Puszibolt 328 csillagozás

Cserna-Szabó András: Puszibolt Cserna-Szabó András: Puszibolt Cserna-Szabó András: Puszibolt Cserna-Szabó András: Puszibolt

Ez a könyv a boldogságról szól – a pusziboltról, ami hol kinyit (és akkor lesz nekünk nagyon jó), hol pedig bezár (és akkor halálhörgés, siralom). Furcsa egy üzlet ez, sose lehet tudni, mikor fordul meg az üvegajtón a táblácska. A könyvbéli városka lakói mind-mind a boldogságot keresik, persze mindenki a maga módján. Kutatják a szerelemben, az igazságban, az alkotásban, a dicsőségben, a vereségben, a mámorban, a halálban. De nemcsak a puszibolt furcsa, hanem portékája is: a boldogság, akár egy nyálkás, fickándozó harcsa – ahogy megfogjuk, már ki is csúszott a markunkból. Igaz lenne, hogy az élet arra való, hogy csendben elmulasszuk? Vagy ordíthatunk is közben a fájdalomtól? Cserna-Szabó András új könyve olvasható regényként, de akár novellafüzérként is, melynek végén, akár egy krimiben, trükkös csattanó adja meg a választ kínzó kérdéseinkre.

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Helikon, Budapest, 2018
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634791300
>!
Helikon, Budapest, 2018
248 oldal · ISBN: 9789634792208
>!
Magvető, Budapest, 2015
262 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631426649

2 további kiadás


Enciklopédia 67

Szereplők népszerűség szerint

Bohumil Hrabal · Petrák Titusz


Kedvencelte 45

Most olvassa 20

Várólistára tette 191

Kívánságlistára tette 112

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

gesztenye63>!
Cserna-Szabó András: Puszibolt

Mert a troli, kérem, az csak arra megy, amerre a villanydrót vezet. Másfelé nem bír menni, ilyen a troli.

Az van, hogy – így lassan túl a Csernabandi eddigi életművének harmadán – kezdem komolyan hasonlítgatni az alkotásokat egymáshoz, meg néha miegymáshoz. S arra jutok, hogy én azt szeretem a leginkább (no persze a kultúrtörténeti és gasztrozófiai esszéin túl, mer’ azok aztán mindent visznek), amikor a kedves szerző világot épít. Mégpedig úgy, hogy abban sem vagyok biztos, hogy a regény végéig tisztában van-e vele, miszerint ami itten éppen készül a hosszabb-rövidebb fejezetekből/írásokból, az tulképpen már nem is egy elbeszélésgyűjtemény, hanem valami önálló univerzum. Valahol, valamikor, valakikkel, akik addig egzisztálnak köztünk, míg be nem zár a Puszibolt. Ráadásul az egészet átjárja, körüllengi valami izgalmas káoszérzet. Mintha csak ülnénk egy koszos, lepukkant kültelki csehóban, ahol az Aranka (pölö) csapolja a vizes moslékot és félkómában hallgatnánk valamelyik helybéli nagyöreg anekdotáit. Merhogy’ azok az adomák, meg sörbor-sztorik is valahogy mindig átcsúsznak abszurdba, szürreálba, mágreálba. Ha és amennyiben még valamelyest józan fővel hallgatod őket, akkor meg leginkább a groteszk olvasat jön át és engedékenyen húzod félre a szádat, miközben kérsz még egy italt. Merazér’ úgy mégis fájintosabb az érzület.
Sziporka művészúr pedig ebben a kötetben bőséggel elhalmoz bennünket agymenéseivel. Elvezet Boccacciotól Hrabalig, Bulgakovtól Móriczig, vagy Krúdyig, de kikacsint még a sorok közül a cseh filmművészet újhulláma, vagy éppen Scorsese a Krisztus utolsó megkísértésével. Tekinthetjük ezeket finom utalásoknak, vagy akár erős áthallásoknak, mindenesetre összességében szép kerekké válik az a látszólag csak egymásra hándált huszonhat fejezet egy „huszonháromszobrú” kisvárosból, ami aztán az utolsó epizódban gyönyörűen megérkezik Pestre, az Erzsébetvárosba, a 70-es troli áramszedőiből kapva a feszültséget.
Amúgy pedig nem ártana már kinevezni végre a kedves szerzőt valami autentikus Névadó/Keresztelő Kormánybiztosság élére (ennél kevésbé életképes szervezetek „vezetéséért” is komoly lóvékat szakítanak manapság semmirevaló megélhetési közemberek), mert amit a karakterek, helyszínek, de akár a köztéri szobrok, vagy becsületvesztő vendéglátóipari intézmények elnevezése terén őszerzősége a nyelvvel művel, az bőven megérdemelne egy ilyen kiemelést.

Végezetül csak annyi, hogy bátran nyissatok be a Pusziboltba, mielőtt megráznátok a pofonfát, vagy kihúznátok a gyufát (és ide még jöhetne számtalan erős, vagy épp erőtlen baromság…)
Általában jó dolog Csernát olvasni, itt pedig konkrétan is.

cseri>!
Cserna-Szabó András: Puszibolt

Tulajdonképpen nem tudnám megmondani miért nemigen olvastam eddig Cserna-Szabót, de az idei abbés könyvénél (sajnos nem jutott a tízbe) rájöttem, hogy ez talán hiba volt. Nekem ez amúgy hasonlít ahhoz, és mint ilyen, szintén tetszik. Nem tudom, van-e még olyan író, aki (látszólag) ennyire könnyedén árasztja magából a ragyogóan abszurd ötleteket. Elképesztően szórakoztató. És persze annak is van előnye, hogy nem olvastam a könyveit, hiszen majd még most fogom elolvasni őket, és az jó lesz.

6 hozzászólás
Kkatja>!
Cserna-Szabó András: Puszibolt

A boldogság égszépkék madara elszállt felettünk, eleresztett egy böcsületes adag marhaságot, felkacagott döbbent arcunk láttán és elégedetten tovalebbent.

Mikor a Puszibolt bezár, Cserna-Szabónál kinyílik helyette a Vigyoribolt, mert ennyi gyönyörűséges ökörséget egy halomban én már rég olvastam, és mivel bírom az efféle ferde, morbid és boldogsággal körített humort, nagyon élveztem – na jó, valóban a közepe táján kicsit halkabban vinnyogtam a gyönyörűségtől, de a többi valóban vigyorságos királyság volt.
CsSzA csodásan játszik a szavakkal, a meghökkentő hasonlatokkal spoiler és kölcsönvett idézeteket, könyveket, ideológiákat dugdos szegény szereplői kezébe, szájába és micsodájába és mindezt nyakon önti egy adag fincsi groteszk mázzal, amitől az egész zseniálisan jópofa lesz.
És a lényeg, hogy a boldogság igenis létezik és ezerféle arccal mosolyog ránk mindenhonnan, csak győzzük észrevenni minél többször, akár még a halál torkából is.
No és én most lemegyek a Zöld Törülközőbe, megkeresem Miss Doodoot és elolvassuk újra azt az Üvöltést Ginsbergtől. spoiler :))

(Köszönet a kölcsönadásért @Andaxin-nak, nem is adom vissza, válassz valamit helyette! :)

>!
Magvető, Budapest, 2008
262 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631426649
csauperjel>!
Cserna-Szabó András: Puszibolt

Hallottam már novellafüzérként és regényként egyaránt olvasható szövegről, de ez volt az első, mivel találkoztam. Rögtön megszerettem. Nem kevésbé Csera-Szabó stílusát, ami nekem amúgy is a gyengém. Jó stílussal általában még gyenge történet ellenére is le lehet venni a lábamról. Itt viszont sztoriban sincs hiány, ötletes karakterek, pergő események sokszor fergeteges humorral, egy csipet abszurddal, néhol mágikus realizmussal. Nemhiába van a várólistán már több kötet az írótól, szándékozom sorra keríteni őket.

>!
Magvető, Budapest, 2015
262 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631426649
Zonyika P>!
Cserna-Szabó András: Puszibolt

Olyan ez a könyv (meg ez az ember), hogy ha kérne tőlem egy kiló puszit, azt kérdezném, hogy ha kettő lett, az maradhat-e.
Ez a Cserna-Szabó, ez már igencsak nekem ír, szeretem az olyan (férfi)embereket, akik szeretik megragadni a dolgok meg a nők velejét. Igen! IGEN! Cserna-Szabó az új szere… kedvencem!

10 hozzászólás
Stone>!
Cserna-Szabó András: Puszibolt

Jaj mekkora cuppanós volt! Nagyon élvezetes volt olvasni. Sosem tudtam, hogy mikor játszódik egy-egy történet. A boldogság nem konstans, megőrülnék tőle, ha az lenne, de meghalnék a pillanatai nélkül is. Mi okoz boldogságot, nos szárnyatlan légy a makkon, két súlyos kebel közti pihenés, egy jobb kéz által festett vaginába kukucskálás, mely kézben két isten is lakik. Azt hiszem mindig oda lyukadunk ki, hogy a perforálás öröme marad az alfa(hím) Óh meg Áhja.

3 hozzászólás
Citrompor>!
Cserna-Szabó András: Puszibolt

Cserna-Szabó András Pusziboltja legalább annyira kibillent a normalitásból, mint a Veszett paradicsom, sőt! Azt a rézfánfütyülő rézangyalát! Ez aztán egy meghökkentő, abszurd, groteszk novellagyűjtemény volt, aminek olvasása közben néha úgy éreztem magamat, mintha szívlapáttal arcon csaptak volna. Voltak benne sírva röhögős, gusztustalan, meghökkentő és szórakoztató részletek is. Bevallom, kevésbé tetszett, mint a Veszett paradicsom, de csak kicsivel, mert néha már túl soknak éreztem. Az viszont tagadhatatlan, hogy ezúttal is egy hamisítatlan Cserna-Szabó olvasmányélményben volt részem. Ezúton is köszönöm @Kkatja-nak, hogy elolvashattam a könyvét (és még házhoz szállítást is kaptam!).

Különösen tetszett itt is az író művei közötti intertextualitás. Hozok egy kedvencet (amit csak azért vettem észre, mert nemrég olvastam a Sömmit):
http://moly.hu/karcok/670952

A végére pedig egy jó tanácsot tartogattam, amit a könyvben olvastam:
A cápa, aki a tenyeredből eszik, a lábadból is fog. Megfogadtam, hogy óvatosan bánok majd a cápákkal.

:)

1 hozzászólás
ppeva P>!
Cserna-Szabó András: Puszibolt

Hosszú napra, buszos utazásra vittem magammal, nem volt rossz választás. Egész jól szórakoztam rajta. Egy darabig. Aztán kicsit untam, kicsit megint jól szórakoztam. Hazafelé úton ismét felváltva szórakoztam és untam. Sok benne nekem az ismétlődés, a szószátyárkodás meg az öncélúság. De egyes darabok tényleg nagyon tetszettek. Például a medvenős, na azon hangosan fel is vihogtam. Brummm.
Talán ezt a könyvet se kellett volna egyszerre, faltól falig kiolvasni?
Meglepő volt, mikor a reggeli készülődésnél az utolsó pillanatban levettem a könyvről a színes borítót, és kiderült, hogy a könyv maga fekete. Egy kedves régi tanárnőm temetésére utaztam haza szülővárosomba felnevelő városomba, és úgy alakult, hogy talpig feketébe öltözve olvastam egy fekete könyvet. Hozzám öltözött a könyv. Korán értem a temetőbe is, kerestem egy sír mellett egy árnyas padot, elővettem a könyvet, és az jutott eszembe, messziről úgy nézek itt ki, mintha valami bibliás vagy imádságos könyvet olvasnék. Pedig dehogy…
Érdekes módon előfordult a könyvben többször is egy-egy szó, utalás, kifejezés, ami az adott helyzethez annyira illett. Mint mikor véletlenszerűen felcsapsz egy könyvet, és valami olyat olvasol, ami személy szerint szólít meg, mintha valamire válaszolna. A vicces helyek is jól estek. Ha az ember szomorú, néha pont hülyeségeken tud félszájjal is jóízűen nevetni…

pepege>!
Cserna-Szabó András: Puszibolt

Cserna-Szabó nem prűd. Cseppet sem. :) De az az érdekes, hogy míg más szépirodalmi műben nem nagyon tolerálom, ha a szerző oda-odavet egy-két vulgáris szót, addig Cserna-Szabó esetében ez üdítően hat rám. Pedig ő aztán odarakja rendesen. Cifrázza, megtekeri. Én meg csak hümmögök, jókat mosolygok, fogom a fejem, hogy hát még ilyet is lehet, ezt is meri? És meri és jól teszi.
A másik piros pontot azért adom neki, mert az alaphangulata a regénynek nagyon vidám. Érdekes módon, még akkor is, ha amit elmesél, éppen nem egy leányálom. Utalok itt pl. arra a novellára, amely a Krizantém Ádám öngyilkosságáról szól. Mert hát ugye, ezen inkább sírni kellene, vagy legalábbis össze kellett volna, hogy ugorjon a gyomrom borsónyira. De nem.
Régi ösmerőssel is találkozhattam a Pusziboltban: a Halálcsillagból ismert Emlék Bundás íróból ügyvéddé avanzsált.

Morpheus>!
Cserna-Szabó András: Puszibolt

Ahogy elkezdtem olvasni, valamire emlékeztetett, hogy mihez is hasonlít, legalábbis hangulatában. Aztán rájöttem, az Üvegtigris című filmre. Innentől mintha a filmbeli szereplők mesélték volna a történeteket. Elárulom, nem vagyok oda azért a filmért. Aztán meg viccelődik a filozófusokon, mintha nekik már rég kötelező lett volna rájönniük a végső igazságra (legalábbis ami a boldogságot illeti) és úgy is élniük. Jóindulatú(nak tűnő) ez a viccelődés, mint a zsidó vagy a szőke nős viccek…
Amúgy kellően abszurd volt, időnként megnevettetett, de mégsem tetszett igazán.


Népszerű idézetek

ludovika>!

Minden tavasznak van egy kitüntetett napja, ami minden más tavaszi napnál fényesebb. Mikor a napsugár még csiklandóbban játszik a tarkódon, mikor a szellők még huncutabbul fütyülnek, mikor a kikelet ritmusára még veszélyesebben ver a szív, mint más tavaszi reggeleken. Naptárakban sajnos nincs jelölve ez a kacér és szédítő ünnep, ezzel a páratlan reggellel csak a lélek számol.

184. oldal

Kapcsolódó szócikkek: lélek · naptár · tavasz
15 hozzászólás
Exupéry>!

– Olyan az asszony, mint a tej. Selymes, édes és ártatlan szórakozásnak tűnik, aztán se szó, se beszéd megsavanyodik, és úgy megfosat, hogy a lelked a porceláncsészére fröcsöl.

Kapcsolódó szócikkek: asszony
8 hozzászólás
Exupéry>!

A cápa, aki a tenyeredből eszik, a lábadból is fog.

231. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cápa
2 hozzászólás
egy_ember>!

– És maga szerint ez normális? – kérdezte a rabló.
– Ugyan kérem! Hát mi a normális? Gyermekeket nemzeni a biztos halálra? Ez ön szerint normális? Döglött állatok húsát ebédelni? Ez normális? Könyveket írni a többi millió könyv mellé? Normális?
– Szóval maga tudja, ki vagyok…
– Tudom. Ezt a bajszot nem lehet eltéveszteni. De ez most nem számít. Móricz úr, én hiszem, hogy perverznek lenni éppen annyira normális, mint katolikusnak, vegetáriánusnak, vagy mondjuk patikusnak. Minden normális, művész úr, és persze semmi sem az. Önnek magyarázzam? Mert normálisnak lenni csak valamihez képest lehet. De erről a valamiről nekünk nincsen semmiféle tudomásunk. Ha majd lesz, kérem, akkor eldönthetjük, ki volt nagyobb idióta. Az, aki ötven évig minden éjjel együtt hált a hájas, bibircsókos, izzadságszagú feleségével? Vagy az, aki pompás legyekkel szerelmeskedett?
Móricz Móric lekapta kalapját, mérgesen húzta le fejéről a harisnyát, és a padlóra vágta.
– Ember, ezt nem mondhatja komolyan! Maga összefekszik a legyekkel? De hiszen ez lehetetlen!
– Ugyan, már miért volna lehetetlen? A szerelem csodákra képes, kérem.

69. oldal (Magvető, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: légy · normális / normalitás
15 hozzászólás
Zonyika P>!

Nagyapám szerint a boldogság emléke már nem boldogság, viszont a fájdalom emléke még igenis fájdalom. Nem hülyeség, kicsit sem az.

ede>!

Úgy futott át a mosoly az arcán, mint szerelmes agár a réten.

5 hozzászólás
ludovika>!

Nincsen a szerelemben semmi diszkréció, semmi tolerancia, semmi elegancia. Beüt a szerelem, rád adják a Sikoly-álarcot, és azzal annyi.

200. oldal

3 hozzászólás
Zonyika P>!

[…] amikor a boldogság egyik kapuja bezárul, akkor egy másik kinyílik előttünk, s néha olyan sokáig nézzük a bezárt ajtót, hogy nem vesszük észre azt, amelyik kinyílt.

12. oldal

Zonyika P>!

Egy önsorsrontó könyvtáros pedig ezt kötötte orromra: nem boldog, aki nem akar boldog lenni.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · boldogtalanság · könyvtáros
1 hozzászólás
Veron P>!

– Most ugye el kéne hinnem, hogy maga valóban Jézus Krisztus? – bökte ki végül.
– Általában el szokták hinni. Egy csodatétel még a legzordabb kétkedők szívét is megpuhítja.

25. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriel Wolf: Something Sickly Unique
Gabriel Wolf: Valami betegesen más
Békés Pál: Csikágó
Karinthy Ferenc: Mélyvízi hal
Kállay Géza: Melyik Erasmus kávéházban
Kemény István: Az ellenség művészete / Család, gyerekek, autó
Závada Pál: Mielőtt elsötétül
Csurka István: Kettes kolbász
Budai Lotti: A hercegnő haragja
Riley Baker: Utóirat: Elvittem az autót!