A ​tölgyek alatt (Arany János életregénye 2.) 19 csillagozás

Cselenyák Imre: A tölgyek alatt

Milyen érzés túlélni gyermekedet és legszeretettebb barátaidat?

Arany János a szelídség, a nemes egyszerűség mintaképe. Kisvárosi gátlásait élete végéig megőrizte, szava halk, szerény, jelleme visszahúzódó. Bámulatos tehetségéből adódóan, és szorgos önképzése nyomán már harmincévesen elérte a műveltség legmagasabb fokát. Rendkívül fejlett érzékenysége alkalmassá tette kifinomult megfigyelésekre, költészetté változtatta a szeretetet, a szenvedéseket, a fájdalmakat. A magyar nyelv legkifinomultabb mívelőjévé vált.

Cselenyák Imre érzékeny korrajzában nemcsak a nagy költő, Arany János válik emberközelivé, hanem szerető tollvonásai nyomán megelevenedik a szenvedélyes barát, Petőfi Sándor és a szabadságharc híres alakjai is.

Kiemelkedően gazdag és hiteles regényes életrajz Arany Jánosról.
Hagyd, hogy magával ragadjon!

Eredeti megjelenés éve: 2019

Róla szól: Arany János

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2019
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634576280

Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 44


Kiemelt értékelések

>!
Baráth_Zsuzsanna P
Cselenyák Imre: A tölgyek alatt

Arany János költészetéhez meg kell érni. Mert ugye az ember lánya ifjabb éveiben az olyan lázadó verselőkért rajong, mint Petőfi, hogy aztán túl a negyedik X-en lehiggadjon, és elkezdje értékelni azt a letisztult, de nagyon mély érzelmeket hordozó sorokat, amelyeket Nagyszalonta híres szülötte hagyományozott az utókorra. Nem volt könnyű helyzetben Cselenyák Imre, hiszen Arany János magánélete botrányoktól mentes volt, a versei pedig közismertek, nincs tehát semmilyen szenzáció, amiért az olvasó lekaparná a falat a könyvért. Másrészt viszont ebben a mai rohanó világban pont azért lehet érdekes egy mára már letűnt kor és egy tiszta, értékes ember, mert kellenek a fogódzók, hogy oda tudjunk figyelni a valóban fontos dolgokra a hétköznapok forgatagában. Ehhez a könyvhöz pont az kell, ami Arany János verseihez: egy kis lecsendesülés, bekuckózás, teljes odafigyelés. Részemről pont azért halogattam őszig ezt az alkotást, hogy el tudjak mélyedni, le tudjak lassulni lelkileg ehhez a történethez, ami a maga egyszerűségében hihetetlenül erős olvasmányélményt tud nyújtani. Mert miközben látszólag nem történik semmi különös, valójában a szemünk előtt bontakozik ki az 1848-49-es forradalom és szabadságharc utáni korszak, előbb a nehézségek, majd a kiegyezéssel járó konszolidáció. Arany Jánossal együtt csodálkozunk rá egy új korszakra, a viharos gyorsasággal fejlődő Budapestre, miközben a költő vidéki gyökereinek köszönhetően az sem marad észrevétlen, hogyan alakul át szépen lassan az azon kívüli világ is. Az irodalmi élet változása is nyomon követhető, de az oktatás és tudomány (hiszen Arany János jó ideig az Akadémia titkára, majd főtitkára volt) világába is betekintést nyerhetünk. Nagyon rá lehet csodálkozni arra, hogy milyen gazdag tud lenni egy látszólag egyszerű emberi élet.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/10/21/konyvkritika_…

2 hozzászólás
>!
Karcsika
Cselenyák Imre: A tölgyek alatt

Egész eddigi életemben szimpatikus volt Arany János, amióta csak tudom, hogy ki ő és mit csinált. A magyar tanárunk mindig ódákat zengett róla és habár sokszor nem értek vele egyet, ebben az esetben én is mindig oda voltam Arany költészetéért.
Nem olvastam még olyat Aranytól amit nem szerettem és ez szerintem sokat elárul a hozzáfűződő viszonyomról.
Ezért lettem olyan izgatott mikor megláttam, hogy létezik az életéről könyvsorozat, ami nem feltétlenül csak tényanyag, hanem egy igényesen és nagyon hitelesen megírt regény róla. Oké, oké, az utóbbi dolgokat csak az olvasása után tudtam meg, de szeretném ha ti is tudnátok, akik még nem olvasták.
Izgalmas, történelem hű és hiteles. Persze az elkerülhetetlen, hogy ne legyen benne egy kis szépítés itt-ott, de egyáltalán nem zavaró vagy feltűnő.
A regény tartalmaz részleteket Arany műveiből passzolva a szöveghez, ráadásul a legtöbb teljes egészében megtalálható a könyv hátuljában a levelek mellett, amelyet Arany, a lánya vagy valamelyik fontosabb ember Arany életéből írt.
Akinek egy kicsit is tetszett a Toldi, szereti azt a korszakot amelyben Arany alkotott vagy csak szeretné jobban megismerni Arany János életútját az mindenképpen olvassa el ezt, teljesen megéri.

1 hozzászólás
>!
Gubacsi_Viktória
Cselenyák Imre: A tölgyek alatt

Még mindig fantasztikus!
A tölgyek alatt című könyvben Arany János életét kísérhetjük tovább.
Megismerjük a Nagykőrösön töltött éveit és azt a zseniális költőt, akinek tehetsége lánya halála után bontakozik ki a Margit-szigeten.
Nagykőrösi lakosként (és a gimnázium diákjaként) többet kellett mindig tudnunk Arany Jánosról, mint általában másoknak. Természetesen mindig úgy lett 'tálalva' az itt töltött 9 év, mintha a költő legboldogabb évei lettek volna és mennyire szeretett volna itt tartózkodni. Valamint sok olyan dolog lett utólag eltorzítva, ami nem is úgy történt. Csak hogy büszkék legyünk sok-sok dologra Arany Jánossal kapcsolatban, még ha nem is úgy történt, de ezt sajnos csak kevesen tudják.
Személy szerint tetszett, hogy az olvasó arcába van vágva, hogy „nem, Arany János nem szeretett Nagykőrösön élni és minél hamarabb elakart menni innen”.
Az időskori költő pedig zseniális lett! Az a sok-sok fájdalom, amit átélt, lánya elvesztése, barátai elvesztése, családtagok elvesztése és a betegsége, ami mindennap kínozta….
Mindezek mellett a hűséges Arany, mint a nemzethez, mint feleségéhez, aki nagy szeretettel nevelte elvesztett lánya gyermekét, Piroskát.
Megérte várni erre az olvasó éhségvágyát kielégítő alkotásra, melyet Cselenyák Imre megint csak zseniálisra írt meg!
Külön pozitívum, hogy a könyv elején a moly.hu olvasói értékeléseket olvashatjuk. Az író ezzel bebizonyítja, hogy nem kellenek nagy nevek az ajánláshoz, fontosabb, hogy egy átlagos olvasó mit gondol. (Ez a jellem picit hasonlít is Aranyra.)
Még mindig tartom a véleményemet, hogy ha már Arany Jánosról kell tanulni az iskolákban, különösen a középiskolákban, akkor inkább ezt a két kötetből álló művet olvassák el a diákok, hisz ebből jobban megértik a Toldi íróját, mint bármi másból.
Remélem, hogy Cselenyák Imre megfogja írni más költőknek és íróknak is az életét regény formájában!
És remélem, hogy ha már „Nagykőrös Arany János városa”, akkor hamarosan lesz alkalmam találkozni vele abban a városban, ahol a költő nem szeretett élni, de mégis sokan úgy hiszik, hogy igen.

>!
dmmddm
Cselenyák Imre: A tölgyek alatt

Hál'istennek, hogy a könyvhéten a Dunakorzón járva megláttam ezt a 2. részt, nagy öröm volt, hogy megjelent! A színvonal ugyanolyan magas, mint az első rész esetében, csak ezt már szomorúbb szívvel olvastam, tudtam,hogy itt el kell búcsúznunk Arany Jánostól. Nagyon jó ötlet volt a függelék, szívesen olvastam a közölt verseket, leveleket.

>!
Gádorka
Cselenyák Imre: A tölgyek alatt

Nagyon szerettem olvasni. Megismerni Arany Jánost, az embert, családapát, férjet, költőt, tanárt, nagyapát.
Eddig is szerettem a költeményeit, most azonban sokkal közelebb kerültem hozzá. Köszönet érte Cselenyák Imrének, aki fáradságot nem kímélve felkutatta az életkörülményeit, levelezését, és megosztotta velünk. Megismertünk egy géniuszt, aki tépelődő, szenvedő, olykor vidám, de mindenek előtt ember tudott maradni.

>!
Leonida
Cselenyák Imre: A tölgyek alatt

Ezzel lett teljes az Arany életrajz. Nem gondoltam az első rész után, hogy fel tudja venni vele a versenyt a második rész. Tévedtem. Lenyűgöző, lélekemelő, elgondolkodtató, újra olvasásért kiált. Ha valaki az igazi „Arany-érzést” keresi, ebben a két kötetben megtalálja. Tegyük magunkévá e kivételes költőnk értékrendjét. Egy szeretetre méltó ember tartalmas, keserves, csodálatos sorsát élhetjük át.


Népszerű idézetek

>!
Könyvmolyképző KU

Arany, amikor gyermekei nem látták, ölébe vette Petőfi fiát.
– No, te apró ártatlanság, hát mit is tehetnél te arról, hogy ilyen világban élsz?
A kicsi nagy szemeket meresztett a nagybajszú emberre, öklét a szájába nyomva kezdte csócsálni. A fogzás csalhatatlan jele, s a férfi eltűnődött rajta, hogy ezt a változást szüleinek kellene inkább látnia. A kis Zoli értelmes tekintetű, bájos gyermek, amennyire meg tudta ítélni az orra az anyjáé, szája az apjáé, egy valami azonban nemigen illett a kerek, szabályos fejecskére, az elálló ördög-fülecskék. Na, ezt majdan kinőheti, s méltó utódjává válik a hon híres, hírhedt költőjének. S Aranynak egyszerre megesett a szíve az elárvult csöppségen és meghatódásának kényszerében arcon csókolta.

>!
Könyvmolyképző KU

A halász szende mosollyal az arcán a fejét csóválta.
– Én megfogadtam, hogy ha Arany János belém botlana, én adok néki ajándékba egy halat. Mert engem úgy megörvendeztette a Velszi bárdokkal, hogy arra nincsenek szavak. Én végigharcoltam tüzérként a szabadságharcot, sok bajtársam odaveszett vagy emigrált, látja kiégett az egyik szemem, üveg vagyon helyébe, és én má’ annyiszor elátkoztam Ferenc Jóskát! Hej, Istenem, de megadta neki a versében, de megadta!
A szenvedélyes szavakra az egyik kocsis felfigyelt, közelebb oldalgott.
– Arany János? – és a kezét nyújtotta. – Hadd szorítom meg a kezét uraságodnak! Kegyelmed a magyarság lelkiösmerete, a békés emberek reménysége! Fogadjon el tőlem egy demizson bort! Jóféle, Budafokon termett!
Arany hol az egyik, hol a másik férfi felé pislogott értetlenkedve.

>!
Könyvmolyképző KU

– Attól vagy te beteg, Jani, hogy elhagyod magadat! Nem látsz rendesen, tudjuk, de annyi baj legyen! Nem fogja már fejed a verset, oda se neki! Hanem az ifjúság még mindig fel tudna lelkesíteni. Azt gondoltam ki, hogy elviszlek egy-két líceumba, ahol előadást tartanál diákoknak. Képes vagy rá, én biztosra veszem.
– Hová vinnél te engem félhóttat, Pali. Mindkettőnk szégyenére katedrára állítanál, mint egy múmiát?

>!
Könyvmolyképző KU

− Én már nagyon sok versét olvastam. Kezdve az egyedülálló Toldival. Csodálója vagyok kegyelmednek, bárha magam is tudnék hosszú műveket írni.
− A becs nem a mű méretével vagyon függőbe. Rövid költemény is lehet elsőrangú…

>!
Könyvmolyképző KU

– Ismered a vélelmem, ugye, Sándor? A szabadságért és gyermekeinkért élni, és nem meghalni.
– Arany Jankóm! Bárcsak a próféta szólana belőled. És bárcsak igazságod lenne. Hogyne, élni, a többségnek! De ezért valakiknek fel kell áldozniuk magukat!

>!
Könyvmolyképző KU

Arany, amikor gyermekei nem látták, ölébe vette Petőfi fiát.
– No, te apró ártatlanság, hát mit is tehetnél te arról, hogy ilyen világban élsz?
A kicsi nagy szemeket meresztett a nagybajszú emberre, öklét a szájába nyomva kezdte csócsálni. A fogzás csalhatatlan jele, s a férfi eltűnődött rajta, hogy ezt a változást szüleinek kellene inkább látnia. A kis Zoli értelmes tekintetű, bájos gyermek, amennyire meg tudta ítélni az orra az anyjáé, szája az apjáé, egy valami azonban nemigen illett a kerek, szabályos fejecskére, az elálló ördög-fülecskék. Na, ezt majdan kinőheti, s méltó utódjává válik a hon híres, hírhedt költőjének. S Aranynak egyszerre megesett a szíve az elárvult csöppségen és meghatódásának kényszerében arcon csókolta.

>!
Könyvmolyképző KU

Ki vagy te, Arany Jani? Egy ötvenhat éves, beteg, magyar poéta. Miért kell neked pajkosan visszamosolyognod egy külországi özvegyasszonyra, amikor már csak hálni jár beléd a lélek?

>!
Könyvmolyképző KU

Mégiscsak itt kellett neki születnie Nagyszalonta nevezetes városában. Sehol másutt nem csengtek volna így Toldi énekei. Lám még ez a pökhendi süldőlegény is milyen választékosan fejezte ki magát: Olyan lagymatag vagy, mint légy a tejben!

>!
Könyvmolyképző KU

Szabadidejében kedélybeteg, időváltozáskor órái, mint sógorának írta: posványszerű, egyhangú tespedésben telnek. Az is lehet, hogy félreteszi költői tollát, és mostantól ponyvaregények írásával szórakoztatja el magát. Mindig is szeretett volna hosszúprózát írni, Jósika, Jókai, Kemény regényei mindig felüdítették, megnyugtatták, de valahogy nem volt hozzá kellő bátorsága. Óriási felelősség megírni egy olyan románcot, amely elnyeri az olvasó tetszését. Hisz az a műfaj sem alábbvaló, mint a költészet, s minthogy ott hatalmas az olvasótábor, sokkalta több az intrikus is. Attól pedig Isten ments’, van neki anélkül is elég baja.

>!
Lyanna P

– Juliska, te, no figyelj csak ide egy cseppet! – évődött a kislánnyal. – Tudod-e miért apádurad a hon legkiválóbb költője?
– Mert szép verseket ír – felelte rá a leányka.
– Nohát, szép verseket sokan tudnak ám írni! Vörösmarty Mihály, Bajza József, meg, ha úgy vesszük, tán én is. Nos, de miért legnagyobb mégis atyád?
Juliska elbizonytalanodott, apjára tekintett. Annak a szemében csak víg huncutságot látott, semmi mást.
Szász Károly segíteni igyekezett:
– Mert Arany Jánosnak van a legszebb bajusza!
Tompa nevetett rajta, de tagadólag rázta a fejét.
– Dehogy, dehogy. Na, megmondom én, Juliska, ha nem tudod. Amit tőlem hallasz, azt elmondhatod az iskolában is, ha gondolod, rám hivatkozván, hogy Mihály bácsitól tudod. – Bizalmasan közelebb hajolt a kislányhoz. – Édesapádnak szépen cseng a neve. Arany. No, hallod-e? Arany!
– Hallom – ment bele Juliska a játékba.
– Vegyük az én nevemet! Tompa. No, hogyan cseng ez, felelj!
A leányka gondolkodott, aztán kimondta:
– Tompán!
Kirobbant a hahota. Arany is nevetett, sőt a kocsis a bakon ugyancsak.

77. oldal,


Hasonló könyvek címkék alapján

Dallos Sándor: A nap szerelmese
Menyhért Anna: Egy szabad nő
Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony
Bogáti Péter: Édes Pólim!
Száva István: A Menlo-parki varázsló
Ordas Iván: Simonyi óbester
Zsigray Julianna: A Sugár úti palota
Dániel Anna: Teréz küldetése
Jósika Miklós: Az utolsó Bátori
Kocsis István: Széchenyi