Egy ​könyvkiadó feljegyzései 2 csillagozás

Cserépfalvi Imre: Egy könyvkiadó feljegyzései Cserépfalvi Imre: Egy könyvkiadó feljegyzései

1982-ben ​jelent meg Cserépfalvi Imre emlékezéseinek első kötete. A magyar könyvkiadás doyenje, az immár 89 éves Cserépfalvi Imre most folytatja emlékezéseit, beszámolva a felszabadulás eseményeiről, a könyvkiadás újraindításáról, politikai vitákról, az államosításról, méhészkedéssel töltött visszahúzódó éveiről, majd a Corvina kiadó megalapításáról és ott végzett igazgatói működéséről. A visszaemlékezés azzal végződik, hogy a szerzőt nyugdíjba küldik. Azt hitte, hogy ezzel kiadói pályafutása véget ért. De az élet másképp írja a történetet : épp a kézirat nyomdába adásakor jelentette be a szerző, hogy újraindítja a Cserépfalvi Kiadót!
    A visszaemlékezésekből egy rendkívüli egyéniség portréja bontakozik ki, aki ma is csodálatra méltó frissességgel és lenyűgöző bölcsességgel párosult emberi tartással számol be az őt ért örömteli vagy éppen igazságtalan eseményekről, s eközben számos izgalmas ember portréját is megrajzolja József Jolántól Kovács Imréig. A kötet ezáltal egyben… (tovább)

>!
Gondolat, Budapest, 1989
318 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632822625
>!
Gondolat, Budapest, 1982
484 oldal · ISBN: 9632811585

Enciklopédia 1


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 3


Népszerű idézetek

mintha>!

Valamennyiünk számára felejthetetlen volt az az este, amikor Attila lakásomon 1936 vége felé felolvasta a tervbe vett kötet verseit, melyből már sokat ismertünk. De együttesen egészen más kép alakult ki.
Attila nagyszerűen tudott verset mondani. Akkor azonban mintha ennek sem lett volna semmi jelentősége a Nagyon fáj költeményinek lenyűgöző és hátborzongató hatásához képest. A Kirakják a fát, a Levegőt!, és a Kész a leltár, A Dunánál, a Kései sirató és a többiek, valamennyiünket meggyőztek akkor, amint hallgattuk, hogy a kor legnagyobb és legkifejezőbb költője nyilatkozik meg előttünk. Ennek ellenére nem kívánom elhallgatni, hogy a lenyűgöző nagyság érzése mellett mindannyiunk hátán végigfutott a hideg. Akkoriban, azon az estén még, valamennyien József Attila zsenialitásának tulajdonítottuk ezt az érzést. Persze, elsősorban annak, hogy a versek egy része a költő tudatának és tudatalatti ösztöneinek küzdelméről, oly dolgokról beszélt, aminőket eddig még soha senki nem írt.
Attila iránti szeretetünk és tiszteletünk egyformán megakadályozott bennünket, barátait és hallgatóit, hogy e versekben az ijesztőt észrevegyük…

155-156. oldal

Kapcsolódó szócikkek: József Attila: Nagyon fáj

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Haiman György: A Kner család és a magyar könyvművészet
Ferencz Zsuzsa (szerk.): In memoriam Kardos György
Hebert Márta: Nizzában bármi megtörténhet
Pogány Péter: A magyar ponyva tüköre
Kapronczay Katalin: A magyar orvosi szaksajtó- és könyvkiadás a reformkorban és a neoabszolutizmus korában (1831-1867)
Türk Péter: Könyvkötés
Rákosi Marianna: Miguel de Cervantes Saavedra: El ingenioso hidalgo Don Quijote de La Mancha magyar kiadásai
Csirmazné Rezi Éva – Szabó Erika Zita (szerk.): ISBN útmutató
Szeredi Pál: Püski Sándor
Somogyi Dezső – Székely Artúr – Urbányi István: Kézirat-előkészítés és korrektúra