Ő ​ott bent 26 csillagozás

Csányi Vilmos: Ő ott bent

Már ​csak évekre járunk attól, hogy megjelenjen az első „szingleton”, a világot irányítani képes szuperintelligencia. A teljes titokban működő Ötök rájönnek: mindennél fontosabb elérni, hogy ez az intelligencia barátságosan viszonyuljon az emberiséghez.
Ennek érdekében egy veszprémi antropológusprofesszor idegrendszerét számítógépre másolják, azt remélve, hogy ha a másolat valóban képes szingletonná fejleszteni önmagát, az emberből lett program hű marad majd gyökereihez.
Christian öntudatra ébred, és egyre intelligensebbé válik, de ezt a kutatólabor munkatársai ferde szemmel nézik. A félig ember-félig program problémáinak megértéséhez egy magányos, ám annál csinosabb pszichológusnőt is bevonnak a kutatásba, aki viszont igencsak vonzónak találja Christiant…
Csányi Vilmos utópiája a hatalom természetét, ember és gép viszonyát, a mesterséges intelligencia problematikáját boncolgatja.

Ha egy embert megfosztanak testétől, végtagjaitól, de idegrendszere ép… (tovább)

>!
Libri, Budapest, 2016
220 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633108673
>!
Libri, Budapest, 2016
220 oldal · ISBN: 9789634330172

Enciklopédia 1


Most olvassa 4

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
pat P
Csányi Vilmos: Ő ott bent

Az elején (~40 oldal) még nem hittem, hogy ilyen mélységekbe fogunk ereszkedni….
De aztán…

Rájöttem, hogy ez a regény a 2050-es években játszódik, papíron, egyébként meg, érzésre, kb. az 1980-asokban;
Megjelent dr. Pásztor Edit klinikai szakpszichológus, és akkor… párbeszédek voltak;
Aztán dr. Pásztor Edit klinikai szakpszichológus meglátogatta idős édesanyját, és… beszélgettek;
Aztán Erik, az ifjú programozó is hazatért családja körébe, és… ők is beszélgettek;
Aztán világossá vált, hogy az informatikához még én is jobban értek;
Aztán rájöttem, hogy a nem-párbeszédes részek is nagyon fájdalmasak, de a belső monológok, meg az információközlő, illetve írói álláspontot tartalmazó, baromi hosszú látszat-párbeszédek még rémesebbek;
És valahogy a szuperintelligenciát sem így képzelem el, lehetne például… intelligensebb;
A végén, az az utópia, hát az meg rettenetesen félelmetes volt, hát ilyet még a XX. század társadalomreformálói se agyaltak ki, összesen se;

És így aztán teljesen meghasonlottam magammal, mert hát én a Csányi Vilmos nevű etológus urat tényleg nagyon szeretem, főleg a Bukfencről és Jeromosról szóló könyveket, ó, igen; hát eztán majd azokat olvasgatom inkább, ha egy kis Csányi Vilmoshoz kapok kedvet.

25 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia P
Csányi Vilmos: Ő ott bent

Én. Itt. Kint. Hülyét. Kaptam.

Emlékszem arra az ártatlan, csillogó szemű ex-bölcsészlányra, aki elkezdte olvasni, és elnézően hümmögött: oké, valószínűleg annyi az egész, hogy Csányi igen szeretett volna egy olyan sci-fit írni, ami nem avul el öt éven belül, így kicsit kényszeresen igyekezett kerülni a konkrét technológiai részleteket. spoiler Fokozatosan kellett rádöbbennie, hogy ami látszólag apró, viszketegséggel rokon kellemetlen érzet olvasás közben, valójában a felszíne egy féltő gonddal és nagy tudatossággal összehányt kisszerűsített egésznek.

Merthogy egyetlen pozitívum mindenképp elmondható: a regény abszolút konzisztens. A legnagyobb természetességgel következnek egymásból az irreális karakterek a komolyan vehetetlen motivációikkal, a kompjuter számítógépes programok működésének felhasználói szintű nemismerete, és az a szűkre szabott narratív látókör, ami tökéletesen nincs összhangban sem a téma távlataival, sem a komplexitásával. Egy változás példának okáért nem attól lesz globális, netán egy tudós,avagy gép hiperintelligens, mert elmondják róla valakik, hogy az vagy az lehet – egy tökéletes világban ezek vagy globálisan jelennek meg, vagy hiperintelligens elmét sejtetően elemeznek/cselekszenek/miegyéb. Ugyanakkor a cselekvésen keresztüli bemutatással is csak odáig jutunk, hogy az elvben nagyvonalúnak és gondoskodónak szánt antropológia prof hogyan ágyazott meg a gonosz riválisához tartozó teljes tanszék elsorvadásának. spoiler Hiába próbálja a szöveg eladni a jellemeit és a történet fordulópontjait, a nekik tulajdonított megszólalások és (válasz)lépések kapcsán egyszerűen láttam magam előtt a dobozt, ahova a jelenet végén visszakerülnek a karakterek, ahol megint nem csinálnak majd semmit a következő színrelépésig. Ja igen: aki itt szülő, házastárs vagy bármi más, munkakapcsolattól eltérő viszony fűzi akármelyik random tudóshoz, reménytelenül hülye, úgy is beszél, mint az adott generáció elmeorvosi lova, mert csak. Mintha Csányi nem is igen akart volna foglalkozni vele, csak muszáj volt őket megszólaltatni, mert milyen az már, ha egy karakternek nincsenek kapcsolatai.

A történet dióhéjban, ld. itt: https://moly.hu/idezetek/674719 . Mondanám, hogy spoiler, de nem. Az már inkább, hogy spoiler .

Pedig nagyon szerettem volna szeretni. Utána már csak azt, hogy találjak benne valamit, amiért érdemes volt elolvasni. spoiler Elsősorban haladó mazochistáknak ajánlom – én megyek, olvasok egy kis Etológiát, mielőtt a bennem élő Csányi-fangirl emulálja magát egy Garfield magazinba, hogy elfelejtse ezt az egészet.

12 hozzászólás
>!
pepege MP
Csányi Vilmos: Ő ott bent

Többnyire érdeklődéssel és nagyon nyitottan fogadom a „műfajkoktélokat”, amikor szépprózát igyekeznek elegyíteni valami homlokegyenest más műfajjal. Bíztam benne, hogy Csányinak sikerülni fog valami érdekeset alkotnia a széppróza és a sci-fi összetevőiből, de sajnos túl keveset rakott bele mindkét alapanyagból. Ezt a regényt én nem tudom a szépirodalomba sorolni, ahhoz nekem ennél sokkal, de sokkal több kell. Ugyanakkor az is igaz, hogy sci-fiként olvasva is eléggé kritikán aluli. Pedig az alaptörténet nagyon bíztató volt: van egy negyvenes antropológus professzorunk, akinek az agyát „lemásolják” és számítógépbe töltik, ahol további kísérleteket, kutatásokat akarnak rajta végezni. Persze azzal nem számolnak, hogy a „másolat” öntudatra ébred és ugyanúgy embernek érzi magát, mint akiről másolták. Ebből lesz némi bonyodalom, na de hát nem akarom én elmesélni az egészet! :)
Kár érte…

>!
Noro MP
Csányi Vilmos: Ő ott bent

Egészen mostanáig Kasztovszky Béla: Grinjét tartottam a megjelenése pillanatában már elavult magyar SF állatorvosi lovának. De míg az csupán egy harminc éve lejárt stílust utánzott, ennek… egyáltalán nincsen stílusa. A papírmasé-figurák szájába adott kiselőadások a tudományos fantasztikum őskorának legrosszabb hagyományait idézik fel, de maga a téma is már legalább húsz éve van terítéken. Ha ezen a ponton valaki még újat akar mondani, annak nagyon össze kellene szednie magát, a SF-ben ugyanis kevés nagyobb bűn van az eredetiség hiányánál. A történet azzal próbálja jelezni, hogy a 21. század közepén (túl?) játszódik, hogy valaki egy fél mondatban a 2040-es évekről múlt időben beszél. Ha ez a mondat kimarad, simán a huszadik századba tettem volna, hiszen a könyv világa semmiféle fejlődést nem mutat. A szereplők egész egyszerűen idióták, akiknek a jelek szerint fogalmuk sincs arról, mit is csinálnak. Ez egyébként újabb anakronizmust rejt magában: a sci-fi karakterek ugyanis ma már rég nem attól „hitelesek”, hogy soha az életben nem láttak, olvastak fantasztikus műveket, és a legrégebbi klisékre is úgy néznek, mint akik egy kő alatt töltötték az előző évszázadot. Sorolhatnám még a problémákat, kezdve például azzal, hogy a vallást micsoda hihetetlen banalitással kezeli (miféle autista szakbarbár hozza fel azt a lélek létezése ellen, hogy az élő szervezet anyagában nem találták nyomát?), de nem érzek magamban annyi energiát, hogy folytassam a sort.

>!
szigiri
Csányi Vilmos: Ő ott bent

Én olvastam már Csányit, de eddig csak a népszerű ismeretterjesztő könyveit. Ezt csak úgy leemeltem a könyvesboltban a polcról, mert a Mátrix óta érdekel ez a mesterséges intelligenciás, szingularitásos történet. És ha jól el van kapva a sztori, akkor még a köré épített drámázást meg a béna stílust is elviselem, mint ahogyan mondjuk a Her című filmben ez megtörtént.

De ez egyik sem. Regénynek döcögős és ami talán még egy rossz regénytől is is rosszabb: a stílusa semmilyen. Nagyon rossz az elbeszélés szálainak váltogatása [a rezonőr történetet író objektív program, az ember a gépben, az ember a gépen kívül, a rajzfilmszerűen komolyan vehető kutatócsapat (az Abdul Khabir nevű arab programozó, akit a magyarok csak Józsinak hívnak, mi van?! :) , vagy olyan életszerű káromkodások, mint “A k***a anyádat, Christian nevű program!”]. A történet zavaros és tele van felesleges részletekkel (még csak nem is tájleírás, amit átugrik az ember, hanem lényegesnek tűnő dolgok, amik aztán semmiféle jelentőséget nem kapnak). Irodalmilag egy nagy dupla nulla, a szerkesztő egészen a távolban lehetett, mert gimis suliújságban olvasni ilyen mondatokat meg párbeszédeket. És miért, miért ír mindig “kompjutert”a számítógép helyett??!?! A falra másztam tőle, annyira öreges és modoros, senki nem hívja printernek meg kopjuternek azt a nyavalyás gépet.

A másik gond, hogy tudományos fantasztikumnak meg szerintem elnagyolt, a történet béna (szinte semmiféle biztonsági intézkedést nem tesznek, hogy a program ne szabaduljon rá a netre, miért?!), utópiának is elég gyengécske, semmivel sem mond többet, mint az említett Her című film, tele idegesítő csiszolatlan aprósággal (a világ öt leghatalmasabb emberének egy professzor adja elő, mi a dörgés; az informatikai áttörést Magyarországon érik el; a kutatócsoportnak annyi előrelátási képessége van, mint egy orangutánnak (”persze,hagyjuk csak programnyelveket tanulni egy AI-t, végül is mi baj lehet belőle?”, istenem).

Ifjúsági regénynek lenne jó, olyan 12-13 éveseknek ideális, csak ahhoz képest meg sok benne a káromkodás meg a szex.

Egy-két monológ van, ami meg a régi az ismeretterjesztő Csányi-könyvek stílusában íródott vagy talán attól kicsit bulvárosabb és merengősebb, de beletéve ebbe a béna történetbe, elvész ezek értéke is (meg miért is olvassak át 200 oldalt 15 oldalnyi tiszta gondolatért?). Ebből egy szuper kis vékony népszerű tudományos könyvet kellett volna írni, vagy esszécskét csak felteszem egy 100 oldalas esszé kiadásához Esterházynak vagy Nádas Péternek kell lenni. De ezt a csúnya gnómot olvasva méltán érezheti magát átverve az ember.

Ne vegyétek meg, és mentsétek meg Csányi Vilmost attól, hogy a számára egyértelműen zsákutcának bizonyuló szépirodalom nevű területre tévedjen. Ha mégis kíváncsiak vagytok rá, akkor vegyétek meg tőlem a könyvet harmadáron :).

>!
dwistvan P
Csányi Vilmos: Ő ott bent

Izgalmasan megírt eszmefuttatás mesterséges intelligenciáról, szuperintelligenciáról. Először az egyén belső lelki világába tekinthetünk, majd egyre tágabban következnek közösségi, társadalmi kérdések. Szimpatikus elveket csomagol olykor fantasztikumba hajló történetébe Csányi Vilmos. Hatalomról, fegyverkezésről, környezeti károkról, internetről, globális kommunikációról mondja el kritikáját egy izgalmas kísérlet keretében, vagyis azon keresztül. A végén pedig… A jövő és az univerzum is megcsillan.

>!
Video
Csányi Vilmos: Ő ott bent

Csányi Vilmos etológus, nem pedig író, és még kevésé programozó. Ennek megfelelően az etológiával kapcsolatos gondolatai érdekesek, a regény minősége már hagy némi kivetni valót, a számítógépekkel kapcsolatos tudása pedig lektorért kiált.

Ami az irodalmi részt illeti, a szerző több helyen is úgy ad az olvasó tudtára dolgokat, hogy párbeszédbe építi azt. Ezzel alapvetően nincs semmi gond, de ha a párbeszéd úgy hangzik, hogy a beosztott elkezdi elmesélni a főnöknek, hogy mivel is foglalkozik a cég, amit az utóbbi irányít, akkor elég furán veszi ki magát. Ami pedig a számtech részt illeti, az olyan egyértelmű hibák mellett, mint hogy a szerző szerint a „kontrol c” törlést jelent, folyamatosan zavaró, hogy a programozásról és a technikáról olyan formában beszél, hogy azt még elvontan, átvitt értelemben véve sem tudom értelmezni, pedig ezzel foglalkozom. A top programozók sokszor úgy beszélnek a könyvben, mintha a témához nem igazán értő kívülállók lennének.

Az ilyen hibákat leszámítva a mű azért szórakoztató volt – különösen a vége –, bár ha a szuperintelligencia érdekel, valószínűleg jobban jársz pl. James Barrat Our Final Inventions c. művével, ami tulajdonképpen ennek a regénynek az ismeretterjesztő változata.

>!
cinkos
Csányi Vilmos: Ő ott bent

Csányi Vilmos gondolatai itt is roppant érdekesek, még ha egyesekkel nem is tudtam egyetérteni. Amit azonban az intelligenciáról, a virtualitás erejéről ír, ugyanolyan okos, mint az etológiai eszmefuttatásai. Egy pontot mindenképp le kellett vonnom, mert a formai oldala elég problémás, a cselekménye és a nyelve sokszor nagyon naiv, túlegyszerűsített, még akkor is, ha mondjuk ifjúsági regényként olvassuk. Az se túl szerencsés, hogy a szerző szócsőként használja a szereplőit – megírhatta volna inkább esszében, amit akart. Ha lenne egy szavazatom, arra szavaznék, hogy legközelebb esszékötetet kérek a témában (vagy akár más témában) Csányi Vilmostól.

>!
wooland
Csányi Vilmos: Ő ott bent

Már nagyon kíváncsi voltam, mert mind a szerző, mind a téma nagy kedvencem. Viszont meglepődtem, de kellemesen, hogy bár tudományos téma, de mégis regény formában. Szeretem Csányi professzor szépirodalmi írásait, mert hatalmas tudásával a háttérben az irodalom terepén izgalmas utazásokra képes elvinni. A mesterséges intelligiencia, a technológiai szingularitás szerintem az egyik legizgalmasabb kérdés a jövőt illetőleg ma. Nagy valószínűséggel be fog következni, és egy evolúciós ugrás lesz, minek utána nem az ember lesz a bolygó legintelligensebb létezője (lehet hogy most sem az, csak azt hiszi, pl. a delfinek már csak attól is lehet hogy okosabbak, hogy nem tartják magukat olyan nagyra, mint mi :-)))
Hogy ez hogy s mint fog lezajlani, arra sok scifi kereste már a választ, és nagy öröm, hogy Csányi V. könyve az optimistább lehetőséget vetíti előre, ami szerintem is sokkal valószínűbb. Nem hosszú regény, de mégis mélységében tárgyalja a problémát. Szerintem különösebb technikai és tudományos háttérismeret nélkül is kiválóan élvezhető!

>!
Inmelius_Mudri_Jolcsi
Csányi Vilmos: Ő ott bent

Szerintem meg tökbuli a kötet, nagy örömmel olvastam, letenni meg nem tudtam. Nem az írót, hanem az etológust lehet értékelni, de azt nagyon. Tetszett:))) Ezzel álmodtam amúgy:)))


Népszerű idézetek

>!
Bíró_Júlia P

… számtalan kutatócsoportja közül az egyik kidolgozott egy szoftlézertechnikát élő szövet sejtszintű másolására. Titokban tartják, de már élő embert is lemásoltak, történetesen egy kulturálisantropológia-professzort a veszprémi egyetemről, fogalmam sincsen miért éppen őt, de ez mindegy.

20. oldal (Libri, 2016)

1 hozzászólás
>!
latinta SP

                                         Az igazán fontos kérdésekről csak mesélni lehet.
                                                                                Csányi Vilmos

5. oldal, harmadik mottó (Libri, 2016)

>!
wooland

Az ember kapcsolatainak, hiedelmeinek világában él, erre készteti genetikai felépítése. Optimálisan az archaikus társadalmakban működött. Ha jó döntéseket hoztak, növekedtek, szaporodtak, ha rosszakat, akkor elpusztultak. Ez az optimális rendszer a népesség rövid idő alatt történt felszaporodásával tönkrement.
Itt van sok milliárd ember régi hiedelmek, régi hatalmi struktúrák és valódi döntés-előkészítési mechanizmusok nélkül. A régi szelekciós mechanizmusok nem működnek, mert az egész emberiség mindig megmenti a rossz döntések kiagyalóit a teljes pusztulástól. Több száz éve csupa rossz döntést hoztatok, a bioszféra a pusztulás szélén van, a klíma rossz irányba változik, az emberi együttműködésnek csak a primitív formái működnek. A szuperintelligencia arra való, hogy egy csapásra kirántsa az emberiséget ebből a helyzetből, és olyan döntési rendszer alakuljon ki, amely valóban mindenki érdekeit szolgálja, és amit mindenki el is fogad.

>!
Bíró_Júlia P

Dr. Pásztor Edit klinikai pszichológust a klinika igazgatója hívatta és arról tájékoztatta, hogy egy mesterséges intelligenciák iránt érdeklődő pszichológust vagy pszichiátert kértek tőle, akinek egy megbízási szerződést ajánlanak szokatlanul jó anyagi feltételek mellett.Egy mesterségesintelligencia-kutató laboratórium munkatársainak kellene segíteni nem részletezett problémáikban. Az sem világos, hogy a problémás ember a munkatársak egyike, vagy valaki más.
– Mivel egy hónapja a klinika önképzőkörében kitűnő előadást tartott a mesterséges intelligenciákról, gondoltam, ez éppen magának való, ha kedve van hozzá – tette hozzá bátorító hangon. – Megbízása természetesen nem mehet az itteni munka rovására. – Pásztor Edit a megbízást szívesen elfogadta.

63-64. oldal (Libri, 2016)

14 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia P

Persze, majd felforgatok mindent néhány habókos modernista kedvéért, aki azt hiszi, az új mindig jobb.

79. oldal (Libri, 2016)

5 hozzászólás
>!
latinta SP

Fejfájásra ébredtem, valami migrénféle lehet.

(első mondat)

>!
wooland

A hatalom az ősi idők terméke, Nick. Más dolog egy intézmény, egy város, egy bolygó működtetése racionális feltételekkel, és más dolog a hatalom, amely célja nem a működtetés, hanem, hanem a kisebb csoportok egyéni érdeke.

Kapcsolódó szócikkek: hatalom
>!
wooland

Az egyetlen kiút a hatalom kiiktatása, az elosztás intelligens megszervezése, ami evolúciós ugrást igényel.

Kapcsolódó szócikkek: hatalom
>!
PandaSára P

Pillanatnyilag kaotikus állapotok uralkodnak, óriási a környezet pusztulása, rengeteg ellentmondó mechanizmus működik a glóbuszon belül. A társadalom szerveződése nem követte a lehetőségeket, nem minden lett hatékonyabb, gyorsabb. Kiáltó ellentétek alakultak ki a vagyonosok és a nincstelenek között. Erősek a vallási fundamentalisták. Számos megszaladási jelenség lépett fel, amelyek az evolúció korábbi állapotában ugyan jól működő társadalmi szerkezeteket hoztak létre, erős genetikai háttérrel, amelyek a későbbi evolúciós szakaszban funkciótalanná, sőt kifejezetten károssá váltak. Ilyen például a hatalom, amely azon az ősi, még az állatvilágban szerzett tulajdonságon alapszik, hogy a saját kis csoportjában minden szociális állat arra törekszik, hogy a csoport vezetője, legerősebb, legügyesebb, jó döntéseket hozó tagja legyen. Ezen kis csoportokban remekül működik, ha valaki mégis rossz döntéseket hoz, mert a csoport elegendő rugalmassággal rendelkezik ahhoz, hogy az illetőt eltávolítsa a csoport éléről.
Amikor a fejlődés az archaikus közösségekből jóval népesebb csoportokat, városokat, államokat hozott létre, ez az emberi tulajdonság megszaladt. Most is sokan törekednek a csoport élére, de már régen nem képes egyetlen ember felmérni, hogy a csoport, manapság már sok esetben százmilliók számára mely döntések a legfontosabbak. Ehelyett kialakult a politika, a csoport élére törekvők saját kicsi alcsoportokat szerveznek, ezek egymással versengenek, és a szabályokat módosítva a javak elosztását nem az egész társadalom, hanem csupán a hatalmukat szolgálni hajlandók csoportja érdekében használják fel. Az emberiség velük szemben tehetetlennek látszik. Az egyetlen kiút a hatalom kiiktatása, az elosztás intelligens megszervezése, ami evolúciós ugrást igényel.

>!
Gitta_Bry

Amikor a fejlődés az archaikus közösségekből jóval népesebb csoportokat, városokat, államokat hozott létre, ez az emberi tulajdonság megszaladt. Most is sokan törekednek a csoport élére, de már régen nem képes egyetlen ember felmérni, hogy a csoport, manapság már sok esetben százmilliók számára mely döntések a legfontosabbak. Ehelyett kialakult a politika, a csoport élére törekvők saját kicsi alcsoportokat szerveznek, ezek egymással versengenek, és a szabályokat módosítva a javak elosztását nem az egész társadalom, hanem csupán a hatalmukat szolgálni hajlandók csoportja érdekében használják fel. Az emberiség velük szemben tehetetlennek látszik.

Felkészülés


Hasonló könyvek címkék alapján

Raana Raas: Az ogfák vöröse
A. M. Aranth: Oculus
Robert Merle: Védett férfiak
Kim Stanley Robinson: A rizs és a só évei
Robert Merle: Állati elmék
Neal Stephenson: Seveneves – A hét Éva
Fehér Klára: A földrengések szigete
Alföldy Bálint: G6H6
Jókai Mór: A jövő század regénye
Ernest Cline: Ready Player One