Nézzünk ​bizakodva a múltba! 14 csillagozás

alternatív Trianon
Cserna-Szabó András – Fehér Renátó (szerk.): Nézzünk bizakodva a múltba!

A történelemben nincs „ha” – szól az unásig ismert közhely. De az irodalomban van! Sőt, az irodalom csupa „ha”: fikció, képzelgés, játék. A trianoni békeszerződés 100. évfordulója előtt a HÉVÍZ művészeti folyóirat szerkesztői arra kértek tizenegy szerzőt (nemzeti 11!), hogy rugaszkodjanak el a makacs tényektől, és írjanak olyan novellát, melyben a trianoni döntés valahogy másként alakul. Írják meg a másik Trianont! Mi lett volna, ha…?
Nem akarjuk lelőni a poénokat, de annyit elárulunk, hogy a történetekben felbukkan Lenin, Esterházy Péter, Drakula vagy éppen Ady Endre is. Az olvasó talán már érzi a vállalkozás izgalmát. Íróink birtokba vették a történelmet, és fantáziájuk kénye-kedve szerint alakították: hajlítgatták erre-arra, gyúrták, faragták.
A kötethez Ablonczy Balázs történész írt előszót, utószónak pedig a román historikus, Lucian Boia egyik könyvéből választottunk részletet. Az illusztrációkat – főként a Fortepan képeit felhasználva – Palásti Kovács András készítette

A művek szerzői: Zoltán Gábor, Szélesi Sándor, Szalay Zoltán, Selyem Zsuzsa, Papp-Zakor Ilka, Mán-Várhegyi Réka, Kácsor Zsolt, Horváth László Imre, Egressy Zoltán, Csabai László, Lucian Boia, Berniczky Éva, Ablonczy Balázs

>!
Cser, Budapest, 2020
204 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632786131
>!
Cser, Budapest, 2020
204 oldal · ISBN: 9789632786247

Most olvassa 3

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

mezei P>!
Cserna-Szabó András – Fehér Renátó (szerk.): Nézzünk bizakodva a múltba!

Nem csillagoznám, mert alapjában véve csalódás volt. Ennek ellenére mindig vevő leszek egy ilyen alternatív történelem – „mi lett volna, ha” – jellegű írásokra, mint ahogyan vevő voltam az előző kötetre is.

Örkény egypercesénél jobb mottót nem is lehetett volna választani, és a két történész – Ablonczy Balázs és Lucian Boia – elő- és utószava is remek volt. És aztán… a néma csend. Majdnem. Ami a könyvet megmentette az Széles Sándor és Kácsor Zsolt novellái voltak. De ez a kettő tényleg annyira jó volt, hogy megérte az egész könyvet elolvasni.

Remélem, lesz még hasonló kötet.

gályanapló P>!
Cserna-Szabó András – Fehér Renátó (szerk.): Nézzünk bizakodva a múltba!

Abban, hogy ezt a könyvet tényleg felszabadultan tudtam olvasni és
ennyire jól szórakoztam, nyilván szerepet játszik a közeg, ami
ma Trianon kérdését részben sétődötten kisajátítja, lebutítja,
politikailag motiváltan felhasználja.

A Wass Albert szobrok és Nagy-Magyarország matricák országában
magyarságtudattal felszteroidolt trianonvaránuszok, trianonkápók sértett
trianonpankrációi csapják a vircsaftot, sok a feldemhedés, az alkalmi giccs,
bántóan kevés a minőségi (kulturális) hozzászólás.

Szóval ebbe a komplikált, fullasztó, nehéz őrületbe érkezett ez a könyv, ennek ellenére
jól tornáztatja, masszírozza ki a történelmi tudat becsípődéseit, legalább egy-két
szippantásnyi oxigént hoz. Nyilván lehetne a szövegek kisebb egyenetlenségeiről, vagy
pl. az irodalmi bevezető esszé hiányáról beszélni (az ukrónia műfajáról, ha már a
kontrafaktuális történetírásról van), de az egészet egy üdítő vállalkozásnak tartom,
jó volt olvasni, ajánlom mindenkinek.

MortuusEst>!
Cserna-Szabó András – Fehér Renátó (szerk.): Nézzünk bizakodva a múltba!

Elsőre elég érdekesnek tűnt az alapötlet. A mi lett volna ha… gondolat nyilván egy ilyen témában eladja magát az évforduló miatt.
Szórakoztató kötet ugyan, de az írások nem igazán egységes színvonalúak.
Nem vagyok benne biztos, hogy néhány hét múlva az „esterházys” íráson kívül másra is emlékezni fogok.

1 hozzászólás
Teetee >!
Cserna-Szabó András – Fehér Renátó (szerk.): Nézzünk bizakodva a múltba!

Hm, kicsit csalódás volt.
Pedig érdekes lehet eljátszani a gondolattal, mi lett volna, ha nincs Trianon, vagy ha Trianon teljesen másképp alakul. De lehet, hogy ez a trauma már annyira mélyen be van ágyazódva a kollektív tudatba, hogy nehéz elvonatkoztatni tőle, vagy az is lehet, hogy megadott témára egyszerűen nehéz novellát írni. (Sejtelmem sincs, hogyan lehet egyáltalán novellát írni, úgyhogy le a kalappal mindenki előtt, aki ír.)
A kötet csúcspontja egyértelműen a III. (Esterházy) Péter királyhoz intézett levél, és nagyszerűek az illusztrációk is. Külön díjazom, hogy a fotók eredetijei is szerepelnek a könyv végén függelékben, így meg lehet vizsgálni, hogyan lesz például egy aarhusi utcaképből az elszlovákosított Budapest látképe (és a fotómanipulációk láttán elgondolkodni azon, milyen egyszerű létrehozni ma már akár egy alternatív jelent is, nem hogy egy alternatív múltat).


Hasonló könyvek címkék alapján

Balla D. Károly: Halott madárral
Berniczky Éva: Szerencsegyökér
Balla D. Károly: Világvége
Horváth Sándor: Az ugató lány
M. Takács Lajos (szerk.): Vergődő szél
Balla László: A világóra ketyegése
Nagy Gabriella – Keresztury Tibor (szerk.): Eurovízió
Balla László: A legfőbb parancs
Bakos András – Balla D. Károly – Berniczky Éva – Danyi Zoltán – Nagy Abonyi Árpád – Vass Tibor: Kezeit csókolja dr. Tóth
Borbély Sándor – Pomogáts Béla (szerk.): Ötágú síp