Fél ​négy 72% 32 csillagozás

Nem ismertem még a szentesi Bukowski ezen oldalát, de az Extra Dry kapcsán szerzett legutóbbi komoly meghasonlás után kifejezetten jó élmény volt a pályakezdő Cserna-Szabó különös világába belépni. A két kiadós adagban tálalt novellafüzér darabjai itt is, ott is lazán összekapcsolódnak, én pedig egyelőre nehezen tudom eldönteni, melyik tetszett jobban, azt pedig különösen, hogy az olvasottakat az emelkedett kortárs művészet vagy a perverz módon ocsmány blöff kifejezésekkel jellemezzem, de tény és való, hogy profi és parádés. Aki így el tud indulni a pályán huszonnégy éves fejjel, az jelenség és csodabogár, én pedig észrevehetően jól rezonálok az ilyen figurákkal. Igaz, hogy a második csokorban egy kicsit túl van tolva az oroszokhoz való vonzódás, de olyan ügyesen forgat ki minden elképzelhető szituációt, hogy arra az irreális sem elég jó kifejezés és így lesz a világvége előtt két perccel megállított élet egy őrült karnevál. Gyarló módon talán, de tetszett és nem azért, mert szembesített volna magammal vagy sok újat tanultam és hasznosítottam belőle, hanem mert egyszerűen és önmagában is k…. jó és kész.

Most én érzem azt, mint @egy_ember a Pusziboltnál,* hogy megnézném ám, honnan jön ez a sok állatság dolog, aztán átvált abba az érzésbe, amit Hornby ír a 31 dalban,** de még mindig áll az a rajongás, amit a Pusziboltnál és a Mérgezett hajtűknél írtam – ez a szerelem mostmár kiirthatatlan lánggal ég szívem közepében, az odúban, a magányos álmok börtönében, ahová nem nyer bebocsátást sem a hús-vér szerelem, sem más forradalom.***

* http://moly.hu/ertekelesek/281136
** http://moly.hu/idezetek/57035
*** http://moly.hu/idezetek/252150

A fülszövegírónak azt hiszem, pontosan ugyanez lehetett a problémája az előtte villódzó kis fehér négyzettel, tele kell írni mindenképpen, neki főleg financiális-marketing okokból, az írónak meg azért, mert szeret írni és szórakoztatni. Aztán a fülszövegíró jól félre is vezetett, ezért jár neki egy meggymag a szeme közé. Cserna-Szabó Andrásról ezen írásai után simán el tudom képzelni, hogy barátja az alkoholnak és barátai azon vidáman léha kocsmai brancsból származnak, akik órákon, tán napokon át képesek sztorizásokkal szórakoztatni egymást. Véget nem érő fantázia az egész, néhol sikerült elkapnom a fonalat, néha nem, de sok váratlan fordulat található a mondatok között, ez jelenti azt, hogy elaludni nem lehet a könyvön. A sokféle stílusból majd lesz egy-kettő, ami beérik, jó lesz majd kivárni. Addig ez a gyűjtemény marad amolyan rágcsálós mogyorónak vagy bonbonnak a nagyfilm előtt.

Hát, valahol el kellett kezdeni. Már éppen kezdtem kétségbeesni, hogy velem van a baj, és már nem szeretem annyira Cserna-Szabó stílusát, mint régen, de aztán meg-megcsillant az a meghatározhatatlan valami, amit szeretek benne.

Mennyire gusztusosan ordenáré. Majdnem mindegyik könyvét olvastam, de nálam ez nyer, ne finomkodjunk, tocsog, fröcsög, felülröl zuhog alulrol eláraszt a szar a sperma a szentséges mocsok és életöröm.
Ha kiadnák újra, és lenne saját példányom, a kispárnám alatt tartanám. Sehol nem lehet megszerezni :(

Jó volt olvasni. És hát nem tudom, az van, mint minden Cserna-Szabóval: a sok vér, genny, ondó, brutalitás, szexualitás, szürrealizmus mégis együtt létrehoz valami katartikus élményt. Mert nem érdektelen, s mert rólunk szól.

Nem tudom pontosan, hogy mi az a szürrealizmus, de szerintem ez a könyv annak a jegyében íródott.
Leszámítva azt, hogy néha kicsit már öncélúan sokat emlegeti a hímvesszőt, a vaginát, mindenféle egyéb testnyílást, illetőleg azok illatát és váladékait, nem is rossz könyv. Csak hát ahhoz már túl érett vagyok, hogy jót röhögjek ezeken a képeken, azon meg még túl fiatal, hogy kiakadjak rajtuk. Így hát túl sok érzelmet nem váltott ki belőlem a könyv. De egynek jó volt.

Nem volt annyira klassz, mint amennyire vártam rá az utóbbi három évben, de a második történetet azért eléggé faltam, miközben rajongtam – és egyúttal valószínűleg irigykedtem is – Lizáért és -ra.

Hát, nem hasonlítható a mostani kiadványokhoz Cserna-Szabó András stílusa mára kiforrott, itt még csak próbálkozott, néhol anyosan, néhol alpárian. Azért megérte, másként nem lenne ma Mérgezett hajtűk és Puszibolt:).