Vérbosszú ​Bácskában 4 csillagozás

Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában

Az ​író – könyvéről: Már huszonöt évvel ezelőtt számon kérték tőlem, miért nem írtam, csatoltam a Hideg napok-hoz folytatásként A megtorlás véres heteit is. Nem tehettem meg: a körülmények csak az igazság, a borzalmak felét engedték kimondani. Az igazság és a véres szörnyűségek másik, nagyobbik felének világba kiáltása szerb íróra, írókra várt volna. Ám mindhiába! Közel három évtizedes várakozás után nem térhettem ki a végül is reám maradt feladat elől, hogy megírjam az 1944-es bácskai vérbosszú könyvét is. Amikor harminc éve a Hideg napok-ban regénybe ágyazva előadtam mindazt, amit krudélis hajlamú magyar tábornokok és törzstisztek a magyar nép nevében ezernyi ártatlan szerb és zsidó ember ellen Újvidék ama gyilkos három napján 1942-ben elkövettek, számoltam azzal a reménységgel, hogy válaszul s tán hálából, akad szerb író, aki emléket állít azoknak a magyar tízezreknek, akiket úgyszintén ártatlanul gyilkos gazemberek a jugoszláv nép nevében megkínoztak és halálba küldtek. A… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1991

>!
Magvető, Budapest, 1991
276 oldal · ISBN: 9631418150

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Horthy Miklós · Teleki Pál

Helyszínek népszerűség szerint

Szabadka


Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában

Miért az öt csillag, amikor ennyi szörnyűségről szól a könyv?
Azért, mert sajnos ez valóság, sajnos igazság.
Őszinte megszólalása a túlélteknek, vagy az örökösöknek.
Siralmas, hogy itt tartottunk akkoriban.
Is.
Elgondolkodom sokszor, hogy az elkövetők túlélői hogyan dolgozzák fel mindezeket?
???
Vagy ők csak hallgatnak, elbújva a feledés vélt homályába?

6 hozzászólás
>!
pwz ISP
Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában

Nagyon kemény dolgok ezek! A 42-es újvidéki, magyarok által elkövetett vérengzést (3300 meggyilkolt szerb és zsidó állampolgár) 44-ben igazi mészárlás követte a szerbek részéről. 40 ezer!!!!!!, jórészt magyar áldozata volt Titoék bosszújának… És ez még ma is tabu… Cseres az előzmény, vagyis a 42-es események megírása és a világhírű film (Hideg napok) bemutatása után arra várt, hogy a határ túloldalán lesz olyan karakán valaki, hogy megírja a 44-es eseményeket. Szembenéz a kegyetlen valósággal… Mind a mai napig ez nem történt meg… Úgyhogy megint Cseres vette kézbe a dolgot és megírta a szerb „válasz” történetét… Minden erőszakos halálnem brutális, pláne, ha tudja az ember, hogy a szemben állók nem néznek semmit és senkit, csak kínozni és ölni akarnak.
50 évvel később a jugoszlávok egymásnak estek, hasonló intenzitással és halálnemek felelevenítésével. Nagyon remélem, hogy ezt a „szokásukat” sikerült a 21. századra elfelejteni! A bűnösök ha másként nem megy, számoljanak el maguk gaztetteikkel, többségük sírba vitte azt, az ártatlanoknak pedig béke poraikra…

>!
Magvető, Budapest, 1991
276 oldal · ISBN: 9631418150
>!
Pietro
Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában

Emlékezetes Babits Mihály verse, melyben világgá üvölti-hörgi tiltakozását az I. világháború szörnyű öldöklése ellen: „Legyen vége már! (…) Ki a bűnös, ne kérdjük, / ültessünk virágot…” (Húsvét előtt, 1916).

Fölfogtuk már a gimnázium padjaiban ezt az óriási békevágyat. Tanárnőnk azonban azt mondta, ez pacifizmus, ami nem jó. Idővel mégis mindannyian pacifisták lettünk.

Cseres Tibor két fontos műve, a Hideg napok (1964) és a folytatása, a Vérbosszú Bácskában a „Ki a bűnös, ne kérdjük” szentencia ellen szól. Igenis, tudjuk meg, kik voltak a vétkesek. Cseresnek nagy érdeme, hogy magyarként vallott a magyarok bűnéről, melyeket az „újvidéki razzia” során követtek el. Írónak, költőnek kimeríthetetlen „kincsesbánya” átélni a háborút. Amikor a nemzet sorsa dől el, akár tudják a résztvevők, akár nem. Cseres mögött volt már egy ország, melyet el kellett hagynia: Erdély. Más szóval volt érzéke a sorskérdésekhez.

De hát miről is van szó? Cseres legnagyobb hatású műve, a Hideg napok, szépirodalmi alkotás, mely ugyanakkor hitelesen tárja elénk az újvidéki vérengzés három napját. (1942. január 21-23.)
A Vérbosszú Bácskában műfaja „public history, azaz szubjektív történetírás” (2. A. S. E.) A lényeg: dokumentálni több tízezer ártatlanul legyilkolt magyar halálát, akik áldozatul estek a partizánok, és „a mögöttük érkező reguláris és belügyi csapatok” bosszúhadjáratának, miután a német és a magyar hadsereg kivonult. (3. A. S. E.) Az igazi bűnösök jobbnak látták időben továbbállni. (1944)

Cseres sok mindent belefoglal a könyvébe: meditációt az emberről, a Délvidék történetének rövid összefoglalását, a Hideg napok keletkezését és fogadtatását.

Hatásos a bevezetése:

„E rettenetes bűnhalmazoknak eszmei alapját, gyatra és gyötrő filozófiáját keresve a kezdetleges gondolkodás rákos daganatára, az előítéletes vélekedésre tapinthatunk. S meggyőződhetünk róla újra és újra, hogy az ember nem pusztán értelmes lény – bármely józan törekvései ellenére –, nem tud csak az lenni, s gondolkodásában, viselkedésében minduntalan helyet nyit a vak gyűlöletnek.
S a vak gyűlölet anyja az előítélet.” (5. o.)

Ezután sorra veszi a kínzás és az emberölés módozatait, melyek még ebben a végzetes évben használatosak voltak: előre megásatni a sírt, majd belelőni a kivégzendőket. Szalmakazal köré karikába állítani az összekötözött áldozatokat és meggyújtani a kazlat. Izzó harapófogóval letépni a körmöket, megpatkolni a foglyot vagy rostélyon megsütni, elevenen megnyúzni, karóba húzni…

Még a szerbek közül se bírta mindenki.

Cseres külön fejezetet szentel minden falunak: Bezdán, Földvár, Szivác, Adorján, Szentfülöp, Temerin, Horgos… Harminc települést számoltam össze.

Sokáig nem lehetett beszélni arról, mi történt akkor. Sok-sok évnek kellett eltelnie addig, míg fény derült a titokra.

Cseres első írása, mely a vérontással foglalkozott, még diplomáciai bonyodalmakat okozott. A bezdáni ember címmel a Kortársban jelent meg (1973/11). Jóval később kéziratban olvasta a Halottak hallgatása c. dokumentumgyűjteményt, melyet Szűcs Márton és Kovács József (katolikus papok) készítettek, és Dongó Ferenc szabadkai tanár fejezett be. Ez volt Cseres „vezérfonala”. (Megjelent 1995-ben a Magyar Egyháztörténet Vázlatok c. folyóiratban.)

A rendszerváltással természetesen új fejezet kezdődött el a múlt föltárásában és megítélésében. Cseres könyvének megjelenése előtt már elkezdte kiadni a Magyar Szó és a szabadkai Napló Matuska Márton emlékezésgyűjteményét. Megtört a jég. Azóta mintegy 50 könyv foglakozik a hideg és a még hidegebb napok eseményeivel. Pontosabbá tették Cseres adatait, bírálták történelemszemléletét.

Felhasznált irodalom:

1. A. Sajti Enikő: Döbbenet és hitelesség, Magyar Napló, 1991. okt. 4.
2. A. Sajti Enikő: „A nemzeti lelkiismeret őrállója”, http://www.forrasfolyoirat.hu/1504/sajti.pdf
3. A. Sajti Enikő: „Visszaszerezték az emlékezés jogát”, http://magyarnarancs.hu/belpol/visszaszereztek_az_emlek…
3. Bundula István: A pontosság kötelező, Magyar Napló, 1991. okt. 4.
4. Mák Ferenc: Szigorúan tiltották, hogy bárki is emlékezzen, http://www.kortarsonline.hu/2015/12/arch-cseres-30529/30529


Népszerű idézetek

>!
Carmilla 

…mi különbség van a regény és a film között? Más szóval, megvalósítja-e a film azt, amit a regény kifejezni akart?
    Mert a regény és a belőle táplálkozó film között természetesen mindig nagy távolság keletkezik. Szándékosan nem azt mondom, hogy különbség keletkezik, mert az egész cselekmény s valamennyi mondat, amely a vászonról elhangzik, szó szerint a regényből kerülhetett elő, s a szándék is egyezhet papíron és vásznon, a távolság mégis meglesz. És meg is kell legyen a leírt történet és a megelevenített történet között, ahogy más az álló mozdony s más a száguldó, robogó mozdony.

88-89. oldal, HIDEG NAPOK: REGÉNY ÉS FILM (Magvető, 1991)

Kapcsolódó szócikkek: film · regény
>!
Carmilla 

    Könyvem kegyetlen mondanivalót hordoz, ezért szerencséjének tartom, hogy a közönség egy része, és nagy része, előbb film formájában ismeri meg. A mozi kényszerítő ereje bizonyára jó néhányuk kezébe adja a könyvet is.
    Mert hiszen azok számát, akik a könyv elolvasása nyomán válnak kíváncsivá a filmre, kevesebbre teszem, lévén, hogy a sikeres könyv példányszáma is mindig messze alatta marad a filmlátogatók számának.

89. oldal, HIDEG NAPOK: REGÉNY ÉS FILM (Magvető, 1991)

Kapcsolódó szócikkek: film · könyv
>!
Carmilla 

(…) Az ország közvéleménye teljesen a jobboldali propaganda befolyása alatt állott, és véleményét ennek befolyása alatt alakította ki.

250. oldal, Bosszú után ítéletek (Magvető, 1991)

>!
Carmilla 

    A jugoszláv kormány, mihelyt az ideiglenes magyar demokratikus kormánnyal felvehette az érintkezést, lakosságcsere igényét jelentette be, mégpedig úgy, hogy negyvenezer bácskai magyart ajánlott fel ugyanannyi magyarországi délszláv lakosság Bácskába költöztetése fejében.
    Ez a kívánság nemcsak azért évült el, mert a maradék Magyarország szerbjei, horvátjai nem kívánkoztak Tito Jugoszláviájába, hanem azért is, mert a jugoszláv illetékesek számot vetettek azzal, hogy a felajánlott negyvenezer magyart ők már helyben áttelepítették a másvilágba.

103. oldal, Sokszoros megtorlás: vendetta - VOLT-E HALÁLOS PARANCS? (Magvető, 1991)

Kapcsolódó szócikkek: Tito
>!
Carmilla 

     (…) Adjon Isten örök nyugodalmat nekik, nekünk pedig békés szívet, hogy harag és gyűlölködés nélkül élhessünk ezen a földön, ahol apáink és nagyapáink éltek. Az isterbáci föld már beitta az áldozatok vérét.

124. oldal, Sokszoros megtorlás: vendetta - BEZDÁNI EMBEREK (Magvető, 1991)

>!
Carmilla 

    Azt a hajlandóságunkat, hogy áldozatunkat hibáztassuk, amiért magatartásával kivívta pusztulandóságát, az a kétes értékű örömteljesülés öregbíti, hogy cselekedetünkkel helyreállítjuk a megbolygatott erkölcsi világrendet.

6. oldal, Előszó helyett (Magvető, 1991)

Kapcsolódó szócikkek: áldozat
>!
Carmilla 

    Teleki Pál azonban a megváltozott jugoszláv kormány iránt is fenn kívánta tartani a szerződést.
    Horthy Miklós lelkesen fogadta berlini követe beszámolóját, és Teleki kételyeire és ellenvetéseire azt válaszolta, hogy az a Jugoszlávia, amellyel örök barátsági szerződést kötöttünk, a bekövetkező események következtében úgyis szét fog hullani.

57. oldal, A bácskai magyarság fogyasztása (Magvető, 1991)

Kapcsolódó szócikkek: Horthy Miklós · Teleki Pál
>!
Carmilla 

    Magyarországon Csongrád és Bács-Kiskun az öngyilkosok fekete paradicsoma. A Szabadka környéki magyarok rádupláznak erre a halálszokásra.

273. oldal, Utószó helyett (Magvető, 1991)

Kapcsolódó szócikkek: Szabadka
>!
Carmilla 

    (…) Acélhuzalnak úgy látszik bővében lehettek, mert lőszerüket kímélve úgy hurkoltak néhol tíz vagy tizenöt férfit, hogy holmi szalma-, szénakazal köré karikába állították őket, a két szárny végembereit is keményen összedrótozva. S amikor a gyűrű szilárdan állt, csóvával meggyújtották a kazlat. A rabbá kötözöttek egymást akadályozták a lángok taszításában, a menekülésben. Ott égtek halálra valamennyien.

9. oldal, Előszó helyett (Magvető, 1991)

>!
Carmilla 

    A kritika vélekedését még akkor sem illik visszautasítani, ha kioktató vagy becsmérlően magyarázó.

95. oldal, HIDEG NAPOK: REGÉNY ÉS FILM (Magvető, 1991)

Kapcsolódó szócikkek: kritika

Hasonló könyvek címkék alapján

Dragoslav Mihailović: Mikor virágzott a tök
Lojze Kovačič: A valóság
Dubravka Ugresic: The Ministry of Pain
Dubravka Ugrešić: The Museum Of Unconditional Surrender
Mihailo Lalić: Hadiszerencse
Drago Jančar: Staviteľ
Dubravka Ugrešić: A fájdalom minisztériuma
Dubravka Ugrešić: A feltétel nélküli kapituláció múzeuma
Zoran Drvenkar: Jugoszláv dzsigoló
Juhász József: Volt egyszer egy Jugoszlávia