Pandemónium 17 csillagozás

Cselenyák Imre: Pandemónium

Ki gondolná, hogy a kilencvenes évek elejének társadalmi problémái ma is húsba vágó kérdések? Hogy a cigánykérdés, a szegények helyzete, a fiatalok gyermekvállalása ma talán égetőbb, mint akkor? Cselenyák Imre számtalan mai- és történelmi tárgyú kötet szerzője, egy kisregényébe zsúfolta bele az összes gondot, az összes nagy kérdést. A hősök egy mátrai szanatóriumban találkoznak, látszólag a legnyugodtabb helyszínen, ami Magyarországon elképzelhető. Igen ám, de ez a hely egyben Pandemónium is, vagyis az a hely, ahol a démonok összegyűlnek…
A kisregényt hét válogatott elbeszélés követi, köztük olyanok, melynek olvasása felemel, és elgondolkodtat. Egy érett, magyarságáért felelős író kiváló könyvét tarthatjuk a kezünkben.

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tartalomjegyzék

>!
Coldwell Art, Budapest, 2018
246 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155156373

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Gáspár · Ibolya · Süveges Hedviga · Versegi Pál · Zoltán János


Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

icu79>!
Cselenyák Imre: Pandemónium

A szerzőtől eddig az Arany János életrajz első részét olvastam, ami igazán magával ragadott, ezt az értékelésemben is ecseteltem, amiért „jutalmul” megkaptam ezt a művet, amit ezúton is hálásan köszönök @Imre_Cselenyák – nak! :)
Örülök, hogy kezembe került ez a könyv, mert magamtól nem biztos, hogy rátalálok. Az író stílusa nagyon tetszik, egyszerűen, de mégis szépen fogalmaz, a párbeszédek abszolút életszagúak.
A könyv nagy részét képező kisregény szereplői, helyszínei, történései rendkívül jól meg vannak ábrázolva. El tudtam hinni, hogy ott vagyok a szanatórium vendégei között. És igen, az aktualitás tagadhatatlan…
A novellák is nagyon tetszettek, főleg azok, amik az író életének egy-egy darabkáját mesélik el.
A szerző már többször járt Miskolcon, de még nem sikerült vele személyesen találkoznom. Remélem, hogy még lesz alkalmam ezt bepótolni.

Razor P>!
Cselenyák Imre: Pandemónium

Az Áldott az a bölcső értékelésem spoiler azzal kezdtem, hogy nem igazán utazom lírában. Nos, kortárs nem fantasztikus kisregényben és novellában sem igazán. A szerzőtől is első sorban a történelmi regényei közül terveztem a jövőben olvasni, de mivel megajándékozott egy példánnyal (amit ezúton is köszönök neki!), hát ebbe vágtam bele.
A kötet nagy részét a címadó kisregény teszi. A helyszín egy mátrai szanatórium, ide érkezik a gyógyulni vagy épp csak pihenni vágyó „vendégsereg”. Vannak, akik már régóta idejárnak és régi barátokként üdvözlik egymást, míg vannak, akik most jönnek először. Utóbbi kategóriába tartozik a kisregény fogjuk rá, hogy főszereplője, Hédi, a 42 éves, ám még hajadon tanárnő. Mellette még számos kiemelt szereplő bukkan fel a vendégseregből, ki kisebb, ki nagyobb szerepben, hogy megfogalmazzák a szerzőt kicsit több, mint tíz éve foglalkoztató kérdéseket. (A kisregény 2005-ben keletkezett.) A fülszöveg nem hazudik, a feltett kérdések ma is aktuálisak, pl. a cigánykérdést illetően, csak mióta elkezdődött a „migráncshiszti” spoiler, ezek egy része valahogy szépen a szőnyeg alá lett seperve, pedig szabolcsi ismerős tavaly pont olyasmiket mesélt, amik igenis átfedésben vannak az itt elhangzottakkal. A fiatalok helyzete, gyermekvállalása témában sem kell messzire mennem, azt meg személyesen látom, tapasztalom.
A kötet befejező harmadát a szerző novellái teszik ki. Egy kivételével mindegyik a személyes emlékeiből, élményeiből merít. Érdekes betekintésül szolgáltak mind a szerző múltjába, mint pedig az akkori rendszerbe. (Gondolok itt pl. a Csapágyak c. novellában a spoiler szituációra, ami mai szemmel nézve erősen kimeríti a WTF kérdést. Más idők voltak, na…)

>!
Coldwell Art, Budapest, 2018
246 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155156373
mazsof>!
Cselenyák Imre: Pandemónium

Cselenyák Imre elsősorban gyönyörű írásmódjával lopta be magát a szívembe, na meg persze azzal, hogy legkedvesebb költőm, Arany János életútját ismerhettem meg neki köszönhetően. Az biztos, hogy ég és föld a két könyv (mármint az Áldott az a bölcső és a szóban forgó kötet, a Pandemónium), de a maga nemében mindkettő kiváló. Ezúton is szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy – bár nem tudom mivel érdemeltem ki – de megajándékozott egy kötettel. Ennek köszönhetően „muszáj” volt kilépnem a komfortzónámból, ugyanis sem a kisregények, sem a novellák nem tartoznak a zsánereim közé, de azt kell mondjam, hogy nagyon tetszett ez a kötet!

A már emlegetett csodaszép írásmód itt is visszaköszönt, de egy új oldalt is megismerhettem: furcsa volt a néhol már vulgárissá is váló, rendkívül szókimondó stílus, amely igen nagyot tudott ütni. A kedvencem egyértelműen a Pandemónium című kisregény volt, amely (sajnos) ma is nagyon aktuális kérdéseket, problémákat boncolgat. Tetszett, hogy az egyébként gördülékeny történet annyira valóságos, annyira emberi, fantasztikus módon megformált karakterekkel. Nincsenek jók, nincsenek rosszak, hús-vér, fekete-fehér emberek vannak. Mindenkinek megvan a saját életszemlélete, a maga problémái, politikai nézete, véleménye. És ha ezek az ellentétes vélemények felszínre buknak… Azt hiszem, ez mindenkinek ismerős.

A novellák között voltak, amelyek jobban tetszettek, voltak, amelyek kevésbé, de egyik sem okozott csalódást. Ha jól sejtem, az elbeszélések többségét az író saját élményeiből merítette, ezekbe mindenképp érdekes volt bepillantást nyerni. (A Tokaj szőlővesszein… például nagy kedvencem lett.) Emellett pedig, mindig izgalmas számomra a múlt század világába bepillantást nyerni, hiszen bár ez furcsán hangzik még nekem is, de 22 éves fejjel ez nekem már csak – ha nem is olyan távoli – történelem… :)

Nyctea>!
Cselenyák Imre: Pandemónium

Zseniális. Magyar korkép, kórkép, húsba vágó kérdések, súlyos problémák… A szereplők annyira valósak, hogy szinte lelépnek a lapokról, az élethelyzetek pedig olyan fájdalmasan ismerősek… Ez a mi valóságunk, múltunk, jelenünk; néhol gyönyörű, néhol durva stílusban ábrázolva.

Fájt olvasni, sokszor éreztem gombócot a torkomban, de nagyon szerettem. Köszönöm az élményt!

szucsiani P>!
Cselenyák Imre: Pandemónium

Zseniálisan és rendkívüli tisztánlátással megírt helyzetkép napjaink problémáiról. Elkeserítő, de nagyon igaz képet fest a romakérdésről. Napokkal a könyv befejezése után is megmaradt bennem az a rossz érzés, hogy mennyire kilátástalan a változás.
Nagyon tetszettek a személyes élményen alapuló novellák is.
Csak ajánlani tudom, érdemes elolvasni!

Virágszépe>!
Cselenyák Imre: Pandemónium

A regény három hét története egy szanatóriumban, ahová általában mindig ugyanazok az emberek jönnek, megszokták, várják a lehetőséget a találkozásra, a megszokott evésre, ivásra. Az író néhány találó mondattal, jellemző párbeszéddel mutatja be őket, és máris tudjuk, milyen típusú karakterek a szereplők. Mindannyian találkoztunk már hasonló emberekkel a hétköznapokban is. Felszínre kerülnek közöttük a társadalmi hovatartozás alapvető kérdései is, és máris pandemóniummá változik a szanatórium. Nem is találni közöttük őszinte, józan személyiséget, mindannyian szerepet játszanak.
Kitűnő társadalomkritika, reális korrajz ez a regény, tulajdonképpen az emberi természet sohasem változik. Elgondolkodtató kérdések kerülnek terítékre a történet során, mint a cigányok helyzete, az agresszivitás, az emberi felelősség, a gyávaság, álhumánum. Soha nem az a valóság, mint ami a vágyaink között szerepel. Többször felolvastam a családomnak is részleteket a könyvből, megdöbbentő volt az őszintesége, éleslátása.
Rövid elbeszélések zárják a kötetet, amelyek pillanatképek, vélemények, érdekes helyzetek Szuggesztív stílusa, gondolatai ébresztőnek számítanak.

Dilaida >!
Cselenyák Imre: Pandemónium

Cseppet sem túloz a fülszöveg, tényleg kiváló ez a könyv, ahogy kiváló az író is.
Sok más molyhoz hasonlóan én is ajándékba kaptam a könyvet a szerzőtől, és addig nem is hallottam róla off, úgyhogy azt sem tudhattam még, hogy milyen különleges. Részben azért, mert egy, a 2010-es évek végén megjelent kisregényt tartalmaz, ami 2005-ben játszódik, és amit én a 2020-as évek elején kaptam kézhez és olvastam el. Emiatt olyan érzést ébresztett bennem több alkalommal is, mintha az elmúlt közel húsz év legfeljebb néhány hónap lett volna. A problémák, amikről beszél ez a könyv, nem lettek megoldva, hanem alighanem tovább süllyedtek, és persze jöttek melléjük újak. Azt hiszem, ezt bemutatni lehetett a(z egyik) célja a szerzőnek – mindenesetre ezt feltétlenül sikerült elérnie. Amellett, hogy ez mennyire tud fájni az embernek, sőt, a nemzetnek.
A szerző stílusát már volt alkalmam az Arany János életregények kapcsán megismerni, de akkor azt érezhettem, hogy nem feltétlenül ezek adnak hiteles képet az írói stílusról, a nyelvezet szempontjából legalábbis, hiszen azok egy történelmi korban játszódnak, régen elhunyt személyek szerepeltetésével. Ezért nagyon örülök, hogy most egy minden szempontból kortárs művét is megismerhettem, és biztosnak érzem, hogy amikor majd kezembe veszem a többi könyvét, azok sem fognak csalódást okozni. Érdekesen, különlegesen és nagyon szépen ír, ami miatt már önmagában is érdekes és élvezetes olvasni.
A novellákra is ugyanez vonatkozik, természetesen. Mind egyedi, mind különböző, de a szerző stílusa, illetve az olvasmányos és szórakoztató mivoltuk nagyon összetartja őket.
Én magam nem tapasztalhattam meg (még) semmit azokból az emberi és társadalmi küzdelmekből, nehézségekből, igazságtalanságokból, amiket zseniálisan elénk tár a szerző, mégis minden egyes szereplővel és helyzettel együtt tudtam érezni, és a viszonlyag szűkös oldalszámhoz képest az érzelmek és gondolatok igen gazdag tárházát nyújtotta nekem. Valóban elgondolkodtat, és valóban megérint, de meg is mosolyogtat, amikor akar.

FNagyViktória>!
Cselenyák Imre: Pandemónium

Először is, itt is szeretném megköszönni az ajándékba kapott kötetet az írónak! Az Arany életrajzi könyvek teljesen elvarázsoltak, úgyhogy nagy reményekkel vágtam bele az olvasásba. Mindig szerettem magyar íróktól olvasni, mert ezek a történetek mégiscsak a mieink: itt játszódnak, itt történnek, velünk.
A kisregényt szívesen olvastam volna még tovább, szimpatikus volt a nosztalgikus hangulat, a helyszín és néhány karakter is. A történet ma is történhetne, pontosabban ugyanezek a mondatok ma is ugyanígy elhangozhatnának és el is hangzanak. Nem fejlődött a mentalitás, talán még rosszabb, mint volt.
A novellák közül a „csapágyas” tetszett a legjobban, javíthatatlan retro rajongó vagyok, mindent imádok nézni, olvasni, hallgatni, ami 70-es, 80-as évek hangulatú, mert akkor voltam gyerek. Remekül bemutatja, hogyan is zajlott az élet.
Meglepő volt az Arany könyv után, ahol nyilván ennek semmi helye nem volt, a csúnya szavak használata, de hát a kocsmában vagy a gyárban ez a módi, na :)
Ami felvitte a pulzusomat, az a munkakerülő élősködő pillanatképe, őrületes, hogy vannak ilyen emberek…

Gáspár_Ferenc>!
Cselenyák Imre: Pandemónium

Remek kisregény, és valóban aktuális, ahogy az egyik hozzászóló helyesen megállapította.Szőnyeg alá söpört problémákról van itt szó: roma kérdésről, a nők késői gyermekvállalásáról, stb. Az elbeszélések szintén erősek, és ugyanúgy mai problémákat feszegetnek. Ráadásul az író gyermekeiről szóló történeteivel bepillantást enged meghitt, családi világába.

Inmelius_Mudri_Jolcsi>!
Cselenyák Imre: Pandemónium

Pandemónium, a cím nagyon kifejező: démonok találkozója, Pandóra szelencéje kinyílik és szórja bajait. Mindenki saját, külön igazát hiszi, tévedhetetlenségébe kapaszkodik, önbizalma roncsait igyekszik érvényre juttatni, miközben igazi problémák (démonok) gyűrik őket: cigánykérdés, nemzethalál, gyermektelenségbe fulladó hajadonság, felemelkedés reménye nélküli kísértések. Megtalálható itt minden fajta emberi gondolkodás, az űzött paranoia, a meggyőződéses emberi jogi aktivista, akinek a valóság mit sem számít, a hőzöngő hazafiasság, a mértéktartó belegondolás, a sztereotípiákba kapaszkodó harsány senki, tájékozatlanságba és tudatlanságba meredő makacs, aki anyjának szomszédasszonya már evett is ilyet, mint például a szegregáció… Mindezt irigylésre méltó pontossággal tűzte tollára Cselenyák Imre. Tükröt tart, villantgat vele a nap felé, befogja a fényét, bele a szemünkbe. Hogy lássunk. Vagy ébredjünk, mert baj van?

Bővebben: https://kulturpara.blog.hu/2019/03/07/demonok_gyulekezo…


Népszerű idézetek

Történelmiregény_írók_Társasága U>!

– Valahogy úgy. Egyszer Lomb Kató, aki tizenhat nyelven beszélt, részt vett egy fogadáson, ha jól emlékszem, New Yorkban. Csupa gazdag ember volt jelen. Az olvasásról beszélgettek, és Lomb Kató azt találta mondani, hogy most éppen magyarul olvas egy regényt. – Magyarul! – vinnyogott fel egy helybéli nőszemély. – Nem is tudtam, hogy az angolon kívül más nyelven is jelennek meg könyvek!

Dilaida >!

– […] És tudja, kisasszony, bennünket, magyarokat a környékbeli kis országok gyűlölnek. Valaha nyilván rászolgáltunk, de különös, hogy nem bírnak ezen felülemelkedni. Most mondja meg, gyűlöli ön a törököket, az osztrákokat, vagy az oroszokat?
– Nem.
– Látja, én sem. Pedig minden okunk meglenne rá. Megaláztak, pusztítottak, és igyekeztek bennünket meggátolni a fejlődésben. A törökök ma kifejezetten szeretnek minket, nem is értem… Az osztrák viszont lenézi a magyart, hiába ludas benne, hogy csak itt tartunk. A lelkiismerete rég nem, csupán a valóság érdekli. Koszos, korrupt, ócska, viselkedni nem tudó nemzetnek tartanak bennünket. Az orosz az orosz. Nekik mi jelentéktelen népség vagyunk. A környékbeli nemzetek viszont gyűlölködnek, a vesztünket akarják.

149-150. oldal

icu79>!

Az értelem vezérli a boldogulást, nem az érzelem.

126. oldal

Történelmiregény_írók_Társasága U>!

– Valahogy úgy. Egyszer Lomb Kató, aki tizenhat nyelven beszélt, részt vett egy fogadáson, ha jól emlékszem, New Yorkban. Csupa gazdag ember volt jelen. Az olvasásról beszélgettek, és Lomb Kató azt találta mondani, hogy most éppen magyarul olvas egy regényt. – Magyarul! – vinnyogott fel egy helybéli nőszemély. – Nem is tudtam, hogy az angolon kívül más nyelven is jelennek meg könyvek!

Leonida>!

…És ötven év múlva is bánkódhatnának, milyen nehéz magyarnak lenni a nemzet sokasodásképtelensége, a Kárpát-medence átjáróház volta miatt. Ez itt akkor nem is szanatórium, ez itt egy pandemónium. Megkínoz és ledarál bennünket az idő, s apró lyukú szitáján kipergünk, mint a pondrók.

142. oldal

Dilaida >!

Még mindig celofánba van csomagolva a valóság, megállunk Csabával a tokaji állomás peronján. Réveteg szemem a szemközti dombhátra mered – hogy a fenébe tudják a borgazdák ilyen meredek terepen megművelni a szőlőt? –, önkéntelen buggyan ki belőlem – „Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél.” – Csaba álmélkodik, fejet csóvál, rágja a mondatot. – Ilyen megállapítás tompa aggyal! Hát ezt fölülmúlni. Hacsak… – Fölveti a fejét, kontráz. – Volt egyszer egy ember. Szakálla volt kender. Levágtuk, oszt elszívtuk.

175. oldal, Tokaj szőlővesszein...

2 hozzászólás
Inmelius_Mudri_Jolcsi>!

„Hát hogy a csudába lehetne ebbe beleilleszteni egy kötetlen életet élő, alkalmi munkákra apelláló népcsoportot? Meg aztán a jövő egyetlen útja az iskolázottság. Akinek nincs szakmája, végzettsége, az nem kell a munkaerőpiacra. Ezeket a szerencsétleneket nem azért nem veszik fel, mert más a bőrszínük, hanem mert nincs megfelelő iskolájuk, nem képesek a fegyelemre és nem tudnak disztingválni.”

Horváth_Szabó_Angéla>!

Ó, csak cincogok kínomban, mint a fenyőgyantába ragadt egér. Hogy is van ez? Előbb nemzetközi szintű foci kell, amire jönnek a szurkolók, és épülhetnek a stadionok? Vagy fordítva? Az új stadionok bevonzzák a közönséget, és aztán megjön a színvonalas labdarúgás?

Aurora_Serenity_White I>!

Gellei zsebében tilinkózni kezdett a mobiltelefon.

53. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mobiltelefon

Hasonló könyvek címkék alapján

Fenákel Judit: Lili utazásai
Timrava: Hősök
Lev Tolsztoj: Gazda és cseléd / Hadzsi Murat
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála
Gábor Emil (szerk.): A szegények öröme
Palotai Boris: Pokróc az ablakon
Sipkay Barna: Gyűlölet, éjszaka, szerelem
Mikszáth Kálmán: A jó palócok
Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen
Balogh Lena Lee: Pázsiton a vér