Cigányon ​nem fog az átok 12 csillagozás

Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok

"Én aszondom: íllyen jó világ soha nem vót! Meg nem is lessz íllyen még másik:
De viszonyt íllyen hazug világ se vót még soha.
Mer ma annyit tud a níp hazunni, amennyi csak belefér! Jaj istenem!
Ezelőtt nem hazudott ennyit az emberisíg.
Például én is: csak hazúdtam, hogyha hasznom vót benne. Ha nem vót benne hasznom, akkor én feleslegesnek láttam! Hát ha hasznom vót benne, jó, akkor igen. De amugy?
Én a gyerekekkel is így vótam: lehetett az a gyerek akar míllyen rossz, csináhatott akar mit, nem bántam – de ha hazúdott, azír NAGYON haragudtam!
Hár mír kell hazudni?! MÍR kell eggyik embernek a másikat hazusággal tartani?! Ezt én SOHA nem bírtam megérteni. Pedig most ez lett a divat. Jó, igaz: legtöbb úgy lehet vele, hogy hát haszna van benne.
Csalog Zsolt új kötetében egy bölcs cigányasszony mesél mozgalmas életéről, mulatságos – sokakat nyilván meg is botránkoztató – szókimondással.

Eredeti megjelenés éve: 1988

>!
Maecenas, Budapest, 1988
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 963025817x

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Roszka>!
Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok

Remek kis könyv, egy cigány asszony meséli el az életét. Ízesen, naturálisan, nagyon olvasmányosan. A múlt század elején született, sok mindent átélt, megélt. Némelyik története visszahozta gyerekkorom elfeledett emlékeit. Például a cigányok házalását.

fülcimpa>!
Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok

Igazán ízes, élvezetes írás arról, hogyan látja a világot Juliska néni. Nem kertel, kimondja ami a szívén. Becsületes, dolgos, okos asszony, bár iskolázatlan, de megél a jég hàtán is mert a rafkósság sem kerülte el. Nehéz élete volt, de sok szeretet került bele. Szerencsére. Valóban bölcs asszony, mert tisztán látja az élet nagy változásait, a saját környezetét és fajtáját. Na és persze a legigazabb konklúzió: a cigányok irigyek, kétszínűek. De mióta világ a világ ez a két igazán „értékes” tulajdonság valamennyi emberben ott lakozik. Akár cigány, akár nem. Így van ez. Ugye.

page>!
Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok

.nagy kedvencem! Emberség, humor, gördülékeny anekdotázás, ez utóbbival együtt mégis klassz realizmus. No és a fonetikusan átírt nyelvezet: mintha belebújnál a szereplők bőrébe vele!
Haj, ha orditozás meg szitkozódás, sunyi/buta/sötét/kicsinyes előítéletgyártás, aztán annak világnézetté építése helyett mondjuk ilyeneket olvasnának azok, akik úúúgy tudják, mitől más ember valaki (mondjuk mert cigány…) Ezt betenném kb. a 7-8. évfolyamos kötelezők közé!
Szuperkönyvecske!


Népszerű idézetek

sophie P>!

Sok magyar azt kipzeli: cigány, az cigány! Oszt így összetesznek minket magyarcigányokat az olácigánnyal. Nahát ezír oszt VÍGTELEN tudok haragunni! Mer ezt mink KIKÍRJÜK MAGUNKNAK! Mer az olácigányok nem miköz-zínk valók! Azok lopnak, zsarolnak, gyilkolnak, ölik az asszont! Cigán meg cigán közt JAJ de nagy különbsíg van! Mer az olácigány az OLÁCIGÁNY, a muzsikuscigán meg MUZSIKUS-CIGÁNY! A kétféle cigánba más az érzís, más a gusztus, más az íletük, más a tervük nekik – csak ezt a magyarok nem bírják felfogni!

47. oldal

sophie P>!

Pali vót a rendes neve a gyereknek, de Nyuszinak híttuk. Mer veres, a haja is veres, meg a szeme is veres, igen dísztelén ember a Nyuszi, de jó ember.

89. oldal

sophie P>!

Hát oszt hogy én hogyan kerültem össze a Lacival, azt ne kérdezze tűlem senki se! Mer nem tudom. Mer tűz meg víz vótunk mink ketten!
    Én errül csak egy dogot tudok mondani. Egy mesét. Amit még a rígi öreg cigányoktul hallottam mesélni, az Elek bácsitul, vagy a Marci bácsitul.
    Hogy még amikor a Jízus a fődön vót, oszt a Szent Péterrel vándoroltak falubul faluba, mentek az úton – oszt megláttak egyszer egy cigánt. Aki fekszik a fődön hanyatt, oszt tátva a szája neki. Mer hullott ípp egy kicsikét a manna – oszt hogy hátha beleesik a szájába is eggy oszt lenyeli oszt jóllakik vele! Hébe-korba pottyant is eggy, azt szípen lenyelte a cigány, oszt tátotta tovább a száját!
    – Mester! – aszondja a Péter a Jízusnak, mer így szólította mindig. – Micsoda erős-egíszsíges fiatal ember ez! De – aszondja – hogy lehet hogy ennyire lusta?
    – Péter – aszondja a Jízus –, hát így lesz kerek a világ! Ha mindenféle forma van benne!
    Mennek akkor tovább. Egyszer oszt megin látnak valamit. Lássák, hogy a fődön arassák ípp a búzát. Ászt egy jány, egy szíp cigányjány: danol, táncol, fütyöl, úgy szedi a markot!
    – Mester – aszondja megin a Péter –, míllyen élínk ez a jány! Míllyen szorgos, míllyen íletrevaló!
    – Az, ugye? Oszt tudod-e – aszondja a Jízus –, hogy az a szájatáti lusta fogja elvenni felesígül ezt az íletrevaló jánt?
    – Ugyan Mester – aszondja a Péter –, hát csak nem csinálsz íllyet! Hát ezek vónának egymáshovalók? !
    – Csak így lehet, Péter! – aszondja a Jízus. – Mer ha két mulyát tenník össze, meghalnának íhen. De így, hogy eggyik ügyes lessz, dögös, így csak jutnak tán mégis valamire!
    Na hát minállunk is ezt gondolhatta a Jízus, hogy eggyüvé adott minket!

27. oldal

fülcimpa>!

Úgyhogy szóval cigánba is van ollyan, hogy csak lealjasítsa magát is, meg másikát is. Hogy csak a szígyent hozza a többi cigánságra.

160. oldal

fülcimpa>!

Mer ez így van: mentül több valamije van az embernek, csak anná többre vágyik! Nemcsak cigánba, magyarba is így van ez! Hogy mentül jobb a helyzete, anná jobbat kíván! Oszt a vígin: ZSUPSZ vissza a sárba, oszt nem maradt semmije se!

164. oldal

sophie P>!

Gyöttek akkor a nímet üdők. Elgyött még annak is az üdéje hogy táborokba hurcolták a cigánságot.
    De MÍR haragudtak ezek a nímetek annyira a cigánra?! Ezt nem tudom megérteni! Mer jó, aszondták: nem szeretnek dógozni a cigányok. Hogy spekulántok! Hogy amék nem lop, az Spekulant, oszt mind csak ebbül ílnek! De hát hogy ezír KIIRTANI űket?! Meg a zsidókat is! Tán azír hogy több eszünk vót mint ű nekik, ezír akartak elpusztítani minket?
    Mocskos disznók vótak a nímetek! Nade nem is szidom űket – mer a magyarok még rosszabbak vótak, még hamissabbak! Mer az a nímet hunnan tudta vóna hogy én a világon vagyok? De ám a magyarok tudták! Oszt beadták a nívsort a nímeteknek! Hogy azok csak szólígatták a neveket a papirosrul, hogy na Gyurka, Gyula, Dezső, Lajos, gyerünk!
    Ha elszökött? Hát elszökött! Mer el lehetett szökni! De másnap oszt mentek ám írté! Megkerestík akarhun vót is, mer a magyarok tudták hun keressík! Megtanálták – akkor oszt az Isten irgalmazzík neki!
    Úgyhogy szóval a magyarok még rosszabbak vótak mint a nímetek. Mer amék magyart megtettík parancsnoknak, az oszt megbaszta vóna az anyjának a száját is! Na ugye mit is lehetett vóna várni a buta parasztoktul – –

55. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lakatos Menyhért: Akik élni akartak
Korniss Péter – Závada Pál: Egy sor cigány
Jean-Pierre Liégeois: Romák Európában
Horváth M. Judit – Stalter György: Más Világ / Other World
Tenigl-Takács László: Szentmárton könnyei / Lacrima Színmarti
Bódis Kriszta: Artista
Szabó Magda: Régimódi történet
Veres Péter: Falusi krónika
Molnár Géza: Külvárosi barangolás
Őrszigethy Erzsébet: Asszonyok férfisorban