Az ​Isten 1 csillagozás

Csaplár Vilmos: Az Isten

Istenem! ​Az enyém. Te, aki az enyém vagy, te, akiről hallgatok, akkor is, ha azt mondom, hogy vagy, akkor is, ha azt mondom, hogy nem vagy, akihez fohászkodom, nem szavakkal, miközben gúnyosan mosolygok magamon, olyan láthatatlanul, amilyen láthatatlannak téged látlak, mikor látszólag nem nézek sehová, te indokolhatatlan, föllebezhetetlen, félresöpörhetetlen, kikerülhetetlen, aki sehogy se akarsz kiveszni belőlem, akármit is művelek és gondolok, de aki nem is nézek vissza rám, akármennyire is azt képzelem, hogy beléd nézek, add meg legalább azt, hogy ameddig lesz tiszta levegő a földön, addig én és az utódaim beszívhassuk, s ha már nem lesz, juthassunk elég pótlevegőhöz, s ha már az is elfogy, kibírjuk, hogy nincs, segíts, hogy alkalmazkodjunk, mert élni akarunk! Ha fölforrósodik a légkör, adj nekünk védőruhát, ha lehűl, akkor thermorétegeket, ha kiöntenek a tengerek, mi mindig följuthassunk valamilyen magaslatra, ahová még nem ér el a víz! Ha kevés lesz az energia, abból jusson… (tovább)

>!
Ferenczy, Budapest, 1995
106 oldal · ISBN: 963825842x
>!
Ferenczy, Budapest, 1995
106 oldal · ISBN: 963825842x

Enciklopédia 25


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Carmilla >!
Csaplár Vilmos: Az Isten

Furcsa volt… Hogy az Istenről szóló könyvben ennyit elmélkedjen valaki a Sátánról! Eleinte az sem volt egyértelmű, hogy Csaplár Balduccival szemben foglal-e állást, vagy vele egyetértésben idézi-e folyton őt… Szerencsére inkább ez előbbi, de sokkal jobban örültem volna egy erőteljes elhatárolódásnak, hiszen Balducci hihetetlenül ostoba és hazug könyvet szabadított a világra, amit az olvasók rendesen ízekre is szedtek. Csaplár azonban elsiklik Balducci nyilvánvaló hibái felett, nem támadja, inkább csak ejnye-bejnyézik, s közben ő maga is sekélyesen ír a „Mélységekről”. Ebbe még olyan banális hibák is beleférnek, hogy pl. Roman Polanskival kapcsolatban (akinek egyébként a nevét sem írja le helyesen) egy régi, ámbár valótlan mendemondát tényként kezel, vagy hogy Bobby Fischert átkereszteli. A könyv utolsó harmadát érdekesnek találtam, de még számomra is rendkívül sötét és pesszimista kicsengésű volt. És végül is nem kaptam választ arra, hogy tulajdonképpen mi az Istent akart ezzel az egésszel a szerző?…
…De azt elismerem, hogy voltak benne jó gondolatok is.


Népszerű idézetek

Carmilla >!

    Az életünk egymásba zuhanó, egymásra utaló pillanatok tömegéből áll.

36. oldal (Ferenczy, 1995)

Kapcsolódó szócikkek: pillanat
Carmilla >!

Balducci szerint a rock felelős a lázadás tömegessé válásáért. Szerintem a lázadás felelős a rock tömegessé válásáért.

62. oldal (Ferenczy, 1995)

Kapcsolódó szócikkek: lázadás · rock · zene
Carmilla >!

    A haláltudatunkból fakadó melankólia és hisztéria hatja át sok ezer éves kultúránkat, s azóta, amióta Darwin munkássága által rájöhettünk, hogy az ember nem végcélja, hanem csak terméke a világegyetemnek, ez a melankólia és hisztéria modern tápot kapott.

41. oldal (Ferenczy, 1995)

Kapcsolódó szócikkek: Charles Darwin · melankólia · világegyetem, univerzum
Carmilla >!

Ha egy korrupt állami tisztviselő lelepleződik, rögtön a le nem leplezettekre gondolunk, tehát nem a korruptak száma fogy, hanem a remény.

88. oldal (Ferenczy, 1995)

Kapcsolódó szócikkek: korrupció
Carmilla >!

Mindenütt jó, de a legjobb mindenütt.

105. oldal (Ferenczy, 1995)

Carmilla >!

    A kereskedelmi piac megteremtette az eszmék és hitek piacát is. A monopol pozícióhoz szokott, de most piaci helyzetbe szorult római katolikus egyház Európában nehezen engedett, és nem is engedett igazán, mert ahol csak lehetett, keresztény polgárrá tette a polgárt.

50. oldal (Ferenczy, 1995)

Kapcsolódó szócikkek: egyház
Carmilla >!

[…] Amikor Balducci fölteszi a kérdést, hogy: Miért terjed a sátánizmus? nem igazán kíváncsi a valódi válaszra. Nem gondolkodó értelmiségiként lép föl, hanem egy létező szervezet eszméi nevében purifikátorként.

57. oldal (Ferenczy, 1995)

Carmilla >!

Nem könnyű büdös lábú, közönséges halandóból Isten küldöttjévé válni.

72. oldal (Ferenczy, 1995)

Carmilla >!

[…] Az az égbolt, amit a sajátunknak hittünk, nemcsak hogy nem fölénk borul, hanem úgy, ahogy látjuk, nincs is. Csak volt. Amikor a fény elindult. Nem felénk, csak mellékesen hozzánk is elérkezik.

79. oldal (Ferenczy, 1995)

Kapcsolódó szócikkek: ég, égbolt · fény
Carmilla >!

Az őskeresztények Krisztusának még érezzük a verejtékszagát. A gótika Krisztusa hosszú, vékony, mint a templomtornyok. Szomorú és nagyon szenved. A reneszánsz Krisztusa telt húsú, bővérű, testén tekeregnek a szebbnél szebb kelmék. Már ahol elfedik.

76. oldal (Ferenczy, 1995)

Kapcsolódó szócikkek: Jézus Krisztus

Hasonló könyvek címkék alapján

John Cure: Istentelen vidék
Lukács László – Puskás Attila (szerk.): Karácsony titka
Varga Csaba: Az Istenkor születése
IGe: Trükkös „Mém”
Rónay László: Isten nem halt meg
Czakó Gábor: Csodák csodája
Ruby Saw: Menj a Pokolba!
Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis
Faludy György: Jegyzetek a kor margójára
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós művei