Az utóbbi években keletkezett társadalom-lélektani tanulmányait, esszéit gyűjtötte össze ás rendezte kötetbe Csepeli György – amelyekben nemcsak egy fiatal kutató és egy fiatal tudományág kettős „fejlődésregénye” tárul fel és bontakozik ki, de társadalmi, emberi viszonyaink, viselkedésünk, beidegzettségeink is mérlegre kerülnek. A nagy felkészültséggel, szellemesen, polemikusan és konkrét vizsgálatok alapján megírt dolgozatok előbb az emberkép és szociálpszichológia, utóbb a csoport – nemzet kérdéseit járják körül, s ekként – többek között – szóba kerülnek vitakultúránk, tájékoztatásunk betegségei, a gazdasági reform társadalom-lélektani következményei, a mindennapi élet vagy éppen a „rosszindulatú társadalmi folyamatok” – míg a nemzeti kérdést is más oldalról, konkrét kutatások felől közelíti meg Csepeli: mit is jelent magyarnak lenni az 1970-es években és különféle társadalmi rétegekben, nemzeti tudatunk „szekrényében” miféle, rögzült ítéletek „csontvázait” őrizzük, mit… (tovább)
Csoporttudat – Nemzettudat 1 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Elvek és utak Magvető
Várólistára tette 3
Kiemelt értékelések
Csepeli György: Csoporttudat – Nemzettudat Esszék, tanulmányok
Ha az embernek hiányzik a mélység a napi hírekből, és az a fajta esszé, amiben történelmi léptékben gondolkodnak társadalmi ügyekről, akkor örömmel fogja eltölteni Csepeli György ’80-as években megjelent írásainak, felvetéseinek olvasgatása.
Ami a tanulmányokra hajazó, tudományosabb részeket illeti, a kutatási területek (csoportidentitás) jelentős részét már más megközelítések alapján vizsgálják ma, mint a ’80-as években, erről jó összefoglalót ad az alábbi tanulmány Identitás című része: link
De ha a témánál maradunk, személyes kedvencem, ami azt hiszem, hogy a mai napig megállja a helyét, valamiért mégis az elfeledett könyvekhez tartozik, az Szabó Ildikó kitűnő monográfiája a nemzeti identitás tematikájáról 1867-től egészen 2006-ig. A politikai szocializáció felől közelíti meg a csoportidentitások alakulását, és Fukuyama Identity című munkájához hasonlóan azt állítja, hogy a jobboldal a maga nemzeti hívószavával hosszú távon erős lojalitást tudott magának szerezni, míg a baloldal (jelentsen ez bármit is ma) a kisebbségi csoportok fragmentált érdekvédelme miatt széttöredezett, a jobboldal hathatós közreműködésével persze. Szabó Ildikó sokkal szebben és alaposabban fogalmazza meg mindezt, egyszer ha odajutok, hogy egészében elolvasom a könyvét, írok majd róla is szépeket, a könyv adatlapjához is!
Hasonló könyvek címkék alapján
- Mannheim Károly: Ideológia és utópia ·
Összehasonlítás - Hankiss Elemér: Diagnózisok ·
Összehasonlítás - Antos Balázs – Fiáth Titanilla: Határsávok ·
Összehasonlítás - Pataki Ferenc: Érzelem és identitás ·
Összehasonlítás - Karády Viktor: Zsidóság, modernizáció, polgárosodás ·
Összehasonlítás - Zsolt Péter: Hírnév! Jólét! VV! ·
Összehasonlítás - Máté Gábor – Máté Dániel: Normális vagy 94% ·
Összehasonlítás - Éber Márk Áron: A csepp 92% ·
Összehasonlítás - Konrád György – Szelényi Iván: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz ·
Összehasonlítás - Simone de Beauvoir: A második nem 86% ·
Összehasonlítás