A ​spanyol egzisztencializmus története 1 csillagozás

Miguel de Unamuno és José Ortega y Gasset filozófiájának fő kérdései
Csejtei Dezső: A spanyol egzisztencializmus története

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Róluk szól: Miguel de Unamuno, José Ortega y Gasset

>!
Gondolat, Budapest, 1986
376 oldal · ISBN: 963281701X

Enciklopédia 60

Szereplők népszerűség szerint

Don Quijote de la Mancha · Miguel de Unamuno · Pindarosz · Sancho Panza

Helyszínek népszerűség szerint

Európa


Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Csejtei Dezső: A spanyol egzisztencializmus története

Csejtei Dezső: A spanyol egzisztencializmus története Miguel de Unamuno és José Ortega y Gasset filozófiájának fő kérdései

A XX-XXI. századi Magyarország és Spanyolország között komoly hasonlóságokat látok, és szinte irigységgel tölt el, hogy utóbbi két olyan szívet/elmét nevelt ki magából, mint Unamuno és Ortega.
Unamuno-ra pillantva egy keresztény egzisztencialista képe bontakozik ki, aki korántsem egyházpárti, hanem inkább misztikus, egyaránt szívből él és ír. Borges kandikál ki a sorok közül, és ez nem véletlen, hiszen jól ismerte Unamuno munkásságát, és biztosan merített is belőle. (Például mindkettőjüknél fontos az álom motívuma.)
Ortega nem foglalkozik istennel, vallással, az ész felé fordul, ám korántsem borul le a korlátolt ráció előtt, mint ahogy sokan mások teszik. Nála megjelenik Nietzsche felsőbbrendű embere, aki azonban nem elvonuló, keserű, a tömeget magára hagyó vagy leuralni akaró, hanem olyan, aki bár látja a valóságot, mégis tevékeny, keresi a kapcsolódást, hogy a felsőbbrendű ember betölthesse a szerepét, azaz valódi célok felé vezessék a tömeget, ellentétben az akkori (és mai) politikai ostobasággal, szűklátókörűséggel, „szűkkeblűséggel”.
Sok a különbözőség Unamuno és Ortega között, ám mégis ami azonos bennük, hogy az egyedi és megismételhetetlen emberből indulnak ki, és nem olyan absztrakt fogalmakból, mint a társadalom, történelem vagy termelési viszonyok, amelyeket ha alapjának tesz meg egy filozófia vagy politikai irányzat, akkor az ember eltűnik a semmibe, lecserélhetővé, feláldozhatóvá válik, csak egy egyed lesz a sok közül. Éppen ezért tartom (többek között) az egzisztencializmust egy autentikus élet alapjának, sarokkövének, amire ha az ember nem törekszik, könnyen bekebelezheti az ortegai „tömeg”, és élete puszta (állati, gépi?) létezéssé válik.
Csejtei Dezső mutatja be nekünk Unamuno-t és Ortega-t, amiért nagy-nagy köszönettel tartozunk, és azért is, mert elsősorban belülről próbálta meg bemutatni a rendszerüket. Persze kötelezően felbukkan a néhol idegesítő marxista kritika (pedig Feyerabend óta tudjuk, hogy egy adott paradigma csak belülről bírálható, kívülről a bírálat érvénytelen [lásd tudomány kontra vallás]), de még elviselhető mértékű.
A könyv olvasását elsősorban az egzisztencializmus iránt érdeklődőknek ajánlom, másodsorban pedig olyanoknak (Unamuno miatt), akik bár hisznek istenben, ám elutasítják az egyház intézményét és istenképét.


Népszerű idézetek

Morpheus>!

A tömeg megsemmisít mindent, ami más, ami kiváló, ami személyes, minőségi és kiválasztott. Aki nem olyan, mint mindenki más, aki nem úgy gondolkodik, mint mindenki más, a kirekesztést kockáztatja.

272. oldal (José Ortega Y Gasset)

Csejtei Dezső: A spanyol egzisztencializmus története Miguel de Unamuno és José Ortega y Gasset filozófiájának fő kérdései

Kapcsolódó szócikkek: kirekesztés · tömeg
1 hozzászólás
Morpheus>!

Bekövetkezik az az állapot, hogy egy technikailag roppant magas szintet képviselő civilizáció egy saját korához képest is elmaradott, barbár, primitív embertípust – sajátos emberi létminőséget – tart el […]

271. oldal (José Ortega Y Gasset)

Csejtei Dezső: A spanyol egzisztencializmus története Miguel de Unamuno és José Ortega y Gasset filozófiájának fő kérdései

Kapcsolódó szócikkek: barbár · civilizáció · emberek · technika
Morpheus>!

„Tömeg az átlagember, az az ember, aki nem más, mint a többiek, aki csak egy általános típus ismétlődése.” […]
„[…] azért nevezzük az ilyen embert tömegnek, mert tehetetlen, s nem azért, mert sok van belőle.” A tömegember továbbá a közvélemény rabja, akiből hiányzik az önmagába mélyedés, a személyes gondolkodás mozzanata, akit – nyelvileg megfogalmazva – ellep, beborít a vulgáris nyelv, a szóbeszéd stb. A személyes gondolkodás hiányából fakad, hogy nincs saját vitális projektuma, nincsenek célkitűzései. A tömegember gondolkodásmódjára jellemző, hogy nem próbál meg autentikus gondolatokat kikovácsolni, hanem valamilyen probléma megoldásakor egyszerűen megelégszik azzal, ami éppen az eszébe jut. Ez megint csak nem jelenti azt, hogy a tömegember tudatlan, ellenkezőleg: nagyon is ügyes, önmagában véve jó értelmi képességei vannak, csak ezeket nem arra használja amire kellene, tudniillik gondolkodásra.

231. oldal

Csejtei Dezső: A spanyol egzisztencializmus története Miguel de Unamuno és José Ortega y Gasset filozófiájának fő kérdései

Kapcsolódó szócikkek: gondolkodás · közvélemény · tehetetlenség · tömeg
2 hozzászólás
Morpheus>!

„Isten a lelkünkben szellem és nem eszme, szeretet és nem dogma, élet és nem logika.”

89. oldal

Csejtei Dezső: A spanyol egzisztencializmus története Miguel de Unamuno és José Ortega y Gasset filozófiájának fő kérdései

Morpheus>!

[…]a halál nem egyszerű biológiai faktum, amellyel majd csak valamikor az élet „végén” találkozunk, hanem az ember egész létét meghatározó tényező, amely bizonyos értelemben már korábban is jelentkezik, már életünk során is „itt van”.

62. oldal

Csejtei Dezső: A spanyol egzisztencializmus története Miguel de Unamuno és José Ortega y Gasset filozófiájának fő kérdései

Morpheus>!

A kisebbség emberének állandóan meg kell haladnia önmagát, a kisebbséghez tartozás nem privilégium, előjog, hanem kötelesség; ebben az értelemben hivatkozik Pindarosz tételére: „válj azzá, aki vagy”.

232-233. oldal (José Ortega Y Gasset)

Csejtei Dezső: A spanyol egzisztencializmus története Miguel de Unamuno és José Ortega y Gasset filozófiájának fő kérdései

Kapcsolódó szócikkek: kisebbség · kötelesség · Pindarosz
Morpheus>!

Lehet persze az egyénnek etikai értelemben egy meghatározott közösség nevében (helyett, ellene, érte) cselekedni, de abban a pillanatban, amikor az egyén szem elől téveszti, hogy a közösség (bármekkora legyen is az, a családtól az emberiségig) is konkrét egyénekből áll, az üres, elvont általánosság területére keveredik.

125. oldal

Csejtei Dezső: A spanyol egzisztencializmus története Miguel de Unamuno és José Ortega y Gasset filozófiájának fő kérdései

Morpheus>!

Találkozunk ugyanis olyan kitételekkel – ilyenek például a már említett elmélet-élet, illetve racionalizmus-irracionalizmus ellentétpárok –, amelyek az irracionalizmus irányába mutatnak; egyúttal azonban azt is hangsúlyozza, hogy ő nem a ráció, hanem a racionalizmus ellen lép fel, azaz nem az ész, hanem az észben való vak hit, egy túlzásba vitt észvallás ellen, amely a maga végletes észkultuszával egyfajta észmisztikához, vagyis a racionalizmus irracionalizmusához vezet.

172. oldal (José Ortega Y Gasset)

Csejtei Dezső: A spanyol egzisztencializmus története Miguel de Unamuno és José Ortega y Gasset filozófiájának fő kérdései

Kapcsolódó szócikkek: ész · hit · irracionalitás · racionalizmus
4 hozzászólás
Morpheus>!

A konkrét, egyedi ember létezése olyan önmagába visszatérő kört ír le, amely – paradox módon – egyrészt több önmagánál, de másrészt csak azáltal több önmagánál, hogy azonos is önmagával; egyszerre zárt és nyitott.

60. oldal

Csejtei Dezső: A spanyol egzisztencializmus története Miguel de Unamuno és José Ortega y Gasset filozófiájának fő kérdései

Morpheus>!

Ha egy ország – jelen esetben a századelő Spanyolországának – kormányzata, vezetése nem felel meg a ráruházott feladatnak, történelmi missziónak, vagyis ha egy vezetés hamis, akkor az általa képviselt, mintegy hivatalos szintre emelt patriotizmus is hazug; ez esetben viszont az igazi hazafiság csakis ennek az álhazafiságnak a peremein kívül fogalmazódhat meg: „Egyetlen e névre méltó spanyolnak, Don Quijote egyetlen testvérének sincs itt hazája… A mi hazánk a hazátlanságban van.”

153. oldal (Miguel De Unamuno)

Csejtei Dezső: A spanyol egzisztencializmus története Miguel de Unamuno és José Ortega y Gasset filozófiájának fő kérdései

Kapcsolódó szócikkek: Don Quijote de la Mancha · haza · ország

Hasonló könyvek címkék alapján

Balogh Elemér – Kerényi Imre: Csíksomlyói passió
Joó Sándor: Mi van a halál után?
Passuth László: Esőisten siratja Mexikót
Peter Szondi: A modern dráma elmélete
Szerb Antal: A világirodalom története
Singer Magdolna: Asszonyok álmában síró babák
Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet
Kondorosi Noémi: Ami a hittan órán kimaradt
Tapolyai Emőke: Harmóniában múltunkkal, jelenünkkel, jövőnkkel
Bolyki László: Kegyelem és kalmárszellem