Hideg ​napok / Vérbosszú Bácskában 5 csillagozás

Cseres Tibor: Hideg napok / Vérbosszú Bácskában

„Amikor ​a Hideg napokban regénybe ágyazva előadtam mindazt, amit krudélis hajlamú magyar tábornokok és törzstisztek a magyar nép nevében ezernyi ártatlan szerb és zsidó ember ellen Újvidék ama gyilkos három napján 1942-ben elkövettek, számoltam azzal a reménységgel, hogy válaszul s tán hálából, akad szerb író, aki emléket állít azoknak a magyar tízezreknek, akiket úgyszintén ártatlanul gyilkos gazemberek a jugoszláv nép nevében megkínoztak és halálba küldtek.

Ám mindhiába! Közel három évtizedes várakozás után nem térhettem ki a végül is reám maradt feladat elől, hogy megírjam az 1944-es bácskai vérbosszú könyvét is.

A Jugoszláviában élő magyar százezrek lelkében izzó sebként máig ott ég a negyvenezernyi elpusztított rokon: apa, fiú, testvér megbecstelenített, eltiltott emléke. De a megbillent, megsértett, félbeszakított erkölcsi világrendet ki kell egyenlíteni. Megbékélés nélkül nincs igazi béke a lelkekben. A vérbosszú által kiontott vér eltörlésére nagyon kedvező… (tovább)

>!
Lazi, Szeged, 2014
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632672458

Enciklopédia 4


Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 2

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Cseres Tibor: Hideg napok / Vérbosszú Bácskában

Nehéz lenne írni bármit is erről a könyvről. Az első feléről is, hát még a másodikról.
Ez a könyv nagyon kemény olvasmány. Nem is bírtam együltő helyemben végigolvasni. Az embernek összeszorul a gyomra az emberi (?) „találékonyságtól”, amit a bosszú, vérbosszú, szadizmus és kegyetlenség, meg persze a korlátlan hatalom tudata sugallhat egyeseknek. Tisztára, mint a középkorban, annak is legsötétebb és legbarbárabb idejében…
Az járt a fejemben, vajon Édesapám olvasta-e ezt a második részt, és vajon mit érzett, mit gondolt, miközben olvasta az ismerős neveket egyik-másik listán. Sajnálom, hogy már nem tudom megkérdezni tőle. Azt tudom, hogy sokáig keresgélte Illés Sándor Akikért nem szól a harang című könyvét, de nem sikerült hozzájutnia. Édesapámhoz fiatal korában, az 50-50-70-es években nem sok hír juthatott el arról, mi is történt azután, hogy egy éjjel bezörgettek hozzá:
– Tanító úr, azonnal jöjjön, meneküljön! Jönnek a partizánok!
Nem akarta hinni, hogy őt, az egyszerű tanyasi iskola tanítóját bármilyen veszély fenyegethetné. Szerencsére meggyőzték, hogy mint magyarországi magyar, jobban teszi, ha menekül. Egyszál ruhában ült fel a szekérre, amivel elmenekítették.
Gyerekkoromban beértem azzal, hogy ott, a szerencsés menekülésnél volt a mese vége. (Neki persze nem, ahogy hazaért magyarországi szülővárosába, már kapta is a behívót, és mehetett katonának, hadifogolynak…) Sokára jutottam el oda, hogy utánaolvassak, mi is történt azokkal, akik ott maradtak, az ott élőkkel, akik nem menekültek, nem menekülhettek el.
Az a hajszál jutott folyton eszembe, ami az ember életét egy-egy döntő pillanatban erre vagy arra billenti…

1 hozzászólás
Luna68>!
Cseres Tibor: Hideg napok / Vérbosszú Bácskában

Igazán nem is tudom hogy milyen szempontból lehet csillagozni, de megtettem. Én a mondanivalója miatt csillagoztam. Borzalom. Ennek kötelező olvasmánynak kéne lennie. Nagyon lassan és nehezen olvastam. Megrendítő.


Népszerű idézetek

ppeva P>!

1945. március 12. A kivégzettek hozzátartozói többször kérték a szerb vezetőket, hogy eltemethessék halottaikat, de nem engedték meg. „A kutyák vigyék széjjel a csontjaikat”, mondta mindig a parancsnok. A halottakra csak egy kis földet dobhattak, kinek keze, kinek lába volt kint. Megjött a melegebb idő, az isterbáci halottak napról napra elviselhetetlenebb bűzt árasztottak. A bolgár katonaság közbenjárására végre a szerb vezetők is beleegyeztek, hogy rendesen a temetőbe eltemessék őket.
Adjon Isten örök nyugalmat nekik, nekünk pedig békés szívet, hogy harag és gyűlölködés nélkül élhessünk ezen a földön, ahol apáink és nagyapáink éltek. Az isterbáci föld már beitta az áldozatok vérét.

255-256. oldal (Vérbosszú Bácskában - Bezdáni emberek)

ppeva P>!

Máig sem derítették fel pontosan, hány tömegsír van Temerinben, s hány emberi tetem hever a rejtett hantok alatt.
Arról sincs pontos adat, hányan pusztultak el az elhajtottak közül. Mikor hónapok múlva egy férfi előkerült, s végigment az utcán, a temerini gyermekek, akik már régen láttak felnőtt férfit, ujjal mutogattak rá: – Ni! Ember!
Egyházi összeállításunk, hitelesnek tekinthető forrásunk szerint Temerin 1944-es őszi embervesztesége 480 fő.

312. oldal (Vérbosszú Bácskában - Temerin)

5 hozzászólás
ppeva P>!

Elhatároztam, teljesítem kívánságát, s – egyelőre – nyilvánosságra viszem, amit tőle megtudtam a partizánok bosszúállásairól s a bezdáni bűntelen áldozatokról.
Megkérdeztem, hol találom meg, ha tudakolni akarnék még valamit arról az őszről.
– Nem szükséges megtalálni engemet, mert ha a fülökbe jut, hogy én adtam az értesítést, s megtudják, én szegtem meg a kiadott hallgatási parancsot, nem mehetnék többé haza, s ha megpróbálnám, véremet vennék.
Erős kézfogással búcsúztunk, s hona a színház előtti sátorban kitanulta, láthatta a dedikálás mikéntjét: hogy az író a „megajándékozott” neve alá megbecsülő ajánlással odarója a maga nevét, erre az ajánlásra beszélgetésünk s borozgatásunk után sem tartott igényt. Csak utólag bizonyosodtam meg felőle, azért, nehogy megkérdezzem, s neki meg kellene mondania nevét. Szinte úgy érezte, azzal is veszélyezteti jövő biztonságát, elárulja bezdáni voltát.
Még aznap megírtam találkozásomat a Bezdáni emberrel, s néhány nap múlva az Egyetemi Színpad közönsége előtt előadtam, amit a 118 meggyilkolt emberről tudtam.
Hallgatóságomat észrevehetően meglepte e nem ismert tragédiák híre.
Reméltem, hogy a könyvnapi tapasztalatom hírét közvetlenül a Hideg napok olvasatához mellékelhetem.
Sajnos beszámolómat, a Bezdáni embertől kapott értesüléseimet csak hosszú esztendők múlva merte közölni a Kortárs. Közös bátorságunkat akkor is diplomáciai bonyodalom követte: éppen egy Tito-látogatás szenvedett némi halasztást miattunk, a jugoszláv partizánszövetség pedig persona non gratának, nemkívánatos személynek minősített. Alighanem károsnak is, a köteles hallgatás megtörése miatt.

243-244. oldal (Vérbosszú Bácskában - Bezdáni emberek)

ppeva P>!

1944. október 20-án az utolsó rendfenntartó csendőralakulatok is sorsára hagyták Újvidéket.
Az első szovjet és partizáncsapatok október 22-én érkeztek meg.
A város nem hivatalos feje e három nap idején egy Olimpia nevű szerb pap volt.
Néhány partizántiszt kíséretében egy szovjet őrnagy is jött autón.
Nagy zsiveli ováció volt.
Az őrnagy kikászálódott az autóból, s ebben a percben megérkezett egy orosz katonai teherautó is, oroszokkal és partizánokkal. A tisztet felemelték a platóra a kezében szorongatott ötliteres demizsonnal. Az őrnagy a szájához emelte a demizsont, jót húzott belőle, majd elmondta a hőn várt üdvözlő, városfoglaló beszédet.
– No, zdrasztvujtye.
Óriási éljenzés.
Utána egy partizántiszt tolmácsolta Tito elvtárs és a népfelszabadító hadsereg üdvözletét. Aztán Olimpia köszöntötte a felszabadító testvéreket.
Azon az éjszakán megkezdődött a terror Újvidéken.

268-269. oldal (Vérbosszú Bácskában - Újvidékből ismét Novi Sad)

ppeva P>!

Egy fiatal őr magyarul szólít meg:
– Atyám, miért maradtatok itt?
– Mert szeretünk benneteket.
Csodálkozik.
– Miért fusson az ártatlan – mondom.*

*páter Mihály, ferences szerzetes naplószerű beszámolójából

275-276. oldal (Vérbosszú Bácskában - Újvidékből ismét Novi Sad)

R_Kingaa>!

Nem tudtam leszoktatni, hogy ne Noviszádot mondjon Újvidék helyett.

49. oldal

R_Kingaa>!

… az ember nem pusztán értelmes lény – bármely józan törekvései ellenére –, nem tud csak az lenni, s gondolkodásában, viselkedésében minduntalan helyet nyit a vak gyűlöletnek.
S a vak gyűlölet anyja az előítélet.

145. oldal

R_Kingaa>!

A tőlünk különböző nemzetisègű, fajtájú, viselkedèsű emberekkel, embercsoportokkal szemben szerzett vagy öröklött ellenszenv.
Ez ellenszenv következmènye a támadó hajlandóság, az agresszív indulat, amely akkor válik igazán èlessè, ha saját kudarcèlmèny táplálja.

145. oldal

R_Kingaa>!

Ha egy szerb így viselkedik, még érthető is. Ő soha nem volt egyéb, csak szerb. Meg van bolondítva mán az anyatejjel!

63. oldal

R_Kingaa>!

Bácskában a magyarok nagy megtorlásra készülnek a szerbek ellen! Igaz-e? És mikor? Kinek lehet érdeke, hogy a viszony megromoljék magyarok és szerbek között?

80. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ruby Saw: Lucy
S. A. Locryn: Gyufaláng
Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg
Bauer Barbara: A fekete rózsa
Vida Gábor: Senkiháza
Csabai László: Szindbád, a forradalmár
Sándor Iván: Szakadékjátszma
Bauer Barbara: Az élet hangja
Závada Pál: Természetes fény
Tóth Krisztina: Akvárium