Világtalan ​világosság 3 csillagozás

Gyönyörű ez a könyv, jó kézbe venni. Szépek a rajzai. Végigolvasni… Mind a vakokról szólnak, ők a mesélői a verseknek, vagy ritkán: róluk mesélnek. Egy se hozzájuk szóló, ami furcsa, hisz a kötetet nekik ajánlja a szerző, de egyikőjüket se szólítja meg konkrétan. És akkor a melléklet CD: ami bár az egész könyvet tartalmazza, hogy a vakok is hallhassák és valóban olyan szép, selymes hangon olvassa fel egy felnőtt és pár gyerek – hogy az már szinte tapintható. El is hiszem, hogy ez így, a felolvasás lévén pont azokhoz jut el, akiknek íródott. Mi meg „külsők” csak gyönyörködünk benne és beleskélünk az ők zárt, intézeti világukba. Kár, hogy a molyon nincs ilyen kategória: vagy könyv, vagy hangoskönyv… a kettő azonos IBSN-nel nem lehet. Pedig hát de. Ez itt az. és nevesíteni kéne a CD-n felolvasókat is, mert megérdemlik. Illusztrált hangoskönyv? Vagy felolvasott, gyönyörű, grafikákkal mellékelt könyv? Na, most melyik? Ez is, az is – és kincs.
     S hogy mit tudunk meg belőle a világtalan picinyekről? Elég sokat – érzékelni tanítanak a sorok, hogy ők hogyan érzékelik a körülöttük lévő külső világot, azokkal a szavakkal, ahogy megtanítják nekik. Érdekes, hogy a színek milyen sokat szerepelnek, meg a csillagok – pedig hát épp ezek azok, amiket csak képzelni tudnak, s számukra olyanok, ahogy a belső világukban megképződnek. Igen, sok versben benne van, hogy finoman letapogatnak mindent, s hogy valaki kedves-e, az a hang színétől, erősségétől, milyenségétől függ. Hogy nekik vajon milyen a szép? S hogy aki a hangok világába van bezárva, milyen kiszolgáltatott, ha még az anyanyelvének használatát is tiltják tőle. Nem, ez nem csak annyi, mintha te nem beszélhetnél magyarul… Képzeld el inkább azt, hogy egy olyan szemüveget raknak rád, aminek csak egy csíkján jön be a látvány, ahhoz hogy mindent érzékelj, folyamatosan forgatnod kéne a fejed – csak mondjuk egy nyakmerevítő van rajtad. Na, kb. ez ahhoz hasonló korlátozottság lehetne. Gondolom én, mert hát szerencsére csak képzelni tudom. Fáj, hogy ennyire szomorú a kép, belső fényük, lelki ragyogásuk meg van fogalmazva, csak épp nem csillan ki e versekből úgy, ahogy szeretnénk. Hangsúly-áthelyezés vagy a világítási szög? Nem tudom, mi a fene tehetné ezt még jobbá. És hogy kell-e. Vagy maradjon csak ilyen sötét a háttér.

Borzasztóan szép és iszonyatosan szomorú.