Igazságos ​Kádár János 85% 36 csillagozás

Csaplár Vilmos jó érzékkel választ címeket (pl. Pénzt, de sokat; Kurva vagyok), szép irodalmat ír, de a bulvár olvasók is felfigyelnek rá. Amikor a barátja, Bódy Gábor filmrendező öngyilkos lett (1985-ben), a nekrológjában ezt írta: a túlélő előnye evidens. Nos, már Csaplár Vilmos is közelebb került a halálhoz, de én nem látom, hogy az előnyével élni tudott volna. Ez a könyv is csak egy, az elmulasztott lehetőségek sorában.

Az elején nem igazán tudtam eldönteni, hogy egy „rendes” irodalmi szatírát olvasok-e, vagy a bulváros élclapok modorában írt ponyvát. És bár előrehaladva az előbbi irányába billent a léc, valahogy mégsem találtak rám a szövegek. Talán ha több párhuzamot tudtam volna felfedezni az eredeti mesékkel, vagy mindenütt meglett volna az erős csattanó… Vagy ha többet éltem volna abban a korban… Eldönteni sem tudom, hogy miért nem tetszett. De nem tetszett.

Kádár, Csaplár – lehetne jópofizni a nevek borászati vonulatán, de ne tegyük, merő véletlenség.

A könyv szórakoztató, az életük jelentős részét a kádári időkben lepergető öregeknek még inkább. Röhögünk a szatírán. Egy kis rossz érzéssel, mert akár sírhatnánk is… Ismert valós személyek, nevek a szereplők, részben kitalált cselekménybe ágyazva.

Kádár a róla elnevezett rendszerben hosszú ívet futott be az 56 utáni véreskezű hóhértól a köznép által kevésbé-enyhén-hőn szeretett, jó taktikai érzékkel megáldott, ügyesen egyensúlyozó, akár még emberséges, puha diktátorig. A könyv inkább az utóbbi, tolerálhatóbb korszakát fedi le. Áttételesen értesülünk róla, hogy csak feleségének, Mariska néninek volt rajta részleges hatalma.

A történetszövésnek vannak sajátos, néha visszatérő elemei. Egy ilyen a címlapra is rákerült titokzatos lila virág. Másik a világforradalom és a táplálkozástudomány kapcsolódása, különös tekintettel a potrohos pártvezetőkre és a joghurt-kefir aszkéta Biszkura. Vagy a kovácselvtársazás. Vagy a karóranézegetés és a hamiskás mosoly… Folytatható még a sor.

Már csak egyet hadd félspojlerozzak: nem maradt ki a hatvanas-hetvenes években szájhagyomány útján, legendaként terjedő sztori a csokoládét női kemény mellbimbókról nyalogató élkáderes esetről sem, de itt váratlan fordulattal zárul.

Érzek egy kis rokonságot a Drakulics elvtárs filmmel, azt is eléggé élveztem.

Aki nem csak olvasná, hanem hallgatná is, itt teheti: https://youtu.be/leaoHVvOYXg

Nagyon csalóka regény. Szatíra, szórakoztató olvasmány, engem erősen emlékeztetett Moldova György Ferencvárosi koktéljára és H. Kovács sztorijaira. Azt sem tudjuk, ki a narrátor, ki adja elő a fineszes Kádár János történeteit. Jókat derülünk, visszakapjuk a jóságos, lavírozó, egyensúlyozó Kádár János képét. Miközben az egymással a valóságban is versenygő érdekcsoportokat Csaplár nevetségessé teszi, Kádár Jánost leleplezi. A mindig mindenről értesülő első titkárról persze sejtjük, de egy ponton el is árulja, hogy nem a veséjébe lát az embereknek, nem bölcs, nem annyit beszélget az emberekkel, hogy mindenről tudjon, hanem naponta kapja a valóban mindenről tudó titkosszolgálatoktól a jelentéseket. Nemcsak a népmeséket idéző elbeszélőmóddal (mindig szerepel a határozott névelő Kádár neve előtt), hanem már a címmel is igazán nevetségessé teszi elbeszélése tárgyát Csaplár. Kádár János sok minden a regényben csak éppen igazságos nem, valójában egy mindennel és mindenkivel sakkozó, lavírozó vezető képe rajzolódik ki a szatíra mögül – ami a leginkább közel állhat Kádár valódi szerepéhez a róla elnevezett korban. Csaplár persze az olvasóját is nevetségessé teszi – legalábbis azokat, akik tényleg egy 20. századi Mátyás királyt, a valóban igazságos vezetőt látják benne.

Szerintem jó kis olvasmány. Én legalábbis jól szórakoztam rajta:) Egyébként is szeretem Csaplár Vilmos írásait, annyira… más, mint amiket általában olvasok. Ezt a könyvét kifejezetten szeretem. Kádár János a XX. századi Mátyás király:) Szürreális, ironikus, de nagyon jó:)

Ez a könyv a nemezisem: kivettem férjemnek a nyaralásra a könyvtárból, aztán elnyelte a ház, aztán vettem egy bánatpéldányt a könyvtárnak, aztán a ház előadta, aztán megtaláltam hangoskönyvben, így már semmi sem állt az utamba..
Ahogy hallgattam, elég sokat somolyogtam rajta és alapvetően 2 dolog jutott róla eszembe…
1) Mesék Mátyás királyról – habár Helyey László nem szerepel a felolvasók között, mintha az ő hangját véltem volna felfedezni, többször is…
2) Üvegtigris: a történetek olyannyira abszurdak, hogy csak csóválod a fejed, és időnként sírva röhögősek… Arról nem is beszélve, hogy időnként Joli és Cingár is felhangzik, mintha. Joli biztosan.

A hangoskönyv rendkívül szórakoztató, mindenkinek meleg szívvel ajánlom.

Ez idáig idegenkedtem a hangoskönyvektől. Ez volt az első.
Igen, idegenkedtem, mert egyrészt vizuális típus vagyok, másrészt egy hangoskönyvet hallgatni épp az olvasás élményétől, a könyv látványától, illatától fosztja meg az embert.
Aztán rábukkantam Csaplár Vilmos 'hangjátékára". Mert az volt. Egy játék! Egy mese. Nem is egy, inkább több.
Igazságos Kádár János. Na, erről a címről persze rögtön Mátyás királyra asszociáltam. És nem is véletlenül, mert a kis történetkékből álló regény cselekménye is azt sejtette, Csaplár Vilmos is párhuzamot kívánt ezzel vonni Kádár és Mátyás király között.
Nem akarok én itt politikai értékelésekbe bocsátkozni, nem is hiszem, hogy ez volt az író szándéka. Ez inkább egy szórakoztató adomagyűjtemény volt, kiváló színészek tolmácsolásában. Blaskó Péter pl. hátborzongató hasonlatossággal utánozta a szocializmus első titkárának hangját!!
Mulatságos volt, nagyon jókat kuncogtam rajta. Nem tudom, mindebből mennyi volt a valóságos s mennyi a képzelet szüleménye, mindenesetre igazán húen ábrázolta a Kádár-korszakot.
Lenyűgözött!

Szórakoztató…

Nagyon jó kis könyv. Könnyen emészhető, szatíra a Kádár korzsakról, Kádár Jánosról. Aki elolvasta ajánlom, hogy halagassa meg a youtube-on a hangoskönyvet is. Szenzációs.