A ​semmi ágán (József Attila életregénye II.) 22 csillagozás

Cselenyák Imre: A semmi ágán

Költő, babérkoszorú nélkül.

Az „őrület” szülte a zseniális verseket, avagy a mélylátás, a lélek érzékenysége zavarta meg az elmét?

Mi lett volna József Attilával, ha komfortos életet él, ha kapcsolatai, szerelmei harmonikusan alakulnak, ha idejében megkapja az irodalmi elismeréseket? Mivé alakul művészete, ha másmilyen sors adatik neki? Hatások – ellenhatások.

„Pokolra kell annak menni, ki költő akar lenni?”

Az életrajz második kötete megrendítő élményt nyújt, végigkalauzolva olvasóját József Attila utolsó tíz évének örömein, küzdelmein és csalódásain, amelyek mögött egyre súlyosbodó lelki problémák rejlenek. Az első kötethez hasonlóan nem kizárólag a költőről fest részletes képet, bemutatja azokat a személyeket – elsősorban azokat a hol imádott, hol gyűlölt nőket –, akik kulcsszerepet játszottak az élete alakulásában.

Örök harcban a világgal, örök harcban önmagával.

Eredeti megjelenés éve: 2023

Róla szól: József Attila

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2023
352 oldal · ISBN: 9789635976201
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2023
352 oldal · ISBN: 9789635976195
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2023
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635976188

Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 45


Kiemelt értékelések

bercipocok P>!
Cselenyák Imre: A semmi ágán

A második kötet József Attila utolsó tíz évét mutatja be. A lelkileg megroppant költőét, aki ekkor már nem tudja feldolgozni a megpróbáltatásokat.
Beleveti magát a Tanácsköztársaság eszméjébe, röpiratokat ír és a marxizmust hirdeti. Egy ilyen előadáson ismerkedik meg Szántó Judittal, aki lát benne valami titokzatosságot, ami megragadja. Attila elmondja, hogy boldogságra van szüksége, különben mindenki megalázza és ő Judittal akar boldog lenni, ezért megkéri a kezét. A nő nemet mond, de együtt maradnak.
Egyre jobban hatalmasodik el rajta az idegi kimerültség, már a kezelőorvosa is szabadulna tőle. Bemutatják neki Kozmutza Flóra gyógypedagógust, aki kifejezetten olyan különleges emberekre vadászik, mint József Attila, hogy pszichológiai vizsgálat alá vesse. Őrült mélységeket és magasságokat élnek át, de a lavinát már nem lehet megállítani.
Juhász Gyula 1937. április 6-án bekövetkezett öngyilkossága hatalmas sebet ejt régóta vérző szívén. 1937. december 3-án este halálra gázolja egy a balatonszárszói állomásról kiinduló tehervonat. Hogy öngyilkosság történt vagy végzetes óvatlanság vezetett a tragédiához, a könyv szerzője nyitva hagyja a kérdést. Attila át akart bújni a szerelvény alatt, csak elszámolta magát? S valóban az volt az utolsó gondolata, hogy „a halott nem veheti át a díjat!”?
József Attila aki rövid élete alatt annyi szenvedést és nélkülözést élt át, versei által örökre velünk marad.

Czagány_Tünde>!
Cselenyák Imre: A semmi ágán

„Semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.”

Gyermekkoromban többször is olvastam József Jolán A város peremén c. könyvét. Tanultuk József Attila ismert verseit általános iskolában, középiskolában… Szerettem a verseit. A 80-as években kaptam egy könyvet Édesapámtól, mely mű abban az évben még nem jelent meg kereskedelmi forgalomban, és számomra egy valódi József Attilát láttatott: Illyés Gyuláné József Attila utolsó hónapjairól című művét. Flóra visszaemlékezéseit. Bátor és őszinte mű.

Ugyanezt gondolom és érzem Cselenyák Imre József Attila életregényénél. Az első kötetről – a Tiszta szívvel kötetről – már írtam: https://moly.hu/ertekelesek/6260117 , most a második kötetet: A semmi ágán-t olvastam el.

„Örök harcban a világgal, örök harcban önmagával.” – ahogy a fülszöveg írja hitelesen a költőóriásról.

Mit tudunk József Attiláról? Mit tudunk élete viharairól, a költő érzékenységéről, gyötrelmeiről? Mit tudunk arról az emberről, aki nem találta a helyét, akinek kevés barátja volt, akit nem ismertek el saját korában, nem úgy ismerték el, ahogy illet volna? Mi lett volna, ha megkapja a Baumgarten-díjat még éltében? Ha elkapkodják versesköteteit, ha versei folyamatosan irodalmi lapok címlapjain szerepeltek volna? Talán mindez segített volna folytonos zaklatottságán, őrlödésén, hangulatain, lelkén. Talán stabilabb életet él, talán mindez párkapcsolatain is realizálódik. Az elismerés mindig inspiráló egy zaklatott léleknek is.

Éltében sok csalódás érte. Egy fő szál pedig gyermekkorából gyökerezett. Édesapja korán elhagyta őket, folyamatosan nők vették körül, mégis a nőkhöz való viszonya ingoványos talaj volt. Édesanyja (a korán elhunyt Pőcze Borbála, a Mama), Vágó Márta, Szántó Judit, Gyömrői Edit, Kozmutza Flóra a főbb nevek, a főbb személyek. Természetesen a nővérei: Etus és Jolán.

Cselenyák Imre olvasmányos regényével elrepít minket: ott vagyunk közöttük. Ott vagyunk József Attila mindennapjaiban, versei születésénél, Mártával, Judittal, Edittel, Flórával folytatott, tőle kiinduló kapcsolataiban. A halálosan szerelmes József Attilánál, akit időnként értünk, időnként dorgálnánk. Olvasás közben többször megrendülünk, megdöbbenünk.

Úgy gondolom, hogy Cselenyák Imre tollából teljes mértékben hiteles József Attila kétkötetes életregénye: Imre érzékenységével hivatott volt e két könyvet megírni, megírni egy lelkileg egyre mélyebbre zuhanó, személyiségzavaros zseni életét, mindennapjait.
Olvassuk gyönyörű verseit, majd olvassuk gyötrelemes mindennapjait, és a felmerülő ellentétnél megállunk: megismertük-e az embert? József Attilát, mint embert?

Igen. Cselenyák Imre könyve után igen. Mert ott lehettünk vele. Az emberrel. Ott voltunk reggelenként, napközben, esténként, ott voltunk Mártával, Judittal, Edittel, Flórával, és a testvérekkel is: Etussal és Jolánnal, ott voltunk az 1900-as évek első felében, ott voltunk minden fontos történésnél, legyen az egy vers, egy verseskötet születése, egy munkásmozgalmi történés, legyen az a Szép szó elindulása, legyen az egy pszichoanalitikai kezelés, legyen az a máig tisztázatlan korai vég.

Őszinte regény felnőtt olvasók számára.

Szívből gratulálok kedves Imre, az olvasmányos és hiteles, sok kutatómunkát igénylő József Attila köteteihez, melyek valahol akaratlanul a gyermekkorom, a felnőttkorom!

József Attila A Dunánál című verse pedig évekig ki volt téve egy előző munkahelyemen, az irodámban. De lehetett volna ez bármelyik másik: a Hazám, a Reménytelenül, Thomas Mann üdvözlése, a Dr. Szöllős Henrikné Marton Mártához írt Óda, vagy épp az Eszmélet.

"1

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.

És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt – néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.

A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
mint sírköves, dülöngő temetők.

2

Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk – ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

3

Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt –
ez az elmulás. Ebből vagyok. „Meglásd,
ha majd nem leszünk!…” – megszólítanak.

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős –
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!

A világ vagyok – minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa –
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel – mai magyarok!

…Én dolgozik akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés."

_Vera_>!
Cselenyák Imre: A semmi ágán

Ez a kötet ugyanolyan színvonalú, de egészen más hangulatú volt, mint az első rész. Engem nagyon érdekelnek a mentális betegségek, és azt végigkövetni, ahogyan a költőnél megmutatkozott a saját problémája. A szerelmi életét is kíváncsian figyeltem. Gimnáziumban természetesen megtanultam, hogy mely három hölgy iránt táplált intim érzelmeket, de arra például nem tértünk ki, hogy Szántó Judittal milyen nehezen váltak el útjaik, és mennyi gyötrelem előzte meg az eseményt. A lezárás nagyon tetszett, hiszen mindenhol azt tanítják, hogy bár nincs rá bizonyíték, valószínű, hogy József Attila öngyilkosság útján vesztette életét, itt viszont a szerző ezt megkérdőjelezte. A regény lezárásaként egy életrajzi vázlatot olvashatunk, ami nekem személy szerint jól jött, mert a történet folyamán nem mindig tudtam, hogy hol járunk az időben pontosan. Az elsőhöz hasonlóan ezt a kötetet is mindenkinek ajánlom, mert igazán értékes olvasmány volt számomra.

gizmo6 I>!
Cselenyák Imre: A semmi ágán

Összességében rendkívül alapos, összeszedett, és alapos kutatómunkával megírt életrajzi regény A semmi ágán. Megrendítő és elgondolkodtató olvasmány, még ha néhol sarkított és részrehajló is, mindenképpen érdemes a figyelemre. Elsősorban irodalomkedvelőknek és természetesen a József Attila élete iránt érdeklődőknek ajánlom.
Bővebben: http://cornandsoda.com/wp/cselenyak-imre-a-semmi-agan-j…

Leggoscritto P>!
Cselenyák Imre: A semmi ágán

Az első kötet csalódás volt. Aztán túltettem magam rajta, hogy életrajznak regényes, regénynek meg csak életrajz. Sem ilyen, sem olyan. A második kötet inkább magával ragadott. Megmondom őszintén, én nem tudtam ennyire részletekbe menően a Jolán-Ödön-Etus szerelmi, vagy inkább kapcsolati háromszögről. Megdöbbentett, hogy milyen beteges volt az egész család lelkivilága, életstílusa. Attila jellemrajza eléggé mélyreható, az író alapos felkészültségét mutatja. Megpróbál belelátni Attila bipoláris világába és bemutatni a lassan felbomló elmét, a lét kínját, amely egyfelől csodás versek születéséhez vezetett, másfelől felemészti és elpusztítja a zseni törékeny világát


Népszerű idézetek

Könyvmolyképző KU>!

Árnyként lebeg föl a szobájába, és írni kezd. A szavak nem makacskodnak, erőfeszítés nélkül tolulnak föl, a képek is szép rendre, tülekedés nélküli töltik be a teret, a ritka kegyelmi állapot, ím, magába oldja.

Könyvmolyképző KU>!

Ugyan nem akar hivatásos forradalmár lenni, de tulajdon embersége szerint a szabadság felé kell lépéseket tennie. És hol is lenne most az ő helye, ha nem azok között, akik becsülettel, jó szándékkal, önös érdekek hajszolása nélkül szeretnének boldogulni?

Könyvmolyképző KU>!

A nők! Ó! A mama is csak elviselte, hiába hazudott neki sokszor mindenféléket: „lelkecském”, „szentem”, „nekem nősz nagyra”. Meg sem várta, hogy felnőtt legyen! Meghalt! Gyalázat! Ha szerette volna, sokáig él.

Könyvmolyocska1 >!

Rá kell jönnie, hogy nem bírja az idegi terheket.

(első mondat)

_Vera_>!

Tudod, Attila, ez félig műremek, félig klinikai diagnózis, vagy látlelet.

203. oldal

_Vera_>!

– Most menj el, mert elfáradtam! Ismersz, és tudod, hogy bennem már minden elfáradt.


Hasonló könyvek címkék alapján

Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász
Cserhalmi Dániel: A Szabadság hadművelet
Gorka Eszter: Várni fogunk
Kondor Vilmos: Bűnös Budapest
Iglódi Csaba: Dreher-szimfónia
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye
Kőrösi Zoltán: Szívlekvár
Zoltán Gábor: Orgia
Bauer Barbara: A fényfestő