Hideg ​napok 87% 60 csillagozás

A 2. világháború alatt a magyar csapatok a Délvidék megszállásakor háborús bűnöket követtek el.
A vérengzést a Horthy kormányzat (egyedüli esetként a 2. világháború hadviselő feleli közül) kivizsgálta, a felelősöket bíróság elé állította, ahol a magas rangú felelősöket halálbüntetéssel, és súlyos börtönbüntetésekkel sújtották.
A regény cselekménye az atrocitásokban részt vett és most a vizsgálati fogságban ülő alacsonyabb rangú magyar katonák egymás közötti beszélgetéséből bomlik ki. Különböző jellemek ütköznek össze, különböző narratívák feszülnek egymásnak, és közben egy közös önigazolási kényszer dolgozik a vádlottakban. A „Nekem semmi közöm az egészhez”-től a „parancsa tettem”-n át egészen az ideológiát elvakultan elfogadó naivitásig, és a tompa tudatlan, csak cselekvő, de a tettek súlyát fel sem fogó barbarizmusig sokféle cselekvési modell mutatkozik be, miközben az általános borzalom mellett a személyes tragédia is lassan felsejlik, bemutatva az események szörnyű esetlegességet is.

A szerző a regényt, és a belőle irt színdarabot egy két műből álló sorozat első részeként írta meg, abban a reményben hogy a magyar atrocitásokra válaszként magyarok tízezreit legyilkoló Titó féle jugoszláv hadsereg háborús bűnei is, amelyek megroppantották a délvidéki magyarságot, feldolgozásra kerülnek majd a következő kötetben. Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában című regényének kiadását viszont a baloldali diktatúra – önfeladó nemzetiségi politikájának keretén belül – megakadályozta. A kötet végül a rendszerváltás után készülhetett el.

Mindent ismertem már: az eseménytörténetet, a témát, a narratívát, a tragikus magánsztorit, mindent. Mégis nyakon vágott, az utolsó 30 oldal pláne.

„Urak! Erről aztán egy szót se!”

Megdöbbentő. Kötelezővé tenném, független attól, hogy kik tették, miért tették, kikkel tették azt, amit tettek. Megtették.

Csak egy szó kavarog a fejemben: Kegyetlenség.
Mikor történelem órákon a 2.világháborút tanultuk, akkor csak felszínesen ismertük meg a valóságot. Persze tisztában voltunk mindazzal, hogy kíméletlenül megöltek bárkit, bármikor. Ráadásul szemrebbenés nélkül.
Ez a mű is kell, hogy kicsit részletesen megértsük az akkori világot.

Nem éreztem jól magam a könyv világképétől. Gondolom ez is lett volna a cél, – embergyilkolás, júj, deperszonalizáció, júj, antiszemitizmus, rasszizmus, – jaj.
A katonavilág megjelenítését is eltúlzottnak és rettenetesnek éreztem. Ez a világ rideg, kegyetlen, régi sérelmek kompenzálásán alapszik, és idegenek benne a nők. Gyakorlatilag egy stand-up-os obszcén viccével tudnám jellemezni: „a lányokkal jóban kell lenni, mert náluk van az összes *nőinemiszerv*" Ja, a nők itt csak a vágyak kielégítésére kellenek, és tökéletesen idegen világot képeznek, távol a bajtársiasságtól, és komoly katonadolgoktól, a kőkemény realitástól. Ezen kívül inkább kiszolgáltatottak, de ezzel együtt is rémesen távoliak, olyasféleképp jelennek meg, mint a kis riadt állatok, puha madarak. Abszurd.
Ez a realitás álságos és kreált, és minden, de minden idegen tőle. Az ellenek világa, mely olyannyira mű, hogy felsőbb utasítás szerint aki az egyik nap ellenfél, a másik nap már szövetséges lehet, – és ez igaz fordítva is. Idegen és értelmetlen a civilek világa, az elpuhult és gyenge embereké.
Világba vetett idegenség, állandó kiszámíthatatlanság, – csak a szabályzat számít és a parancsok, – melyek olykor irracionalitásba csapnak át. Örökös torzsalkodás és belső hierarchiaharcok, – s az ebből fakadó belső feszültség. Nem szeretem látni ezt a katonaéletet. Bár lehet, hogy minden szervezet valahogy hasonlóképpen működik, de korántsem ennyi agresszióval és ridegséggel.

Míg ember az ember, mindig lesz gerinces és satnya teremtménye a világnak. A háborúban sincs ez másként. Ráadásul, ha ott a hulladék (kar)hatalommal párosul, az maga lehet a borzalom.
Egy biztos: Soha többé háborút!

Megdöbbentő. Kiváló. Érthetetlen…

Borzalom. Mármint a könyv témája… Hogy képesek egyes emberek (?) ilyen mélyre süllyedni. Minden ok nélkül ítélkezni, csak mert más a vallás vagy az anyanyelv. Igaz, az egész 2. világháború erről szól.
Egy ideig most biztos csak fikciós témájú könyveket fogok olvasni.

zseniális.

Jó a regény, de a film még nagyobb hatású.