24. legjobb képregény könyv a molyok értékelése alapján

Nyugat ​+ zombik 144 csillagozás

Csepella Olivér: Nyugat + zombik

Egy ​őszi estén a New York Kávéház összes ajtaja bezárul, s a bentlévők vérszomjas élőholttá válnak. Kivéve egy maroknyi túlélőt, az igazgató titkárát, a ház első pincérnőjét és egy modernista folyóirat néhány munkatársát. Róluk talán már hallott.

Csepella Olivér tervezőgrafikus, a Halisten Stúdió tagja, a Csaknekedkislány tánczenekar szövegíró énekese. Tizenhét évesen jutott eszébe ez a dolog a Nyugattal, és mostanáig nem hagyta nyugodni.
A könyv létrejöttét 2014-ben sikeres közösségi finanszírozás tette lehetővé: több mint ezer nagylelkű ember támogatása fedezte a képregényrajzolás éveit. Nélkülük a NYUGAT+ZOMBIK megmaradt volna annak az idétlen ötletnek, amit jó lett volna megcsinálni egyszer.

Az agyatlan élőhalottak és a reménytelenül széplelkűek harcában sosem volt irgalom, de most patakokban folyik a vér és a tinta, reped a csont, szakad a merített papír. Íme Babits Mihály és Quentin Tarantino találkozása a boncasztalon: három év feszült várakozás után… (tovább)

>!
Corvina, Budapest, 2017
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631364743 · Illusztrálta: Csepella Olivér

Kedvencelte 3

Most olvassa 22

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 108


Kiemelt értékelések

>!
balagesh P
Csepella Olivér: Nyugat + zombik

A nyugatosokat az irodalomtörténet olyan karakterisztikus figurákká érlelte ki, akárcsak a Marvel-hősöket. Hogy ez az univerzum miért csak most terjedt a magaskultúra határain túlra, így utólag már teljesen érthetetlen. Tényleg akkora arcokról, jól felismerhető és azonosítható szuperirodalmárokról van szó, akik még ma is odacsapnak minden, a kánonban elfoglalt helyüket kisebbíteni kívánó mitugrásznak. Hogy onnan kitúrják őket, az fel sem merülhet.
Csepella kinyitott egy ajtót, és a végtelenséget sejtettük meg mögötte. Ehhez a végtelenhez mérten kevés ez a könyv – aki szemére veti, elfelejtkezik a kapudöngetés jelentőségéről. Én azt kívánom, ne lett légyen hiába. Az új élet költözzön ezekbe az alakokba. Legyenek mindannyian új mítoszok új hősei. Ők is, meg a panteon többi tagja is.
Nem véletlen, hogy a szöveg is hivatkozik az Alkonyattól pirkatadigra. Az ilyes, némiképpen ön- és műfajironikus anyagok lényege nem a történet töménysége, hanem éppenhogy az irónia. A megtisztelő tiszteletlenség. A soha meg nem elégedés is abból fakad, hogy mennyire jól esett az, amit kaptunk.
A nagy királyság tehát nagy királyság.
De micsoda végtelen birodalmak lehetnek errefelé még!

6 hozzászólás
>!
janetonic P
Csepella Olivér: Nyugat + zombik

Nem könnyű erről a könyvről értékelést írni, annyi hír spoiler volt róla, hogy már szinte mindegy is, hogy milyen lett, a lényeg, hogy megvan.

Képregény + zombik + Nyugat, hát ez olyan szép keresztmetszet, hogy nagyon kíváncsi lennék, hány ember van, aki mindhárom témához konyít. :) A magam részéről a Nyugat iránti rajongásból kaptam rá, mert ennyi év után is tényleg annyira menő, hogy volt egy ilyen korszak az irodalmunkban! Nem tudom, milyen lehetett a jelenében lenni, de lenyűgöz az az energia, ami még most is árad belőle.

Úgy kell lennie, hogy Csepella Olivér is valami ilyesmit gondol a nyugatosokról, különben nem találta volna ki az egészet. És ez már önmagában véve tök jó. A zombi-apokalipszis a New York kávéházban teljes agymenés, de nem is ez a lényeg, hanem hogy eközben Babits, Karinthy, Kosztolányi, Ady, Móricz hogyan (vagy hogyan nem) lesz hős. Hogy hogyan húzzák egymást közben, hogyan poénkodnak, kinek milyen jellemvonása kerül elő. És ez szerintem remekül benne van az egészben.

A történet első fele erősebb, a közepétől egyre nehezebb követni a csatajeleneteket (és egyfolytában csata van), úgy sejtem, az elejének megalkotására több energia juthatott, de ettől függetlenül kerek az egész. Abban is biztos vagyok, hogy második, harmadik olvasást is megér majd, amikor újabb poénokat, vagy apró részleteket fedezek fel benne. Szuperek a fejezetek végén a szerző kommentárjai, zeneajánlásokkal, kiszólásokkal, néha irreleváns de vicces megjegyzésekkel az olvasónak. Nyugat-rajongóknak kötelező, az irodalmat magasztos és érinthetetlen, szoborszerű művészetnek tekintő egyéneknek nem, de ez a kettő azt hiszem nem is metszi egymást. A magam részéről nem bánom, hogy támogattam. :)

(És még egy furcsaság, nem biztos, hogy mindenki így lesz vele, de én elcsodálkoztam magamon: gyerekkorom óta alig-alig olvastam képregényt, meglepett, hogy mennyire máshogy kell figyelni rá. Az is lehet, hogy nem mindegyiknél van így, de éreztem, mennyire szokatlan a szememnek, hogy nem csak szövegből, hanem szöveg és kép kombójából kell felépíteni a történetet.)

>!
dacecc P
Csepella Olivér: Nyugat + zombik

Nekem ez most nem annyira jött be. Nagyon fun az egész, de csak a magyar piacon újszerű szerintem, például a Jane Austen és a zombik is hasonló elven jött létre. Az nagyon jó, hogy hozzányúlt Csepella a Nyugatosokhoz, nem szeretem, ha túlságosan érinthetetlenek bizonyos figurák, ráfér a magaskultúrára is a bolondozás.
A sztori szerintem tök jól indul, de aztán csakúgy, mint a rajzolás, valahol félremegy, és kevéssé lesz élvezhető. A rajzoknál főleg a tömegjeleneteket nem szerettem, pedig jól érzékeltette a fejetlenséget, amit a rengeteg zombi okozott, de el is vett a követhetőségből, nem bántam volna, ha jobban megkülönböztethetőek a főhősök.
Azért jöjjön még sok ilyen.

>!
Nita_Könyvgalaxis
Csepella Olivér: Nyugat + zombik

A zombikat lelövik, ugye?

Csepella Olivér híres-hírhedt közösségi finanszírozású projektjének művét végül 3 év után vehette kezébe a nagyérdemű. Természetesen kíváncsi voltam már én is, hogy mit is alkotott, főleg, hogy egyre inkább érdekel a képregények világa.

Szerintem az első 2 fejezete a legjobb a képregénynek, többször is hangosan felnevettem, és itt még egészen követhető a cselekmény is. Zseniálisan használta ki a mindenki által ismert írók karakterét, ütöttek a poénok. Utána viszont amint beindul a tényleges cselekmény, én úgy éreztem, mintha egy igazi káoszba kerültem volna.

Főleg amikor tömegjelenetek voltak, a végén már nehéz volt követni, hogy most ki kivel van, mit csinál, mi történik éppen? Valahogy azt érzem, Csepella Olivér a hosszas várakozás miatt egy nagyon hosszú művet akart letenni az asztalra. Szerintem jót tett volna ennek a képregénynek, ha inkább csak a fele-háromnegyede maradt volna meg.

Ennek ellenére is szerettem a Nyugat+zombikat, jó az alapötlet is, csak lehetett volna egy kicsit még csiszolni rajta. De én reménykedem benne, hogy olvashatunk még hasonló magyar képregényeket. Magyar mutánsok vagy szuperhősök talán?

3 hozzászólás
>!
Lorenza_Pellegrini
Csepella Olivér: Nyugat + zombik

Nagyon pihent. Azt hiszem ezzel minden fontosat elmondtam.:)

>!
lzoltán P
Csepella Olivér: Nyugat + zombik

valahol a felénél elkezdett lapossá válni a történet és a szóvicceket sem lehet büntetlenül szórni a végtelenségig szóval ebbe a három évbe beleférhetett volna egy erős szerkesztés amivel a kettőszázhatvan oldalas terjedelem akár egyszázötvenre is lecsökkenhetett volna de legalább nem ül le a végére és ha nem vettem volna részt az előfinanszírozásban így utólag biztosan nem venném meg

>!
Corvina, Budapest, 2017
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631364743 · Illusztrálta: Csepella Olivér
5 hozzászólás
>!
Mesemondó I
Csepella Olivér: Nyugat + zombik

Ebből annyira, de annyira jó filmet lehetne csinálni…
Most komolyan, ha találnának egy rendezőt, aki bevállalja, akkor valahol a Zombieland és Quentin Tarantino keresztmetszetében igazi hungarikumot lehetne belőle alkotni. Rajtunk kívül senki sem értené, de pont ez benne a buli :D
Sokat vártam rá (nem támogatóként, de érdeklődőként mindenképp), és nekem nagyon bejött. Nem tökéletes, persze, és a vége felé a tömegjelenetekbn rendszeresen elvesztettem a fonalat, hogy mégis ki mit csinál és mond – de alapvetően nagyon örülök, hogy megszületett ez a könyv. Tudom, hogy a szerző egy kötetre tervezte, szépen le is van kerekítve, de azért olvasnék még „a magyar irodalom nagyjai egymást zrikálják egy világégés közepén” műfajból szívesen. Főleg az első fejezet volt ebből a szempontból remekül megírva, de az irodalmi utalások végig nagyon ültek, és többször hangosan felröhögtem rajtuk (aztán megpróbáltam elmagyarázni a poént a mellettem ülő amcsinak, aztán feladtam). Karinthy volt a nagy kedvencem, de minden szereplő szépen (és kissé őrülten) ki lett dolgozva. Még a csajt is bírtam, aki végig a saját női szerepét kommentelte…
Egy szó mint száz, persze persze, nem tökéletes, de nagyon élvezetes. Nagyon sárga, és a miénk.

>!
tonks
Csepella Olivér: Nyugat + zombik

Nagyon szeretem az ilyen kreatív cuccokat! Eddig inkább csak sorozatokban találkoztam ilyen mindfuck alkotással. Nem szoktam képregényeket olvasni, így a műfaj nekem nyilván újnak hatott, de tetszettek a grafikai megoldások – a színektől kezdve a feliratokon át minden – és a történet is elég jól kitalált volt. A legjobb része persze a Nyugatos költők, írók jelleme, humora, minden interakciójuk egymással aranyat ér. Babits volt a kedvencem, de hát mindig is ő volt a kedvencem, úgyhogy ez számomra nem volt újdonság, Karinthy egy-két poénján pedig hangosan felröhögtem. Örülök, hogy Csepella Olivér elfilozofálgatott irodalom órán annak idején és volt elég ügyes, hogy ezt végül csak összehozza.

>!
chibizso
Csepella Olivér: Nyugat + zombik

Csepella Olivér pár éve nagyot robbant az interneten, aztán egyre megosztóbb lett az, amit csinál, de végül csak a kezünkben tarthatjuk a Nyugat + Zombikat.

Érdemes volt eddig várni? Bizonyos szempontból igen. A képregény kérdése (Nyugat vagy Kelet?) iszonyat aktuális megint, ez talán a mostani időszakban tudott engem fejbe kólintatni.
Aztán egész kövérre hízott a sztori. Nem követtem a képregény születését, de valamiért sokkal vékonyabb dologra számítottam, erre kaptunk egy rendes graphic novelt. Ennyiből is megérte várni.

De nézzük, milyen a belbecs.
Az eleje nagyon jól indul. Nevetés, rejtély, sok őrület. A fejezet végére kicsit belefáradtam ebbe, de mégis jónak éreztem. Ez a színvonal maradt a zombi hadsereg és a táltos megjelenéséig, utána kezdett egyre kaotikusabb lenni az egész. A tömegjelenetek nehezen követhetőek, az én ízlésemnek kicsit sok a váratlan csavar, de Csepella javára legyen mondva, dramaturgiailag mindig jó képekkel lep meg minket (vagy hogy mondjam. mutatni jobban tudnám). Aztán ezt a katyvaszt lezárja és minden – vagyis majdnem spoiler happy end.

Szóval a történet ilyen fele-fele élmény, arra 3,5 csillagot adnék, ha Csepella nem játszana rá a Nyugat szerzőire és a zsáner (ittt horror) szabályaira. Jópofa, amit csinál, jó bogarászni az utalásokat és nevetni rajtuk, igazából annyira, hogy nekem ez már egy + csillag.

A hype-hoz nem ér fel, de nem lett rossz. Bővebben: http://anti-gane.blogspot.hu/2017/12/nyugatzombik.html

>!
tetsuo
Csepella Olivér: Nyugat + zombik

Már önmagában az is csoda, hogy végül megjelent, minden morgolódásom ellenére azért örülök neki.
Sajnos a végeredmény számomra a hosszas készülődés ellenére felemás. A humora és a mindent-bele-mashup-jelleg nagyon jó, a Nyugatos poénok és utalások nagyon ülnek, állnak, szúrnak, vágnak, amit éppen kell.
A képi világa már nem annyira nyert meg magának, ami azért egy képregény esetében nem elhanyagolható szempont. Alapvetően szeretem a stilizált dolgokat, a 30 Days of Night vagy a Hosszú Halloween nagyon bejöttek, de itt néha mintha a stilizáltság már átment volna hányavetiségbe. A hátterek és a színek (mármint az a kettő, ami van) végig rendben voltak, a panelek elrendezése is, viszont a plánozás és a figurák már kevésbé, különösen tömegjeleneteknél éreztem néha, hogy nem nagyon lehet kivenni, ki kicsoda, kivel van és minek. Az meg már az én bajom, hogy a vendéggrafikus, Felvidéki Miklós stílusa közelebb áll hozzám.
Ami a sztorit illeti, van, ahol szerintem feleslegesen túl_magyar_ázott, nem vagyok róla meggyőződve, hogy kell tudnunk, pontosan honnan és miért és meddig jöttek a zombik, van, ahol pedig teljesen zavaros káoszba fullad. Nem biztos, hogy érdemes engedni a zombiknak, hogy beleszóljanak a történetvezetésbe – ugyanis nincs agyuk. A különféle anakronizmusok jópofák, szinte csak azt várja az ember, mikor csendül fel a New York kávéházban a Wake Up The Dead a Comback Kidtől (a fejezetvégi zeneajánlókért piros pont jár egyébként). A legjobban pedig akkor működik a képregény, amikor a nyugatosok karaktereit látjuk, illetve az ezekből adódó helyzetcomicumokban. Kedvencem az amúgy is kedvencem Csáth Géza, de Ady-tól Babitson át Karinthy-ig szinte bárkit említhetnék, mindenki nagyon rendben van. Ráadásul Jóskáról eszembe jutott, hogy újra kéne Csáth-ot olvasni (és meg is tettem, már ezért megérte elkészíteni a képregényt), a magyar horror-weird ősatyjának írásai ma is zseniálisak szerintem. (Bár a korabeli SFF színtér amúgy is erős volt, elég csak Babits Gólyakalifájára vagy Cholnoky Viktor Trivulzio-novelláira utalnom, és akkor még nem említettem a már akkor is trendi utópia-disztópia vonalat, ami olyan művekkel képviseltette magát, mint Lengyel Menyhért A boldog városa vagy Gáspár László Mi, I. Adolfja.)
Mindenesetre a fentiek személyes szubjektív vélemények, ne hallgass rám, tegyél egy próbát, a 97. és a 173. oldalak második panelei miatt egyébként is kötelező.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

TÓTH ÁRPÁD: [Ady] Az… sz betűs dolog miatt ilyen?
KARINTHY: Szimbolizmus? Igen, pontosan amiatt.
TÓTH: Nem, hát a… szifilisz.
KARINTHY: Jujha, meg ne hallják.
BABITS: Csak másnapos, Árpi.
KOSZTOLÁNYI: Harmadnapos. Azt hallottam, már két napja terpeszt ennél az asztalnál. Összeveszett a csajával, hogy is hívják?
KARINTHY: őőő
KOSZTOLÁNYI: Kancsi? vagy Szecska?
TÓTH: Nem. Csúszka.
BABITS: Talán Kriszta?
KOSZTOLÁNYI: Csacska.
KARINTHY: Csicsa.
KOSZTOLÁNYI: Szóval a spinével, aki nem Léda.
TÓTH: Értem.

19. oldal (Corvina, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Csinszka
6 hozzászólás
>!
Kuszma P

BABITS: Kata! Én… Én… szeretem magát!
KATA: Akkor tegeződjünk!

90. oldal (Corvina, 2017)

3 hozzászólás
>!
lzoltán P

– Svarc úr titkára. Kíváncsi volnék a titkára.

20. oldal (Corvina, 2017)

1 hozzászólás
>!
RitaMoly P

Szabad-e sírni a kárpitok alatt?

50. oldal (Corvina, 2017)

>!
zsozefin

A ZOMBI-HORROR ZSÁNERÉBEN JÁRTAS OLVASÓ BIZONYÁRA MEGISMERI AZ OLYAN, ÚJRA ÉS ÚJRA ELHANGZÓ MONDATOKAT, MELYEKET BALSORS ÉS HALÁL KÖVET. ILYEN MONDAT PÉLDÁUL, HOGY:
Ketté válunk. [Babits]

47. oldal (Corvina, 2017)

>!
gabriellaeld IP

Lebuktam. Babits Mihály vagyok, hírhedt telefonbetyár, az ökörködés csintalan pápája.

121. oldal (Corvina, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Babits Mihály
>!
lilla_csanyi

Sorakozz, Nagykörút, hhhadirendbe!
Itt jön egy seregnyi Ady Endre!

252. oldal (Corvina, 2017)

>!
RitaMoly P

– Bűzlött a meséd, papi! Hogy a vérbe bírna el az új kávés kislány egymaga a konyhai túlerővel?
– … Újpesti vagyok.

136. oldal (Corvina, 2017)

>!
nettikeee P

– Jé, cigi! Hoztál valami jó piát?
– Nincs nálam, csak ópiát.

173. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cigaretta · Csáth Géza · Kosztolányi Dezső · ópium
>!
gabriellaeld IP

Azt hiszem ledöftem a főnök meglepetéstáncosnőjét egy desszertes villával.

26. oldal (Corvina, 2017)


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Kosztolányi Dezső · Krúdy Gyula · Csáth Géza · Ady Endre · Csinszka


Hasonló könyvek címkék alapján

Merényi Dániel: Napirajz 2.
Rejtő Jenő (P. Howard) – Korcsmáros Pál: Az elátkozott part
Gróf Balázs: Képregények
Hahota 24.
Rejtő Jenő (P. Howard) – Cs. Horváth Tibor: A néma revolverek városa
Madarász Gergely: Majomdaráló 3
Marabu: Marabu album
Caaroy Carville: Titánember 1.
Bill Watterson: Kázmér és Huba
Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító