Kezdődhetett volna úgy, hogy „Egyszer volt, hol nem volt:…” Befejeződhetett volna úgy, hogy „…éltek, amíg meg nem haltak.” De tudjuk, hogy nem így kezdődött és nem így végződött. Csaplár Vilmos regénye a már nem is annyira közelmúlt kispolgári elsőtitkárságát mutatja be. A fekete humortól a szatírán át a simogató iróniáig minden hangszeren játszva elmeséli a kovácselvtársi vágyaktól megszállottak és a világforradalmiak küzdelmét a hihetetlenül fineszes Kádár János országában. Mátyás király Gömörben lóvá tette az urakat, összekacsintva a néppel. Kádár János is kacsingat. Legalábbis időnként úgy tűnik, mintha kacsintana.
Igazságos Kádár János 34 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 2001
Kedvencelte 3
Most olvassa 2
Várólistára tette 19
Kívánságlistára tette 10
Kölcsönkérné 1

Kiemelt értékelések


Csaplár Vilmos jó érzékkel választ címeket (pl. Pénzt, de sokat; Kurva vagyok), szép irodalmat ír, de a bulvár olvasók is felfigyelnek rá. Amikor a barátja, Bódy Gábor filmrendező öngyilkos lett (1985-ben), a nekrológjában ezt írta: a túlélő előnye evidens. Nos, már Csaplár Vilmos is közelebb került a halálhoz, de én nem látom, hogy az előnyével élni tudott volna. Ez a könyv is csak egy, az elmulasztott lehetőségek sorában.


Az elején nem igazán tudtam eldönteni, hogy egy „rendes” irodalmi szatírát olvasok-e, vagy a bulváros élclapok modorában írt ponyvát. És bár előrehaladva az előbbi irányába billent a léc, valahogy mégsem találtak rám a szövegek. Talán ha több párhuzamot tudtam volna felfedezni az eredeti mesékkel, vagy mindenütt meglett volna az erős csattanó… Vagy ha többet éltem volna abban a korban… Eldönteni sem tudom, hogy miért nem tetszett. De nem tetszett.


Kádár, Csaplár – lehetne jópofizni a nevek borászati vonulatán, de ne tegyük, merő véletlenség.
A könyv szórakoztató, az életük jelentős részét a kádári időkben lepergető öregeknek még inkább. Röhögünk a szatírán. Egy kis rossz érzéssel, mert akár sírhatnánk is… Ismert valós személyek, nevek a szereplők, részben kitalált cselekménybe ágyazva.
Kádár a róla elnevezett rendszerben hosszú ívet futott be az 56 utáni véreskezű hóhértól a köznép által kevésbé-enyhén-hőn szeretett, jó taktikai érzékkel megáldott, ügyesen egyensúlyozó, akár még emberséges, puha diktátorig. A könyv inkább az utóbbi, tolerálhatóbb korszakát fedi le. Áttételesen értesülünk róla, hogy csak feleségének, Mariska néninek volt rajta részleges hatalma.
A történetszövésnek vannak sajátos, néha visszatérő elemei. Egy ilyen a címlapra is rákerült titokzatos lila virág. Másik a világforradalom és a táplálkozástudomány kapcsolódása, különös tekintettel a potrohos pártvezetőkre és a joghurt-kefir aszkéta Biszkura. Vagy a kovácselvtársazás. Vagy a karóranézegetés és a hamiskás mosoly… Folytatható még a sor.
Már csak egyet hadd félspojlerozzak: nem maradt ki a hatvanas-hetvenes években szájhagyomány útján, legendaként terjedő sztori a csokoládét női kemény mellbimbókról nyalogató élkáderes esetről sem, de itt váratlan fordulattal zárul.
Érzek egy kis rokonságot a Drakulics elvtárs filmmel, azt is eléggé élveztem.
Aki nem csak olvasná, hanem hallgatná is, itt teheti: https://youtu.be/leaoHVvOYXg


Nagyon csalóka regény. Szatíra, szórakoztató olvasmány, engem erősen emlékeztetett Moldova György Ferencvárosi koktéljára és H. Kovács sztorijaira. Azt sem tudjuk, ki a narrátor, ki adja elő a fineszes Kádár János történeteit. Jókat derülünk, visszakapjuk a jóságos, lavírozó, egyensúlyozó Kádár János képét. Miközben az egymással a valóságban is versenygő érdekcsoportokat Csaplár nevetségessé teszi, Kádár Jánost leleplezi. A mindig mindenről értesülő első titkárról persze sejtjük, de egy ponton el is árulja, hogy nem a veséjébe lát az embereknek, nem bölcs, nem annyit beszélget az emberekkel, hogy mindenről tudjon, hanem naponta kapja a valóban mindenről tudó titkosszolgálatoktól a jelentéseket. Nemcsak a népmeséket idéző elbeszélőmóddal (mindig szerepel a határozott névelő Kádár neve előtt), hanem már a címmel is igazán nevetségessé teszi elbeszélése tárgyát Csaplár. Kádár János sok minden a regényben csak éppen igazságos nem, valójában egy mindennel és mindenkivel sakkozó, lavírozó vezető képe rajzolódik ki a szatíra mögül – ami a leginkább közel állhat Kádár valódi szerepéhez a róla elnevezett korban. Csaplár persze az olvasóját is nevetségessé teszi – legalábbis azokat, akik tényleg egy 20. századi Mátyás királyt, a valóban igazságos vezetőt látják benne.


Szerintem jó kis olvasmány. Én legalábbis jól szórakoztam rajta:) Egyébként is szeretem Csaplár Vilmos írásait, annyira… más, mint amiket általában olvasok. Ezt a könyvét kifejezetten szeretem. Kádár János a XX. századi Mátyás király:) Szürreális, ironikus, de nagyon jó:)


Egy valóságelemekkel teli szatíra. A szereplők mind valós személyek, többen még ma is élnek. Érdekes megközelítés Kádár kommunista Mátyás királykénti ábrázolása, álruhába ugyan nem bújik, de folyton kiszökik a nép közé, és onnan gyűjt tapasztalatokat. Sok mindent lát és hall, nem kedveli a nagyravágyó, tobzódó vezetőit, így a velük szemben hozott döntéseit kifejezetten igazságosnak érezzük.
A regény nyitó- és záróeleme a névtelen kis kék virág, melynek létezése nemzeti üggyé válik – hiszen Kádár elvtársnak fontos, így az országnak is az.
Én ugyan később, a hetvenes, nyolcvanas években voltam gyerek, de a regényt olvasva mégis úgy éreztem, időgépben ülök. Érdekes túra volt!


Ez idáig idegenkedtem a hangoskönyvektől. Ez volt az első.
Igen, idegenkedtem, mert egyrészt vizuális típus vagyok, másrészt egy hangoskönyvet hallgatni épp az olvasás élményétől, a könyv látványától, illatától fosztja meg az embert.
Aztán rábukkantam Csaplár Vilmos 'hangjátékára". Mert az volt. Egy játék! Egy mese. Nem is egy, inkább több.
Igazságos Kádár János. Na, erről a címről persze rögtön Mátyás királyra asszociáltam. És nem is véletlenül, mert a kis történetkékből álló regény cselekménye is azt sejtette, Csaplár Vilmos is párhuzamot kívánt ezzel vonni Kádár és Mátyás király között.
Nem akarok én itt politikai értékelésekbe bocsátkozni, nem is hiszem, hogy ez volt az író szándéka. Ez inkább egy szórakoztató adomagyűjtemény volt, kiváló színészek tolmácsolásában. Blaskó Péter pl. hátborzongató hasonlatossággal utánozta a szocializmus első titkárának hangját!!
Mulatságos volt, nagyon jókat kuncogtam rajta. Nem tudom, mindebből mennyi volt a valóságos s mennyi a képzelet szüleménye, mindenesetre igazán húen ábrázolta a Kádár-korszakot.
Lenyűgözött!
Népszerű idézetek




Pesten egy fiatalember nagy betűkkel azt írta fel egy falra:
ÉLJEN KÁDÁR JÁNOS!
De nem elégedett meg ezzel, elé biggyesztett egy betűt:
F
Itt se fejezte be, hanem talán megijedve a mondat értelmétől, gyorsan megfejelte azzal, hogy:
NE
Azonban még ebben a formában sem találta tökéletesnek a művet, úgyhogy az egész elejére egy kérdőszó került:
MIÉRT
Épp azzal foglalatoskodott, hogy a mondat végén a fölkiáltójelet kérdőjelre javítsa ki, amikor a rendőrök letartóztatták.
79. oldal - Igazságos Kádár János (Kalligram, 2010)




A „kis étel” úgy készült, hogy bementek Czinege híres hűtőtermébe, ott a hadügyminiszter a kampókon lógó, félbevágott vaddisznók, szarvasok, őzek közt nézegetett egy kicsit. Válogatott, hogy melyikből lenne most a legjobb fogyasztani. Végül az egyik szarvasborjúból metszett le egy szép, nagy darabot. […]
Hidegebb volt, mint a hómezőkön, siettek kifelé, de Czinege még az ajtónál elkapott egy vödör vörös kaviárt. Kinn szedett belőle egy merőkanálnyit, a többit visszavitte.
106. oldal - Igazságos Kádár János (Kalligram, 2010)




Az esztergomi Labor Műszeripari Művekről a neve alapján a kívülállók azt gondolták, hogy fegyvergyár, amit a kapitalista ellenség elől álcáznak, pedig itt tényleg laboratóriumokat szereltek össze: mozgó laboratóriumokat, ugyanis beépitették őket autóbuszokba. Ezek nagy segitséget jelntettek például a haladó afrikai népi demokratikus köztársaságoknak, mert a legeldugottabb dzsungelbeli falvak lakosaitól is tudtak vért venni, és bármilyen fertőző betegségről hamar kiderült, hogy fertőző betegség.
93. oldal




Vigyázat! Felnőtt tartalom.
A markolós becsapta maga után a vezetőfülke ajtaját, a lehúzott ablakon köszönt ki: – Akkor viszlát!
– Jó munkát elvtársak! A viszontlátásra!
A teherautó fülkéjének is nyitva volt az ablaka. A sofőr várta, hogy eltávolodjon Kádár János, és mikor azt gondolta, hogy már nem hallhatja meg, rákacsintott a kollegájára.
– A faszod az elvtársad, nem én! – mondta.
– Hé! – röhögött a markolós. – Nem szabad csúnyán beszélni!
– Melyik a csúnya, a fasz vagy az elvtárs?
16. oldal - Igazságos Kádár János (Kalligram, 2010)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász 87% ·
Összehasonlítás - Spiró György: Kerengő 83% ·
Összehasonlítás - Gergely Ágnes: Őrizetlenek 96% ·
Összehasonlítás - Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő 93% ·
Összehasonlítás - Spiró György: Fogság 93% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Az ajtó 92% ·
Összehasonlítás - Nádas Péter: Emlékiratok könyve 92% ·
Összehasonlítás - Karácsony Benő: Napos oldal 92% ·
Összehasonlítás - Örkény István: „Rózsakiállítás” 92% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér 91% ·
Összehasonlítás