Belemenés 63 csillagozás

Futball és egyéb társművészetek
Csepelyi Adrienn: Belemenés

A ​Belemenés egyszerre futballkönyv és látlelet a szenvedélyről. Húsz év története. Benne van a megyei másodosztály nyersesége és a topfutball fényűzése – benne a katarzis és a totális megsemmisülés.
A szerző kellő öniróniával szemléli önnön reménytelenségét: az irracionális döntések sorozatát. Sajátos humorral meséli el a futball miatt született és tönkrement szerelmeket, az egész hátat beborító futballtetoválást és a párhuzamos dimenziót, ahol a legszánalmasabb hazugságokat is fapofával lehet előadni. Közben pedig felnő egy kislány, és eljut oda, ahová mindig is vágyott.
Csepelyi Adrienn
Junior Prima- és Népszabadság-díjas, Hüpátia médiadíjas újságíró. Az MLSZ Női Bizottságának tagja, Kötényblog néven évekig írta díjnyertes nőifutball-blogját. Odavan az operáért, testileg-lelkileg megnyomorított bulldogokat fogad örökbe, szatmári népviseletben ment a foci Eb-re, nehezen viseli az igazságtalanságot és nem tűri a nőkkel szembeni kirekesztést. 1996 óta… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2018
312 oldal · ISBN: 9789634058861

Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Csepelyi Adrienn: Belemenés

Csepelyi Adrienn: Belemenés Futball és egyéb társművészetek

„Sziasztok, a nevem Adrienn, és halálra idegesít, ha nem hiszik el, hogy ismerem a lesszabályt.”

Először egy vallomás: nem vagyok szurkoló. És másodszor is egy vallomás: de voltam. Mondjuk akkora, mint Csepelyi: soh'se. De világosan emlékszem a depresszió iszonytató hullámveréseire, mely elkapott és az óceán mélységes fenekére sodort, amikor Ibra az utolsó utáni percben beverte a bevernivalót*, vagy Mourinho Intere tíz emberrel megölte a focit, és vele együtt a Barcelonát is**. Aztán valahogy kikopott belőlem a rajongás. Nem tudom, mikor történt e baleset, a magyar válogatott viszonylatában mindenesetre korábban, mint katalán vonalon – az emlékezetes buktát hozó holland-magyart*** már nem is vereségnek, inkább hazai gyártású Benny Hill-epizódnak tekintettem, és úgy mondjuk több élvezeti értéke is volt. (Pláne ha ilyesmit dúdolunk alatta: https://www.youtube.com/watch…) Hogy bánom-e szurkolói énem elkallódását? Nem, legkevésbé sem. Nyugodtabb így az élet, feleződött a gyomorfekély esélye. Bár nem szűnt meg – ám hagyjuk a politikát. De azért jól jön ez a múlt, amikor efféle focis könyveket olvasok, mert emlékszem, milyen is az: a diadal méze és a vereség éjsötétje. Értem a motívumokat, de kellő távolságból nézem őket, mintha állatkertben járnék – szép, szép az a tigris, de jó, hogy ott van a rács.

Ez a könyv önéletrajz, és egyben atipikus nőregény – egy határvidéki faluból ível fel, fel az álmokig, és gerincét végig a futballhoz való már-már erotikus viszonyulás alkotja. Az ív persze töredezett, és időnként elveszíti ív-jellegét (vagy, mondjuk úgy: a szétesés határán billeg) – ezt fogjuk arra, hogy anekdotákból építkezik, ezért szükségképpen ilyen. A lényeg úgyis a focival ápolt, és feltűnően érzékenyen bemutatott kötődés, ami ebben a kontextusban messze túlmutat önmagán: Csepelyi nem pusztán a masszív szenvedély ábrázolására törekszik, hanem arra is (sőt, talán elsősorban arra), hogy erre a szenvedélyre miképp reagál a főhőst körülvevő világ. Nem is az a lényeg hát (szerintem), mennyire menő csapat a Liverpool, és milyen elementáris gyönyör, amikor McManaman meglódul a szélen, hanem hogy e sport, melyet kisajátított a férfitársadalom, hogyan fogadja be, és képes-e egyáltalán befogadni maga közé valakit, aki történetesen nő, ráadásul olyan nő, aki nem csak Beckham feneke pofikája miatt nézi a meccseket, hanem érti is a csíziót. Talán ez, az előítéletekkel vívott csatározás különbözteti meg Csepelyi könyvét a többi focis könyvtől.

Amúgy meg jól van megírva. Egy jó újságíró által írott jó könyv – erről van itt szó. Ennyivel már bőven elégedett az ember.

* https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/2005-09-07/m…
** http://www.nemzetisport.hu/bajnokok_ligaja/barcelona-in…
*** https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/2010-06-05/h…

43 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
Csepelyi Adrienn: Belemenés

Csepelyi Adrienn: Belemenés Futball és egyéb társművészetek

Fociskönyv. Liverpool szurkolóknak ajánlott.

Jó talajú pálya, vezette Bircsák. Ez, a laikusok kedvéért mondom, egy Esterházy mondat. Klasszikus. Amikor a sportújságírók stílusa, közhelyei és baromságai leképezik a magyar foci lepusztultságát, ugyanakkor megmutatja azt is, hogy mégis ez az életünk. Egyszerre hősies és szánalmas, kisszerű és tragikus, szóval lehet nevetni rajta. Lehet nevetni magunkon. Létezik ehhez egy nyelv, létezik ehhez egy szubkultúra.

Ehhez képest: mezőnyben ügyesen adogatott, de – tegyük elérhető magasságba a lécet:
Egy futballfüggő naplójából : Belemenés 4:1
A Futballfüggőben van Felvidék, irodalom, politika és foci. Ez négy. A Belemenésben van foci. Ezen kívül minden más csak közhely, ami más könyvekben sokkal jobban meg van írva.

>!
dontpanic P
Csepelyi Adrienn: Belemenés

Csepelyi Adrienn: Belemenés Futball és egyéb társművészetek

Azt hiszem, jobban szeretek olvasni a fociról, mint nézni a focit.

Nagyon érdekel a focirajongás mibenléte. Egyáltalán a rajongás mibenléte izgat, mert én is rajongóalkat vagyok. Bár a futballba szerelmesedés éppenhogycsak meglegyintett, de a kiskamaszkoromat Forma-1-es futamok előtt izgulva töltöttem, és az akkori élményeimről nagyjából írhatnék egy hasonló könyvet. :))
(És akkor ne is beszéljünk a zenekarok, könyvek iránti rajongásról… na meg persze az emberek irántiakról.)

A focirajongásban valahogy kulminálódik minden, amit erről a létállapotról tudni lehet. Talán mert mindig új és új élményekkel kecsegtet, mert minden pillanatban ott van benne a boldogság és a csalódás lehetősége, egyszerre kiszámítható és váratlan, ott vannak benne a hősök, az árulók, az elbukottak, a zsarnokok, a szomszéd fiúból lett világsztárok… ott van benne minden, ami tökéletes terepet biztosít a rajongónak.
Viszont az erről szóló könyvek nagy részét férfiak írták. Egressy Törő-könyve kapcsán állapítottam meg, hogy nagyjából elmosódnak a nemi különbségek, ha ilyen kaliberű rajongásról van szó, de azért ez így mégsem teljesen igaz. Ezért voltam nagyon kíváncsi erre a könyvre.

És igen, minden benne van.
Ha már Egressy… hát, ez a könyv hasonlít rá annyiban, hogy nem áll össze igazi szöveggé, vagy igazi regénnyé, sőt, még esztétikailag se nevezhető csúcskategóriásnak.
De őszintén szólva itt ez nem zavart, mert itt nem is éreztem erre való törekvést (míg Egressynél igen, ott ezért volt különösen fájó, hogy nem ugrotta meg). Itt azt éreztem, hogy valaki kapkodva (nem azért, mert siet, hanem mert annyira fontos neki, hogy minél gyorsabban eljusson az üzenet) meg akarja nekem mutatni, milyen is ez. Egymás után kapkodja elő az emlékei közül a képeket, hangulatokat, élményeket, és dobálja őket rám, hogy értsem már meg, hogy mi ez!!! Hát de értem, na! :)) (Aki meg nem érti, az úgyse fogja, akármennyi emléket is pakolunk rá.)

Amiben például más volt ez a könyv, mint azok, amiket férfiak tollából olvastam, hogy sokkal kevesebb volt benne a gyötrődés. Ez meg is lepett, őszintén szólva. :)
Hornby, Gazdag József pl. sokkal többet nyekereg azon, hogy jaj, milyen nehéz a szurkolói lét, a külvilág reakciói, meg egyébként is. Szarazélet. Csepelyi Adrienn egyszerűen csak rajong. (Néha ő is kesereg kicsit, de ő inkább csak megy és éli a pillanatot, sokkal kevesebb kérdés nélkül.)

Míg a férfiaknál azt érzem, ez valamiféle letehetetlen kereszt, amit tragikusan cipelnek meccsről meccsre, ebben a könyvben egyértelműen szerelem, felvállalt, feloldó, önfeledt, néha gyermeki, néha szenvedélyes, néha csalódást keltő és fájdalmat okozó, de lángoló, kiolthatatlan. Olyan, amibe érdemes belemenni. :)

>!
Bélabá P
Csepelyi Adrienn: Belemenés

Csepelyi Adrienn: Belemenés Futball és egyéb társművészetek

Ez a könyv felkavarta a régi emlékek morzsáit… Amikor én is Adriennhez hasonló mód fanatikusan rajongtam minden meccsért. Voltak spirálfüzeteim teleírt NB I eredménnyel, gólszerzőkkel. A Körkapcsolás szombatonként alap program volt meg a tévés meccsek. Előtte, 12-13 évesen világbajnokságot rendeztem rugós focipályán. Volt ott minden náció,ilyen Szigetek meg pápuák is, de Magyarországnak kellett nyernie a vébét. Valahogy mindig megoldottam… :D A rendszeres meccsre járás kimaradt, bár eljutottam pár NB I-es találkozóra, pár válogatott meccsre is. Van egy csapatom, amely egykor a világ legjobbja volt, ma csupán középszer mégis vallásos áhítattal követem minden rezdülésüket. Ez a hitem: a klubfutball egy neves csapata. Sorolhatnám még az élményeimet, de az írónő is megteszi sokkal mélyebb átéléssel, nagyobb érzelmi töltéssel, mint én. Aki szereti a focit, szeretni fogja a könyvet klubhovatartozás nélkül. Főleg, hogy női szemszögből ábrázol, időnként bájos, esetlen, ezzel együtt mosolyt gerjeszt, elismerést vált ki.
Adrienn világa egyetemes világ: egy futball szurkoló mindennapjai. Aki nem hiszi, járjon utána, olvassa és, ha mániákus foci fan, átéli ezt az életérzést. Nagyon tetszett, 5-ös (4,8), sőt még kedvencelem, mert újrázós lesz!

>!
csucsorka P
Csepelyi Adrienn: Belemenés

Csepelyi Adrienn: Belemenés Futball és egyéb társművészetek

Magam sem hittem el, hogy fociról olvasok.
Soha életemben nem értettem, a gólon túl nekem semmi nem tiszta. (Igen, rengeteg férfi számtalanszor próbálta elmagyarázni rajzokkal, lassított videókkal, gombokkal, metaforákkal, hogy mi az a les. Nem, egyiknek sem sikerült.)

Volt egy őrületes nagy szerelmem, aki kezembe nyomta a Futball faktort , hogy olvassam el, mert én úgy is mindent elolvasok. Utólag visszagondolva nagy mázli, hogy nem egy eltüntetésre váró személy fotóját nyújtotta át, mert valószínűleg a Futball faktor elolvasása mellett még sok mindenre képes lettem volna, ha ő kér rá… És dobpergés: szépen beletört a bicskám abba a könyvbe.*
Erre jön ez, és én a fociról olvasok.

A Nincs időm olvasni kihívásnak köszönhetően tudtam meg, hogy a Belemenés egyáltalán létezik, mert a januári téma valami sporttal kapcsolatos könyv. Mivel az én polcomon több olyan is van, ami érdekel, eszembe nem jutott volna elolvasni a havi kibeszélő könyvét.
Aztán egyszerre (NIOKtól függetlenül!) két ismerősöm is elkezdte olvasni, és @dontpanic idézetei befészkelték magukat a homlokom mögé: „jaaa, hogy ez a nő így ír?!” Másfél nappal később a Libriben álltam, zsákmánnyal a kezemben, és alig vártam, hogy az egész hétvégét együtt tölthessük. (A hétvége aztán csak egy nagyon hosszú éjszaka meg egy fél szombat lett, mert egyáltalán nem akartam letenni.)

Semmit nem éreztem túlzónak benne, maximálisan sikerült átadnia az érzést. Pont annyira volt szentimentális, hogy elbőgjem magam egy témán, amihez a világon semmi közöm nincs, a következőben meg még könnyes szemmel röhögjek valami tökéletesen ábrázolt tökéletlenségen.

Az önjelölt írók országában, a világban, ahol mindenkinek lehet könyve, égető szükség van a Csepelyi Adrienn féle tehetségekre.
Szóval mostantól figyelni fogom, mert úgy fest, nekem aztán írhat bármiről – még a futballról is.

*(A srác mentségére szóljon, hogy az 1984-et is ajánlotta, ami arról is árulkodik, hogy mégiscsak szorult bele jóízlés, plusz negyedik – de nem utolsó- olvasásra is iszonyú sokat jelent nekem az a regény.)

21 hozzászólás
>!
ptagi P
Csepelyi Adrienn: Belemenés

Csepelyi Adrienn: Belemenés Futball és egyéb társművészetek

Nem azért szerettem a Belemenést, mert foci van benne.
Hanem azért, mert benne van egy kicsit az én életem is. És benne van az a – messziről talán kevésbé érthető – sors, amit jelent a Tisza-háton, Erdőháton, Szenke-parton felnövekedés. Benne van az a zárt világ, amit a falu közössége jelent. Benne van az az elszántság, ami a reménytelenségben is élni akar és adottságaihoz képest jól élni. Benne van a turkálók szaga, benne van a gyermekkori csínyek adrenalinja, benne van a kertvégébe száműzött Buksik és Csöpik sorsa, benne van a tájnyelv és a szilvalekvár íze. Benne van a szegénység, a beosztás, benne van a gyermekien őszinte vágyakozás. Benne van az a csoda, ami időnként megadatik, hogy ez a zárt világ kitárul, kitekintést engedve a bentlévőknek, és betekintést adva a kívülállóknak.
Abban, ahogy Adrienn ebből a zárt világból ki-kitekintget, és ahogy visszajár bele, benne van sokunk sorsa. Benne van az álom, benne van a remény, benne van a kemény munka, benne van a tehetség. Benne van, hogy el sem hiszed, életed végéig nem mered elhinni, hogy belőled onnan ez lehet itt. És benne van, hogy ott mennyire nem értik, mi lett belőled itt.
Benne van, hogy ha kitárul a világ, ki fogsz lógni fél lábbal a kanapén héderező kutyáddal, az opera- és/vagy focirajongásoddal, az öltözködéseddel, az „óú-mentes” beszédeddel, a megélt történeteiddel, az olvasmányaiddal, az írásaiddal. És benne van, hogy mégis mindig ide fogsz visszavágyni.
Benne van, hogy bármennyire is belementél az élet kínálta lehetőségekbe, szenzációs történésekbe, de kimenni nem lehet abból, aki vagy és aki mindig is voltál.
Benne van.
Vagy bennem.
De köszönöm, Adrienn, hogy előhoztad ezeket a drága kincseket!

>!
Európa, Budapest, 2018
312 oldal · ISBN: 9789634058861
2 hozzászólás
>!
ppeva P
Csepelyi Adrienn: Belemenés

Csepelyi Adrienn: Belemenés Futball és egyéb társművészetek

Szeretem a focit. De nem ennyire. Barca drukker vagyok meg Manchester United drukker. De nem ennyire. (És ha a Liverpool tábor hazai meccsen elkezdi énekelni a “You’ll never walk alone”-t, szégyenszemre egy pillanatra még az is megfordul bennem, hogy ilyenkor szeretnék Liverpool drukker lenni…)
Idegesít azért engem is nagyon, mikor úgy néznek rám, mint a kétfejű borjúra, ha leülök a “férfiszektorba” meccset nézni. Miért kéne magyarázkodnom meg szabadkoznom? Ott a helyem és kész.
Adrienn szenvedélyes focirajongó, ehhez kétség nem fér. Kitűnően sztorizgat fociról és környékéről. A 90-es évek vidéki és kollégista életéről. Arról, hogy lehet egyszerre nőnek és fanatikus focirajongónak lenni, még azon az áron is, ha kívülálló szemében randa cuccokban jár – turkálós meg saját készítésű Liverpool mezekben, szürke mackónadrágban –, és furán néz ki. Fiúnak nézik meg szakadtnak. És annyi mindent alávet a focinak, a rajongásnak, a meccsnézés nagyon korlátozott lehetőségei teljes kihasználásának. Mert első (második, harmadik…) a foci, minden más csak utána következik.
Ezért ez a könyv nekem nem csupán a fociról szólt, hanem a szenvedély természetéről is.

>!
Goofry P
Csepelyi Adrienn: Belemenés

Csepelyi Adrienn: Belemenés Futball és egyéb társművészetek

A fene se tudja mér, de ma csak rövid és rikkancs-szerű szalagcímekkel bátorkodnék ehhez, és ebben a viszonylatban egy jól megcsinált világnézet netovábbjának mondanám mindezt; aposztrofálhatnám úgy is, mint a sztorizásba hajló rajongásnak az exkluzív természetrajzát; kikiálthatnám kapcsolódásokat adó és figyelemre méltó perspektívát nyitó textusoknak; ahol az adott rózsaszín szemüveg, szimbiózisba hoz tárgyat és entitást szűkebb-tágabb közegével, és persze velünk olvasókkal; észbe vehetném Csepelyi a cseppnyi privát-történet, és néhány kipécézett sporttörténeti pillanat ötvözését; a pátoszokat sem nélkülöző megindításra kész szövegeket; és határmezsgyén funkcionáló bohém függőséget; mely jócskán akkumulálja az újságírói kommentárt a publicisztikával és a portrét a bulvárral; legjobb komponensei a hitelessége és a célirányosan meghatottságig sodró, csattanókra játszó történetvezetése. És mindezen fullajtári fölsorolás summázataként én biza laza egynyári olvasmánynak mondanám, ööö mondom.

>!
Cipőfűző
Csepelyi Adrienn: Belemenés

Csepelyi Adrienn: Belemenés Futball és egyéb társművészetek

Futball témájú könyvek esetében általában vagy szigorú vagyok, vagy elfogult a csillagozást illetően. Itt most talán elfogult, és ennek az az egyszerű oka, hogy ez a könyv nagyon igaz. A szenvedély hiteles, mindent átjáró demonstrálását látjuk. spoiler Például a rajongás ezredforduló körüli hevenyészett lehetőségeit.

Mondhatnánk legyintve, hogy egy újabb focimemoár, de Csepelyi Adrienn könyve egyedien mutatja be a foci és az emberi lélek összefonódását, persze néhány megkerülhetetlen jelenséggel. Nem azért egyedi, mert nő írta. Ugyanakkor érezni a női hangot (az lenne a pláne, ha nem lehetne), ezért hát ez lesz az a könyv, amit majd egyszer édesanyám és a párom kezébe adok, hogy végre ők is megértsék…

Szerintem jó stílusban megírt, gördülékeny, de nem leegyszerűsített, egyszer-kétszer éreztem csak allűrt a szövegben. Úgy gondolom, teljesen megállja a helyét a prózamezőnyben. Vannak benne magvas gondolatok, ugyanakkor ez ízig-vérig futball, velejéig rajongás. Az alcím nagyon találó: Futball és egyéb társművészetek. Ezt én úgy tudnám lefordítani, hogy a foci, és minden más.

Akár fejlődésregény is lehetne, ha regény lenne. Persze nem probléma, hogy nem az. Néhol meglehetősen rövid skiccek, anekdotikus történeteket olvashatunk. Ez a fragmentáltság úgy a feléig nem zavart, aztán egy kicsit sok lett. Csepelyi és a futball kapcsolatából kapunk egy-egy szeletet, és egy idő után úgy éreztem, hogy a szeletekkel megtelik a szám, még nem nyeltem le az előzőt, de már jön a következő. Egy laza kronológiai felépítést tapasztalhatunk, amit olykor felülír egy-egy jellemfejlődéshez szükséges adalék. Ez szintén a feléig működött szerintem, később úgy láttam, hogy a fejezetcímek a meghatározók, és ezekhez jönnek a különböző időpontokból vett sztorik. Kivéve a gyerekkoriak. Talán ezekből is kellett volna későbbre is hagyni. Mintha időközben megváltozott volna a könyv íve. Ez nem feltétlenül negatívum, lehet másokat nem zavar majd. Persze ettől a könyv második fele is élvezetes volt számomra, szeretem ezt a könyvet.
A BL döntő közben is olvasgattam, arra a kis időre én is ’Pool szurkoló lettem.
spoiler

4 hozzászólás
>!
Bazil P
Csepelyi Adrienn: Belemenés

Csepelyi Adrienn: Belemenés Futball és egyéb társművészetek

„Aranyos!” – lenne az első szó, ami eszembe jutna a könyvről, na meg a szerzőjéről, de tudom, hogy vérig sértődne, ha olvasná ezt, úgyhogy kéretik figyelmen kívül helyezni azt az első szót. De hát mit tehetek én arról, hogy ez ugrott be, miután befejezvén, – átrohanva rajta, mint tegnap este a belgák a japánokon az utolsó támadás során – becsuktam a könyvet.
Szóval maradjon csak ott az a jelző, hátha nem lesz belőle sértődés.
Mert csak a jó szándék íratja ezt velem, mikor ezt tudtam idepötyögni, abszolút elfogadva és befogadva a hölgyet a futballszurkolók népes társaságába, szóval ennyit a nemi különbségekről.
Mert az, hogy egy nőihölgy futballkönyvet ír, azért még ma sem mindennapi, de hát istenem, 2018-at írunk, történt már ennél nagyobb truváj is e lángoktól öleltben, szóval lapozzunk, nincs itt semmi csodálkozni való.
Hisz rokonlelkek vagyunk – magácska meg én, hisz mennyi-menyi közös emlék köt össze minket így látatlanul és ismeretlenül is. Mennyi azonos emlék a múltból, és itt nem a meccs-élményekre gondolok elsősorban, hanem a körülményekre. A rajongás mibenlétére. A kitörésre, arra, hogy a belül fickándozó kisördög, hogy talál utat magának: a mámorhoz. A beteljesüléshez.
A mezgyártásban. A zászlókészítésben. Az összefoglalók nézésében. Az istenhátamögöttiségben. A kilátástalanságban. A hasonszőrű őrültekkel való egymásra találásban. És annak gyönyörűségében, amikor együtt üvöltjük a világba boldog-boldogtalannal – a boldogságunkat. Még ha oly rövid ideig is tartson.
Persze vannak különbségek, mert teszem azt engem sose hozott lázba McManaman olajos felsőteste, és más játékosok egyéb testrészeiről inkább ne is essék szó, mint ahogy varrás-hímezésben sem teljesedett ki a rajongásom, de viszont példának okáért én meg nekiálltam műanyag gombfocijátékosok szétszedésének, majd kicseréltem a belül lévő fényképeket az épp aktuális kedvenc válogatott színeire. Marad a gyerek, ha játszik.
Hisz játszásdiból csináljuk ezt az egészet. Felnövünk közben persze, mint mindenki más, és nagypályán, – az Anfielden például – játsszuk a játékot, meg szerteszét mindenfelé, amerre a pénztárcánk, meg az életünk engedi.
A könyvről meg annyit, hogy néhol (meglepően) katartikus, néhol meg (nem annyira meglepően) kissé szedett-vedett. Hol van, hová lett az egységes koncepció? Hol van a szerkesztettség? Hol van az ív? Mert elindulunk a világvégi kisfaluból, eljutunk szépen, következetesen a koleszig, de már utána csak villanásokat kapunk a szerző életéből. Sőt idővel az időrend is felborul. Nem nagy baj ez, csak összevisszaság érzetét kelti.
Néha az én ízlésemhez képest feltűnően kitárulkozó, néha átmegy vicceskedőbe, néha elkanyarodik a főtémától, aztán viszont izibe visszatalál, és hirtelen megjön a menetrendszerű libabőr is. Izland ellen például.
Azért a szatmári sokalsószoknyás önkínzásért külön riszpekt.*
És persze YNWA!

* https://moly.hu/kepek/8514


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Soha egyetlen férfival sem találkoztam még, aki konkrét választ tudott volna adni arra a kérdésre, miért szereti a focit. Tőlem mégis mindig választ vártak.

289. oldal

Csepelyi Adrienn: Belemenés Futball és egyéb társművészetek

5 hozzászólás
>!
egy_ember

– Utálom a Unitedet – mondom Stuartnak. (…)
– Miért?
– Hogyhogy miért? Liverpool-szurkoló vagyok. Ez nem elég indok?
Nem felel, csak néz előre. Nem az aszfaltra, hanem valahova mögé, mintha az út csak valamiféle allegória lenne, amelyen át eljuthatunk a nagyobb igazságok felé. Például a Britannia Stadionba. Lehetőleg egészben.
– Én nem utálok egyetlen csapatot sem – mondja Stuart nyomaték nélkül, mintha csak a hangosan gondolkodna.
– Jó, de te nem is szurkolsz senkinek.
– Régen szurkoltam.
– Az nem múlik el csak úgy.
– Nem is. De amikor fotózni kezdtem, megváltozott.
– Mitől?
– Felkelsz szombat hajnalban, elindulsz egy tök ismeretlen kisvárosba, aztán egy másikba, és ha szerencséd van a sorsolással, négy-öt meccsre is eljutsz. Egy kicsit mindegyik ugyanolyan. És egy kicsit mindegyik más. Körbejársz, kattintgatsz, beszélgetsz a helyiekkel. Aztán mész tovább.
– Ezt nem értem.
– Hogyan utálhatnám bármelyik csapatot is, amikor látom, hogy milyen sok embernek jelent valamit?
A tájat bámulom. Vajon honnan szerezték azt a rengeteg követ az út menti kerítésekhez? Kiszántották a földekből, hogy aztán elboronálják a hepehupákat, mindent benőhessen a zöld gyep, és végre lehessen futballozni?
– Bazmeg, Stuart…
Még csak reggel kilenc van, és Stuart feltalálta a világbékét.

7. oldal

Csepelyi Adrienn: Belemenés Futball és egyéb társművészetek

1 hozzászólás
>!
Cipőfűző 

Furcsa képződmény a falu: kívülről szorít, belülről szeparál.

33. oldal

Csepelyi Adrienn: Belemenés Futball és egyéb társművészetek

>!
dontpanic P

Meg hogy amúgy is felesleges külföldre menni a hülye foci miatt, a tévében mindent jobban látni.
Látni? Ki akar itt látni?! Érezni!

222. oldal

Csepelyi Adrienn: Belemenés Futball és egyéb társművészetek

3 hozzászólás
>!
zsjzsj P

(…) az igazi barátságokban az a jó, hogy nem kell magyarázatokat keresni.

94. oldal

Csepelyi Adrienn: Belemenés Futball és egyéb társművészetek

>!
Cipőfűző

Az „érzem” a futballszurkolónak az az érve, ami ellen nem lehet hadakozni. Mindannyian tudjuk, mit jelent érezni.

99. oldal (12. Hazárdjáték)

Csepelyi Adrienn: Belemenés Futball és egyéb társművészetek

>!
csucsorka P

Különös: hogyan tartozhat valahová az ember, ahol korábban sohasem járt, ha néha oda sem képes tartozni, ahol leélte addigi életét?

189. oldal

Csepelyi Adrienn: Belemenés Futball és egyéb társművészetek

>!
csucsorka P

Amikor két éve daganatot találtak a jobb mellemben, és két hétig nem tudtam, rákos vagyok-e vagy sem, megsemmisített a felismerés: a szervezetemben valami olyasmi zajlik, ami fölött nincs hatalmam. Különváltunk. A testem és én. Ő lehagyott, én meg kétségbeesetten futottam utána, és bár kiderült, hogy a daganat jóindulatú, a tudat, hogy nem nálam van a kontroll, elemi erővel szakított szét bennem mindent, amit eddig az életemről gondoltam.
Ezért kellett a tetoválás. Hogy visszafoglaljam a saját testemet, én mondjam meg, mikor fáj, mikor vérzik, én hagyjak nyomot rajta, ne egy idegen orvos szikéje. A kontrollt akartam.

255. oldal

Csepelyi Adrienn: Belemenés Futball és egyéb társművészetek

>!
Cipőfűző 

És nagyszünetben szerelmesek leszünk egymásba. Pontosabban: egymás mezébe.
A második hétre kiderül, hogy az önérzetem nehezen viseli, ha valaki nálam nagyobb Liverpool-szurkolónak tartja magát, úgyhogy szakítok vele.

75. oldal

Csepelyi Adrienn: Belemenés Futball és egyéb társművészetek

>!
Cipőfűző

(…) Amióta Southgate kihagyta a tizenegyest, a United tízszer lett bajnok. A Liverpoolnak egyszer sem sikerült húsz év alatt. Ha akkor a Unitedet választom, az életem felét ünnepléssel töltöm.

96. oldal

Csepelyi Adrienn: Belemenés Futball és egyéb társművészetek


Hasonló könyvek címkék alapján

Tandori Dezső: Nagy gombfocikönyv
Ella Steel: Sors-Fordulat
Susan Elizabeth Phillips: Apafogó
John King: A futball faktor
Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie
Joachim Masannek: Márió, a tízes
Luigi Garlando: Fontos döntés
Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet
Tari János: Pettyes labda a világkupában
Bondy Endre: Foci