Mezőhegyesi műemlékek és emlékezések 1 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
Enciklopédia 8
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Kiemelt értékelések
Párom a szerző fiától kapta kölcsön ezt a könyvet, és ahogy mesélt róla, arra gondoltam mindenképp szeretném én is elolvasni, így kölcsönadta nekem.
Nem gondoltam, hogy ennyit fog adni ez a könyv, pedig én nem is vagyok mezőhegyesi.
A lapokon végigjárva a település nevezetes épületeit többnyire láttam magam előtt őket, hisz sokat mesélt a város történelméről Párom is már a sétáink során. A ménesudvart pedig rengetegszer láttam már, és valóban magával ragadó nyugis városka.
A lovasélet meg valóban egy olyan dolog, amire büszke lehet az ember. Én csak belecsöppentem ebbe a lovas dologba, de teljesen ámulok tőle.
Minden alkalommal, mikor a mezőhegyesi lovaspályán vagyok – akár díjugrató, akár fogathajtó versenyen – engem is elfog egyfajta jó érzés, hogy ott lehetek: egy nagyon szép pályán, gyönyörű lovakkal, és tehetséges versenyzőkkel.
Népszerű idézetek
Ma fehér hajjal elnézem ezeket a régi falépcsőket, és eszembe jut egy huszárcsíny, mely az 1930-as évek közepén játszódott le ebben az épületben.
Egy átmulatott szilveszter éjszaka után az egyik huszártiszt – a hajnali órákban hazatérve a laktanyába – felnyergeltette lovát, és a kaszárnya déli feljárója lépcsőjén, lóháton felment az emeletre, ott végigment a folyosón és az északi lépcsőn jött le a földszintre.
Ez nagy lovasbravúr volt tél közepén, amikor a lépcső fagyos hótól igen csúszós volt. De hát mit számított az egy jól sikerült szilveszter után.
19. oldal
Ismerkedést a lóval – ellentétben a nővel – mindig a fejénél kell kezdeni.
130. oldal
Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy Mezőhegyes a Habsburg-dinasztia katonapolitikai törekvéseinek köszönheti létezését. Ugyanis a Mária Terézia, majd fia, II. József császár uralkodása idején folytatott háborúk annyira lerontották a birodalom hadseregének lóállományát, hogy szükségessé vált egy katonai ménes felállítása.
9. oldal
Nicsak ez meg a „Betyár”! A ló is felkapta a fejét a régen sokat hallott „borízű” hangra, és füleit hátra fordítva, nyugtalankodni kezdett. A szép nonius ugyanis öt éven keresztül Miska bácsi ménesállomásán működött, és az évek során szoros barátság szövődött ember és ló között.
Hogy egy ilyen barátság milyen maradandó tud lenni, azt csak az tudja, aki egy életet élt le a lovak között. A ló emlékezete ugyanis a neki kedves ember hangját, szagát hosszú évekre megőrzi. Ugyanúgy nem felejti el azt az embert sem, aki nap mint nap goromba volt hozzá.
Miska bácsi ezután hirtelen a ló fejénél termett, és átölelve a ló nyakát, meghatódott hangon szólítgatta: – Betyus! Betyus! Kislovacskám, hát megismersz még? És a ló megismerve egykori kedves gazdáját, fejét Miska bácsi vállához hajtva, azon a kedves, halk nyerítő hangon válaszolt, mint amikor a kanca elveszett csikóját megtalálja.
20-21. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Katona Tamás – Ráday Mihály: Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei II. ·
Összehasonlítás - Lerner Balázs – Lerner János: Regélő kövek ·
Összehasonlítás - Granasztóiné Györffy Katalin: Szigetvár – Plébániatemplom ·
Összehasonlítás - Csécs Teréz – Takács Miklós (szerk.): Beatus homo qui invenit sapientiam ·
Összehasonlítás - Molnár József: Eger török műemlékei ·
Összehasonlítás - Paul G. Bahn (szerk.): Régészet ·
Összehasonlítás - Dercsényi Dezső: Visegrád műemlékei ·
Összehasonlítás - Csorba László: Magyar emlékek Itáliában ·
Összehasonlítás - Jonathan Fenby: Hetven csoda Kínából ·
Összehasonlítás - Bódai József: A kisbéri és a magyar királyi ménesbirtok története ·
Összehasonlítás