Ópium 63 csillagozás

Csáth Géza: Ópium Csáth Géza: Ópium

A ​fölébredés – igaz – elviselhetetlen szenvedéseket okoz. És a szenvedések soká tartanak. A világosság reggel harsogó akkordokban dübörög végig az utcákon. És az ablakok tejüvegje meg a színes függönyök nem védenek ellene, mert bántó recsegő ritmusos lármájával áthatol mindenen és követelően hí. Menni kell. Rossz arcú és alacsony emberi lények közé, akik azt hiszik, hogy e nemtelen és kegyetlen muzsika az Élet törvénye s amit ők élnek az maga az élés.

Ők elevenen kiugranak az ágyukból amelyben álomtalan ostoba alvással aludtak. Frissen megmosdanak és dicsérik a hideg vizet, amely pedig fájdalmakat okoz. Izmaikkal és eszükkel munkához látnak, amelynek fáradtsága csak szégyent kelt a szívben. Abban a szívben, amelynek nem kellenek többé a nyomorúságos apró kellemességek, csak egy: a komoly, szomorú gyönyör! A verekedésből győztesen kerülni ki, vére fáradság után megpihenni: mindez nem gyönyörűség csak a fájdalom megszűnése. Akik a fájdalmakat érzéketlen türelemmel viselik… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1995

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Populart Füzetek, Helikon Zsebkönyvek

>!
Helikon, Budapest, 2019
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634793021
>!
Interpopulart, Budapest, 1996
76 oldal · ISBN: 9636131619
>!
Interpopulart, Budapest, 1995
76 oldal · ISBN: 9636131015

Kedvencelte 11

Most olvassa 10

Várólistára tette 72

Kívánságlistára tette 69

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
Csáth Géza: Ópium

Ha manapság a szépirodalom egy kicsit magasabb pozíciót foglalna el a magyar hétköznapokban, a PIM környékén csapatostul lófrálnának a szakadt farmeres, zenekarospólós, Helikon Zsebkönyv borítós tetoválással kipingált fiatalok – és a gótra sminkelt lányok tutira az Ópium halálfejes mákgubóját viselnék a fülük mögött, vagy a csuklójukon.*

Egyébként nem is tartom már véletlennek, hogy manapság a metróaluljárók Csáth-tal vannak kitapétázva – azért már, mert a korábban tőle olvasott novellák a Noran kispróza gyűjteményeiben sokszor besültek, főleg a Zene című kötetben közölt Tavaszok című darabja, amire foltosan ugyan, de máig is visszaemlékszem néha, afféle negatív etalonként.
Az Ópium írásai azonban nagyon magukkal ragadóak, akkor is, ha akad bennük üresjárat. Írójuk le sem tagadhatná foglalkozását és szenvedélyét – Csáth azzal az éleslátással hatol az emberi elme mélyére, mely éleslátás sokszor egyszerre lehet átok és áldás. Hogy visszatérő témája az elmebaj, a beteg lélek gaztetteinek és bukásainak bemutatása, ezen cselekedetek egyszerű, természetes ábrázolásmódja, az egyszerre teszi őt szókimondóvá, moderné és veszélyesen vonzóvá – az életrajzi adalékok ebben a kérdéskörben már csak színezik és dagasztják az író alakját amúgy is belengő misztériumot. Nem is meglepő, hogy Csáth műveit – nem számítva néhány valóban más koncepció szerint felépülő próbálkozást – a köteten belül két nagyon jól körülhatárolható csoportba lehet szétszedni: a psziché eltorzult vagy sérült működésével foglalkozókra**, és a valamilyen formában a tudatmódosítók és az alkotó saját belső világának meghajlásából származó írásokra – utóbbira remek példák a varázsló történetek, vagy a Józsika. Előbbiek közül nagyon érdekes például a Vasút, ami első blikkre egyáltalán nem tűnik pszichológiai esettanulmánynak, mégsem mutat be mást, minthogy egy hirtelen jövő sokkhatás hogyan képes szétrombolni egy egész emberéletet.
És hát nem is lenne a hatás elementáris, ha a borítóhoz hasonlóan nem bukkanna fel újra és újra a halál, méghozzá a maga meztelen és perverz agresszivitásával: anyagyilkosok, gyermekverő tanár, állatkínzók, egymást gyilkosságba hajszoló kíváncsi gyermekek – már-már lovecrafti borzalmak ódon várkastélyok, csörgő csontvázak és kriptaszagú alagutak nélkül.

Csáth nagyon meglepett, megnőtt a szememben, és annak ellenére adtam neki meg az öt csillagot, hogy akadt egy-két darab a könyvecskében, amik bizony eléggé elálmosítottak. Ezzel együtt nagyon tetszik, hogy az életmű gerince lassan egy az egyben benne lesz a Zsebkönyv-szériában – ha jól számolom, Freud és Poe mellett eddig egyedül neki került kiadásra három kötete is a sorozatban…

*Na, ki mit rakatna magára? Én vádlira bevállalnék egy ifjú Werthert…
**Mindenesetre ide sorolnám azokat a darabokat is, amikben nem központi, de fontos tényező valamilyen pszichológiai/pszichiátriai eredetű konfliktus, például a Bácska esetében a mikroközösségen belül elvárt alkoholizmus, vagy a Pista sajátos férfiideálról adott leckéje.

>!
Helikon, Budapest, 2019
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634793021
15 hozzászólás
Lianeko>!
Csáth Géza: Ópium

Mákgubók díszelegnek a Helikon kiadó által gondozott kötetek borítóján, az egyikről pedig egy halálfejszerű árny bámul az olvasóra: ezt a kötetet részben Csáth függősége és delíriumos álmai, részben pedig az emberi elme kóros működése ihlették. A legjobb novellák azok, amelyek mindenféle érzelmesség nélkül mutatják be a pszichiátriai betegségeket. Ezek a novellák úgy hatnak, mint egy irodalmi igényességel megírt elmeorvosi szakvélemény. Érdekes megfigyelni, hogy a legtöbb ilyen történet kulcsa, a szörnyű tettek mögött megbúvó ok, nem más mint a szeretethiány: a nemtörődöm, távolságtartó anya fiai, ezért válnak gyilkosokká, vagy egy összetört szívű fiú elméje emiatt omlik össze végleg.

A függőség és a megbomlott elme gyakori motívumai a könyvnek, ám akadnak kevésbé megterhelő történetek is. Ezek leginkább, bár kétség kívül közük van az emberi lélek működéséhez, mégsem kapcsolódnak szervesen a pszichiátriához, inkább morális eszmefuttatások, filozofálgatások, és számomra ezek a történetek kevésbé voltak érdekesek, vagy magukkal ragadóak. Az olyan történetek, mint pl.: Bácska, vagy A kutya, kicsit mindig megtörték a lendületemet, de lehet, hogy jobb is volt, hogy ezek is belekerültek a gyűjteménybe, hiszen, ha kivesszük ezeket a történeteket, akkor emészthetetlenül sötét és lehangoló lenne ez a novelláskötet.

Mindenképpen megéri elolvasni annak, aki kicsit jobban meg akar ismerkedni ezzel a borongós hangvételű, mégis zseniális íróval. Csáth az emberi elme legsötétebb bugyraiba kalauzolja el az olvasóját, bemutatva azokat a mélységeket, ahonnan sokszor már nincs visszatérés, ahogy neki magának sem volt már.

luthienlovemagic IP>!
Csáth Géza: Ópium

A Helikon Kiadónál új köntösben jelent meg Csáth Géza novelláskötete, az Ópium, ami az emberi elme sötét szegmenseibe kalauzolja el az olvasót. Maga a borító a mákgubóra festett arccal baljós, morfintól elbódult hangulatot ígér, ami csak tovább fokozódik, ha fellapozzuk a könyv végében található tartalomjegyzéket, és beleolvasunk a novellák címeibe.

Csáth Gézapszichiáterként és morfinfüggőként sok mindent megtapasztalt, amelyeket irodalmi alkotásaiban, így ebben a kötetben is megjelenített. Emiatt olvasás közben sokszor olyan érzésem volt, mintha éppen a betegei élményeit hallgatná, netán épp akkor figyelné meg őket.

Összességében az Ópium nem egyszerű olvasmány. Kegyetlen éleslátással, tűpontos morbiditással megírt esettanulmány, ami nem nélkülözi a függőség lenyomatait sem. Kár, hogy időnként leül a kötet, és egymás után több kevésbé megragadó szöveg is követte egymást, mert ha ezek nincsenek benne, egy feledhetetlen olvasmány lehetett volna.

A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/11/18/konyvkritika_…

AeS P>!
Csáth Géza: Ópium

Már javában benne voltam a kötetben, amikor megnéztem az Örkény közvetítésében a NőNyugatot, utána gyorsan letöltöttem a MEK-ről vagy tíz nyugatos könyvet, és bár még várják a sorukat, azóta azért igencsak ilyen hangulatban vagyok.
Csáth egy furcsa fickó, kicsit mindig kilóg a kis bohémjaim közül, hát micsoda rendes, polgári foglalkozása van neki, de azért mindig ott ül a fiúk között ő is. A novellái is ilyenek, kicsit kilógnak a sorból, de letehetetlenek és kihagyhatatlanok.

3 hozzászólás
tgorsy>!
Csáth Géza: Ópium

Mindig elképedek Csáth Gézától. Hogyan lehet ennyire szenvtelenül, pontosan ábrázolni a kegyetlenséget, az antihumánumot, a szeretet nélküliséget. Csáth bemutatja a gonoszság, a rosszat cselekvés kategorikus imperatívuszát.

3 hozzászólás
gabona>!
Csáth Géza: Ópium

Berki Krisztián ide vagy oda, a Helikon kiadó zsebkönyv-sorozatát a kezdetek óta imádom, hiszen rendre képesek meglepni ezek a fantasztikus kis kötetek. Nemrégiben egy Csáth Géza-novellaválogatást is sikerült összehozniuk, amivel talán egy kicsit közelebb kerül az olvasóközönséghez Kosztolányi Dezső unokatestvére, mert hát nem tanácsos rögtön az Elmebeteg nő naplójával kezdeni, na.

Ez a csokor állítólag nem az első ilyen jellegű, úgyhogy ezért is vagyok kicsit szőrösszívű a csillagokkal. Igaz, hogy nem vagyok egy novellaolvasó típus, de ez a Jóska gyerek képes olyan atmoszférát teremteni pár oldalon is, ami példátlan. Az esetek többségében megvan a megfelelő katarzis és valamiféle borzongás is, de sok helyütt kiakasztó (pl. A kis Emma) és túlburjánzó is tud lenni, pedig alapvetően jó. Kíváncsi leszek az következőre, addig pedig emésztgetem az itt olvasottakat.

>!
Helikon, Budapest, 2019
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634793021
porcelánegér>!
Csáth Géza: Ópium

Első olvasmányélményem Csáth tollából. A PIM Csáth-kiállítása miatt vettem a kezembe e kötetet, és örülök, hogy a tervezettnél hamarabb sort kerítettem rá. Különös olvasni ezeket a novellákat, tudva hová futott ki az élete.
Rövid és tömör véleményem: mint egy szecessziós Poe. Természetesen jelentős a különbség, de minden novellánál Poe jutott eszembe. A lelki vívódások, az ember gonosz oldala, a bűn, a természetfeletti stb mindkettejüknél központi elem, csupán a tálalás másabb, hiszen a korszellem is más. Csáthnál ez a halál szorosan kötődik az élet élvezetéhez, pl. a szerelem, szexualitás témájához.
Személyes ízlésemhez a történetek túl sötétek, groteszkek. Azt hiszem ebben az is közrejátszik, hogy nem tudom különválasztani az írót a műveitől; szellemként lebeg a gyilkosságokról, elfojtott vágyakról szóló történetek felett a későbbi tette és életének vége. Mindenesetre örülök, hogy olvastam a novellákat, mert egyéni a stílusa, és néhány egészen megfogott: A varászló halála, Apa és fiú, A Kálvin téren

Gunray>!
Csáth Géza: Ópium

Csáth Gézát magát egy különleges és érdekes embernek tartom, még gimiben az irodalomkönyvben egy novellájával találkoztam, amiben megláttam magát az író lelkét hogy milyen beteg is…így elkezdett érdekelni, nyugi én nem vagyok õrült…:D
Mindig is vadászgattam novelláskötetére, de sose találtam rájuk, de egyszer megláttam a Helikon kiadó kiadta az Ópiumot rögtön le is vadásztam, fõleg amilyen ezeknek a könyveknek az ára :)
Elolvastam.
Hát azért kapott 4 csillagot mert némely novella nem kötött le,kedvenceim lettek a Dénes Imre, Kis Emma ami kicsit beteg, a Béka hasonlitott nekem nagyon Poe macskájához :) a többi hát nem tudom…Csáth mint tudjuk dilidoki is volt, szóval ezek a novellák fel is foghatók korképnek is Ami érdekessé teszi õket.
Tisztelem az írót mert az emberi gonoszságot olyan módszerrel írja le hogy attól csak úgy beleborzongtam.
Tegyetek vele egy próbát mert érdemes …némely novella lehet nem köt le, jó novellásköteteknél ez fix, de ha egy korképként nézitek õket lehet változik egyes embernek véleménye.
Azoknak ajánlom akiket az emberi természet titkai érdekelnek, akik meg belezõs sztorikra vágynak azoknak nem ajánlatos.

mrsp>!
Csáth Géza: Ópium

A filmet korábban többször láttam, nagy kedvenc lett, ezért olvastam el a könyvet, de annyira nem nyűgözött le. Csáth stílusa számomra túlságosan filozofikus, túl ködös, és nem igazán azt kaptam tőle, amit vártam.

mongúz>!
Csáth Géza: Ópium

Már mindegyik novellát olvastam korábban, máshol, de Csáth Gézát nem lehet elégszer elolvasni. Ahol kell, nyomaszt; ahol, kell megráz; ahol kell, elszomorít; ahol kell, gyönyörködtet.


Népszerű idézetek

pumpedlini>!

…keresek valakit aki megteszi helyettem, kimetszi belőlem a rosszat, keresek valakit aki elég rossz, hogy jó legyen hozzám.

Tmea>!

A világosság reggel harsogó akkordokban dübörög végig az utcákon.

Ópium

sfran>!

… Volt tekintélye, pénze, csak jó barátja nem volt. Senki se szerette ezt a Schmithet.
Vannak ilyen emberek. Saját maguk előtt szégyenlik, ha valakinek a szeretetét vagy barátságát keresnék. Kívül hideg a bőrük, mint a kígyóé, és izzad a kezük, de belül fáj nekik az elhagyatottságuk, és a dacuk befelé szúrja a szívüket. Mindenkiben megszimatolják az irtózást, az undort és az ellenszenvet, amelyet csúnyaságukkal, kedélytelenségükkel fölkeltenek. Érzik, látják, hogy nincs menekvés, hogy szerencsétlenségre, nyomorúságra, magányra, ellenszenvre vannak ítélve a születésük óta. Nos, és mit magyarázzam magának tovább: ilyen ember volt Schmith mézeskalácsos…

Schmith mézeskalácsos

Tmea>!

Mit bánom én, ha nem is látok senkit. Kisétálok a világból, ha akarok. Fáradt nem vagyok, és nem félek az élettől.

ELFELEDETT ÁLOM

Tmea>!

A gyönyör eltünteti a körvonalakat és az értelmetlenségeket. Kihelyez bennünket a tér béklyóiból, és az idő zakatoló másodperc óráját megállítva, langyos hullámokon emel bennünket a lét magasságaiba.

Ópium

Tmea>!

A lét esszenciája olyan drága portéka, amelyből egész nemzedékek évszázadok alatt kapnak – egy órát.

Ópium

mongúz>!

A felesége, az özvegye szép asszony volt, de szelíd természetű és erősen önző. A férjét sohase kínozta, de egy bizonyos fokon túl sohase is szerette. Férfiaknál sokkal megbocsáthatóbb ez, mint asszonyoknál, akiknek egész életét igazolja, menti, sőt értékessé is teszi az ilyen erős, bár sok tekintetben oktalan érzelem.

35. oldal, Anyagyilkosság

Szmlys_kzlmny>!

Hallgatni a legszebb. Mindig sajnálkozom az embereken, akik sokat bizonyítgatják, hogy igazuk van, akik sokat beszélnek – minek! Aki érzi magában, hogy helyesen lát, és jól meg tudja ítélni a történteket, nincs szüksége ilyesmire.

108

Szmlys_kzlmny>!

A varázsló, egy harmincon aluli férfi, akinek arca már egészen szomorú, ráncos és kisgyerekes volt a sok ópiumtól, cigarettától és csóktól. – hamvazószerdán, kora hajnalban haldoklott.

128

Szmlys_kzlmny>!

Az emberek igazi természete a rosszaság, a káröröm, a gyűlölet.

219


Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Őszi vásár
Békés Pál: Csikágó
Tar Sándor: Ennyi volt
Örkény István: Egyperces novellák
Fekete István: Régi karácsony
Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!
Kosztolányi Dezső: Béla, a buta
Lázár Ervin: Mesék felnőtteknek
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes novellái I-II.
Szabó Magda: Mézescsók Cerberusnak