Mezőhegyesi ​műemlékek és emlékezések 1 csillagozás

Csanádi István: Mezőhegyesi műemlékek és emlékezések

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

>!
Mezőhegyesi Ménesbirtok, Mezőhegyes, 1996
134 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630339628

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Ady Endre

Helyszínek népszerűség szerint

Mezőhegyes


Kiemelt értékelések

Ildó>!
Csanádi István: Mezőhegyesi műemlékek és emlékezések

Párom a szerző fiától kapta kölcsön ezt a könyvet, és ahogy mesélt róla, arra gondoltam mindenképp szeretném én is elolvasni, így kölcsönadta nekem.
Nem gondoltam, hogy ennyit fog adni ez a könyv, pedig én nem is vagyok mezőhegyesi.
A lapokon végigjárva a település nevezetes épületeit többnyire láttam magam előtt őket, hisz sokat mesélt a város történelméről Párom is már a sétáink során. A ménesudvart pedig rengetegszer láttam már, és valóban magával ragadó nyugis városka.
A lovasélet meg valóban egy olyan dolog, amire büszke lehet az ember. Én csak belecsöppentem ebbe a lovas dologba, de teljesen ámulok tőle.
Minden alkalommal, mikor a mezőhegyesi lovaspályán vagyok – akár díjugrató, akár fogathajtó versenyen – engem is elfog egyfajta jó érzés, hogy ott lehetek: egy nagyon szép pályán, gyönyörű lovakkal, és tehetséges versenyzőkkel.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Ildó>!

Legyen csendben a turista, mert az erdő a természet temploma, és csak annak mutatja meg rejtett szépségeit, aki csendesen szemlélődik.

50. oldal

Ildó>!

Nyugdíjas lettem…
Rozsdás zablák, régi kopott nyergek,
Vidám napok, olykor nehéz percek,
Rohannak az évek, mint a telivérek,
Búcsúzunk hát csendben, te szép lovasélet.

128. oldal

Ildó>!

A mezőhegyesi ménes első katonai parancsnoka Csenkovics József vérteskapitány lett 1785-ben.

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1785
Ildó>!

A hotel emeletére vezető falépcső még eredeti, az 1790-es évekből való. Két helyen kissé megkopott, ugyanis a kishuszárok és a sorozott katonák kettesével mentek fel az emeletre és a vaspatkóval ellátott huszárcsizma némi nyomott hagyott a lépcsőn.

19. oldal

Ildó>!

    Ma fehér hajjal elnézem ezeket a régi falépcsőket, és eszembe jut egy huszárcsíny, mely az 1930-as évek közepén játszódott le ebben az épületben.
    Egy átmulatott szilveszter éjszaka után az egyik huszártiszt – a hajnali órákban hazatérve a laktanyába – felnyergeltette lovát, és a kaszárnya déli feljárója lépcsőjén, lóháton felment az emeletre, ott végigment a folyosón és az északi lépcsőn jött le a földszintre.
    Ez nagy lovasbravúr volt tél közepén, amikor a lépcső fagyos hótól igen csúszós volt. De hát mit számított az egy jól sikerült szilveszter után.

19. oldal

Ildó>!

Ember!
A ló előnye tenger,
a bölcsőnek is ló való,
mert lóvá tesz az ember
és emberré a ló.

20. oldal

Kapcsolódó szócikkek:
Ildó>!

A nagy melegben több magyar katona meghalt. Ezt a parlamentben az ellenzék is felvetette, a lapok is írtak róla, és ez ihlette Ady Endrét a „Mezőhegyesi háború” című versének megírására.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ady Endre
Ildó>!

Ismerkedést a lóval – ellentétben a nővel – mindig a fejénél kell kezdeni.

130. oldal

Kapcsolódó szócikkek:
1 hozzászólás
Ildó>!

Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy Mezőhegyes a Habsburg-dinasztia katonapolitikai törekvéseinek köszönheti létezését. Ugyanis a Mária Terézia, majd fia, II. József császár uralkodása idején folytatott háborúk annyira lerontották a birodalom hadseregének lóállományát, hogy szükségessé vált egy katonai ménes felállítása.

9. oldal

Ildó>!

Nicsak ez meg a „Betyár”! A ló is felkapta a fejét a régen sokat hallott „borízű” hangra, és füleit hátra fordítva, nyugtalankodni kezdett. A szép nonius ugyanis öt éven keresztül Miska bácsi ménesállomásán működött, és az évek során szoros barátság szövődött ember és ló között.
Hogy egy ilyen barátság milyen maradandó tud lenni, azt csak az tudja, aki egy életet élt le a lovak között. A ló emlékezete ugyanis a neki kedves ember hangját, szagát hosszú évekre megőrzi. Ugyanúgy nem felejti el azt az embert sem, aki nap mint nap goromba volt hozzá.
Miska bácsi ezután hirtelen a ló fejénél termett, és átölelve a ló nyakát, meghatódott hangon szólítgatta: – Betyus! Betyus! Kislovacskám, hát megismersz még? És a ló megismerve egykori kedves gazdáját, fejét Miska bácsi vállához hajtva, azon a kedves, halk nyerítő hangon válaszolt, mint amikor a kanca elveszett csikóját megtalálja.

20-21. oldal

Kapcsolódó szócikkek:
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Katona Tamás – Ráday Mihály: Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei II.
Lerner Balázs – Lerner János: Regélő kövek
Granasztóiné Györffy Katalin: Szigetvár – Plébániatemplom
Csécs Teréz – Takács Miklós (szerk.): Beatus homo qui invenit sapientiam
Molnár József: Eger török műemlékei
Paul G. Bahn (szerk.): Régészet
Dercsényi Dezső: Visegrád műemlékei
Csorba László: Magyar emlékek Itáliában
Jonathan Fenby: Hetven csoda Kínából
Bódai József: A kisbéri és a magyar királyi ménesbirtok története