Megjelenésének várható időpontja: 2019. június 3.

Mérgezett ​hajtűk 84 csillagozás

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk

Cserna-Szabó Andrást eddig kivételes tehetségű, markáns hangú novellistaként ismerhette a közönség, e könyvében viszont mint esszéíró mutatkozik be. Negyvenkét fejezetben száguld végig a magyar és a világirodalom történetén, Rabelais-től Garacziig, s a rövid szövegekben igyekszik megragadni egy-egy életmű vagy alkotás lényegét, metafizikai középpontját.

Olyan szerzőkre és művekre hívja föl a figyelmet, melyek kihullottak a kollektív irodalmi emlékezet hálóján, illetve ismert szerzők életművét világítja meg teljesen új szögből. Mindegyik szöveg olyan feszes és izgalmas, mintha egy igazi novellát olvasnánk; a szöveg kérlelhetetlenül halad előre, a végcél felé, mely nem más, mint elmondani, mit gondol Cserna-Szabó az irodalomról, filozófiáról és a világról. A Mérgezett hajtűkkel olyan olvasható mikro-irodalomtörténet született, mely a megidézett műveket is szóra bírja, az olvasót pedig olvasásra készteti. Ennél többről pedig író nem is álmodhat.

Eredeti megjelenés éve: 2009

Róluk szól: Szép Ernő, Ambrus Zoltán, Daniel Defoe, Ottlik Géza, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, Ernest Hemingway, De Sade márki, Szerb Antal, Jorge Luis Borges, Bodor Ádám, Anton Pavlovics Csehov, Tömörkény István, Magyar Elek, Oscar Wilde, Ray Bradbury, Hajnóczy Péter, Mészöly Miklós, Hamvas Béla, Bohumil Hrabal, Karel Čapek, Cholnoky László, Krúdy Gyula, Benedictus de Spinoza, Hunyady Sándor, Csáth Géza, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Kemény István, Bajor Andor, Weöres Sándor, Jókai Mór, François Rabelais, Molière, Jonathan Swift, Henrik Ibsen, Kármán József, Garaczi László, Jimi Hendrix, Kazinczy Ferenc, Giovanni Boccaccio, Füst Milán, Samuel Beckett

>!
Helikon, Budapest, 2019
260 oldal · ISBN: 9789634792666 · Megjelenés időpontja: 2019. június 3.
>!
Magvető, Budapest, 2010
224 oldal · ISBN: 9789631428278
>!
Magvető, Budapest, 2009
222 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631427387

Enciklopédia 41


Kedvencelte 10

Most olvassa 4

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 50


Kiemelt értékelések

>!
cseri P
Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk

Esküszöm, hogy ennél azért jobban vigyázok a könyvekre bár nem sokkal.. :D szerintem a könyvet olvasni kell, és nem fetisizálni, de úgy alakult, hogy ezt a példányt sikerült kicsit megküldeni majonézes salátával.
Még szerencse, hogy ez a Cserna-Szabót pont nem zavarja. :D Lehet, még örülne is neki.

5 hozzászólás
>!
nyerw
Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk

Igazság szerint egészen zaklatott vagyok most, amikor ezt a posztot elkezdem. Nem pusztán azért, mert két év óta először szinte kínzó késztetést érzek arra, hogy ismét felcsapjam a szinte teljes Krúdy-sorozatom valamelyik kötetét, hanem azért is, mert engem azzal lehet a legjobban megvenni, ha az irodalomról jól írnak. A jól itt nem feltétlenül a szakmailag-elméletileg helytállót, todományosan megkérdőjelezhetetlent és bölcsészdoktorilag sokatmondót jelenti, hanem az irodalmi élmény, éleslátás és életközeliség hármasságát.

Nem mondom, hogy minden darabja tökéletes ennek a sokféle műfajú tárca/novelláskötetnek, és igazság szerint refluxot kapok az ún. irodalmi tisztelgéstől általában, főleg, ha a tisztelgő a szerző stílusához nyúl eszközeiért. Lásd: a Krúdy-szakirodalom 90 százaléka. Néhány darabja kifejezetten közömbös, néhányat viszont virtuálisan bekönyvjelzőztem magamnak a tutira bekövetkező újraolvasáshoz.

Az írások a kötet vége felé egyre dühösebbek és egyre súlyosabbak lesznek; az első harmad kedélyeskedő gasztro-filozofálgatását ekkorra felváltja az emberiségostora-hang. Az utolsó írás egyébként Beckettről szól, de nem sokkal előzi meg a Himnuszról szóló szöveg, amelyet talán kissé túlzónak érzek, de csak a megfelelő érvek hiánya miatt. A kedvenceim voltak:

Minden, amiben Rabelais-ről volt szó (Fejjel előre, bele a vízbe!, Aki lop, nem szop) – örök rajongásom tárgya, bocsánat.
Lángocska tűzforró ágya (Boccaccioról)
Tarka hányás (Füst Milánról)
Tótágas a trónuson (a Don Quijotéról)
Skandalum (Don Juan és Capek)
Mór a dobozban (Jókairól)

Mindennek a végén pedig ott van, hogy a magaskultúráról meg szépirodalomról csak bizonyos, durva megfogalmazástól mentes és az intellektuális ember kívánatos tulajdonságairól tanúbizonyságot tévő módon illik nyilatkozni ugye. Legalábbis úgy hallottam.
De én nagyon bírom, amikor az asztalra bassza az irodalomról való beszéd félig üres, félig teli söröskorsóját, csak úgy egyszerűen, szépítés nélkül. Nekem tetszik az, hogy ebben a könyvben az irodalom szent, de nem érinthetetlen, a szöveg annak történetéről ha nem is szakmailag, de emberileg jól szól, és egészében pedig nem kíván irodalomszemléletünk megváltója lenni. Puszi a szerzőnek, remek volt.

>!
egy_ember
Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk

Esszék, de nem kell beszarni, nagyon „olvasmányos” kötet. Esszét olvasni egyébként is jó mulatság, ha nem kötelező. Cserna-Szabó esszéi ráadásul majdnem novellák, olyan irodalomtörténet, ami maga is irodalom. Ha fényezni akarnám Cserna Bandit, és miért ne akarnám, Szerb Antalhoz hasonlítanám. Olvasmányélményekről esik itt szó – olyan írókról is, akik benne vannak a kánonban, és olyanokról is, akik kiestek belőle – CS-SZA sajátos nézőpontjából. Kiváló! Hiába, akinek a monogramja egy szovjet tagköztársaságot idéz, az tud valamit.

5 hozzászólás
>!
Zonyika P
Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk

Szeretném, ha életem főműve egy ehhez hasonló szerelmeskötet lenne Cserna-Szabó András irodalmaihoz.

Azt szeretem benne, amit magamban is. Azaz még egyszer: minden olyan tulajdonság, amit magamban képes vagyok szeretni, megtalálható ezekben az írásokban, így lassan úgy érzem, hogy jobban egyetértek vele, mint saját magammal.

De hogy kicsit konkrétabb legyek talán: voltak esszék*, amiknek minden egyes mondatát élveztem, ez ugye tiszta gyönyör, de aztán voltak azok az esszék is, amiknek minden egyes mondatát untam, kivéve az utolsó bekezdést/mondatot, így ezek is megmenekültek és jóvá tettek mindent ezen a világon. :)

*Annyira, de annyira utálok esszét írni, hogy ez az érzés ráragadt az esszék olvasására is, viszont ez a kötet megmentette a szememben a műfajt.

Ennyit talán a halhatatlanságról.

>!
ervinke73
Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk

Az irodalom a bűnök bűne, ördögtől vett sorsrontó miazma. Írót irtani jöttünk, olvasót kardélre hányni.
Micsoda megátalkodottság a könyvet tartó kéz, mely helyette ragadna ekeszarvat, törve ugart, vagy lapátnyelet, építve utat. Tény, hogy ártatlan szűzleányok és kötött fejű asszonyok combja nyílt számtalan, könyvekből lopott csalfa szó hallatán, borítva erkölcstelen mocsárba nehezen épített rendjét a világnak. S nevezik fertelmes szóval gyakorta, és örömmel, mit e tárt combok közt találnak. Bűnük netovábbja, hogy a széles tömeget, mely nyilvánvaló tudatlanságában arra alkalmasak irányítására szorul, mióta világ a világ, a gondolkodással mételyezi, s e fertőzött tömeg fejét dacosan vetve fel tűz zászlajára kimondhatatlanul ostoba jelszavakat. Szabadság? Ugyan, mit kezdenétek vele? Lecsóba libazsír, ne adj isten, máj? Onnan datálódik hanyatlásunk.

1 hozzászólás
>!
Gregöria_Hill 
Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk

Négyest adtam a Pusziboltra, meg kicsit szidtam a sok pina miatt. De azért mindent mindennel összevetve, sőt ennél sokkal egyszerűbben (semmit semmivel) is a rajongója vagyok, és már mióta.
Erre simán megy az ötös, aminek én örülök a legjobban. Pompásan utaztam hívj fel.

Megveszem, mihelyt egyszer több pénzem lesz, mint 234 Ft és 3 visszaváltható üveg.

3 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk

Nagyon érdekes könyv, melegen tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti az irodalmat. Talán csak azok ne olvassák, akik nem szeretik papíron látni a trágár, szeméremsértő kifejezéseket.
Vitatkozni lehet, és talán kell is a véleményével, azzal, ahogy a saját világát kivetíti a világirodalomra, de ezt is csak akkor tehetjük meg, ha elolvassuk az írásait.

33 hozzászólás
>!
bookface
Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk

Ez az a könyv, amit birtokolni kell. Cs-Sz. szellemében (az idézetet hadd ne keressem ki) kabátzsebben hurcolni, pörkölttel

leenni, ágy mellett halmozott könyvkupacra dobni. Azért persze olvasni sem árt, sőt. Nyilván nem volt effajta szándék, de nekem ez szinte afféle füveskönyvnek tűnik: jórészt mindenről minden meg van benne írva, különféle, inkább a fősodortól távolabbi művek ápropóján. Vagy legalábbis utalva van rá. Például ha elolvassuk, tudni vélünk mindent, amit érdemes, a nőkről, mondjuk Ibsen kapcsán. Meg ha már itt tartunk, a pináról is: Cs-Sz. naturalizmusa ugyan néha a kellem határait feszegeti, de ezen kár fennakadni. És hát amit nagyon tudok becsülni benne, az az arányérzék: ha épp akár csak egy fél ezrelékkel lenne modorosabb vagy túlzó, mint amilyen, máris leverné a lécet. De nem veri. Az írások is arányosak. Pont ott van végük, ahol kell. Mint egy-egy vulgaritásból, mindent-sejtésből, keserédességből és metafizikából főzött ütős feles, olyanok ezek az írások: és hát 42 van belőlük a könyvben. 42 felest azért nem felejt el az ember.

Egs'.

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I
Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk

Cserna-Szabó intelligens, szellemes, a stílusával pedig szinte mindenkit levesz a lábáról. Jó hosszú listám lett a kötet elolvasása után, hű, nem semmi.

>!
Bi_bi_bi
Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk

Én nagyon szeretem CsSzA stílusát. A Puszibolt kedvenc és ezt a könyvet is szórakoztatónak tartom. Azért nem lett öt csillag, mert volt egy-két író, akik távol maradtak tőlem, de szerintem ez, ebben a mennyiségben, természetes. Még így is ezer pluszba került a várólistám. (:
Úgy vagyok az írókkal és sportolókkal, hogy a teljesítményt köszönöm, a többi nem rám tartozik, de CsSzA az az ember, akinek az asztaltársaságában szívesen fogyasztanék el egy teát. Csak azért, hogy, mint kívülálló, nem tolakodó, de közelében levő éljem át, hogy milyen privátban a személyisége. Úgy képzelem, hogy szórakoztató lehet. :)


Népszerű idézetek

>!
vargarockzsolt P

Az igazi könyv nem a könyvespolcon lakik, hanem a párna alatt, az éjjeliszekrényen, az ágy mellett a padlón, a kocsi kesztyűtartójában, a télikabát zsebében, a strandtáska mélyén naptejek és jégkrémpapírok tőszomszédságában vagy éppen (urambocsá') a vécéablakban.

76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
15 hozzászólás
>!
Zonyika P

(…) emberek vagyunk, hát még a csodát is el tudjuk cseszni.

177. oldal, Zsebtroll - Ibsen és az áték átéja

1 hozzászólás
>!
Zonyika P

Az igazi magyar lecsó olyan, mint az Úristen: egy, mégis annyiféle, ahányan hisszük.

27. oldal, Szügyig a szaftban - A lecsóról

Kapcsolódó szócikkek: lecsó
1 hozzászólás
>!
danaida P

Bodor mondja Tarról, hogy ő még tudja, mitől lesz hirtelen csend a kocsmában.

A ceglédi bicskás _Tömörkény és a csönd_

Kapcsolódó szócikkek: Bodor Ádám · Tar Sándor
>!
Zonyika P

(…) lélekben már az odúban volt, a magányos álmok börtönében, ahová nem nyer bebocsátást sem a hús-vér szerelem, sem más forradalom.

32-33. oldal, Hasonlatossá a teknősbékához - Dosztojevszkij és a csajok

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
4 hozzászólás
>!
Zonyika P

Ugyan mit tudhat az irodalomról az, akit még sosem kínzott meg, és sosem hajított a szemétdombra egyetlen nő sem?

214. oldal, Tarka hányás - Füst és a szerelem után

>!
Frank_Spielmann I

Mert szépség, szerelem, Isten, mámor, novella vagy orgazmus: mind egyet jelentenek.

Mehr Luft

>!
vargarockzsolt P

A Halál kifordul a kocsmából
Hemingway és az utókor
Lehet, hogy a helyes mértéket nem találó utókor sohasem fogja meglelni Hemingway igaz irodalmi helyét, ám azt a dicsőséget senki nem veheti el az Öregtől, ami a Papa Daiquiri Special feltalálásáért jár neki. Hemingway a katalán Constantéval (az Álhatatossal) dolgozta ki ezt a koktélt (dupla adag rum, zöldcitrom, pár csepp maraschino, dupla adag apróra tört, habbá vert jégen) a havannai Floridita bárban. Három Papától az ember tekintete éppúgy csillog, mint a fehér elefántokat idéző hegyek a spanyol napsütésben, ajkára pedig éppen az a bizonyos mosoly húzódik, ami a nagy Hemingway-novellák sajátja, s amitől a Halál kifordul a kocsmából.

40. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ernest Hemingway
6 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Kosztolányi 1910-ben huszonöt éves, még hetyke víglegény. Már a siker küszöbén táncol, és mélyen szánt a pesti éjszakában. Arca, mint egy ártatlan gyermeké. Dús, barna haja okos homlokába omlik, kivéve, amikor lobog – ilyenkor többnyire szobalányok és prostik után szalad. Kokainos üvegcséit gondosan rejtegeti, és citromsárga nyakkendőben érkezik a kávéházba.

Mehr Luft

Kapcsolódó szócikkek: kábítószer, drog · kávéház · Kosztolányi Dezső
>!
Zonyika P

Úton lenni a boldogság, megérkezni a halál.

97. oldal, Béka és háború - Mészöly varjai

2 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Nagy Bandó András: Kalandárium 2007 – Nagy Bandó András naplókönyve
Szív Ernő: Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt?
Podmaniczky Szilárd: Feltétlen emberek
Gazdag József: Egy futballfüggő naplójából
Janikovszky Éva: Ájlávjú
Keresztury Tibor: Reményfutam
Parti Nagy Lajos: Se dobok, se trombiták
Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó?
Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs
Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban