76. legjobb képregény könyv a molyok értékelése alapján

Nyugat ​+ zombik 295 csillagozás

Csepella Olivér: Nyugat + zombik

Egy ​őszi estén a New York Kávéház összes ajtaja bezárul, s a bentlévők vérszomjas élőholttá válnak. Kivéve egy maroknyi túlélőt, az igazgató titkárát, a ház első pincérnőjét és egy modernista folyóirat néhány munkatársát. Róluk talán már hallott.

Csepella Olivér tervezőgrafikus, a Halisten Stúdió tagja, a Csaknekedkislány tánczenekar szövegíró énekese. Tizenhét évesen jutott eszébe ez a dolog a Nyugattal, és mostanáig nem hagyta nyugodni.
A könyv létrejöttét 2014-ben sikeres közösségi finanszírozás tette lehetővé: több mint ezer nagylelkű ember támogatása fedezte a képregényrajzolás éveit. Nélkülük a NYUGAT+ZOMBIK megmaradt volna annak az idétlen ötletnek, amit jó lett volna megcsinálni egyszer.

Az agyatlan élőhalottak és a reménytelenül széplelkűek harcában sosem volt irgalom, de most patakokban folyik a vér és a tinta, reped a csont, szakad a merített papír. Íme Babits Mihály és Quentin Tarantino találkozása a boncasztalon: három év feszült várakozás után… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Corvina, Budapest, 2017
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631364743 · Illusztrálta: Csepella Olivér

Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Esti Kornél · Kosztolányi Dezső · Ady Endre · Krúdy Gyula · Csáth Géza · Csinszka · Móricz Zsigmond · Tóth Árpád


Kedvencelte 20

Most olvassa 18

Várólistára tette 89

Kívánságlistára tette 123

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

balagesh IP>!
Csepella Olivér: Nyugat + zombik

A nyugatosokat az irodalomtörténet olyan karakterisztikus figurákká érlelte ki, akárcsak a Marvel-hősöket. Hogy ez az univerzum miért csak most terjedt a magaskultúra határain túlra, így utólag már teljesen érthetetlen. Tényleg akkora arcokról, jól felismerhető és azonosítható szuperirodalmárokról van szó, akik még ma is odacsapnak minden, a kánonban elfoglalt helyüket kisebbíteni kívánó mitugrásznak. Hogy onnan kitúrják őket, az fel sem merülhet.
Csepella kinyitott egy ajtót, és a végtelenséget sejtettük meg mögötte. Ehhez a végtelenhez mérten kevés ez a könyv – aki szemére veti, elfelejtkezik a kapudöngetés jelentőségéről. Én azt kívánom, ne lett légyen hiába. Az új élet költözzön ezekbe az alakokba. Legyenek mindannyian új mítoszok új hősei. Ők is, meg a panteon többi tagja is.
Nem véletlen, hogy a szöveg is hivatkozik az Alkonyattól pirkatadigra. Az ilyes, némiképpen ön- és műfajironikus anyagok lényege nem a történet töménysége, hanem éppenhogy az irónia. A megtisztelő tiszteletlenség. A soha meg nem elégedés is abból fakad, hogy mennyire jól esett az, amit kaptunk.
A nagy királyság tehát nagy királyság.
De micsoda végtelen birodalmak lehetnek errefelé még!

7 hozzászólás
janetonic>!
Csepella Olivér: Nyugat + zombik

Nem könnyű erről a könyvről értékelést írni, annyi hír spoiler volt róla, hogy már szinte mindegy is, hogy milyen lett, a lényeg, hogy megvan.

Képregény + zombik + Nyugat, hát ez olyan szép keresztmetszet, hogy nagyon kíváncsi lennék, hány ember van, aki mindhárom témához konyít. :) A magam részéről a Nyugat iránti rajongásból kaptam rá, mert ennyi év után is tényleg annyira menő, hogy volt egy ilyen korszak az irodalmunkban! Nem tudom, milyen lehetett a jelenében lenni, de lenyűgöz az az energia, ami még most is árad belőle.

Úgy kell lennie, hogy Csepella Olivér is valami ilyesmit gondol a nyugatosokról, különben nem találta volna ki az egészet. És ez már önmagában véve tök jó. A zombi-apokalipszis a New York kávéházban teljes agymenés, de nem is ez a lényeg, hanem hogy eközben Babits, Karinthy, Kosztolányi, Ady, Móricz hogyan (vagy hogyan nem) lesz hős. Hogy hogyan húzzák egymást közben, hogyan poénkodnak, kinek milyen jellemvonása kerül elő. És ez szerintem remekül benne van az egészben.

A történet első fele erősebb, a közepétől egyre nehezebb követni a csatajeleneteket (és egyfolytában csata van), úgy sejtem, az elejének megalkotására több energia juthatott, de ettől függetlenül kerek az egész. Abban is biztos vagyok, hogy második, harmadik olvasást is megér majd, amikor újabb poénokat, vagy apró részleteket fedezek fel benne. Szuperek a fejezetek végén a szerző kommentárjai, zeneajánlásokkal, kiszólásokkal, néha irreleváns de vicces megjegyzésekkel az olvasónak. Nyugat-rajongóknak kötelező, az irodalmat magasztos és érinthetetlen, szoborszerű művészetnek tekintő egyéneknek nem, de ez a kettő azt hiszem nem is metszi egymást. A magam részéről nem bánom, hogy támogattam. :)

(És még egy furcsaság, nem biztos, hogy mindenki így lesz vele, de én elcsodálkoztam magamon: gyerekkorom óta alig-alig olvastam képregényt, meglepett, hogy mennyire máshogy kell figyelni rá. Az is lehet, hogy nem mindegyiknél van így, de éreztem, mennyire szokatlan a szememnek, hogy nem csak szövegből, hanem szöveg és kép kombójából kell felépíteni a történetet.)

dacecc P>!
Csepella Olivér: Nyugat + zombik

Nekem ez most nem annyira jött be. Nagyon fun az egész, de csak a magyar piacon újszerű szerintem, például a Jane Austen és a zombik is hasonló elven jött létre. Az nagyon jó, hogy hozzányúlt Csepella a Nyugatosokhoz, nem szeretem, ha túlságosan érinthetetlenek bizonyos figurák, ráfér a magaskultúrára is a bolondozás.
A sztori szerintem tök jól indul, de aztán csakúgy, mint a rajzolás, valahol félremegy, és kevéssé lesz élvezhető. A rajzoknál főleg a tömegjeleneteket nem szerettem, pedig jól érzékeltette a fejetlenséget, amit a rengeteg zombi okozott, de el is vett a követhetőségből, nem bántam volna, ha jobban megkülönböztethetőek a főhősök.
Azért jöjjön még sok ilyen.

Nita_Könyvgalaxis>!
Csepella Olivér: Nyugat + zombik

A zombikat lelövik, ugye?

Csepella Olivér híres-hírhedt közösségi finanszírozású projektjének művét végül 3 év után vehette kezébe a nagyérdemű. Természetesen kíváncsi voltam már én is, hogy mit is alkotott, főleg, hogy egyre inkább érdekel a képregények világa.

Szerintem az első 2 fejezete a legjobb a képregénynek, többször is hangosan felnevettem, és itt még egészen követhető a cselekmény is. Zseniálisan használta ki a mindenki által ismert írók karakterét, ütöttek a poénok. Utána viszont amint beindul a tényleges cselekmény, én úgy éreztem, mintha egy igazi káoszba kerültem volna.

Főleg amikor tömegjelenetek voltak, a végén már nehéz volt követni, hogy most ki kivel van, mit csinál, mi történik éppen? Valahogy azt érzem, Csepella Olivér a hosszas várakozás miatt egy nagyon hosszú művet akart letenni az asztalra. Szerintem jót tett volna ennek a képregénynek, ha inkább csak a fele-háromnegyede maradt volna meg.

Ennek ellenére is szerettem a Nyugat+zombikat, jó az alapötlet is, csak lehetett volna egy kicsit még csiszolni rajta. De én reménykedem benne, hogy olvashatunk még hasonló magyar képregényeket. Magyar mutánsok vagy szuperhősök talán?

3 hozzászólás
Citrompor>!
Csepella Olivér: Nyugat + zombik

Mindig vevő vagyok a humoros horrorra és a hasonló bolondozásokra. És nem gondolom, hogy az ún. magasirodalom elefántcsonttornyából letaszajtatnának nagyjaink, ha karikírozott karakterekként jelennek meg egy ilyen történetben. Tehát elég jó helyről indult nálam ez a képregény, és az első felében még meg is felelt az elvárásaimnak. Nagyon vicces volt, rendesen ültek a poénok – elsősorban nem a szóviccek, mert azok egy idő után nekem már nagyon fárasztóak voltak –, azaz jókat röhögtem olvasás közben. Aztán jött a tarantinós kaszabolás, ami egyébként nem rettent meg engem se filmen, se könyvben, nem ez volt tehát a gond, hanem az, hogy pont a tetőfokára hágó izgalmak közepette kezdtem el unni a sztorit. És egyre inkább nehezemre esett követni a cselekményeket, holott viszonylag egyszerű a történet, de mégsem értettem néha, hogy ki kivel van, és mi történik épp. Vissza-vissza kellett lapoznom, hogy ki tudjam silabizálni az eseményeket. És egy ponton olyan érzésem volt, mintha nem csak én, hanem az író-rajzoló is kezdett volna kicsit elfáradni. A kezdetben nagyon karakteres szereplők sem voltak már annyira kifejezőek, és a szemem káprázott a tömegjelenetekben. Kár érte, mert nagyon jól indult, és pár estés laza kikapcsolódásnak tökéletesen megfelelt.

4 hozzászólás
meseanyu P>!
Csepella Olivér: Nyugat + zombik

Habár néha elvesztettem a fonalat, azért nagyon szórakoztató volt. Fordulatos történet, sziporkázó párbeszédek, érdekes képi világ.

Mesemondó IP>!
Csepella Olivér: Nyugat + zombik

Ebből annyira, de annyira jó filmet lehetne csinálni…
Most komolyan, ha találnának egy rendezőt, aki bevállalja, akkor valahol a Zombieland és Quentin Tarantino keresztmetszetében igazi hungarikumot lehetne belőle alkotni. Rajtunk kívül senki sem értené, de pont ez benne a buli :D
Sokat vártam rá (nem támogatóként, de érdeklődőként mindenképp), és nekem nagyon bejött. Nem tökéletes, persze, és a vége felé a tömegjelenetekbn rendszeresen elvesztettem a fonalat, hogy mégis ki mit csinál és mond – de alapvetően nagyon örülök, hogy megszületett ez a könyv. Tudom, hogy a szerző egy kötetre tervezte, szépen le is van kerekítve, de azért olvasnék még „a magyar irodalom nagyjai egymást zrikálják egy világégés közepén” műfajból szívesen. Főleg az első fejezet volt ebből a szempontból remekül megírva, de az irodalmi utalások végig nagyon ültek, és többször hangosan felröhögtem rajtuk (aztán megpróbáltam elmagyarázni a poént a mellettem ülő amcsinak, aztán feladtam). Karinthy volt a nagy kedvencem, de minden szereplő szépen (és kissé őrülten) ki lett dolgozva. Még a csajt is bírtam, aki végig a saját női szerepét kommentelte…
Egy szó mint száz, persze persze, nem tökéletes, de nagyon élvezetes. Nagyon sárga, és a miénk.

lzoltán IP>!
Csepella Olivér: Nyugat + zombik

valahol a felénél elkezdett lapossá válni a történet és a szóvicceket sem lehet büntetlenül szórni a végtelenségig szóval ebbe a három évbe beleférhetett volna egy erős szerkesztés amivel a kettőszázhatvan oldalas terjedelem akár egyszázötvenre is lecsökkenhetett volna de legalább nem ül le a végére és ha nem vettem volna részt az előfinanszírozásban így utólag biztosan nem venném meg

>!
Corvina, Budapest, 2017
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631364743 · Illusztrálta: Csepella Olivér
5 hozzászólás
Lorenza_Pellegrini>!
Csepella Olivér: Nyugat + zombik

Nagyon pihent. Azt hiszem ezzel minden fontosat elmondtam.:)

cortinadampezzo P>!
Csepella Olivér: Nyugat + zombik

Ismeritek azt a viccet, amikor a New York kávéházban Babits, Kosztolányi, Karinthy és Tóth Árpád zrikálják egymást (Ady természetesen olyan részeg, hogy az asztalra borulva küzd az ébrenléttel), miközben körülöttük mindenki zombivá változik? Nos, ez nem vicc, hanem Csepella Olivér éveken át délelgetett, bizarr ötlete, amely három évvel ezelőtt egy közösségi finanszírozásnak köszönhetően képregény formájában manifesztálódott.

15 évvel ezelőtt az a bohókás gondolatom volt, hogy magyar-történelem tanárnak készülök (végül sok kanyar után szoftverfejlesztő lettem), ennek megfelelően irodalomfaktos voltam és faltam a könyveket, imádtam a Nyugatot és gyakorlatilag mindent elolvastam Kosztolányitól és Babitstól, és a mai napig az Utazás a koponyám körült tartom a legklasszabb dolognak a magyar irodalomban. Mégis, kifejezetten örülök, hogy Csepella nem emeli piedesztálra nagyjainkat, ahogyan fátyolos szemű irodalomtanároknak szokás, hanem viccet csinál belőlük; és hát miért is ne lehetne nevetni azon, hogy Ady akkorának képzeli saját szellemét, amellyel egy zombihadsereget is képes irányítani?

A Nyugat + zombikat tehát olyan ember írta, aki szereti és ismeri a nyugatosokat, és nagyon jó érzékkel választotta ki a kifigurázható tulajdonságaikat (pl. Kosztolányi ideges jelleme). A szereplők közötti kapcsolati dinamika is remek, hőseink épp úgy heccelik egymást és irigykednek a másik szakmai sikereire, ahogyan a való életben tették. Ezektől lesz igazán emlékezetes és must-see ez a kötet, no meg attól a tabudöntögetéstől, hogy irodalmi nagyjainkhoz ne csak csipkés kesztyűben lehessen hozzányúlni.

Mindamellett muszáj megjegyeznem, hogy a Nyugat + zombik tele van kifogásolható dolgokkal: a rajzok közepesek, a történet a közepe felé ellaposodik és a harci jeleneteket irtó nehéz követni. Ezeken elegánsan túllépve a sok apró irodalmi referencia és poén miatt mégsem tudok nem rajongani ezért az őrült képregényért.

>!
Corvina, Budapest, 2017
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631364743 · Illusztrálta: Csepella Olivér

Népszerű idézetek

Kuszma P>!

TÓTH ÁRPÁD: [Ady] Az… sz betűs dolog miatt ilyen?
KARINTHY: Szimbolizmus? Igen, pontosan amiatt.
TÓTH: Nem, hát a… szifilisz.
KARINTHY: Jujha, meg ne hallják.
BABITS: Csak másnapos, Árpi.
KOSZTOLÁNYI: Harmadnapos. Azt hallottam, már két napja terpeszt ennél az asztalnál. Összeveszett a csajával, hogy is hívják?
KARINTHY: őőő
KOSZTOLÁNYI: Kancsi? vagy Szecska?
TÓTH: Nem. Csúszka.
BABITS: Talán Kriszta?
KOSZTOLÁNYI: Csacska.
KARINTHY: Csicsa.
KOSZTOLÁNYI: Szóval a spinével, aki nem Léda.
TÓTH: Értem.

19. oldal (Corvina, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Csinszka
7 hozzászólás
Kuszma P>!

BABITS: Kata! Én… Én… szeretem magát!
KATA: Akkor tegeződjünk!

90. oldal (Corvina, 2017)

3 hozzászólás
RitaMoly P>!

Szabad-e sírni a kárpitok alatt?

50. oldal (Corvina, 2017)

zsozefin>!

A ZOMBI-HORROR ZSÁNERÉBEN JÁRTAS OLVASÓ BIZONYÁRA MEGISMERI AZ OLYAN, ÚJRA ÉS ÚJRA ELHANGZÓ MONDATOKAT, MELYEKET BALSORS ÉS HALÁL KÖVET. ILYEN MONDAT PÉLDÁUL, HOGY:
Ketté válunk. [Babits]

47. oldal (Corvina, 2017)

nettikeee P>!

– Jé, cigi! Hoztál valami jó piát?
– Nincs nálam, csak ópiát.

173. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cigaretta · Csáth Géza · Kosztolányi Dezső · ópium
gabriellaeld IP>!

Lebuktam. Babits Mihály vagyok, hírhedt telefonbetyár, az ökörködés csintalan pápája.

121. oldal (Corvina, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Babits Mihály
lzoltán IP>!

– Svarc úr buzgó titkára. Kíváncsi volnék a titkára.

20. oldal (Corvina, 2017)

1 hozzászólás
RitaMoly P>!

– Bűzlött a meséd, papi! Hogy a vérbe bírna el az új kávés kislány egymaga a konyhai túlerővel?
– … Újpesti vagyok.

136. oldal (Corvina, 2017)

lilla_csanyi>!

Sorakozz, Nagykörút, hhhadirendbe!
Itt jön egy seregnyi Ady Endre!

252. oldal (Corvina, 2017)

KönyvekkelSuttogó>!

– Olyan szűknek érzem a mellkasom, és nem kapok rendesen levegőt.
– …Szerelem?
– Az is. Meg szerintem eltört pár bordám.

258. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Victor Gischler: Deadpool: Zsémbes zsoldos
Pilcz Roland: Kalyber Joe – Eső
Rejtő Jenő (P. Howard) – Korcsmáros Pál: A három testőr Afrikában
Merényi Dániel: Napirajz 2. – Még tovább súlyosbítva a mindent
Lőrinc László: 25 szelfi a török korból
Gróf Balázs: Képregények
Rusz Lívia: Miskati közbelép
Heltai Jenő – Zórád Ernő: Family Hotel / VII. Emánuel
Rigó Béla: Mézga család
Gill-Goo: LovEyes