Válogatott ​elbeszélések 85 csillagozás

Csáth Géza: Válogatott elbeszélések Csáth Géza: Válogatott elbeszélések

A kötet Csáth Géza elbeszéléseiből ad válogatást.
Válogatta és a jegyzeteket készítette: Osztovits Szabolcs.

Eredeti megjelenés éve: 2003

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár, Európa Diákkönyvtár

>!
Európa, Budapest, 2011
266 oldal · ISBN: 9789630793179
>!
Európa, Budapest, 2005
266 oldal · ISBN: 9630779250
>!
Európa, Budapest, 2003
270 oldal · ISBN: 9630773139

Kedvencelte 17

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

márti>!
Csáth Géza: Válogatott elbeszélések

Először azért olvastam, mert a gimiben divat volt.
Később azért olvastam, mert elsőre valójában nem is olvastam, csak úgy tettem.
Most azért olvasom, mert még mindig beleborzongok.

1 hozzászólás
Riam>!
Csáth Géza: Válogatott elbeszélések

Csáth Géza számomra mindig a magyar Lovecraft marad. Tizenévesen akadt kezembe az első kötete, az Egy elmebeteg nő naplója, és már akkor megkedveltem. Kissé furcsa a régies nyelvezet, ugyanakkor fokozza egy-egy történet hatását.
A varázsló halála nagyon szép novella, az egyik kedvencem. Számomra pozitív üzenete van az emberi értékekről, bizonyos szempontból az élet értelméről és a halandóságról.

Mindenképpen érdemes elolvasni ezt a könyvet, egy este alatt kényelmesen befejezi a szorgalmas moly. :)

syabi>!
Csáth Géza: Válogatott elbeszélések

Azt hiszem ez már jobban nekem való volt, mint a Napló 1912-13.
Novellák sora, amelyek legtöbbször megleptek, néha azzal, hogy nem volt befejezésük :) néha azzal, hogy olvasva egyre jobban összeszorult a gyomrom.

blackangel>!
Csáth Géza: Válogatott elbeszélések

A számomra magyar E. A. Poe :)
Imádtam az összes novelláját, bár volt ami kicsit gyengének tűnt. Halál, őrület, állatkínzás, álmok, téboly…. minden ami egy jó rémtörténethez kell.

darkfenriz>!
Csáth Géza: Válogatott elbeszélések

Változó színvonalú novellák, sok már régebbről ismerős volt, pl. A varázsló kertje, A béka. De sajnos több történet is unalmas, semmi különössel nem kecsegtet, nincs benne elég Kafkásan abszurd.
De a régi emlékek miatt egy 4-es azért jár ;)

motyi11 P>!
Csáth Géza: Válogatott elbeszélések

Hát, nem az élet napos oldalát mutatják be ezek a novellák, de én szeretem a komor, morbid történeteket.

Batus>!
Csáth Géza: Válogatott elbeszélések

Végre rászántam magam, hogy ne csak szemezgessek, hanem végig is olvassam. Nem bántam meg, mert bár így is voltak olyanok, amik a szememben gyengébbek, egy-két novella mégis igazán szíven talált. Csáth-ot mindig inkább sajnáltam, mint szerettem, most is sokszor éreztem, hogy néha nagyon egy kaptafára ír. Viszont amikor üt, akkor tényleg üt és nem csak meglegyint.

Szandrus>!
Csáth Géza: Válogatott elbeszélések

Elgondolkodtató, hihetetlen, olykor mégis oly valóságos művek!mindenképpen elolvasandó

About_a_girl>!
Csáth Géza: Válogatott elbeszélések

Engem megfogott. A hangulat, a történések…Meghökkent, megborzongat. Ez Csáth. Sokan pfújognak, hogy morbid, de hát ilyen a valós világ…

Sceurpien I>!
Csáth Géza: Válogatott elbeszélések

Szerettem Csáth-ot, talán a leginkább a Nyugatos szerzők közül, mert eredetibb volt, és kevésbé kiszámítható, valamint (ahogy én tudom) elsősorban prózában alkotott. Minden történetének van egy érdekes áthallása, és egész jól operál az emberi érzésekkel ahhoz, hogy majdnem olyan jó legyen néha, mint Lovecraft, és mindezt általában sokkal kevesebb unalmas felvezetéssel.


Népszerű idézetek

Timosz>!

Egyszer csak hallottam, amint a fekete csönd elkezd kacagni. Őrületesen, hangtalanul. Elöntött a hideg rettegés.
Richard kihűlt teste összezsugorodott a kezeim közt.

(Fekete csönd)

3 hozzászólás
Forestcat>!

…korán kelni nők miatt nem szabad, legfeljebb aranyak lelése miatt. De akkor is meggondolandó.

5 hozzászólás
csepergő>!

A dulakodásban leesett a varázsló szeméről fekete szemüvege, amelyet azért viselt, hogy mások ne lássanak a szemébe, ami tudvalevőleg ártalmas; mondom, leesett a szemüveg, és a leány most meglátta a varázsló szemében, hogy nagyon szereti őt, és csakugyan fölkelne, ha még tudna.

A varázsló halála

Timosz>!

Elvittük Richardot az orvoshoz. Azt mondta, hogy Richard bolond.
Miért lenne bolond? Miért éppen bolond?
Nem, ó, nem. Mindez a fekete csönd miatt volt. Jól tudom én azt.

(Fekete csönd)

Dóra P>!

Hunyjátok le a szemeiteket. És az apró ópiumpipa elvezet oda, ahol azért élünk, hogy éljünk, és semmi másért. Hiszen ez az egyetlen célja a létnek. Hiszen a szűkmarkú isten is csak azért ajándékozott minden nyomorult féregnek egy-egy pillanatot ebből az életből, hogy éljen, folytassa az életet, hogy új életet okozzon. Az új féregnek pedig ismét kijut egy pillanat.

Ópium

csepergő>!

Egyszerűen kikanalazom az emberi bánat átkozott darázsfészkét. Két perc, és minden készen van. Az idősejteket körüladatom egy tálcán. Azután bevarrom az agyburkot, beillesztem a csontléket. Az ereket elkötöm. A csonthártyát bevarrom. Azután izom- és bőrvarratok. Bekötöm a sebet. Készen vagyok, és fölébresztem az embert. (A sebész most fölkelt a székről, és szinte kiabálva folytatta.) Ez a jövő embere, az igazi új ember, aki friss, tiszta agyvelejével megfejti a mának titkait, a holnap igazságait. – Pontosan emlékszik mindenre, mert a tények nem múlnak el számára, hanem az öntudatban, mint egyenrangú erők sorakoznak. A közönség éljenez, tapsol. Én levetem a kötényt, és szürke, mindennapi ruhámban meghajtom magam. Az emberiség boldogsága szól hozzám egy örömüvöltésben.

A sebész

darkfenriz>!

Lassan, óvatosan újra hátratekintettem. Három árnyék! Nem mertem mozdulni. Valami rettenetes hatalom körmei között éreztem magam. Szédülve, tanácstalanul a holdra néztem. E pillanatban a holdvilág megmozdult az égen. Szédítő hirtelenséggel, mint valami dróton rángatott jelzőlámpa, vakító fénysávot írva le, átfutott a nyugati égre.

ennyiii>!

De hát az élet fele álom, és így nincs ok a zúgolódásra. Elvégre nem lehet mindig jó. Az élet, az ébrenlét tele van félelemmel, unalommal, sok rossz emberrel és sok olyan emberrel, akik jók, kedvesek, mint a dada és a nagymama, de akikhez tulajdonképpen semmi közünk; az álom kárpótol mindenért.
Ilyeneket szoktam gondolni, aztán elalszom.

Józsika

ennyiii>!

Azt hiszem, hogy az emberek addig élnek, amíg igazuk van, mert amint tévednek a világ és a dolgok megítélésében, lassankint elkedvetlenednek, elszomorodnak, elkopnak és elmennek… meghalnak. Éppen ezért soha olyan valamiről véleményemet nem nyilvánítottam a nagymama előtt, amiben az igazság vele szemben az én részesem volt. Hallgatni a legszebb. Mindig sajnálkozom az embereken, akik sokat bizonyítgatták, hogy igazuk van, akik sokat beszélnek – minek! Aki érzi magában, hogy helyesen lát, és jól meg tudja ítélni a történteket, nincs szüksége ilyesmire. Hallgat és megelégszik azzal, hogy elgondolkodik magában.

Józsika


Hasonló könyvek címkék alapján

Bende Ibolya: Halálra várva
Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
Sebők János: Az utolsó dalt a halál játssza
Singer Magdolna: Partitúra
Polcz Alaine: A halál iskolája
Polcz Alaine: Kit siratok? Mit siratok?
Feuer Mária: A nagy megpróbáltatás
Singer Magdolna: Boldogan éltek, míg meg nem haltak… és azután?
Bagdy Emőke – Koltai Mária – Pál Ferenc – Popper Péter: A belénk égett múlt
Örkény István: Bevégzetlen ragozás