Könyvgyűjteményeink, könyvtáraink története a magyar művelődés történetének alapvetően fontos láncszeme. Eddig azonban senki sem vállalkozott rá, hogy összefoglaló képet adjon róla – sem ismeretterjesztő, sem tudományos szinten.
ezt a hiányt hivatott pótolni ez a kötet, mely hitelességét illetően tudományos szintű, de olvasmányos stílusa révén az ismeretterjesztés funkcióját is betölti. Hézagpótló tehát, mind a széles nagyközönség, mind a szakemberek számára.
A könyv három kiváló, nagy tekintélyű tudós munkája, Csapodi Csaba, a kódexek és ősnyomtatványok hírneves specialistája a kezdetektől 1711-ig terjedő korszakról írt: a szerzetesi, a humanista gyűjtemények, egyházi és főúri könyvtárak történetét foglalja össze. Tóth András a Rákóczi-szabadságharc leverésétől a kiegyezésig ívelő fejezet (1711-1867), könyvtárainak történetét ismerteti.
Vértesy Miklós két fejezet alkotója: a kiegyezéstől a felszabadulásig (1867-1945) és a felszabadulástól napjainkig terjedő… (tovább)
Magyar könyvtártörténet 12 csillagozás
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Alapkönyve a magyarországi könyvtártörténetnek. Csak egy óriási baj van vele: 1985-ös kiadásához képest nagyon részrehajló.
Nagyjából az első világháborúig tűnik megbízhatónak, utána az előítélet átveszi a tények helyét. Kb. fele annyi szól a Tanácsköztársaság pár hónapjáról, mint utána a Horthy-korszak 30 évéről, amelyet természetesen kizárólag hanyatlás jellemzett. Különösen felháborodik azon, hogy a rendszer ideológiájával ellentétes könyveket és szerzőket tiltják, összegyűjtik, bezúzzák.
Amint a II. VH után a szocialista kormányzat (miután az első években a demokráciépítéssel volt elfoglalva) átveszi az ügyeket, hirtelen minden szép és jó lesz, mindenhova könyvtár kerül. Ja, és örömmel üdvözli a fasiszta tartalmú művek összegyűjtését és megsemmisítését.
spoiler
Remek összefoglalás, a témával foglalkozó szakirodalomban azóta sem született hasonló alkotás. Kicsit érződik rajta, hogy a rendszerváltozás előtt íródott, de ez a tény elhanyagolható, mert nem politikatörténeti munka. A három szerző mintegy 1000 év történetét foglalja össze kicsivel több mint 500 oldalban, szerencsére közérthető stílusban. A könyv négy részre oszlik, a korszakhatárok a Rákóczi-szabadságharc vége, a kiegyezés és 1945. A tárgyalt majdnem ezer éven keresztül láthatjuk hogyan lett az egyházi, királyi és főúri kiváltságból a hétköznapi emberek számára is könnyen hozzáférhető a könyvtár. Olvashatunk a nagyobb könyvtárak megalakulásáról és fejlődéséről a korszakok folyamán (Országos Széchényi Könyvtár, Akadémiai Könyvtár, Egyetemi Könyvtár) és láthatjuk a könyvtári munka fejlődését, a szakképzés kialakulását. A kötetben ugyan konkrét könyvtárosi életpályákkal nem nagyon találkozunk, de megérthetjük belőle például, miért viseli Szabó Ervin nevét a róla elnevezett könyvtárhálózat. A kötet főszereplői maguk a könyvtárak, amelyeknek végigkísérhetjük fejlődését, szakosodását a kezdeti egyházi könyvtáraktól a 20. századra kialakuló különböző gyűjtőkörű tudományos szakkönyvtárakig. A kötet ajánlható bárkinek, akit érdekel a művelődéstörténet ezen ága.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Keresztury Dezső: Híres magyar könyvtárak ·
Összehasonlítás - Madas Edit – Monok István: A könyvkultúra Magyarországon a kezdetektől 1730-ig ·
Összehasonlítás - Szenti Tibor: Parasztvallomások ·
Összehasonlítás - Lászlóffy Aladár – Kántor László: Házsongárd ·
Összehasonlítás - Bálint István János (szerk.): Kincses Kolozsvár I–II. ·
Összehasonlítás - Hegyi Ádám – Simon Melinda (szerk.): „Apró cseppekből lesz a zápor” ·
Összehasonlítás - Kiss Péter: Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár az ezredfordulóig ·
Összehasonlítás - Knapp Éva – Szögi László: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtára ·
Összehasonlítás - Gerő Gyula – Rácz Ágnes (szerk.): Magyar könyvtártörténeti kronológia ·
Összehasonlítás - Kiss Péter: A Petőfi kézirattól az elsodort forgókupoláig ·
Összehasonlítás