Ópium 34 csillagozás

Csáth Géza: Ópium Csáth Géza: Ópium

A ​fölébredés – igaz – elviselhetetlen szenvedéseket okoz. És a szenvedések soká tartanak. A világosság reggel harsogó akkordokban dübörög végig az utcákon. És az ablakok tejüvegje meg a színes függönyök nem védenek ellene, mert bántó recsegő ritmusos lármájával áthatol mindenen és követelően hí. Menni kell. Rossz arcú és alacsony emberi lények közé, akik azt hiszik, hogy e nemtelen és kegyetlen muzsika az Élet törvénye s amit ők élnek az maga az élés.

Ők elevenen kiugranak az ágyukból amelyben álomtalan ostoba alvással aludtak. Frissen megmosdanak és dicsérik a hideg vizet, amely pedig fájdalmakat okoz. Izmaikkal és eszükkel munkához látnak, amelynek fáradtsága csak szégyent kelt a szívben. Abban a szívben, amelynek nem kellenek többé a nyomorúságos apró kellemességek, csak egy: a komoly, szomorú gyönyör! A verekedésből győztesen kerülni ki, vére fáradság után megpihenni: mindez nem gyönyörűség csak a fájdalom megszűnése. Akik a fájdalmakat érzéketlen türelemmel viselik… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1995

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Populart Füzetek, Helikon Zsebkönyvek

>!
Helikon, Budapest, 2019
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634793021
>!
Interpopulart, Budapest, 1996
76 oldal · ISBN: 9636131619
>!
Interpopulart, Budapest, 1995
76 oldal · ISBN: 9636131015

Kedvencelte 3

Most olvassa 6

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 46

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
tgorsy
Csáth Géza: Ópium

Mindig elképedek Csáth Gézától. Hogyan lehet ennyire szenvtelenül, pontosan ábrázolni a kegyetlenséget, az antihumánumot, a szeretet nélküliséget. Csáth bemutatja a gonoszság, a rosszat cselekvés kategorikus imperatívuszát.

3 hozzászólás
>!
Tmea
Csáth Géza: Ópium

Sötét prózák hihetetlen sorozata, amelynek a cselekmény terek általában szürreális és reális képek egymásutánja lazán összekötve.A legtöbb műben a szereplők belső eltorzultságuk által vezetik a regényt a tragikusságon hátborzongató módon a halál felé. Különösen megragadta a figyelmem az Ópium, amely a leggyönyörűbb érzékletességgel írja le egy függő gondolatait. Jövőbeli terveim között még több Csáth Géza mű szerepel.

>!
mrsp
Csáth Géza: Ópium

A filmet korábban többször láttam, nagy kedvenc lett, ezért olvastam el a könyvet, de annyira nem nyűgözött le. Csáth stílusa számomra túlságosan filozofikus, túl ködös, és nem igazán azt kaptam tőle, amit vártam.

>!
mongúz
Csáth Géza: Ópium

Már mindegyik novellát olvastam korábban, máshol, de Csáth Gézát nem lehet elégszer elolvasni. Ahol kell, nyomaszt; ahol, kell megráz; ahol kell, elszomorít; ahol kell, gyönyörködtet.

>!
ElinorA
Csáth Géza: Ópium

Nehéz ügy. Erről nem lehet kijelenteni SZERINTEM, hogy tetszett vagy nem tetszett. Mert durva. És morbid. És beteg. Épp ezért elgondolkodtató – és ami benne marad a fejemben, az jelent valamit… A Muzsikusok c. novella számomra kakukktojás volt – de egyben „kellemes” meglepetés a sok fura történet között. És leginkább ezek a történetek maradtak még meg: Anyagyilkosság, Apa és fiú, Elfeledett álom, Délutáni álom, Gyilkosság, Schmith mézeskalácsos, Fekete csönd, Trepov a boncolóasztalon, A sebész (de szerintem csak azért, mert most olvastam a Vihar-szigetet is), és hát ugyebár A kis Emma, amit még a gimiben megismertünk.
6/10

>!
DeathQueen
Csáth Géza: Ópium

„…keresek valakit aki megteszi helyettem, kimetszi belőlem a rosszat, keresek valakit aki elég rossz, hogy jó legyen hozzám.”

Ez az első szösszenetem az írótól, de engem nem fogott meg az írása. Alapvetően nem rossz a történet, de engem nem kötött le. A felénél azt éreztem, hogy legyek már túl rajta, mert egyszerűen nem bírom.

>!
Szigno P
Csáth Géza: Ópium

Nagy várakozással fogtam a könyv olvasásához, de őszintén szólva csalódtam. Az első novella kitűnő: egy depressziós ember gondolatai a mindennapokról és az ópium használatról. A következő novellák már kevés tetszettek, aztán még kevésbé, aztán még kevésbé..

>!
danaida P
Csáth Géza: Ópium

Csáth Gézával mindig bajban vagyok kissé, mert nem tudom azt mondani, hogy „szeretem Csáth Gézát”, „szeretem, amit és ahogy ír” vagy hogy „szeretek Csáth Gézát olvasni”, holott mindegyik igaz csak vhogy kissé bizarul hangzik Vele és A kis Emmájával közel feleennyi idősen, áltisiben találkoztam először, és most, felnőtt fejjel (szívvel?) olvasva is ugyanazt a hatást váltja ki belőlem igen, olyan úristenúristen.. Valahogy a Muzsikusok kicsit kilógott nekem a többi novella közül, főleg így, hogy kb. a közepén van. A végletekig kegyetlen, sötét, őrült, beteges, abszurd világ ez, amelybe ha egyszer belemerül az ember, utána napokig (hetekig, évekig?) fogva tartja..

6 hozzászólás
>!
blackangel
Csáth Géza: Ópium

Egyik ismerősöm unaloműzésként ajánlotta :) De aztán rájöttem hogy ez annál sokkal jobb. A béka után egyből Poe Fekete macskája jutott eszembe :). Bár volt benne egy-két novella ami nem tetszett, de összességébe jó.

>!
Zeana
Csáth Géza: Ópium

Csáth egyik legjobb műve, ezúttal nem csak a történet jó, hanem a stílus is rendkívül precíz. Na, tudom én, máskor is. :)


Népszerű idézetek

>!
Tmea

A világosság reggel harsogó akkordokban dübörög végig az utcákon.

Ópium

>!
pumpedlini

…keresek valakit aki megteszi helyettem, kimetszi belőlem a rosszat, keresek valakit aki elég rossz, hogy jó legyen hozzám.

>!
sfran

… Volt tekintélye, pénze, csak jó barátja nem volt. Senki se szerette ezt a Schmithet.
Vannak ilyen emberek. Saját maguk előtt szégyenlik, ha valakinek a szeretetét vagy barátságát keresnék. Kívül hideg a bőrük, mint a kígyóé, és izzad a kezük, de belül fáj nekik az elhagyatottságuk, és a dacuk befelé szúrja a szívüket. Mindenkiben megszimatolják az irtózást, az undort és az ellenszenvet, amelyet csúnyaságukkal, kedélytelenségükkel fölkeltenek. Érzik, látják, hogy nincs menekvés, hogy szerencsétlenségre, nyomorúságra, magányra, ellenszenvre vannak ítélve a születésük óta. Nos, és mit magyarázzam magának tovább: ilyen ember volt Schmith mézeskalácsos…

Schmith mézeskalácsos

>!
Tmea

Mit bánom én, ha nem is látok senkit. Kisétálok a világból, ha akarok. Fáradt nem vagyok, és nem félek az élettől.

ELFELEDETT ÁLOM

>!
Tmea

A gyönyör eltünteti a körvonalakat és az értelmetlenségeket. Kihelyez bennünket a tér béklyóiból, és az idő zakatoló másodperc óráját megállítva, langyos hullámokon emel bennünket a lét magasságaiba.

Ópium

>!
Tmea

A lét esszenciája olyan drága portéka, amelyből egész nemzedékek évszázadok alatt kapnak – egy órát.

Ópium

>!
mongúz

A felesége, az özvegye szép asszony volt, de szelíd természetű és erősen önző. A férjét sohase kínozta, de egy bizonyos fokon túl sohase is szerette. Férfiaknál sokkal megbocsáthatóbb ez, mint asszonyoknál, akiknek egész életét igazolja, menti, sőt értékessé is teszi az ilyen erős, bár sok tekintetben oktalan érzelem.

35. oldal, Anyagyilkosság

>!
Tmea

Érzem, hogy ismeretlen félelem kerít mindjobban hatalmába, és hogy nincs ellene védekezés sehol sem…A félelem egyre erősebb lesz, és minden csepp vérembe beveszi magát, a szívem erősen dobog, a fejemben nyomást érzek, s mindenem hideg. Az izzadság kiüt a homlokomra.

A BÉKA

>!
Tmea

Már maga a zene is kifinomítja és érzékennyé teszi az idegeket.

MUZSIKUSOK

>!
Tmea

…a múlt rettenetes atmoszférája ez. Vagy a jövőmé?

ELFELEDETT ÁLOM


Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Őszi vásár
Békés Pál: Csikágó
Tar Sándor: Ennyi volt
Örkény István: Egyperces novellák
Fekete István: Régi karácsony
Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!
Kosztolányi Dezső: Béla, a buta
Lázár Ervin: Mesék felnőtteknek
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes novellái I-II.
Szabó Magda: Mézescsók Cerberusnak