Marci, ​a beszélő kutya 81% 20 csillagozás

Kicsi becsapós a cím, mert Marci csak a könyv közepénél bukkan fel, addig az akadémiai élettel ismerkedünk meg behatóbban. Ami elkeserítő. Hatalmi játszmák befolyásolják az előmenetelt, a kutatásokat, és sok múlik azon, hogy ki kinek az embere és milyen előtag szerepel a nevében. Mindebbe a végtelenül naiv Zsoltot kísérve pillantunk be, aki lelkes, reménykedik, felháborodik és… végül nem derül ki, hogy megtörik-e.
Marci nagyon jó fej! Voltam Csányi Vilmos-előadáson még nagyon régen, és egy csomó dolog visszajött olvasás közben. Jó olyanokon elgondolkodni, hogy mi tesz emberré valakit, miért a kutya az ember társa. Lehetne-e valahogy igazságosabb, előrébb vivő a tudomány?
A vége nem olyan tragikus, mint ami akár lehetett volna. Aminek örülök, de közben meg tényleg ez a legfanyarabb, az undorító valóságot leghitelesebb bemutató fordulat az egész könyvben.

Brutális szatíra a tudomány működéséről. Azért a vége fájt, még akkor is, ha a műfaj szabályai miatt így kellett történnie.
Egyébként az én kutyám egészen jól ejti már a Hellóóó-t :)

Csányi Vilmos igazi kutyaregényt írt, de hát mit is várhatunk tőle mást. Bemutatja a magyar tudományos világ fonákját, nagyon érzékletesen, a bennfentesek tudásával. A kutya beszélni tudása ebben a regényben nem a fantasztikum világa. Én elhiszem neki, hogy hamarosan valóra válhat. Marci és fiatal tudós gazdája, Zsolt kapcsolata csodálatos. Nekem is van kutyám, ezért tudom, hogy tökéletesen lehet kommunikálni vele szavak nélkül is. Az, hogy most megszólal egy kutya, csak az ember önzése, amivel mindent a mi világunkba akarunk illeszteni. Persze, hogy érdekes lenne, ha egyszerűen elmondaná, mit is akar a kutya, de valójában egy jó kutya-gazda kapcsolatban nincs szükség szavakra.

Nem bánnám, ha a könyv igaz lenne, és Marci kutyám tényleg beszélni tudna. Nagyon aranyos kis történet. Szerettem.

Micsoda meglepetés ez a könyv!
Először azt hittem, hogy kutyás szakkönyv féle lesz könnyedebb formában, majd jött az akadémiai élet Zsolttal elég hosszan, már azt gondoltam ez végig így marad kutyáról szó sem lesz, max petricsészében. És akkor jött Marci! Innen beindul, le sem tudtam tenni, a vége meg! Nahát, ez meglepett, nagyon jó kis könyv.

Kellemes lektűr, különösen azoknak, akiket érdekel a tudomány valós világa. Ugyanakkor ez még nem szépirodalmi minőség.

A szerzővel készült interjúk (linkelve találtam őket a könyv lapján) pontosan feltárják a könyv rétegeit. Ez által egyedülálló módon nyerhetünk bepillantást a tudományos világ működésébe, problémáiba. Mindezt kiváló szatirikus módon megfogalmazva. A tudományos problémákat (természetesen) pontosan és hitelesen kapjuk. A könyv minden (értelmes) egyetemistának kötelező olvasmány, hogy lássák, mi is az, aminek a közelébe kerül(het)nek. De van a könyvnek még egy rétege, egy olyan szint, amelyben a szerző által felhalmozott tudás a saját személyiségén keresztül bölcsességgé nemesül. Ez egy mágikus réteg, amelyben mi emberi lények olyan módon kaphatunk valamiféle tudást, hogy a hozzánk életvitel tekintetében legközelebb álló állati faj belső világát tárja elénk. Apró dolgokról van csupán szó. Elejtett szavakról, rövid gondolatokról, de aki maga is hosszú időn keresztül fordul értő figyelemmel a kutyák felé, az maga is hasonló gondolatokhoz jut. Marci, a beszélő kutya a mi lelkünk nyelvén szólal meg, és ehhez még szavak sem kellenének, mert ez egy nagyon régi kapcsolat nyelve, amihez képest sok emberi fecsegés csupán „zengő érc és pengő cimbalom”!