtak Rózsa-ügyben, de az irodalmi profik közül is számosan pennájuk hegyére tűzték az alföldi szegénylegény sorsát: Arany, Tömörkény, Krúdy, Móricz, Móra stb.
Az előbbiekben felsorolt elbeszélőkben egyetlen közös van: egyik sem volt ott! Mármint senki nem látta közelről Rózsa Sándor működését.
Most azonban egy koronatanú beszéli el a közismert történetet. Veszelka Imre, a legszöbb paraszt, Rózsa Sándor legkedvesebb cimborája meséli el, hogy valójában hogyan is estek meg a dolgok. Ha valaki, hát ő igen közelről látta az eseményeket, és most (1900-ban) a szegedi Páva vendéglő előtt elmondja az igazi, eddig eltitkolt, megdöbbentő sztorit.
Ördögi easternre számítson az olvasó, kegyetlen, de igaz szavakra, mert Veszelka nem kér de nem is ad kegyelmet. A Sömmi patakvértől nem mentes, de igaz érzelmekben is dúskáló… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Kossuth / Mojzer, Budapest, 2018
ISBN: 9789630986816 · Felolvasta: Stohl András
>!
Magvető, Budapest, 2016
206 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631432862
>!
Magvető, Budapest, 2015
206 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631432862

1 további kiadás


Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Jókai Mór · Rózsa Sándor

Helyszínek népszerűség szerint

Szeged · Szeged (Rókus)


Kedvencelte 15

Most olvassa 11

Várólistára tette 72

Kívánságlistára tette 62

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Cserna-Szabó András: Sömmi

Remélem, Cserna-Szabó ezt az analógiát bóknak fogja venni (annak szánom), de olyan ő nekem a magyar irodalomban, akár a fröccs: kicsit savanya a bor, meg a java része szóda, de azért nagyon jól esik. Sajátos ökológiai fülkét foglalt be magának a honi prózában, mintha némi tudatosan vállalt linkség lenne védjegye, Robert Rodriguez és Kevin Smith filmművészetének irodalmi hagyományba való átpalántázásával súlyosbítva. Ebben a fülkében üldögélve még azt is megengedheti magának, hogy a betyárromantika elemeinek felhasználásával rittyent egy misztikus horrort heréléssel meg belezéssel, nagylőcsű lókötőkel és fehér májú csárdáskisasszonyokkal, akiknek csak a cicerélésen jár az eszük – és mellesleg addig csavargatja a történelmi tények nyakát, amíg azoknak a feje lila nem lesz. Nyilván ez nem egy Booker-díjas próza, de megnézném azt a morcgombócot, aki ezt Cserna-Szabó szemére veti – én sem fogom. Jó vót. Igönis.

(Amúgy meg halkan jegyzem meg, hogy érzésem szerint ez volt az utóbbi évek legkidolgozottabb, legátgondoltabb Cserna-Szabó kötete. Egyben volt, organikus egész, ahogy mondani szokás. És azért mondom ezt halkan, mert ez bizonyos aspektusból a csernai univerzumban szidásnak minősülhet.)

robinson P>!
Cserna-Szabó András: Sömmi

No, majd lehúzza aki úgy gondolja, szerintem jó stílusban megírt történet. Kimondottan jót szórakoztam rajta, és ez nem kevés. Szerintem sömmi többet nem is akart, de azt hozta.
Bővebb a blogon:
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/10/sommi.html

11 hozzászólás
eme>!
Cserna-Szabó András: Sömmi

– Mi van?
– Sömmi.
– Egy fenét van. A sömmi nem van, a sömmi sömmít. Oszt kész.
– ???
– Összeolvad az ég a földdel. Vagy fordítva. Gombóc, közepében szilvával… Tudod, mint burokban a… a…
– Mi?
– Sömmi.
– Nem ezt mondtam?

Mesemondás idő alatt megmagyarázom az egészet, így kapásból. (Aha…) Szóval: mese meg idő. (Nem túl sok ez így egyszerre? – Á, sömmi az egész.) Na, szóval: kedődék vala (Már itt is baj van, mert mi az, hogy kezdődék? – Inkább ne menjünk bele.), szóval kezdődék vala minden a látóhatár kémlelésével – ha lett volna látóhatár, és nem a sömmi sömmített volna éppen. Aztán folytatódott egy krisztusi… á, dehogy, egy ördögi jelenéssel, egy bátor nemmel, meg egy burokban születéssel.
Innen pedig már nincs megállás – visz az út feltartóztathatatlanul egyenesen bele a nagy büdös… sömmibe. (Beszélhetnél érthetőbben…)

Na jól van, próbáljuk meg. Harmadik az Isten igaza.
A helyzet az, hogy tényleg nem tudom, mi van. Játék-e vagy tán picit komolyabb (de hát a játékban is van bőven komolyság), puszta szórakozás-e (aminek amúgy remek) vagy valami több annál.
Mindenesetre, úgy tűnik, hogy Rúzsa Sándor története ez, Veszelka Imre hiteles szemtanú és vak(ító) koldus betyárhoméroszi előadásában. Ez a Veszelka elég ravasz egy embör, olyan történetet rittyent mesemondás idő alatt (Már megint…), hogy csak úgy kapkodja a fejét a hallgató. De meg kell adni, tudja, hogyan kell összegyúrni azt a gombócot – beletesz apait anyait: legendákat, mendemondákat, pletykákat, irodalmi feldolgozások elemeit, nem kis adag fantáziát, meg persze egy kis intertextuális játéktól sem retten vissza. A szilva meg nem más, mint egy új, jó ívű, humoros, rendkívül szórakoztató, egyszerre betyáros és démoni Rúzsa-történet, melyben rendhagyó módon Kossuth apánk vonja össze szemöldökét.
Azonban ne feledjük, a sömmi sömmít. A sömmi gombócában rejtőző szilva sem más így, mint sömmi… Egyáltalán: minden lényeges kérdésre egy válasz van: sömmi.

Nos, ha jobban belegondolok a harmadik sem az… Mármint az Isten igaza. Sömmi értelme tovább próbálkozni.
Aki szórakozásra vágyik, olvasson Sömmit.
Aki arra kíváncsi, hogyan sömmít a sömmi, olvasson Heideggert.
Aki meg egyikre sem, az olvasson valami mást.

2 hozzászólás
pepege>!
Cserna-Szabó András: Sömmi

Ki ne ismerné Rózsa Sándor, a több mint 200 évvel ezelőtt született alföldi betyár történetét? Alig hiszem, hogy akad olyan magyar olvasó, aki ne hallott volna róla, hiszen a könyvbarátok olvashatták mondjuk Móricz Zsigmond és Krúdy Gyula róla szóló regényeit, vagy akik inkább a filmeket részesítik előnyben, megnézhették az 1971-ben készült sorozatot, melyben Oszter Sándor játszotta a főszerepet. A magyar Robin Hoodként is emlegetett legendás alak ezúttal Cserna-Szabó Andrást ihlette meg, s a Magvető Kiadó jóvoltából egy – külsőleg – igazán impozáns, tartalmát tekintve pedig egy remek „easternregénnyel” ismerkedhetünk meg. Sokan persze bizonyára megkérdezik maguktól, hogy mi lehet az oka, hogy ehhez a – majdhogynem elcsépelt – témához nyúlt a szerző, mi újat tud hozzátenni ahhoz, amit a klasszikus nagyjaink már megírtak „Rúzsáról”? Megnyugtatok mindenkit, hátra lehet dőlni a karosszékekben, lehet lazítani, mert ezt a bizonytalansági tényezőt teljességgel elfeledhetjük.

Elsődlegesen garancia erre magának a szerzőnek a személye, illetve az a tény, ahogy ő ír: aki bármit is olvasott már tőle, tudja, mire számíthat. A regényírás Tarantinójaként is emlegetett szerző Szíved helyén épül már a Halálcsillag című regényén kívül a Puszibolt és a tavalyi megjelenésű Veszett paradicsom című novelláskötetét olvastam, s azt kell mondanom, engem már a regényével teljesen levett a lábamról. Nem lehet csodálkozni azon, hogy kellő izgatottsággal és némi elfogultsággal (mely utóbbi talán megbocsátható) vártam, hogy a Sömmit a kezembe vehessem.

Ahogy azt a fülszöveg is ígéri, ebben a regényben megtudhatjuk az „igazságot”, amit még senki mástól sem, hiszen ezúttal Veszelka Imre a „legszöbb paraszt” az, aki elmeséli nekünk, hogyan született, élt és halt meg a legkedvesebb cimborája, Rózsa Sándor. Persze ez így túl egyszerűen hangzik, pedig korántsem az, hiszen – mint ahogy rögtön a regény elején kiderül – az Ördög már Sándor születése előtti percektől kezdve igényt tartott annak lelkére, ám Rózsa András, az édesapa, keresztülhúzta a számítását. Ilyen „kezdőszéllel” indult hát Sándor élete – ráadásul szó szerint burokban született, hát csoda, hogy már életében is legendává vált? A két híres betyár 22-23 évesen találkozott először és gyakorlatilag azóta elválaszthatatlanok lettek, hiszen mindkettőjük talpa alatt égett a talaj: pandúrok és perzekútorok keresték őket égre-földre, a baj pedig összekovácsolta a sorsukat. Rablás, fosztogatás, bujdosás, néha már-már a fehér cselédek elől is – ez volt az életük, s elhihetjük, hogy nem unatkoztak egy percig sem. De vajon sikerül-e Rózsa Sándornak kicsusszannia az Ördög karmai közül, ellent tud-e állni a csábító ajánlatainak vagy megkaparintja a lelkét? Mindenre választ kap a Kedves Olvasó.

Cserna-Szabó András nagyon szórakoztatóan tudja szőni a történeteit, és természetesen ezt a kötetet is sok-sok vidámság járja át. Nagyon kíváncsi voltam, hogy az ízes paraszti beszédet, illetve azt a kétszáz évvel ezelőtti közeget, hangulatot hogyan fogja áttenni, átkonvertálni a XXI. századba. Vagy talán inkább fordítva: hogyan tudja azt a laza, könnyed, már-már szórakoztató irodalomba átcsapó, a komolytalanság határát súroló, fiatalos és pikáns stílusát átemelni Rózsa Sándor idejébe anélkül, hogy túl erőltetettnek, értékét vesztettnek, hovatovább hiteltelennek tűnjön. Maximálisan sikerült neki: minden sora maga az élvezet. Minden Cserna-Szabó-rajongónak kötelező, no meg azoknak is, akinek az olvasás csupa szórakozás, „sömmi” több.
http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-10…

2 hozzászólás
balagesh I>!
Cserna-Szabó András: Sömmi

Jól esett ez a könyv. Szép lendületes olvasmányélmény volt.
Hogy aztán mit ad nekem többet a néhány óra önfeledt olvasásnál?
Kérem, azért nem olyan egyszerű önfeledten igényes szórakozáshoz jutni.

Lunemorte P>!
Cserna-Szabó András: Sömmi

Mindönki sömmiből lött, és sömmivé is lösz, hiába a sok agyalás, érözés, gürcölés mög kajtatás egy életön át, hiába a tisztösség, hiába a gazembörség, mindön hiába, nem marad abbúl sömmi az égvilágon, még p.csafüst se! A halál elsöpör, és mesemondás idő múlva már a nevödet se tudják…S jőn az Ördög ősi lovon, koppant hatot jobbra, hatot balra, hatot előre s hatot hátulra, körös-körül ég a sátáni jel, a pentagramm s Rózsa Sándor a kocsmában ücsörög, esik eső, csepereg…

regulat>!
Cserna-Szabó András: Sömmi

Hát 39 évet kellett várni, hogy végre megint valaki a „kötelező pátosz” nélkül, valami izgalmasat hozzon össze a betyárvilágról.

Akkor, 1976-ban Szomjas György filmje, az A talpuk alatt fütyül a szél szakított az addigi romantikus hagyományokkal, és az ungarische Rinyáldini helyett, mert easternt csinálni.

„Most”, azaz 2015-ben Csena-Szabó keveri össze a valóságot (történelmet) és a fantáziát, önti nyakon mindenféle testnedvekkel, és misztikával… és valami nagyon feszes, kerek egészet hozott össze. Emészthető mennyiségben. Milyen jó, hogy a Magvető inkább a tartalomra, és nem az oldalszámra ment rá, mert így nem kellett a szerzőnek még további háromszáz oldalnyi lúfasszal túltölteni az űrt.

Az olvasó nagy szerencséjére.

Ez meg itt egy kis souvenir, mert ahogy Szomja, úgy Cserna-Szabó is beköti a Volt egyszer egy vadnyugat vonalat a sztoriba…
https://www.youtube.com/watch…

>!
Magvető, Budapest, 2015
206 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631432862
Bélabá>!
Cserna-Szabó András: Sömmi

Sokan, sokfélét írtak már Rózsa Sándor életrajz, élettörténet feldolgozás témában. Ez a regény egy újabb adalék a sorban, és egészen különös a megvalósítása. A korhangulat a nagyszerű tájnyelvi szóhasználattal teljesen élethű, a stílus pedig egyedi az olykor fantasy-ba illő elemek spoiler :) Az elején úgy éreztem, nem szabad ezt a könyvet nyilvánosan olvasni, mert az emberből előbukkan a kacagás időnként és mégis csak néznének az utcán vagy járművön, hogy meggágyult-e az olvasó. Igen, vannak benne mosolyra csalogató mondatok, párbeszédek, ezért is sikeres szórakoztató irodalom. Nehéz lehet okosságot mondanom, mert bizonyosan sok minden elhangzott már előttem. Azt kiemelném, azért tetszett, mert nem olyan kőkeményen tényekre hagyatkozó könyv, mint a Krúdy-féle történet (amit fiatalon átszaladtam). Pont az volt benne különleges, hogy Cserna-Szabó a kortárs irodalmi elemeket is belefőzte a paprikásába, remek ízt adva az egésznek. Nem gondolom, hogy Best of az írótól, azt viszont el kell ismerni, nagyon sok kutatómunkát belefektetett, ami a könyv végi hivatkozásokból is kitűnik. 4,5 csillag, mert kellemes olvasmány, de nem komoly díjesélyes. Szórakozásra vágyóknak jó szívvel ajánlom!

Kkatja P>!
Cserna-Szabó András: Sömmi

Hát nem volt sömmi ez a kis betyártörténet!
Az elejét határozottan élveztem, nagyokat lehetett somolyogni a huncut zsiványok kalandjain. Rúzsa Sándor apjának találkozása az Ördöggel, talán a könyv csúcspontja volt (nekem). Aztán a felétől kicsit lejjebb ült a sztori, az ördöngös öldökölős részek már annyira nem jöttek be. Ettől függetlenül viszont élvezhető maradt végig és szerencsére a szükséges elviselhetőnél sem lett jobban elhúzva. Pont ölég volt! :))
Aki szereti az alföldi tanyavilágot, a csalafinta kópéságot és az ízős magyar beszédet, annak be fognak jönni ezek a duhaj pernahajderek és kalandjaik.

>!
Magvető, Budapest, 2015
206 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631432862
dontpanic P>!
Cserna-Szabó András: Sömmi

„Úgy döntöttem, hogy gazember leszek.”

A gazemberré válás eredettörténete is lehetne ez a könyv, ami régi hagyományokba illeszkedik. Rózsa Sándor alakját már sokan, sokféleképpen megidézték, és Cserna-Szabó felvállalta, hogy folytatja ezt a hagyományt, elmeséli ezt a sokszor elmesélt történetet a 21. századi olvasóknak is. A posztmodern egész fegyvertárát beveti az ügy érdekében:
– humor (ha a kortárs magyar szépirodalomban valaki vicces akar lenni, az már félsiker, és ha még sikerül is neki, nos, az igazán örvendetes)
– műfajkeveredés (szépirodalom és ponyva határán egyensúlyoz, néha elgondolkodtam, hogy ha mondjuk az Ulpius adja ki, csiricsáré borítóval, mennyire lenne más a megítélése)
– intertextualitás
– a szépirodalmi nyelv dekonstruálása
– alternatív történelemalkotás
és még ki tudja, mit hagyok ki. Igen, tulajdonképpen stílusgyakorlat, ügyes témaválasztással.

Azért ennél mégiscsak több, és a kaszabolós, aranyköpésektől tarkított szöveg mögött azért felsejlik egy sötét és kilátástalan világ. Talán túl messzire megyek (de a lapos Alföldön végül is semmi nem áll az utamba, szóval miért is ne), de néha az jutott eszembe, hogy ez a Nincstelenek, viccesben. Nem ugyanaz a világ, de kilátástalanságában nagyon hasonló, csak itt a törvény kijátszása és a humor a túlélési mechanizmus.

Cserna-Szabó úgy huszonegyedikszázadosítja ezt a történetet (megjegyzem, sikerrel, abszolút élvezhető a regény), hogy megpróbál (persze mesterséges módon) mégis visszatérni a történetmesélés gyökereihez, az első kézből, szemtanú/résztvevő szájából elhangzott, élőbeszédszerű beszámolóhoz.
Persze ez csak játék, de annak azért nem rossz.

Hogy miért épp Rózsa Sándor, az egy jó kérdés. Miért lehet nekünk érdekes a jelenben ez a figura? Hát mert eddig is az volt. Eddig is folyamatosan meséltük a történetét, és még mindig kíváncsiak vagyunk rá, hát akkor miért ne. Egy történet fokmérője az, hogy mesélik-e. Ha majd nem leszünk rá kíváncsiak, akkor majd nem mesélik tovább. Hát ezt úgy látszik, meséljük továbbra is. Remélem, a 22. században is megírja majd valaki, legalább ilyen jól.

(Viszont nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy azért ott és úgy lett vége a regénynek, függetlenül a meglepő csattanóra való vágytól, mert spoiler)


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

…és akkor a doktor leültetett egy mély fotelbe, elébem állott, majd azt mondta, nyissam nagyra a számat, és ő jó mélyen belenézett, és egy ezüst kanállal erősen lenyomta a nyelvemet, hogy megnézze a torkomat is, aztán azt mondta, mondjam szépen, hogy „Szöged”, és én mondtam is szépen, hogy „Szeged”, mondjam szépen, hogy „embör”, és én mondtam is, hogy „ember”, mondjam szépen, hogy „möggy”, és én mondtam is rögvest, hogy „meggy”, mondjam szépen, hogy „sömmi”, és mondtam is szépen, hogy „semmi”, és a doktor bánatosan rázta a fejét, tanácstalanul tárta szét a karját, majd azt mondta, ilyet még soha a praxisa alatt nem látott, olyan ez a gyermek, mintha pesti volna, ezen a kölkön nem lehet segíteni…

29. oldal

1 hozzászólás
Kkatja P>!

[…] jegyezd meg, Veszelka fiam, hogy aki variál, az reá babrál, különben sem kell folyton okoskodni, mert az élet értelmét egy szóban öszve lehet foglalni: „sömmi”.
    „Mindönki sömmiből lött, és sömmivé is lösz, hiába a sok agyalás, éhözés, gürcölés mög kajtatás egy életön át, hiába a tisztösség, hiába a gazembörség, mindön hiába, nem marad abbúl sömmi az égvilágon, még picsafüst se! A halál elsöpör, és mesemondás idő múlva már a nevödet se tudják” – szólott Andrikó, és búcsúzásnak megemelte pörge kalpagját.

197. oldal

Kapcsolódó szócikkek: az élet értelme
robinson P>!

„Möghalok” – üvöltötte az asszony a tisztaszobában.
„Mög hát, égyször bizonyosan möghalsz, verjön mög a szösz” – morogta András gazda mérgesen.

9. oldal

4 hozzászólás
robinson P>!

A szülei tisztességes, becsületes, római katolikus emberek voltak, főleg az anyja, az Örzse, főleg ő volt tisztességes meg becsületes, mert az atyja, az András, az néha lókötő volt, és néha még marhakötő meg birkakötő is, de hát ilyen az ember, nem az ő hibája, a Jóisten teremti ilyenre vagy olyanra az embereket,…

7. oldal

robinson P>!

…, ha Sándor, hát Sándor, még ha az ördög keresztelte is annak, hát legyen akkor Sándor, és akkor majd a második fiú lesz Bandi, egyszer az életben lehet az Ördögnek meg az asszonynak is igaza.

23. oldal

phetei P>!

„Mindön koszos malac tanál magának dörgölődző fát”

137. oldal

pepege>!

Mert tényleg nem látott az András gazda semmit, vagyis hát éppen azt látta, a semmit látta az ablakból, mert a nagy sík és az ég sárgán összeolvadt, elvesztette határait és semmivé lett, szokásos jelenség ez az Alföldön nyaranta, hívják úgy is, hogy a „síkság csókolódzik az égboltozattal,” …

8. oldal

Lunemorte P>!

Imrus, oszt aratják mán a tarhonyát?

31. oldal, Perte, perte, paradicsomkertje.

Kapcsolódó szócikkek: tarhonya
Lunemorte P>!

[…] mert az asszonyi féltékenység igen erős démon, úgy mondják, még a halálban sem hagyja el a fehérnépet.

35. oldal, Perte, perte, paradicsomkertje.

Lunemorte P>!

Csak ültem a setét és hideg erdő közepén, és akkor még nem tudtam, hogy ez lesz a hazám ezentúl, a lápokkal foltos, nagytestű erdők, a ligetes, nyirkos részek, a szerteomló, üde rónák, a tágas, téres legelők, a fátlan messzeség, a kanyargós folyóágak, a homokkal borított árterek, a kiöntéses vízállások, a nádas, füzes sűrűségek, a berki erdők, a buja rétségi laposok, a zöld párnába mélyedt tavak, a kígyózó erek, a megszaggatott ligetek, a hosszú, nyúlós erdőhátak, és ezentúl fejem felett a tető csak az ég lesz mindég, nyoszolyám a harmatos szűr, kamrám a bőrtarisznya, szekrényem a fák, és csak gubbasztottam balkedéllyel és árván egy fa tövében az éjjeli erdőn, mellettem a bátyám hűlő teteme hassal általvetve a pandúr lován, és nem láttam az orromig se, csak hallgattam bánattól félig megzavarodott szívvel a kísérteties rengeteg, a téveteges sűrű megfejthetetlen hangjait, a titokteljes erdő zajait, ahogy a vad ver magának csapást, ahogy a róka rí, ahogy a kabóca pörcög, ahogy a vadkan csattog, ahogy a bagoly sóhajt, ahogy kopog a harkály, ahogy a leveleken halkan dobol az eső, ahogy az öreg fák korhadt bensejéből táltosok és rossz szellemek suhannak elő, és nem merészeltem lehumni szememet, pediglen nyitott szemmel se láttam semmit, és reszketegen vártam a hajnalt, és amikor végre világosodni kezdett az ég alja, egy vastag faágat kerestem, és azzal próbáltam gödröt ásni, sírgödröt, amibe majd elhantolhatom az édestestvérem holt testét, és a bottal egy óra alatt még akkora lukat se tudtam a kemény földbe vájni, amekkorába egy nagyobb macska elfért volna.

43. oldal, Passzust adok néköd a pokolba!


Hasonló könyvek címkék alapján

Konrád György: Elutazás és hazatérés
Baráth Katalin: Az arany cimbalom
Popper Péter: Pilátus testamentuma
Závada Pál: Jadviga párnája
R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa
Csikász Lajos: Arany és vér
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa
Bíró Szabolcs: Non nobis Domine
Csikász Lajos: Éjszín liliomok
Csikász Lajos: Az utolsó oroszlánkölyök