Zsidó ​vagyok Magyarországon 3 csillagozás

Karriertörténet
Csaplár Vilmos: Zsidó vagyok Magyarországon

A ​nagy sikerű Pénzt, de sokat! és a Kurva vagyok című könyvek írójának új hőse, Ignácz Miki 1954-ben született Budapesten. Zsidó, aki úgy nő föl, hogy a zsidók azok mások, nem ők. A zsidóüldözések következtében hithű kommunistává lett apa és anya fontos pozíciókat tölt be az ötvenes években. Az apa 1956. november negyedike után „pufajkás”, a hatvanas években kém az NSZK-ban.
A zsidó az egy vallás, márpedig egy kommunista nem lehet vallásos. Tehát egy kommunista nem lehet zsidó. Ez a szülők logikája, amivel szemben áll a fiúé: „Magyarországon az a zsidó, akit a környezete annak tart.” A család történetén keresztül megismerhetjük a magyarországi zsidóság és a kommunizmus összefüggéseit.
A kommunizmus letűnt, a zsidók azonban, köztük a kommunisták, volt kommunisták, s főleg az utódok itt élnek. Lehet-e valaki az új Magyarországon zavartalanul egyszerre magyar és zsidó? Fenyeget-e a zsidó „világuralom” veszélye? A könyv a zsidók és nem zsidók… (tovább)

>!
Pannon, Budapest, 1990
206 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637955259

Kiemelt értékelések

eme>!
Csaplár Vilmos: Zsidó vagyok Magyarországon

Hááát, nem is tudom. Nem volt ez igazi családregény, még talán tényregény sem, bármit is takarjon a fogalom. Inkább esszészerűsített, néha történelemkönyv-ízű aligregényszerűség. Bár el kell ismernem, tényleg családregényként indul, nem is rossz stílusban, később azonban hoszú időre elveszíti a narratíva szálát, és átcsap ismétlésekkel, általánosításokkal, néhol következetlenségekkel elegy elmélkedésbe, melyet csak itt-ott kapcsol vissza egy-egy passzus az eredeti történethez. Közben meg kiderül (vagy sem), ki a magyar, ki a zsidó, és ez hogyan befolyásolja elsősorban a politikához (kommunizmushoz, kapitalizmushoz, izraeli-arab háborúhoz) való viszonyulást. A túl komplex kérdéskörhöz gondolatiságát, kidolgozottságát tekintve nagyon kevés ez a regény, terjedelmi szemponból pedig, rövidsége ellenére – ha az önismétlésekre és a gyakran fölösleges reflexiókra gondolunk – túl sok.
Ha szigorúan megrostáljuk az elbeszélést, és csak a család történetét felvázoló részeket vesszük figyelembe, eléggé egyértelművé válik, hogy nem az esszérész egészíti ki a családtörténetet, hanem a családtörténetnek kellene illusztrálnia egy elméleti konstrukciót, mely amúgy sem áll meg problémamentesen a lábán. Ignácz Miki elbeszélése rettentően száraz, érzelemmentes, szenvtelen, hiányzik minden belőle, aminek egy, a családjára, gyermekkorára visszaemlékező narrátor hangjában benne kellene lennie. Nem érzed a személyes érintettségét még akkor sem, mikor gyerekkori emlékekről mesél, hidegen, szinte patikamérlegen kimérve állítja fel a képletének megfelelő karakter- és helyzetkonstellációt.
Nem, határozottan nem működött számomra regényként, és nem igazán láttam benne semmi újat a témával kapcsolatosan sem.

ppeva P>!
Csaplár Vilmos: Zsidó vagyok Magyarországon

Elég rég olvastam. Csak arra emlékszem, hogy sok volt benne a nyögvenyelős rész. Talán ha feleekkora csak a könyv…


Népszerű idézetek

eme>!

Valóságos európai USA vagyunk, olvasztótégely, és mégse. Az a szó, hogy magyar, fikció: tetszés szerinti a befogadás, és a befogadottak tetszés szerint rekeszthetnek ki másokat. Bizonytalan asszociációs rendszer, rossz fogalmi rendszer veszi körül, amely nem felel meg az élet igényeinek. Nem tud valóságos lenni, mert ugyanolyan értelemben történelmi, mint a bajok.

175-176. oldal

4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Edith Eva Eger: A döntés
Lily Ebert – Dov Forman: Lily fogadalma
Vámos Miklós: Apák könyve
Moldova György: A Szent Imre-induló
Komoróczy Géza: A zsidók története Magyarországon I-II.
Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét
Gerlóczy Márton: A katlan
Podonyi Hedvig – Tóth József: Zsinagógák Magyarországon
Susan Faludi: Előhívás
Lugosi Lugo László: Zsidó Budapest / Jewish Budapest