Az ​ész a fontos, nem a haj 12 csillagozás

A Kádár-rendszer könnyűzenei politikája
Csatári Bence: Az ész a fontos, nem a haj

„Először megverni, aztán megnyerni!” – ezt az elvet követte a korai kádári pártvezetés ha a fiatalok megregulázása került napirendre. De nem csupán a fiatalokat, hanem hazai bálványaikat is rövid pórázon tartotta a hatalom: Bródy Jánost rabosították, Nagy Ferót pedig bántalmazták az állambiztonság emberei, máskor pedig rafináltabb módszerekkel igyekezett a pártállam kontroll alatt tartani a könnyű műfaj zenészeit. És miközben a magyar zenekarok óriási sikerrel turnéztak a keleti blokk országaiban, itthon kénytelenek voltak elviselni a hatalmasok vegzálását. A „slendirán diktatúra” sorra gyártotta a hősöket és a mártírokat – és érdekes módon voltak olyan zenészek, akik mind a két kategóriába beletartoztak. Hogy miként is gondolkodtak a pártvezetők és apparatcsikjaik a zenészekről, utóbbiak pedig milyen túlélési technikákat alkalmaztak, kiderül Csatári Bence könyvéből, amely eddig nem publikált iratokat is felhasználva mutatja be a Kádár-kor könnyűzenei kultúrpolitikáját.

>!
Jaffa, Budapest, 2015
280 oldal · ISBN: 9789634753896
>!
Jaffa, Budapest, 2015
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155492600

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

Alvarando P>!
Csatári Bence: Az ész a fontos, nem a haj

Csatári Bence: Az ész a fontos, nem a haj A Kádár-rendszer könnyűzenei politikája

Olyan olvasmánnyal van dolgunk, amely a politikatörténet és a művelődéstörténet határán mozog. Politikatörténet, mert a Kádár-rendszer fontosabb eseményei is megjelennek és a fejezetek a korszakolás szerint vannak tagolva. Művelődéstörténet, mert a kor kultúrájának egyik legfontosabb képviselőiről olvashatunk. Megfigyelhetjük, hogy a hatalom hogyan fél először a jazz-zene térhódításától, majd a beat lesz a fő ellenség, végül a rockzene. Láthatjuk azt is, hogy a kultúra irányítói mindent megtesznek azért, hogy a szórakozni vágyó fiatalokat a szocialista értékek helyes útjára tereljék, illetve a különböző zenekarokat a rendszer hűséges kiszolgálóivá tegyék. Olykor elveszünk a különböző szervezetek rövidítésében, de kárpótol minket az állandó sztorizás a korszak zenekarainak ügyes-bajos dolgairól. Láthatjuk, hogyan lesznek sikeresen itthon és külföldön egyaránt, miközben természetesen a hatalom rajtuk tartja a szemét. Találkozhatunk olyan zenekarokkal, amelyek egyből az ország kedvencévé válnak (Illés, Metró, Omega, LGT) és olyanokkal is, akik nehezen rendszabályozhatóak a hatalom számára (Beatrice, Hobo Blues Band, P. Mobil). Számomra külön öröm volt a könyv lapjain olvasni gyermekkori kedvencem, az István a király bemutatóját és annak előzményeit. A szerzőnek olykor az ironikus humora is megcsillan, a legjobban talán akkor amikor a korszak disc-jockey-inak a vizsgáztatását elemzi. A könyv ajánlható bárkinek, akit érdekel a Kádár-rendszer, illetve a korszak művelődésének egy szelete.

Milida>!
Csatári Bence: Az ész a fontos, nem a haj

Csatári Bence: Az ész a fontos, nem a haj A Kádár-rendszer könnyűzenei politikája

Azt kaptam amit vártam. A szerző remekül összefoglalta, azt amit a alcímben „ígért”, alaposan kivesézte a Kádár-rendszer könnyűzenei politikáját. Néha nekem túl tömény is volt. Akit érdekel a korszak, annak mindenképpen ajánlom elolvasásra. (És ez megint nagyon zenés olvasás volt, sok-sok dalt hallgattam közben, csakúgy, mint az író előző köteténél (Azok a régi csibészek) )

Barbár>!
Csatári Bence: Az ész a fontos, nem a haj

Csatári Bence: Az ész a fontos, nem a haj A Kádár-rendszer könnyűzenei politikája

A mai fiatalok el sem tudják képzelni, hogy volt olyan idő, amikor még itt Kelet-Közép-Európában rock- és popzenei nagyhatalom voltunk. Illés, Omega, Metró. Koncz, Zalatnay, Kovács Kati ismert előadók voltak a legvidámabb barakk tágabb környezetében is.
Milyen volt a könnyűzenei élet a Kádár-rendszerben, érvényesülhetett-e a tehetség ezen a területen? Kik határozták meg, hogy mi kerülhet adásba a rádióban és televízióban, és kik döntöttek arról, lesz-e kislemeze vagy nagylemeze valakinek?
A könyv hitelesen mutatja be ezt a világot. A párthatározatok és elvtársi levelek mellett meghökkentő történeteket olvashatunk az énekesek, zenekarok életéből. Megtudhatjuk például, hogy egy makói koncert időpontja hogyan akadályozta az Omegát az igazi áttörésben a nyugati piacon.
A minőségi produktumok a könnyűzene területén (is) nem a rendszer eredményeként, hanem annak ellenére jöttek létre. A könyv ezt nagyon jól dokumentálja.
Szerény véleményem szerint az Illés vagy az Omega Nyugaton is befuthatott volna, állta volna a versenyt bármelyik világhírű zenekarral. Sajnos a világhír elérését itthon hatalommal rendelkező, hozzá nem értő emberek gyülekezete tette lehetetlenné. Nota bene a sokkal szerényebb felhozatallal rendelkező Csehszlovákia a merevebb diktatúra ellenére ki tudott termelni egy világsztárt, Karel Gottot.

Teklus>!
Csatári Bence: Az ész a fontos, nem a haj

Csatári Bence: Az ész a fontos, nem a haj A Kádár-rendszer könnyűzenei politikája

Nekem sokszor száraz volt a könyv, de azt adta, amit ígért. Az író remekül összeszedte a zeneiélet változásait és bár sokat hallottam már erről az időszakról még így is okozott meglepetést egy -két adat, információ.

Juhász_Peti>!
Csatári Bence: Az ész a fontos, nem a haj

Csatári Bence: Az ész a fontos, nem a haj A Kádár-rendszer könnyűzenei politikája

Gyakorlatilag egy zanzásított kultúrpolitikai történelemkönyvet tart az olvasó a kezében nem túl olvasmányos formában rengeteg információval. A szerző a hazai fellelhető zenei irodalom és levéltári anyagok felhasználásával tárja elénk a Rákosi utáni korszakot a rendszerváltásig. A könyv elég „száraz ”,de híven visszatükrözi az átkos bő harminc évének felülről vezérelt könnyűzenei nehéz fejlődését. Rávilágít a hogyan miértre. Aki kissé jártas a hazai rock -pop irodalomban azoknak kevés újat ad. Ettől függetlenül ajánlom elolvasni olyanoknak, akik mélyebbre akarnak látni a párt – és kulturális zenei diktatúra posványos mocsaras világában. …Amolyan nehéz irodalom ez.


Hasonló könyvek címkék alapján

Aczél Endre: Acélsodrony – A hetvenes évek
Bódy Gábor: Végtelen kép
Nánay István: Profán szentély
Gervai András: Fedőneve: „szocializmus”
Kati Marton: A kém
Sebők János: Magya-rock 1.
Sebők János: Magya-rock 2.
Rainer M. János (szerk.): „Hatvanas évek” Magyarországon
Sándor L. István: A Katona és kora
Vitányi Iván – Kovács Ferenc – Köpeczi Béla – Lukács György – Szabolcsi Miklós – Poszler György – Tóth Dezső: Szocialista közművelődés