Csendet ​akarok! 4 csillagozás

Csalog Zsolt: Csendet akarok!

„Az ezredvégi szociográfia nemcsak irodalmi szempontól jelentős, hanem hordozott egyféle politikai üzenetet is, életmóddá, magatartásformává kellett váljon, hangsúlyosabban, mint elődeink esetében, és bár többen voltunk, akik ezt az írásmódot választottuk, mindenki tudta, igazából ő a valódi. Nem volt hozzá könyörületes a sors, sem írói, sem emberi pályáján…” (Tar Sándor)

>!
Ant-ko, 1999
168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630375052

Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

hajléktalan

Helyszínek népszerűség szerint

Pest


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
sztimi53 P
Csalog Zsolt: Csendet akarok!

Persze, hogy felkeltette a kíváncsiságom, mivel Tar azt írja, hogy az ezredvégi szociográfia művelői közül ő a valódi. Érdekes, ő a középosztályból származó ember milyen jól tud írni a nála szerencsétlenebb sorsúakról. Véglényekről ahogy ő mondja. Az Én győzni akarok! cigánynovella, némileg hihetetlen sikertörténet a felkapaszkodásról, gyógypedagógia esetből egyetemi hallgató. A számomra kicsit sántító sztori emellett bosszantó, mert a hang, amin a főszereplő szó rettenetesen arrogáns, magas lóról, gőggel beszél. Gondolom szándékos, mégis idegesített. A legeltaláltabb a címadó írás, a lecsúszott, csöves nő balladája, amely nemcsak az ő és hasonlóak sorsáról fest hiteles képet, de az őket körülvevő átlagembert igen találóan jellemzi. Színpadra is vitték, nagyon hatásos lehet, megnézném. Nem tehetek róla hasonlítok. Szóval Tar jobban tetszik, nem tudom azért-e mert ezek pozitívabbak. Emitt van valami reményteljes a végben, míg amott többnyire kilátástalanság és embertelenség tárul elénk. Az utolsók szösszenetek, közöttük nagyon magyarok, amolyan dögöljönmegaszomszédtehene módon, ritkán humorosan, ide jó példa a Folytatólagosleves. Ír a betegségről meg halálról, elmúlásról. Utóbbiról meghatóan, meg- és belenyugvással. Tetszett. Szeretek szociográfiákat olvasni.

9 hozzászólás
>!
Carmilla 
Csalog Zsolt: Csendet akarok!

A sok lecsúszás-történet közül valóban kiemelkedik az Én győzni akarok!, ami épp ellentétes: egy felemelkedés története. Valóban hihetetlennek tűnik, de nem kitaláció: legalábbis én találtam az interneten Orsós Györgyöt, aki Heideggerről tartott előadást az ELTÉn. Azért összevetve a sorsokat – Csalog Zsolt más könyveinek szereplőivel is akár – feltűnő, hogy mennyivel nehezebb, küzdelmesebb a felkapaszkodás, mint a lecsúszás… Nem meglepő, hogy az annyival ritkább is.
    A könyv utolsó írásai valóban az utolsók: Csalog Zsolt hónapokkal a halála előtt írta azokat. Betegen, így nem meglepő a nézőpontváltás: a kifelé figyelő tekintet immár befelé fordul, saját magába tekint. Érzéseit, gondolatait, emlékeit, álmait olvashatjuk, egyszerű és emberi, nem búcsúzik, csak távolodik… És vége.


Népszerű idézetek

>!
Carmilla 

(…) Dosztojevszkijt tűztem műsorra akkoriban, meg ami még emlékezetes: rendesen elbambultam a Julien Sorelen. Háromszor is elolvastam a Vörös és feketét! Meg mellette egy sor még szokatlan dolgot, például Kaffka Margitot – fura, nem? De akkor már egyre inkább a versekre terelődött a figyelmem. Francia szimbolisták. Utána meg József Attila – na ő elég meghatározó élmény volt nekem. A Nincsen apám, se anyám – hát világos: nem vagyok én ezzel a dologgal egészen egyedül! (…)

35. oldal, Én győzni akarok! (Ant-ko, 1999)

Kapcsolódó szócikkek: József Attila
>!
Carmilla 

(…) Végül is van egy jól bevált receptem: megfigyeltem, hogy aki lezseren hülyéskedik, azt sokkal jobban szeretik, mint azt, aki állandóan csak a komoly rizsát nyomja.

68. oldal, Én győzni akarok! (Ant-ko, 1999)

>!
Carmilla 

    „Normálisabban élni” – csak hát egy ABNORMÁLIS világban hogyan??

36. oldal, Én győzni akarok! (Ant-ko, 1999)

>!
Carmilla 

(…) Akkor fogok én szóbelizni, ha majd a döglött ló háton úszni tanul!

59. oldal, Én győzni akarok! (Ant-ko, 1999)

>!
Carmilla 

    Igen, én eléggé türelmetlen vagyok az úgynevezett egyszerű emberekkel. Ezt sokan az orrom alá dörgölték már – csak érdekes módon általában olyanok, akik soha nem éltek köztük!

66. oldal, Én győzni akarok! (Ant-ko, 1999)

>!
Carmilla 

Mink valahogy azt hittük, hogy Pest az ígéret! Aztán: egy nagy frászt! Rosszabb, mint Miskolc. Mer Pesten sokkal kegyetlenebbek az emberek, sokkal de sokkal.

73. oldal, Csendet akarok! (Ant-ko, 1999)

Kapcsolódó szócikkek: Pest
>!
Carmilla 

Így vegetálunk e kies honban. Amelyben immár sem nem hátrány, sem nem szégyen olcsó kis gazembernek vagy oltári furkónak lenni – és ezzel szoros összefüggésben irtó ciki és túlélhetetlen nyomorúság felelősséggel gondolkodó emberként létezni.

142. oldal, Felelősség (Ant-ko, 1999)

Kapcsolódó szócikkek: felelősség
>!
Carmilla 

Kocsmába persze nem jártam el a többivel, mert hát NEM, és CSAK AZÉRT SEM – ami egyértelműen „a szocialista együttélés normáinak a semmibevételét” jelentette, haverkodni senkivel nem álltam le, ha meg szívattak, visszaugattam – na hát persze hogy kiakadtak az elképesztő viselkedésemen. Természetesen kitudódott, hogy esténként zeneiskolába járok – na hát MÉG ILYET!

27. oldal, Én győzni akarok! (Ant-ko, 1999)

>!
Carmilla 

    Ugye hát egy állami gondozott gyerek elég korán találkozik a piával, ez majdnem hogy törvényszerű – na, én ezt a kalandot elég simán megúsztam. Egyszerűen úgy, hogy jóformán nem álltam szóba a munkatársaimmal. Mert valamivel többnek képzeltem magamat náluk! Ha ez beképzeltség, akkor legyen az, rendben: beképzelt vagyok – de én bizony NEM álltam le velük vedelni!

31. oldal, Én győzni akarok! (Ant-ko, 1999)

>!
Carmilla 

    Ugye, hát a csöves életbe is van olyan, hogy barátok. Csak azok bizony általába: ROSSZ BARÁTOK. Mer a jó barát jujuj de nagyon ritka!

85. oldal, Csendet akarok! (Ant-ko, 1999)

Kapcsolódó szócikkek: barát

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Benyák Zoltán: Csavargók dala
Udvarhelyi Éva Tessza: Az igazság az utcán hever
Pőcze Flóra: A Moszkva tér gyermekei
Háy János (szerk.): Alkonyzóna
Vereb István: Törött szárnyú angyalok
Lee Stringer – Kurt Vonnegut: Fedél nélkül New Yorkban / Beszélgetések az írásról
Varga Domokos György: Fittyfirity
Selmeczi Tibor (szerk.): Csöbörből vödörbe
Artner Katalin – Antal Ildikó: Hajléktalan-ellátás Pécsett 1989–2002
Szász Anna (szerk.): A Váltó-Ház