Az író vallomása új könyvéről: Vadászéletemnek papírra kirakott terítéke ez a könyv abból az időből, mikor még tavaszról tavaszig minden szabad percemben puskával a vállamon jártam az erdő-mező vadjai után. Tudom, hogy sok olyasmi is belekerült könyvembe, amire komoly vadászatok, akik közül nagyon sokan sokkal többet tudnak nálam erről a nemes mesterségről, azt mondhatják, mire való ilyen maguktól értetődő dolgokat megírni. A maguk középpontjából igazuk is lenne, ha ez a könyv az ő számukra íródott volna. Csakhogy én elsősorban nem nekik szántam ezeket a feljegyzéseket, hanem azoknak a nagyközönségbeli nemvadászóknak, akik a városi aszfaltba belegyökeresedve idegenül nézik ezt a számukra érthetetlen, ősi szenvedélyt, ezt a barbár időknek szerintük itt felejtett csökevényét. Nekik írtam ezt a könyvet, hogy megvilágítsam előttük a vadászat lényegét. Hogy megértsék, mi benne olyan szép és vonzó a mi számunkra, akik rabjai voltunk, vagyunk és leszünk halálunkig.
Tavasztól tavaszig 6 csillagozás
Enciklopédia 6
Most olvassa 1
Várólistára tette 8
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Csathó Kálmán állítólag egyike volt a legjobb magyar vadászíróknak – Nekem Kittenberger és Széchenyi jobban tetszettek, s természetismeretből Fekete István a legjobb. Csathó írásai bár rendszeresen jelentek meg a korabeli vadászati szaklapokban nekem mégis inkább Mikszáth novelláira hajaznak csak vadászati-vidéki környezetben. Nem éreztem őket annyira kiemelkedőnek, mint a korabeli kritikák, bár irodalmilag értékesebbek, mint olvasott kispolgári habkönnyű regényei.
Ezt a válogatást a szerző Vadászzsákmány című kötete után olvastam. Mivel elég nagy az átfedés (60% megvan mindkettőben), ezért a 60 itteni elbeszélésből csak 24-et olvastam el. Legjobban az Egy égi május, az Őzhívás és ismét a Kis kutyák nagyvárosban címűek tetszettek.
Mindig kellemes természetleírást, -járást, -megfigyelést olvasni! Isten tanít. Csathón keresztül is tanított. Még olvasok tőle!
Népszerű idézetek
Mert hol van akár a Kis-, akár a Nagy-Alföld szépsége az erdőéhez képest, mely ilyenkor már teljes májusi pompájában virul, és harmatos hajnalokon ezernyi szerelmes madár énekétől hangos.
71. oldal - Az az édes őzike (Szépirodalmi, 1964)
A fogoly általában nagyon családias érzésű madár. A kakas a legjobb családapa, igazi gondviselője gyerekeinek, akiket hangos cserregéssel hív össze minden este és reggel, valamint minden olyan esetben, ha valami megzavarás következtében felrebbentek és szétszóródtak.
141. oldal – Apróvad (Szépirodalmi, 1964)
…ez emberségesség szempontjából nagyon jól is van így, mert hiszen a legrosszabb, ami a szarvast így érheti, a váratlanul bekövetkező halál, tulajdonképpen a legnagyobb jó, ami halandót érhet, akár ember, akár állat. Ezt kívánjuk magunknak a szívünk mélyén mindnyájan, igaz, hogy minél távolabbi jövőben. Mert a halál maga, ami minden élő számára elkerülhetetlen, nem borzasztó. A halálveszedelemben való rettegés azonban az.
246. oldal – A kapuhegyi hárembasa (Szépirodalmi, 1964)
A természet nagy gépezete úgy van berendezve, hogy egyik teremtés a másikból él. A természet nem védi az egyént, csak a fajt. Az egyéneket kiszolgáltatja, egyiket a másiknak, a gyengét az erősnek. A gyengének viszont olyan szaporúságot ad, hogy az erős ki ne bírja végképp irtani.
421. oldal – Madarak meg macskák (Szépirodalmi, 1964)
Életmódja lényegesen különbözik a fogolyétól. A fácánkakas nemcsak nem gondozza, hanem nem is ismeri gyerekeit. A szerelmi időszak alatt többnejűségben él, s miután gondoskodott a jövő nemzedék világrajöveteléről, többé nem törődik szerelme tárgyaival sem. Kakastársaival él kaszinóéletet; együtt kószál velük, de anélkül, hogy magát bármiféle csapatfegyelemnek alávetné.
143. oldal – Apróvad (Szépirodalmi, 1964)
…ne irtsuk őket se, mert nekik is megvan a rendeltetésük, és a természet dolgába sohasem szabad erőszakosan beleavatkozni. A természet bölcsebb nálunk, hogy amit tesz, miért teszi.
A természetet nem szabad javítani, helyreigazítani, csak figyelni és ellesni a titkait. Akinek ez sikerül, az barátjává kell, hogy váljék a madaraknak, ha jóakaratú ember.
423. oldal – Madarak meg macskák (Szépirodalmi, 1964)
A vadászó puskásember szintén csak egy kerék a gépezetben. Olyan, mint akármelyik nagyragadozó: árthat az egyesnek, de a fajtát sohasem veszélyezteti. Ellentétben a civilizációval, amely a fajtákat öli ki…
…a vadász nemcsak öli, de tenyészti is a vadat.Igaz, csak azért, hogy lelövöldözze őket, de amennyit magnak meghagy, az mindig sokkal több, mint amennyi a tenyésztés nélkül, a vadászok nélkül élne közülük.
6. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szabó József: Hazafelé ·
Összehasonlítás - Christie Golden: A Horda születése 88% ·
Összehasonlítás - Wass Albert: A funtineli boszorkány 94% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Für Elise 92% ·
Összehasonlítás - Jón Kalman Stefánsson: Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről 89% ·
Összehasonlítás - Schmöltz Margit: A sólyom szárnyat bont 91% ·
Összehasonlítás - Balogh Gábor: A medve is ember ·
Összehasonlítás - Vaszary János: Zörgetik az ajtót 89% ·
Összehasonlítás - Palotás Petra: Vénasszonyok nyara 88% ·
Összehasonlítás - Nyerges András: Voltomiglan 88% ·
Összehasonlítás