Hiányzol! 73% 20 csillagozás

Még mindig tetszik ez a sorozat, az első két történet itt is aranyos volt, de az utolsó az elvált szülőkkel meg a patchwork családokkal egy kicsit azért túltolta a téma rózsaszín ködbe burkolását. Sajnálom, de úgy érzem, bármennyire is egyre inkább terjed ez a kapcsolatforma, egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy ez ennyire egyszerű és csodálatos, és mindenki boldog.

Ez a három kis történet megmutatja mi történik akkor, ha nem óvodában/iskolában kell lenniük a gyerekeknek, de mégsem tudnak a szüleik velük otthon maradni. Történhetnek sokszor olyan helyzetek, amiken nem tudunk változtatni, de ha arra figyelünk, ami jó talán picit könnyebb lesz mindenkinek.
Aggodalomra azonban semmi ok, mert eddig általuk ismeretlen mókákban vehetnek részt, miközben hamar elrepül a külön töltött idő.

Csapody Kinga könyve 3 rövid történetet mutat be, mely során Hanka, Zsombi és Nóri a szüleiktől távol vannak. Hanka a nagyszüleinél van, Zsombira bébiszitter vigyáz, Nóri szülei pedig elváltak, így egyszer az anyukájánál, máskor pedig az apukájánál van.
Mindhárom történetet a gyerekek mesélik el, ez igencsak érződik a szöveg stílusán is. Néhol viszont egészen sutának éreztem a mondatokat.

Három gyermek, három történet. Mindhárom a megoldást keresi az adott problémára. Ki vigyázzon a gyerekre? Nagymami, nagypai, babysitter; és itt az elvált szülők esete. Próbál vigasztaló, hiánypótló megoldásokat keresni, miközben az érzelmek hullámzását követve kivetíti az adódó gondolatokat. A nagyszülőkkel kapcsolatos élmények, játékötletek tetszettek leginkább.

Három külön történet, három olyan szituáció, amelyben a kisgyereknek a szüleitől távol kell lennie. Felülemelkedve azon, hogy ezeket a helyzeteket nem könyv segítségével kellene megbeszélni, hanem a saját helyzetre szabottan; tulajdonképpen életszerű szituációkat kapunk: 1. a kevés szabadság miatt nagyinál lévő kisgyerek. Ma még mindig van ilyen, bár szerintem ez inkább a mi (mai 30-asok) gyerekkorunkra volt jellemző. Ma már dolgozó nagyszülők és nyáron is többnyire nyitva tartó óvodák vannak. Mindenesetre a nagyinál más; a nagyszülők többnyire engedékenyebbek. Ezt eltitkolni nem tartom helyesnek, mi pl tudjuk, hogy mi van másképp a nagyiknál akkor is, ha a fejünk tetejére állunk. 2. Bébiszitter: szerencsés szülő az, akinek van erre lehetősége. Itt egy kedves diáklány a szitter, emiatt életszerű szintén. Nyilván az sem jó, ha a gyerek nem látja a szüleit, csak a bébisintérel van, de mi mit nem adnánk azért, ha havi egyszer egy estére lenne egy ilyen kedves, talpraesett diáklányunk! 3. Tipikus elvált szülők ide-oda megyek gyereke: abszolút átlagos (sajnos), átlagos megfogalmazással. Segíthet a hasonló helyzetbe került gyerekeknek, hogy akár normálisan is meg lehet oldani a dolgokat.

Nem tudtam megkedvelni a szerző ezen sorozatát, mert nekem hiányzik belőle a mese, ami nyújthatna némi szórakoztatást. Bár egy beszélgetőkönyv nem feltétlenül a szórakoztatásra született, hanem tanít, és segít. Több eset is felvázolásra kerül, amikor a gyermek távol van a szüleitől, iil. más felügyeletére bízzák. Talán egy kis kivételt képez a harmadik rész, hiszen ott ugyanúgy a szülővel tölti a gyerek az idejét, csak nem mindkettővel egyszerre. Ennek ellenére nekem tetszett, hogy ez is szóba került. Először azt gondoltam, hogy ezeket a sorokat célszerűbb csak az érintetteknek felolvasni/meghallgatni, de igazából minden gyermekközösségben akad elvált szülők gyereke, így ez téma lehet a kicsik között.
Ami tetszett a könyvben, hogy minden fejezetet követően rajzolásra hívja a gyermeket. S ha már rajzok: az illusztrátor hozta a Tőle megszokott színvonalat.