Csengőfrász 20 csillagozás

ÁVH-regény
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász

Budapest, 1950 február. Az Államvédelmi hatóság pincéiben a nyomozók nem válogatnak az eszközökben, hogy vallomásra kényszerítsék az őrizeteseket. Ezt teszi Szabados Imre százados is, aki a legdurvább módszerektől sem riad vissza, hogy feljebb kerülhessen a szolgálati ranglétrán. Hűen követi a Párt elvárásait, és ennek megfelelően lát neki egy koncepciós nyomozás lefolytatásának. Közben pesti bérlakások mélyén, cukrászdák homályos sarkában eldugott asztaloknál a diktatúra és az ÁVH fenyegetésével dacolva titkos megbeszélések folynak…
Cserhalmi Dániel hiteles, tanulságos és krimiszerűen fordulatos regénye a Rákosi-korszak politikai rendőrségének sötét és még mindig alig ismert világába kalauzolja el az olvasót és emberközelbe hozza a korszak olyan ismert figuráit, mint Péter Gábor, a rettegett hatóság főnöke vagy Rákosi Mátyás, aki maga is hatalmi intrikák áldozatává válhat.

>!
Atlantic Press, Budapest, 2018
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155693489

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Péter Gábor · Rákosi Mátyás


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 43


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász

Cserhalmi Dániel debütáló regénye stílusában, történetvezetésében valóban könnyed, szórakoztató irodalom. Ahogy @TiaRengia írja, történelmi lektűr. Mégpedig a javából. Témaválasztását tekintve azonban tonnás súlyokat cipel. Ráadásul egy olyan országban, ahol még nemzedékek sorának kell élnie/meghalnia ahhoz, hogy az emlékek, a szájról szájra járó történetek, a családi borzalom-nosztalgia előbb-utóbb elkopjon, ködös történelemmé szelídüljön, lebontsa önmagát. Épp ezért úgy vélem, hogy egy ilyen lelkes és előmunkálatait tekintve aprólékos és lelkiismeretes, ámde rendkívül bátor vállalkozás mindenképpen elismerésre méltó. Respektálandó lenne ez még akkor is, ha csupán jóhiszemű vállalkozás eredményezte, középszerű alkotás született volna. De nem így van.
A Csengőfrász izgalmas, érdekesen fajsúlyos, számomra mégis kissé kettős arculatot produkáló regény lett. Ennek titkára a Köszönetnyilvánításban olvasottak világítottak rá. Akkor világosodtam meg, amikor a szerző a regény valós történelmi szereplőinek, valamint a fiktív karaktereknek a történetbe kerüléséről, ábrázolásmódjuk miértjéről ír. Így vált érthetővé, hogy a kezdeti nyers, szinte dokumentarista, néha szocreál híradós, vagy majdnem Szabad Népes megfogalmazások miként is ágyaznak meg egy – végső soron – rendkívül kreatív fantáziának, egy izgalmas, fordulatos történelmi fikciós kriminek.
Mindazonáltal engem nem a szórakoztató irodalmi vonulat fogott meg, hanem jóval inkább a vázlatos történelmi pillanatkép, a pesti utcák, bérházak, magánlakások és lebujok hangulata, ahogyan a regény lapjairól mindvégig rám köszönnek József Attila ezerszer citált, és millió helyen felhasznált, de erre a korra is tökéletesen illő szavai: „Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény.” Ezért úgy vélem, hogy Zánkay, Szabados és a többiek (valós személyeket mintázó, vagy kitalált) karakterei kiválóan szerepelnek ugyan ebben a bábszínházban, de a valós főszereplő bizony az a kilátástalan, nyomasztó közhangulat, az a mélybe húzó lélekérzés, amely még a legintimebb kapcsolatokban sem ismeri a bizalmat, az odaadást, a hétköznapi emberség legapróbb szikráját sem. Ez az érzés egyszerűen kifullad a holnap reggel megélésének puszta, értelmetlen vágyában, és ugyanúgy retteg az éjszakák fekete autójától, mint az egyszerű, őszinte beszédtől a vasárnapi családi ebédnél.
Tanulságos, izgalmas, gondolatokat ébresztő (na és persze szórakoztató) olvasmány a Csengőfrász, mindenkinek ajánlom. És ajánlom hozzá a http://www.avhregenyek.hu weboldalt, amely sok érdekes adalékkal szolgál, nem csak a szerzőről és a könyv születésének körülményeiről, hanem, ami ennél jóval fontosabb, a korszakról, a rémálmok kis magyar világáról. Remélem, hogy az a bizonyos 503 már régen 1500, az írás megérdemelné a többszörösét is.

7 hozzászólás
>!
pepege MP
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász

Van egyfajta vonzalmam a 20. századi magyar történelem, illetve pontosabban a II. világháború utáni időszak történelme iránt. Már nem tudom felidézni, honnan ered ez, de az már biztos, hogy több évtizede tart, és talán az is közrejátszik benne, hogy a középiskolában ezt az időszakot a mi időnkben nem taníthatták – ismert okok miatt. Igyekszem tehát figyelemmel kísérni a témabeli megjelenéseket, de mit mondjak, nem vagyok túlságosan elkényeztetve ezen a téren. Így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy felfigyeltem Cserhalmi Dániel Csengőfrász című regényére. Micsoda könyvcím! – gondoltam. Beszédes. Még azok számára is érdeklődésre adhat okot, akik nem tudják, mi a szó jelentése, honnan ered, miféle hatással volt ez régen az emberekre. Az a generáció lassan már kihal, akik végigszenvedték és tűrték a „piszok ávós” korszakot, akik netán személyes élményeiket elmondhatják nekünk. Éppen ezért nagyon jó dolognak tartom, hogy időnként ilyen-olyan formában feldolgozásra kerül ilyen történet. Azt, hogy ezúttal egy fiatal, elsőkönyves szerző teszi ezt, külön dicséretesnek tartom.

Huszonéves koromban elég sok Berkesi könyvet olvastam, pontosan azért, mert ebben a korszakban játszódnak. Persze, ma már nem sikk Berkesit olvasni, sőt egyenesen ciki is talán, hiszen tudjuk jól, milyen (ávós) múlttal rendelkezik. Akkoriban ez nem zavart, bár tudni lehetett, hogy részrehajlóan ír, nem olyan hiteles, de nekem a cselekményvezetése akkor is nagyon szimpatikus volt.

A Csengőfrász olvasása közben természetesen nem kellett ilyenek miatt aggódnom. Világosan látszott, hogy a szerző rengeteg energiát fordított az írást megelőző kutatómunkára, mindennek aprólékosan utánajárt, hogy a helyszínt, a korszakot, az államvédelmi hatóság tevékenységét úgy tárhassa elénk, hogy egy szemernyi kétségünk ne lehessen annak hitelességében. Tagadhatatlanul ez a regény egyik legnagyobb erőssége. Remekül át tudta adni azt a bizonytalanságot, ami abban a korszakban jellemző volt az emberekre: senki sem bízhatott a másikban, bárki lehetett besúgó, bárkit elvihetett az ÁVH, egyáltalán nem volt szükség hozzá arra, hogy ténylegesen bűnt kövessen el.

A regény központi eleme az államvédelmi tiszt, Szabados Imre karaktere: szorgalmas, megbízható, felettesei elégedettségét élvezi. Munkája is az ÁVH tevékenységét tipizálja: koncepciókat gyárt, (ál)bűnösöket vallat, ha kell fizikai kényszert is alkalmaz. Itt ügyek igazából nincsenek, bűnösök se nagyon, két kézzel kapnak egy-egy gyanús elem vagy egyén után, hogy aztán ráhúzhassák a vizes lepedőt. A legborzasztóbb az egészben az, hogy maguk az ávósok is tudják, hogy vádjaik koholtak, mégis teszik a dolgukat. Olyan ügyeket kapcsolnak össze, amiknek semmi közük egymáshoz, nem létező összeesküvéseket gyártanak és „lepleznek" le, hogy aztán Rákosi elvtárs elégedetten dőlhessen hátra a székében.

Ám egy napon két régi barát, Zánkay és Dolnics elhatározta, hogy véget vetnek ennek a sötét korszaknak még az életük árán is. A lehetetlen vállalkozást alaposan megtervezték, kevés embert fogadtak bizalmukba, hogy minél kisebb legyen a lebukás veszélye. Mivel ez fikció, joggal reménykedhettem abban, hogy az akciójuk sikerül, még akkor is, ha igazából eleinte nem is derült ki számomra, pontosan mire készülnek. Körmömrágva faltam a sorokat, és ahogy az összeesküvők, úgy én is vártam, hogy végre túl legyenek rajta. És amikor ez megtörtént, azt hittem, viszonylag megnyugodva fejezhetem be a regény hátra levő részét. Nagyot tévedtem. A szerző az utolsó pillanatig nem hagyja nyugodni az olvasóját. Ekkora csavarra, csattanóra egyáltalán nem számítottam. A szálak összeérnek végül, az első fejezet (és sok minden egyéb) is más értelmet nyert.

Nem egyszerű a regény műfaját meghatározni. Cserhalmi Dániel a krimi és a szépirodalom mezsgyéjén lavíroz, és bár a vérprofi krimiolvasóknak és széppróza kedvelőknek egyaránt lehet némi hiányérzetük, mégis mindkét csoportnak bátran merem ajánlani, mert hiánypótló a magyar irodalom palettáján. Sötét korszak az 50-es évek Magyarországa, sosem fogjuk megérteni a miérteket, de legalább próbáljuk meg!

http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2018-07…

5 hozzászólás
>!
robinson P
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász

Na, ez nagyon kellett…hónapok óta végre egy „letehetetlen” könyv, ami lassan 2 hónapja itt várakozott. Végig olvastam az éjszakát, és még hátborzongatóan hihető is. Lektűr ide vagy oda, azt is lehet jól csinálni: ez izgalmas és elég fajsúlyos.

>!
TiaRengia IMP
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász

Izgalmas történelmi lektűr 1950 Budapestjéről. Nagyon jó és érdekes témaválasztás, régóta kerestem ezzel az időszakkal foglalkozó irodalmat. Filmszerű, pergő cselekmény, többször is eszembe jutott a Mansfeld c. film, miközben olvastam.

Ígéretes kezdet egy elsőkönyves szerzőtől. Némely jelenet kifejezetten hangulatos lett, az autószerelős részek annyira hitelesek voltak, hogy egészen deja vu-m lett, mikor még kislányként a műhelyben hallgattam az autókat bütykölő bácsikat, éreztem az olajszagot, de a „rendelőben” játszódó beszélgetések is abszolút hihetően lettek elénk tárva. Ezek a remekül kidolgozott részek töltik ki a könyv tartócölöpeiül spoiler szolgáló összeesküvés, az ÁVH tevékénysége és Rákosi Mátyás mindennapjait bemutató cselekményt.

Nehéz nem meglátni a napjaink Magyarországára is jellemző kulturális mintázatokat, melyek minden bizonnyal nagyrészt az ’50-es évek örökségei: házmesterország, irigység, mindenki gyanús, dögöljön meg a szomszéd tehene is, alkohol (tényleg a sör-vodka-pálinka kombót nyomatta mindenki?), zsírban tocsogó, egészségtelen ételek. Utóbbi sajnos rám is hatással volt, egyértelműen a könyv számlájára írom ugyanis, hogy az elmúlt héten kétszer is ettem lacikonyhán. spoiler

Bár olvasáskor nem éreztem annyira csontig hatolóan félelmesnek a bemutatott korszakot, mégis egyik éjszaka arra ébredtem, hogy félálomban azt hittem, most is bármikor becsöngethet a politikai rendőrség és elvihetnek, kellett egy kis idő, amíg meggyőztem magamat, hogy ne legyek már ilyen hülye, csak épp egy erről szóló könyvet olvasok és az dolgozik bennem. Azt hiszem, ennél szebb bókot egy író nem kaphat :)

A történet csak a legvégén csattan igazán, ugyancsak tanulságos mementója a mindenkori rendszert át meg átszövő bizalmatlanság és félelem sajnálatos következményeinek.

Az emberek nem változnak… Ahogy a módszerek sem.

5 hozzászólás
>!
Vhrai P
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász

Egy kitűnő politikai krimit tarthattam a kezemben, ráadásul olyan korszakba ágyazva, amihez nem sokan nyúltak eddig. Nagyon érdekes szemszögből íródott, ugyanis nagyobb részt az ÁVH embereit és módszereit követhetjük, nem pedig a rendszer szenvedő alanyait. De emellett részesei lehetünk egy összeesküvésnek is. Szabados százados személye pedig rengeteg érdekességet és meglepetést tartogat a történet folyamán.

https://libellum.blog.hu/2018/09/23/cserhalmi_daniel_cs…

2 hozzászólás
>!
Ildó P
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász

Már a címével felkeltette a figyelmem ez a könyv, ugyanis azon kívül, hogy igen hangzatos, nagyon sokat mondó. Ezzel az egyetlen szóval egy egész korszakot lehet megjelölni.
Aztán a Merítés Kortárs magyar irodalom című rovatában (https://moly.hu/merites-rovatok/kortars-magyar-irodalom-79) a szerzővel készített interjú, a könyvbemutatójáról szóló beszámoló olvasása után döntöttem el, hogy nekem kell ez a könyv.
Én egy recski látogatás (https://moly.hu/karcok/867505) után olvastam kicsit utána a témának, mert én is szerettem volna többet tudni az akkor történtekről.
Kíváncsi voltam, mit lehet ebből a témából fikcióként kihozni, bár az kissé visszavette a lelkesedésem, hogy főként krimiként aposztrofálják a történetet.
De már az első fejezetben megvett magának a történet. Tökéletesen hozta az akkori miliőt, hangulatot, körülményeket, teljes mértékben az akkori valóságot jelenítette meg. Ahogy Szabadost jellemezte csupán a viselkedésével, tetteivel, bravúros. Remekül vegyíti a történelmi eseményeket a fikcióval, ezáltal válik abszolút hitelessé. A több szálon futó cselekmény végig izgalmas, és ahogy egyre több szereplő tűnik fel csak fokozódik ez az izgalom. A történetben megjelenő gyanú az olvasóra is átragad, és benne is mindenki egyből gyanút kelt. Sokszor én magam is éreztem a szereplőkre, főként Szabadosra nehezedő nyomást, félelmet.
Nem véletlen vártam ennyire, hogy végre olvashassam ezt a regényt, maximálisan hozta is azt a hatást, amit én vártam tőle. A téma mellett mind a stílus, mind a felépítés, mind a végkifejlet nagyon tetszett.
Türelmesen várok az író következő könyvére is.

2 hozzászólás
>!
Gyetvai_Éva
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász

Totalitarizmus. A XX. század „nagy találmánya”. Nem szerettem volna a Rákosi-rendszerben élni se gyerekként, se felnőttként. Ami szomorú, hogy még a XXI. században is vannak államok, amelyek ezen eszme szerint léteznek. A történet nagyon jól volt felépítve. Tetszett, hogy a fő csapás vonala és a szereplők történelmileg pontosan jelentek meg. Nagyon jó volt Szabados karaktere, de biztos voltam benne, hogy valami „nem stimmel”, hiszen kizárt, hogy ezeknek az embereknek a lelkiismerete ilyen szinten megszólalt volna. Ők elfogadott és megkérdőjelezhetetlen módon szolgálták Pártunkat. Tetszett a csavar a végén. :) Sajnos valóban így működött ez az ország az ötvenes években. Szomorú, hogy ez megtörténhetett. Tetszett, hogy tulajdonképpen egy emberen keresztül próbálja bemutatni az író, hogyan is működött az AVH. A Budapest noir után ez is megérdemelné, hogy vászonra is vigyék. A fél pont levonás a néhány központozási és helyesírási hiba miatt történt. Vegyétek, olvassátok.

>!
Krumplicsku
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász

Korrekt könyv volt, de sajnos mégsem igazán tudott megfogni.
Talán, mert kicsit elhúzottnak éreztem a könyv középső 80%-át. Mert, hogy viszonylag hamar megértettem, hogy:
1. tényleg vannak emberek (ÁVH-sok is), akik tényleg hisznek a a rendszerben, sokszor még azok is, akik a legvédhetetlenebb dolgokban is benne vannak (ez nem kicsit reflektál nekem a mostani valóságra… no, de ne politizáljak)
1.b ez alól kivételek a felső szinten terpeszkedők, akik leginkább a saját boldogulásukat, előre menetelüket keresik, ehhez pedig minden eszköz megengedett (igen, az is, hogy kitalálnak egy ellenséget, aki ellen összefogva lehet harcolni, ami őket előre viszi, a lent lévőket meg leköti vagy a harc vagy a rettegés… no, de megint ne akarjak aktualizálni)
2. az, hogy épp szélvédő vagy, nem jelenti az, hogy nem avanzsálsz 10 perc alatt bogárrá
Tkp. ezeken a mezőkön ugrálunk fel, s alá (+ kiegészítés, hogy Szabados valamit elfojt, ami más helyen tör fel…. vajon mit és miért fojt el?)
További problémám volt, hogy az ÁVH világán kívüli magyar valóság nekem nem tűnt kidogozottnak és hitelesnek. Persze, bőven lehet, hogy nincs igazam, de valahogy nem úgy képzelem a legkeményebb padlás söprések időszakát, amikor az újjáépítés mellett annyi minden másra (erőltetett iparosítás stb) kellett a pénz, hogy az emberek úgy jártak bevásárolni, étterembe és kifőzdébe, mint ma (mondom, ez csak egy bennem kialakult, lehetséges, hogy teljesen torz kép) Az ÁVH működésével, kihallgatási módszerei okék, de az előbb felsoroltak miatt nekem a levegőben lógott az, hogy érezzem a hangulatot (csak az igazságérzetem lázongott a kihallgatási módszerek ellen)
Az sem tűnt túl korhűnek, amit az autókról, autózásról olvastam: mintha tök természetes lett volna a magán vagy egyáltalán bármilyen autó, mint manapság. Senkinek nem tűnik fel egy kültelki garázsban rejtegetett autót (javítással, kalapálással együtt sem). (mondom, lehet, hogy ebben is tévedésben vagyok, de egy ismerős mesélte, hogy amikor a szüleinek kocsija volt, baromi kevés magán kocsi volt, forgalom is alig, de valahogy a leírt utcaképekből, meg a szereplők reakciójából nem ez jön le, az ember szinte automatikusan valami olyasmire gondol, mint amiben ma élünk, ami meg nem lehet….)
A merényletet tervező csapat előkészületei sem tették sokkal pezsgőbbé a cselekményt (nem is tehették, amilyen amatőr szerencsétlenek voltak)
Végig gondolkodtam, mi is lehet az ajánlóban olvasott „krimiszerű fordulatosság” ebben az egészben…. amikor az utolsó 10-20 oldal fordulata legalább ezt megmutatta.

>!
endivia
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász

Az utolsó oldalak olvasása közben a szókincsem meglehetősen beszűkült a basszus/azta/nahát szavakra. Nagyon élveztem az egész könyvet (leszámtva a verős részeket, de hát az kellett bele, belátom, illetve igazán életszerű lett és nagyjából olvasni is fájt). Igazán hitelesek a történelmi részletek, a városkép és az emberek. Imádtam az idegesítő kolléganőt, Bélát és a nikotinfüggő nyomozót.
Izgalmas volt a történet, bár bevallom engem az ÁVH nyomozóról szóló fejezetek jobban lekötöttek, mint a másik szál. spoiler Külön örültem a minimális helyesírási hibának, amit felfedeztem. spoiler Jár az 5 csillag!
Mondanám, hogy várom a folytatást, de az valószínűtlennek tűnik, hogy ebből a témából egy hód-hoz hasonló hosszúságú sorozatot lehetne/akarnál összehozni, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy várom a következő könyvedet, szóljon bármiről (kivéve növénytan :) )

1 hozzászólás
>!
kajariildi
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász

Nagyon érdekes történet az 1950-es évek Magyarországáról. A könyv főszereplője Szabados százados szimpatikus volt, elsősorban az ÁVH szemszögéből mutatja be a rendszer működését.
Nagyon örülök, hogy nem éltem abban a Rákosi-rendszerben, elképzelni sem tudom mit érezhetett akiért éjszaka fekete autóval érkeztek.
Tetszett a könyv, rájöttem, hogy erről a korszakról még nem olvastam túl sokat, ( pedig hallottam a rendszer szörnyűségeiről)ezt pótolnom kell úgy érzem.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

– És olvasni szokott? Tud ajánlani valami jó könyvet? Hátha kedvet kapok hozzá.

233. oldal

>!
gesztenye63 P

Péter Gábor az évek során hozzászokott Rákosi reggeli dühkitöréseihez, melyek egyre inkább leperegtek róla. Tudta, csak végig kell hallgatnia a szóáradatot, utána pedig végrehajtani a kiadott parancsot. Péter soha egyetlen döntést sem kérdôjelezett meg, mert tudta, saját túlélésének biztosítéka a feltétlen hûség. Noha nem minden tekintetben értett egyet a fôtitkár döntéseivel, a parancsokat lelkiismeretesen végrehajtotta. Az évek során felismerte, hogy mindenki lecserélhetô és pótolható. Annak ellenére, hogy élvezte Rákosi bizalmát, tudta, ennek fenntartása érdekében az utasításokat betû szerint kell követnie.

37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ÁVH · Péter Gábor · Rákosi Mátyás
>!
robinson P

– Na, most már érted, miért utálom ezeket! Még hogy az apám kém volt! Tiszta hülyeség.

239. oldal

>!
robinson P

Rákosi Mátyás felült az ágyban és nagyot ásított. A héten már másodjára ébredt fel a szokott időnél korábban, holott eddig sosem volt gondja az alvással. Ez nyugtalanította. Talán a túl sok munka miatt van.

253. oldal

>!
robinson P

Aztán eszébe jutott az apja, aki kiugrott a harmadik emeleti ablakból, az anyja, aki majdnem beleőrült ebbe, a kilakoltatásuk, s végül mindaz, ami az országban folyik.

237. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephenie Meyer: A Vegyész
Bárdos András: Ítélet
Agatha Christie: Frankfurti utas
Stieg Larsson: A kártyavár összedől
Tom Clancy – Mark Greaney: Veszélyzóna
Frei Tamás: Agrárbárók
William G. Winkler: A Holland alagút
Dashiell Hammett: Az üvegkulcs
Per Wahlöö: Az acélugrás
Henning Mankell: Riga kutyái