Ironikus ​etológia 81 csillagozás

Csányi Vilmos: Ironikus etológia Csányi Vilmos: Ironikus etológia

„Az evolúció legképtelenebb, sületlen, hagymázos ötlete minden kétséget kizáróan az ember, becenevén a Homo sapiens. Öt-hatmillió éve a bioszféra üde színfolt lehetett a bolygón sokféle állattal és növénnyel, amelyek között persze szép számmal voltak mulatságosak, netán bolondosak is, mint azt példáim igazolták, de az ökológiai rendszer kiegyensúlyozott volt, és úgy tűnhetett, hogy megalapozott, tartós jövője sok százmillió évre biztosítva van. És ekkor a rendszer finom, olajozott kerekei közé por, homok, autóroncsok, kátrány, mindent feloldó savak és lúgos, enzimes mosópor került. Recsegés, ropogás, pattognak a fogaskerekek, égett fémszag, füst és korom. Mi történt?
Egy csimpánzméretű, a fák ágai között kiegyensúlyozottan élő derék majom megőrült…”

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Kossuth, Budapest, 2014
ISBN: 9789630979627 · Felolvasta: Csányi Vilmos
>!
Sanoma, Budapest, 2013
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633410257
>!
Sanoma, Budapest, 2012
264 oldal · ISBN: 9789633410257

Enciklopédia 8


Kedvencelte 9

Most olvassa 12

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Biedermann_Izabella P>!
Csányi Vilmos: Ironikus etológia

És teremté Isten az eget és a földet, kék nadrágban és kötényben, és teremté a levendulát, hogy ne legyen annyira büdös az ő köténye a borz miatt. Aztán teremté a sok-sok állatokat és az embert, de ezeket mind csak azért teremté, hogy egyszer, amikor Csányi Vilmost is megteremtette, az emberiségnek, akit persze csak és kizárólag Csányi miatt volt muszáj megteremtenie, legyen mit olvasnia, és aztán az olvasottakon (értsd saját pofátlan önzésén és beképzeltségén) tudjon kontrollálatlanul röhögni.
Bár a cím előfeltételezi a röhögést, annak mértékét, rekeszizomig ható beágyazottságát előre nem lehet tudni, csak ha el is olvassuk az opuszt. Csak és kizárólag homo sapiens sapienseknek ajánlható, és kéretik más fajok előtt a könyv létezését is titkolni, részleteket pedig nem felolvasni nekik (még a kutyának se, pedig az ugye nem is állat szinte), mert még annál is előbb végezzük az evolúciós hulladékgyűjtőben, mint egyébként. Pedig már az sincs túl messze. Esetleg nem ártana ötszáz évre titkosítani ezt a könyvet. Annyi idő pont elég is lesz, hogy végkép eltöröljük magunkat ennek a bájos bolygónak a színéről.

Stone>!
Csányi Vilmos: Ironikus etológia

Ön író, ni? A szurka piszka nagymesteri szinten. Ami nem tetszett, a nőkről való megfigyelése, nagyon egyoldalú. De ebből is látszik, h hiába az új feleségek, csak a régi minta az alap. A többi meg akár igaz is lehet, de miután pont ő tanít arra, h kritikával mérd a napod információáradatát, tegyük ezt akkor is, ha bólogatva olvasod a sorait. Mert ez is csak egy nézet, egy oldal, reálisabbnak tűnő és nekem jobban tetsző, de akkor is csak egy vélemény a sokból.

Kriszta I>!
Csányi Vilmos: Ironikus etológia

Kötelezővé tenném. Ilyen egyszerűen.
Szórakoztató (hangosan röhögős) formában érint emberbe – pardon, húsbavágó témákat. Görbe tükröt tart nekünk, embereknek, az evolúció csúcsának. Az irónia jó dolog, röhögsz és sírsz magadon egyszerre.
Azon kívül, hogy szórakoztat, utat is mutat. Okos dolgokat mond, okosan felépített szerkezettel. Az első felében ugyanis ellazít, elhumorizál az emberi gyarlóságokon úgy általában, öniróniára késztet, hogy aztán a végén nyíltan kimondja a mai magyar társadalom és az állam hibáit, bírálja a politikusokat. De nem csak kritizál, hanem rámutat arra is, hogy mit kéne csinálni, hogyan lehetne helyrehozni.
Azért mondjuk nem mindenben értek vele egyet. Például ahol a női nem beszédkényszerét tárgyalja, na azt a részt indokolatlanul hosszúnak találtam. Szerintem nem olyan komoly a probléma, hogy ennyi oldalt rá kellene áldozni… ;-)

12 hozzászólás
LRn>!
Csányi Vilmos: Ironikus etológia

„Az ember nem avul el, csak megöregszik, az emberről szerzett tudást bárhol, bármikor használni lehet.” (216. o.)

A fenti gondolat szellemében kezdtem bele ebbe a könyvbe is – és tulajdonképpen minden eddigi olvasmányom, legyen az szórakoztató, szépirodalmi, ismeretterjesztő vagy bármi más, ezt a gondolatot szolgálja ki, hiszen minden, amit az ember ír, az valamilyen nézőpontból rólunk szól. A humánetológiai témájú szövegeknél ez különösen szembeötlő.

Csányi Vilmos könyve megkísérli közérthető és humoros módon megismertetni olvasóit a humánetológia fogalmával s kutatásainak néhány érdekes területével és eredményével. Sosem olvastam még kifejezetten etológiai témájú könyvet, így azt gondoltam, bevezetésnek jó lesz ez a laikusok számára is befogadható darab, de sajnos nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Persze vannak benne érdekes dolgok, de nem sok újdonságot tudott mondani, a stílusa pedig sokszor nagyon zavaró volt. A cím is jelzi, hogy a szöveg ironikus lesz – ez valahol működik is –, de ez az irónia sokszor kiszorítja a lényeget, és olyan szinten eluralja a szöveget, hogy utána már nem is kapunk kielégítő magyarázatot a felvázolt problémára, csak úgy véget ér a fejezet. (Arról nem is szólva, hogy bizonyos fejezetek szerintem kifejezetten sértővé is válnak – gondolok itt például a nők beszélgetési mániájáról szóló részre, amely egy bizonyos pontig szórakoztató és vicces, de annyira túltolja végül, hogy már kínosnak kezdtem érezni a „humorát”.) Az iróniát egyébként remek eszköznek tartom arra, hogy rávilágítsunk bizonyos problémákra, magam is sokszor használom, de kicsit több tényanyag és kevesebb ironizálás sokat lendített volna a köteten. A második felében, ahol a modern társadalmi-politikai jelenségekre reflektál, szerencsére visszavett a korábbi attitűdből, és élvezhetőbbé (és informatívabbá) vált a szöveg. El tudtam volna viselni itt is, ha kicsit mélyebben belemegy az elemzésbe.

Összességében megérte elolvasni, mert Csányi érti a dolgát (egyedül a homo hölgy fejezeteket kellett volna teljesen elfelejtenie ebben a formában), és ha magam elé képzelem, hogyan nézne ki ez a szöveg élőben egy előadáson, akkor az egész sokkal működőképesebbnek tűnik. Sok izgalmas megfigyelést és kritikai észrevételt oszt meg az olvasókkal, és gondolkodásra is ösztönöz. Ha valaki szeretne megismerkedni az etológiával, kezdésnek megteszi, de figyeljen arra, amire a szerző is ösztönözni próbál minket: olvasson kritikusan!

pat P>!
Csányi Vilmos: Ironikus etológia

Nem annyira szerény, ámde megingathatatlan véleményem szerint az univerzum legérdekesebb, legösszetettebb, legérthetetlenebb létezője az emberi agy, következményesen az emberi gondolkodás és viselkedés, úgy az egyének, mint a társadalom szintjén. Számtalan tudományág szemszögéből állítható fel még számtalanabb hipotézis ezek vizsgálatára és magyarázatára, és a könyvben felvillantott (ámde nem részletezett) humánetológiai nézőpont határozottan érdekes értelmezési keretet nyújt. Nyilván nem állítható, hogy mindenben tökéletesen és kizárólagosan igaza van (hipotéziseknek nem is ez a dolguk, ugyebár), de határozottan segít megérteni néhány, egyébként tökéletesen felfoghatatlan jelenséget. Mint például a média, a politika működése, vagy bizonyos nacionalista, vallási vagy egyéb szélsőségek létezése. Határozottan érdekes, engem kicsit mélyebben is érdekelt volna.
A könyv élvezeti értékéhez sokat hozzátesz szentségtörően pofátlan stílusa (igen, a tudomány is szent dolog ám), és sokat elvesz belőle a politikai vonatkozások szerintem aránytalan túlsúlya, meg az e fejezetekben érezhető keserű cinizmus.

14 hozzászólás
ÁrnyékVirág>!
Csányi Vilmos: Ironikus etológia

Már régóta a várólistámon volt ez a kötet, de halogattam, mint a cseresznyét a tortaszelet tetejéről, mert valami ízes ínyencfalatra vártam tőle. Nos, emiatt lett ez a könyv nálam az év csalódása.
Szórakoztató volt, helyenként elgondolkoztató, néha el is mosolyodtam – a hangosan röhögés től azért távol állt nálam, de mégis hiányérzetem maradt utána, talán túl sok volt az irónia, és túl kevés a tudomány.
Vagy pedig az lehetett a baj, hogy előtte fejeztem be a Sapienst, és még nagyon annak a hatása alatt álltam, ezért valahogy nem tudtam felhőtlenül röhögni azon, hogy a legsikeresebb majom hogyan irtja ki rokonait és önmagát.

Haenilion>!
Csányi Vilmos: Ironikus etológia

Ennél viccesebb (jobb szó: tragikomikusabb) könyvet rég olvastam! :) Jön az olvasó (gyk: a homo sapiens), a büszke főemlős aki mindenkinél okosabb, jobb és szebb, és a könyv végére rádöbben, hogy csak öltözködő majmok vagyunk, és jobb lenne, ha ezt nem felejtenénk el, mert lassan minden madár rajtunk röhög az ablakunk előtt :)

tgorsy>!
Csányi Vilmos: Ironikus etológia

Mondhatnám, hogy vicces, meg jópofa, meg mókás. De sajnos lefelé görbül a száj, mert ez bizony a mai Magyarország valósága. Attól, hogy megértem az etológiai gyökereit kevésbé lesz fájdalmas.
De azért nagyon szórakoztató.

1 hozzászólás
Lovebooks>!
Csányi Vilmos: Ironikus etológia

Humorosan tárja elénk az életet, okokat és miérteket.

Szeifert_Natália I>!
Csányi Vilmos: Ironikus etológia

A végére kicsit vesztett a lendületből, tudományosabb is lett, de nagyon jó! Rég volt olyan könyv, amit kétszer is meggondoltam, elővegyem-e a metrón, mert a legváratlanabb pillanatokban tört ki belőlem a röhögés az olvasása közben.
Mindenkinek. Tényleg. Ajánlom.


Népszerű idézetek

n P>!

A majmok vízkerülő állatok. Kivételek persze akadnak, hogy a szabályt erősíteni lehessen. Van egy hosszú orrú majom, amely a délkínai sós mocsarakban szeret úszkálni. Kínai halászemberek mesélik, hogy néha kisodródik a nyílt tengerre és ilyenkor órákig is képes fennmaradni a vízen, de ha meglát egy halászbárkát, azonmód felkéredzkedik rá. No, nem valami tolakodó rimánkodással, hanem nagyon is méltóságteljesen. Felmászik a bárkára és meghúzódik az egyik, az emberektől távoli sarokban, de folyamatosan szemmel tartva őket. Tökéletesen megértem ezt az óvatosságot, nyilván azt gondolja, hogy azért, mert ezek előbb kapták el az úszó fadarabot, remélhetőleg még nem képzelik a magukénak, de hát soha sem lehet tudni, többen is vannak, jobb a békesség. Így aztán amikor a part közelébe érnek, megkönnyebbülten felsóhajt, hogy megint megúszta, és egy csukafejessel elválik tőlük. A hosszú orrú majom éppen olyan kivételes eset, akárcsak mi magunk.

20. oldal

1 hozzászólás
csillagka P>!

És mi barmokban gazdag ország vagyunk. Régen ezek kiviteléből éltünk, a mai időkben sajnos nem hajtják el őket.

204. oldal

Biedermann_Izabella P>!

A nyelv felhasználásával elképesztő történeteket lehet kitalálni és elmesélni, amelyek se ételnek, se takarónak nem alkalmasak, igaz, a szaporodásban néha segítenek, mert a hölgyek hajlamosak elkábulni az édes szavaktól, bár ezek minden más szempontból az értelmetlen pazarlás fő forrásai.

16. oldal

7 hozzászólás
Dora>!

Ma a gyerekek leginkább olyan dolgokat használhatnának az életben, amelyek segítenék őket, hogy legalább a saját generációjukkal képesek legyenek kommunikálni. Ehhez kétféle dologra van szükség. Legyen egy olyan kiérlelt ismeretanyaguk, amelyről felismerik egymást. Ha valaki tudja, hogy és hogyan találták halva Bárczy Benőt, az nekem jó ismerősöm, aki tudja, hogy mi ül a semmi ágán, s mit csinál, az már a barátom. Azért az emberért már kockáztatni is hajlandó vagyok. A közös kultúra tulajdonképpen egyfajta nyelv, egy titkos szövetség tagságának igazoló szimbóluma, a felnőtt ember legértékesebb tulajdona. Ennek megszerzéséhez pedig tanulás kell, memoriter.

212-213. oldal

neko>!

Egy teremtmény előállítása azonban nemcsak dicsőség, kötelezettségekkel is jár, az illetékesek erre azért figyelmeztethetnék mellesleg Istent is odafenn, mert példátlan a nemtörődömség. A miránk háruló kötelezettség mindössze annyi, hogy ha már befogadunk egy ebet, akkor érzelmileg is gondoskodjunk róla, mert a szerencsétlen ugyanolyan érzelmi válságokba zuhanhat, mint a mi gyerekeink, ha esetleg eltévednek. Amikor kegyetlenül, erkölcstelenül kidobnak egy kutyát a családból, semmiben sem különbözik attól, mintha egy kisgyereket dobnánk ki. Az agya kisebb, mint a minek, valószínűleg még évszázadokba telik, mire filozófiával vagy poétikával kezd foglalkozni, de érzelmi képességei, vágyódása, szeretete, kötődése már tökéletesen emberszerű.
Teremtő! Törődj a teremtményeddel!

Az ember álltakája - 45--46. o.

tgorsy>!

Az irodalom, a művészet, könyv és zeneszeretet nélküli társadalom életképtelen, mert a rendszer éppen ezen részei szólnak rólunk, és aki nem ismeri az embert, ki lesz szolgáltatva a technikai ismeretek hordozói elnyomó hatalmának. A kulturálatlan ember nem tud választani, dönteni és szeretni, pedig ezek az ember legfontosabb tulajdonságai.

249. oldal

Szeifert_Natália I>!

Sok kiváló etológus megelégszik azzal, hogy folyamatosan figyel egyetlen kiválasztott egyedet, és közben csak futó pillantásokat vet a többiekre, az általánosíthatóság kedvéért. Ezt a gyakori hibát én nem követtem el. Három teljesen különbözőnek tűnő példány viselkedését figyeltem meg közvetlen közelről, amelyeket a könnyebb követhetőség végett feleségül is vettem, természetesen szekvenciálisan, egymás után. Nincsen tudomány jelentős áldozatok nélkül.

111. oldal

Biedermann_Izabella P>!

Nem csak boltot, de palotákat, fedett nagy tereket, vásárlási élménycentrumokat építünk neked, akár ötvenet is. Sétálhatsz bennük napestig, itt azután az utolsó fillérig elköltheted a pénzedet, ha van. Bármire. Viheted, ami épen megtetszik. Közben ehetsz, ihatsz. moziba mehetsz, biliárdozhatsz, szórakozhatsz. Közel már az idő, hogy egy bevásárlóközpontban hozzanak a világra ("drive in" szülészet, vezess be: szülj és menj tovább!), ott növekedj fel, ott járj iskolába, sőt ugyanott el is temetünk, válogathatsz, hova szórjuk majd a hamvaidat.

170. oldal

TREX I>!

Különös. Több éjszakát töltöttem videofelvevővel a kezemben, hogy a zokni tisztából piszkosra fordulását megfigyeljem, de sajnos, sikertelenül.

123. oldal

pali>!

Egyszer a közös ős néhány példánya lemászott a fáról, és elkezdett arról beszélgetni, hogy mi lenne, ha felhagynának az egyhangú erdei élettel, és inkább apró, kultúrált közösségeket alakítanának.
A kis csoport, meghallgatván a javaslatot, gondolkodás nélkül kiáltotta, hogy „hurrá”! Megtanulunk beszélni, később olvasni, és mindenféle remek bulikat csinálunk, pompás történeteket mesélünk majd, meg táncolunk, szórakozunk. Többen viszont arról kezdtek elmélkedni, hogy milyen jó lesz ha feltalálják majd a kultúrát, mert akkor mindenféle szabályt és tilalmat lehet majd konstruálni, amik megregulázzák a közösség amúgy nehezen kezelhető tagjait, akiknek szüntelenül csak az erkölcstelenségeken meg a szórakozáson jár az eszük. A többség erre azonnal visszamászott a fára, és belőlük lettek a csimpánzok, akik azután háborítatlanul éltek mintegy hat és fél millió évig, néhányan még ma is.

Tilos! - 154. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Desmond Morris: A csupasz majom
Csányi Vilmos – Miklósi Ádám (szerk.): Fékevesztett evolúció
Dag O. Hessen – Thomas Hylland Eriksen: A versengés paradoxonjai
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!
Richard Dawkins: Az önző gén
Edward T. Hall: Rejtett dimenziók
Révai Gábor: Beszélgetések nem csak tudományról
Lányi György: Meglepő dolgok állatokról
Schmidt Egon: Miért énekel a fülemüle?
Elaine Morgan: A nő származása