A ​kutyák szőrös gyerekek 47 csillagozás

Bukfenc és Jeromos a tudomány szolgálatában
Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek

Bukfenc ​és Jeromos könyve nemcsak két családi kutya életét mutatja be, hanem azt is, hogy hogyan lehet a kutyalélek rejtelmeit tudományos vizsgálatok tárgyává tenni. Azoknak szól, akik szeretnének a kutyaetológia világába bepillantani a tudományos könyvek szigorúsága és unalma nélkül. Az első kiadást sokan megszerették, azóta angolul is megjelent az Egyesült Államokban, és német nyelvre is fordítják. Az átdolgozott, harmadik kiadás tartalmaz néhány olyan új, érdekes felfedezést is – például azt, hogy a kutyák szívesen és sikeresen képesek gazdájukat utánozni –, amelyet az ELTE Etológiai Tanszékének kutatói találtak az utóbbi években. Csányi Vilmos Budapesten született 1935-ban, biológus, író, az
Akadémia rendes tagja, az ELTE Etológiai Tanszékének egyetemi tanára, a Magyar Etológiai Társaság tiszteletbeli elnöke, a Magyar Tudomány főszerkeszője. Etológiát, humánetológiát és evolúciós rendszerelméletet tanít. Kutatási területe az állati és emberi viselkedés valamint a… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Libri, Budapest, 2012
ISBN: 9789633102817
>!
Libri, Budapest, 2012
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633101513

Enciklopédia 2


Kedvencelte 6

Most olvassa 22

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 54

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
ursus MP
Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek

Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek Bukfenc és Jeromos a tudomány szolgálatában

Ahol tudom, megnézem professzor urat, és örömmel olvasom könyveit. Nincs minden bokorban olyan magyar tudós, aki itthonról indít útjára egy új, önálló tudományágat. A kognitív etológia érdekes, újszerű és izgalmas, érdemes drukkolni neki. A könyvet érdeklődéssel olvastam, kutyásként és kutyás-könyv olvasóként is találkoztam benne újdonsággal. Különösen figyelemreméltó a kutyakiképzők és a kognitív etológia művelői között nyíló olló a falkaelmélet és a dominancia kérdése tekintetében. Az ad neki különös ízt, hogy míg a laboratóriumi körülmények között végzett kísérletek ellentmondanak a kiképzők elméleti alapvetésének, a mindennapi gyakorlat lépten-nyomon igazolja annak helyességét. A kutyák beszélni tanítása viszont nekem egy kicsit sok… Most éppen vacsoraidő van Minni kutyánk számára, én pedig ezt az értékelést írom ahelyett, hogy enni adnék neki. Ahogy most rám néz, szerintem jobb, hogy nem tud beszélni :)

Ps.: Ezekben a napokban bull típusú kutyák tulajdonosai éppen szét akarják tépetni ebeikkel Tóth Krisztina költőnőt egy gyerekverse miatt, ami bekerült valamelyik alsó tagozatos tankönyvbe, és első olvasatra az a mondanivalója, hogy a pitbull „harapós”. Mi lesz itt széttépetésileg, ha ezek a gazdák egyszer Csányit is olvasni fognak…? Márpedig jelen pillanatban nem sok ember él a világon, aki Csányi Vilmosnál többet tud a kutyák viselkedéséről és genetikájáról. Kár lenne érte, ahogy a költőnőért is.

11 hozzászólás
>!
tgorsy
Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek

Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek Bukfenc és Jeromos a tudomány szolgálatában

Előítéletesen, anekdotázós könyvnek gondoltam, ezért sokáig el sem akartam olvasni. Úgy vagyok a mások unokás, háziállatos történeteivel, mint az elmesélt álmokkal. Neki biztos érdekes, izgalmas. Én csak kínosan vigyorgok. (Épp ezért kínosan vigyázok rá, hogy ne essek ebbe a hibába. ha mégis, és észreveszem, gyorsan abbahagyom.)
Pont annyira adomázós, ami még nem kínos. Pont annyira tudományos, amit egy átlagos, mondjuk kb. érettségizett ember még gond nélkül megért és tud követni.
Szeretem Csányit olvasni, nézni, hallgatni.

5 hozzászólás
>!
Jaina P
Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek

Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek Bukfenc és Jeromos a tudomány szolgálatában

Néhány hete online követtem a kutyaetológia konferenciát, a családom nagy bánatára, mert egész nap alig tudtak hozzám szólni. Hihetetlenül érdekesek voltak az előadások és közben döbentem rá, hogy ez a könyv már régóta várólistás nálam. Nem csalódtam, még az elméleti részt is alig tudtam letenni, pedig az nem csúszott annyira könnyen, mint Bukfenc és Jerke anekdotái. Kíváncsi lennék, hogy a tenyésztőknek mi lenne a véleményük arról az új irányról, amit Csányi Vilmos a végén bemutat (intelligencia/viselkedés alapú tenyésztés és a hibridek), szerintem egyértelműen van benne valami. A friss kutatási eredményekről pedig akár évről-évre szívesen olvasnék valami kiadványt :)

>!
dorcika
Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek

Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek Bukfenc és Jeromos a tudomány szolgálatában

Ha most nem vigyáztam volna majd' két hétig egy cuki, de eléggé fárasztó kis mopszra, akkor simán elhinném Csányinak, hogy a kutyák tényleg olyan hihetetlenül intelligensek és imádnivalóak, mint ahogy ő azt leírja.

De sajnos a kutyavigyázás ráébresztett arra, hogy nem nekem való ez az állat. Egy kicsi, (rosszabb esetben nagy) büdi szőrtömeg, aki 0-24-ben a sarkadban van, és a gazda engedélye – asszisztálása nélkül a legalapvetőbb szükségleteit se tudja kielégíteni. Nem vagyok én erre kiképezve :D Persze a viselkedésük és a kommunikációjuk – pláne az emberrel való kapcsolatukban – nagyon is érdekes, így a könyvet is nagy lelkesedéssel olvastam. De önmagában a jó kommunikációs készség, meg a hűség nem ellensúlyozza a fenti negatívumokat.

Az 5. fejezetben pedig volt egy-két tanács, amit nem nagyon akartam elhinni, pláne nem egy etológustól… Sózzunk oda a kutyának, ha nem viselkedik rendesen? Ilyet lehet?! Mert az, hogy az orrára koppintasz, oké, bár azt is csak a pimaszabbjánál használnám nevelési módszernek, de ez kb. olyan, mintha én fejlődés-pszichológusként azt tanácsolnám, hogy pofozd fel a gyereket, ha szemtelenkedik. (Nem tanácsolom, mielőtt még…)
Kíváncsi lennék egy tapasztalt kutyás véleményére is ezzel kapcsolatban.

7 hozzászólás
>!
Riam P
Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek

Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek Bukfenc és Jeromos a tudomány szolgálatában

Kíváncsi voltam, hogy az első kiadáshoz (Bukfenc és Jeromos) képest milyen új eredményeket értek el a kutyaetológia területén. Érdekes a „do, as I do” , az utánzásos viselkedés vizsgálata. Illetve a dominanciáról szóló rész. A könyv jelentős hányada azonos az eredeti kiadással, ebből is következtethetünk arra, hogy a kutya viselkedéstanáról és a szociális képességeirők még mindig inkább csak sejtéseink vannak.

>!
Veronika_Szakács
Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek

Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek Bukfenc és Jeromos a tudomány szolgálatában

Aranyos könyv, tele bájos játékokkal, megmosolyogtató történetekkel, és remek példákkal, hogyan dimenzionálja túl egy gazda a saját állata (legyen az macska, kutya, vagy ló) „okosságát”. A könyv szerint a német juhászkutyám bár okos kutya, egy 4-5 éves gyerek intelligenciájával rendelkezik. Szerintem ez nem igaz. Szerintem okosabb. Szóval ennyit rólam. Sablonos, átlag állattartó vagyok. :) A könyv persze sokkal több ennél, nem csak ezt a felismerést adta nekem. Ha valaki igazi „feel-good” meséket akar olvasni arról, mit és miért tesznek az állatok, akkor érdemes kézbe vennie.
Én pedig holnap kipróbálom, hogy reagál Mancs a pokrócozásra. Élvezi-e majd, miközben keresem, majd megtalálom a takaró alatt. :)

>!
BabusM
Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek

Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek Bukfenc és Jeromos a tudomány szolgálatában

A cím alapján játékosabb könyvet vártam. Ennek ellenére az eleje kellemes meglepetés volt. A végére azonban kicsit kifáradt(am). Az utolsó harmadától már „tudományosabb” volt, mint amire jelenleg fogékony voltam. A részletes kísérletleírások kifejezetten untattak is néha. Valahogy ott is olyan mesélősebb hangúra kellett volna vennie a stílust, mint az elején.

>!
Libri, Budapest, 2012
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633101513
>!
Naniii
Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek

Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek Bukfenc és Jeromos a tudomány szolgálatában

Csányi Vilmos könyve nemcsak érdekes de hiánypótló is! Kevés embert láttam aki így beszél a kutyákról és még kevesebbet akihez így ragaszkodnak. Kellemesen csalódtam a könyvben. Tudományosabb írásnak gondoltam.

>!
Ginny21
Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek

Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek Bukfenc és Jeromos a tudomány szolgálatában

Aki kedves, olvasmányos könyvet vár, jobb, ha egy másik Csányi-művet választ! Rendkívül érdekes, de inkább azoknak ajánlom, akik tudományos-biológus berkekben is otthon vannak kissé, sok kísérletleírás, elméletek és tűnődő fontolgatások találhatók az oldalakon. Kutyanevelési tanácsokat és kedves anekdotákat csak kisebb részben tartalmaz, aki viszont intenzíven érdeklődik az etológia iránt, bátran vágjon neki! =) Nagyon élveztem, bár be kell valljam, kicsit nehezebben mentem végig rajta, mint számítottam.

>!
hila
Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek

Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek Bukfenc és Jeromos a tudomány szolgálatában

Én nagyon szeretem Csányi könyveit. Hihetetlen szeretettel, figyelemmel és odaadással képes írni a legjobb barátainkról. Kutyatartóként külön rajongom a könyveit. Szerethető történetek ezek, melyekből lehet tanulni, bár mindig is nagyon vonzott az etológia, így nekem külön öröm a sok elemzés. Csányin érezni, hogy szeretettel ír a kutyáiról, hogy gyermeki kíváncsisággal figyeli őket, a bölcsességét imádom, ami szinte sugárzik ebből a könyvből. Élettel teli a könyv, ez a legjobb szó rá, mert a legtöbb kutyaetológiai könyv (külföldi kutatók munkái) szerintem a legtöbb esetben elképzelhetetlenül unalmas hangvételűek. Csányi könyvei nem. Szeretem is ezt benne. :)


Népszerű idézetek

>!
enisz

Azok az emberek, akik a feszültséget keresik, tartsanak rozsomákot…

329. oldal

Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek Bukfenc és Jeromos a tudomány szolgálatában

Kapcsolódó szócikkek: rozsomák
>!
hila

Állatpszichológusok több kísérletet végeztek annak bizonyítására, hogy a kölyökkutyáknak az ember iránt különleges és tartós vonzódása veleszületett, genetikai természetű tulajdonság. Megfelelően tervezett kísérletekkel még azt is ki lehet mutatni, hogy a kölykök az emberhez még a fajtársaiknál is erősebben vonzódnak. A kutyakölykök még akkor is vágyakoznak az ember után, ha jelenlétében fájdalmak, kellemetlenségek érintik őket, tehát képtelenek megtanulni azt, hogy az adott kísérleti helyzetben az embert kerülni kellene. Ez a vonzódás a kutyák nagyon fontos, fajra jellemző tulajdonsága, és viselkedésgenetikai ismereteink alapján semmi különös sincs ebben. Ha valaki farkaskölyköket próbál megszelídíteni, tapasztalhatja, hogy azoknak veleszületett adottsága, hogy félnek tőle, és csak nagyon nagy türelemmel, sok vesződséggel lehet őket arra megtanítani, hogy az ember jelenlétében ne kezdjenek el valamilyen biztonságos menedéket keresni. A háziasított farkasok félénkebb egyedei mindig elbújtak vagy megszöktek, és a gazdáikból sem váltották ki a gondozói érzéseket, így ezeknek az egyedeknek nem, vagy csak ritkán lehetett utóda. Az egymást követő generációkban ezek a tulajdonságok fokozatosan eltűntek a farkas-kutya viselkedési leltárából, és teret nyertek az ember közelségét, az ember érintését kereső egyedek, amelyek éppen az ember mellett érzik magukat biztonságban.

74. oldal

Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek Bukfenc és Jeromos a tudomány szolgálatában

Kapcsolódó szócikkek: etológia
>!
hila

Nagyon különös, hogy a természettől látványosan elforduló ember miként viszi magával mesterséges környezetébe, maga alkotta tárgyakkal telezsúfolt otthonába ezt az állatot. Bizonyos, hogy a kutya nemcsak egy állat a sok közül, sokkal inkább az ember teremtménye, egy mesterséges állat, mely viselkedésében, formájában az ember kívánsága szerint alakult. Még az is elképzelhető – remélem, egyszer erre is sikerül bizonyítékot szerezni –, hogy a kutya és az ember párhuzamos evolúciója nemcsak a kutyát változtatta meg. Figyelemre méltó, hogy a kutya háziasításának kezdete és a Homo Sapiens megjelenése nagyjából azonos időre esik. Egy biológusnak nem nehéz elképzelni, hogy a háziasítás kezdetén a farkasokat befogadó embercsoportok jelentős előnyökhöz jutottak más csoportokkal szemben, és ha ez így volt, akkor a háziasítás során az ember genetikai természetének meg kellett változnia. Lehet, hogy valóságos együttfejlődésről, koevolúcióról van szó, és izgalmas feladat lehetne ennek bizonyítékait – persze, ha vannak – megkeresni. Lehet, hogy kifejezetten kutyakedvelő, a kutyákkal érzelmi kapcsolatokat tartó ősök ivadékai vagyunk (a neander-völgyiek nem tartottak kutyát, ez bizonyos), és viselkedési rendszerünk a közös evolúciós periódusban úgy változott meg, hogy veleszületett módon igényeljük a kutyákkal való kapcsolatot.

62-63. oldal

Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek Bukfenc és Jeromos a tudomány szolgálatában

Kapcsolódó szócikkek: etológia
>!
Ydna

Beleérző képességünk, amelyet a szaknyelv empátiának nevez, egyebek között a színházi élmény alapja.

269. oldal

Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek Bukfenc és Jeromos a tudomány szolgálatában

>!
Ydna

Intelligens egy rendszer, ha viselkedése elősegíti megszakítatlan létezésének folyamatát. Más szóval: értelmes vagy, ha lenni igyekszel…

277. oldal

Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek Bukfenc és Jeromos a tudomány szolgálatában

>!
halálvirág

Azt hiszem, az idézett eseményekből kiderül, hogy a kutyákkal folytatott kommunikáció nem egyoldalú, nemcsak az ember mond, mutat, kér vagy kérdez valamit, hanem a kutyák is ezt teszik. A kommunikáció kétoldalú. A kutyák is igyekeznek a nekik fontos dolgokról számunkra érthető közléseket nyújtani.

219. oldal, III. Bukfenc és Jeromos naplója

Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek Bukfenc és Jeromos a tudomány szolgálatában

Kapcsolódó szócikkek: etológia
>!
Naniii

A kutya közöttünk él, természetes környezete az emberi társadalom, ebből következően könnyen elérhető, de igen nehéz megfigyelni, mert tanulmányozása céljából a legvadabb dzsungelbe, a családi otthonba kell behatolni. Em­lős lévén, idegrendszere meglehetősen fejlett, de fejlettsége nem éri el az emberszabású majmokét. Állandóan velünk van, de még távolról sem rokonunk

18. oldal

Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek Bukfenc és Jeromos a tudomány szolgálatában

Kapcsolódó szócikkek: etológia
>!
Ydna

Laboratóriumban végzett kísérletekkel kimutatták, hogy ha egy naiv, társaitól elkülönítve nevelt rókakölyköt egy falat hússal kínálnak, és közben egy zenei hang szólal meg, gyorsan, néhány társítás után kialakul a kapcsolat a róka elméjében a jel és a jelzett dolog között. Ha azonban tíz-tizenöt alkalommal megszólal a hangjel és nem követi a jóízű hús, akkor a róka szép lassan elfelejti ezt a kapcsolatot, és ezután hiába szólal meg a hang, ügyet sem vet rá. Ha viszont nem zenei hanggal, hanem egy valódi egér magnóra vett sivításával végzik a kondicionálást, akkor olyan erős lesz a kapcsolat a jel és a jelzett dolog között, hogy a róka sohasem felejti el. A kísérletezők pontosan négyezerszer játszották le a rókának a sivítást anélkül, hogy azt jutalom követte volna, és a szegény róka még ekkor is élénken hegyezte a fülét a hangra. A négyezrediknél a kutatók feladták.

264-265. oldal

Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek Bukfenc és Jeromos a tudomány szolgálatában

Kapcsolódó szócikkek: etológia

Hasonló könyvek címkék alapján

Tuzson-Varga Dóra – Kurys Anita: Lulu naplója
Korom Gábor: Neked ugatok!
Kovács György: Állat az embernek üzen
Daragó Sándor – Preisler József – Tamás Gábor: A kutyakiképzés alapjai
Frauke Ohl: A kutya testbeszéde
Konrad Lorenz: Ember és kutya
Brian Hare – Vanessa Woods: Az okos kutya
Miklósi Ádám: A kutya viselkedése, evolúciója és kogníciója
Kubinyi Enikő – Miklósi Ádám: Csányi Vilmos kutyaakadémiája
Kovács Violetta: A kutyaszív hangjai