Mindennapok ​az Országházban 2 csillagozás

Csákó Beáta – Samu Nagy Dániel: Mindennapok az Országházban

Az Országház életében nem csak az ünnepek, hanem a szürke hétköznapok voltak többségben, amikor a hivatalnokok és a műhelyekben dolgozók végezték mindennapi munkájukat, az itt lakók élték életüket. Könyvünk ezekbe, a szürkeségük ellenére mégis sok érdekes színfoltot magukban rejtő hétköznapokba nyújt betekintést.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Országházi séták Országgyűlés Hivatala

>!
92 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155674532

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

pável>!
Csákó Beáta – Samu Nagy Dániel: Mindennapok az Országházban

Pár kuriózum az ország legnagyobb irodaházának történetéből – a kellő tisztelettel, de néha a szükséges frivol hangnemben:

Kié a vár…?
-1919-ben, a Kommün idején a parlament a Belügyi Népbiztosság Politikai Nyomozó Osztályának egyik bázisa, akik itt is, az alagsorban „foganatosítottak” kihallgatásokat és „előállításokat” (kérdés, ez jelentett-e pl. a verést is)
-az 1920-as években a friss határokon túlról menekülők, a „vagonlakók” családjából több száz gyermeket itt szállásolták el
-a Rákosi-érában szervezetileg is annyira háttérbe szorult a parlamentarizmus, hogy a Ház üzemeltetését is átvette a kormányfői hivatal (Minisztertanács), magának az Országgyűlésnek mint testületnek már irodája is alig volt az épületben
-az elnöki szék üléspárnája forgatható: műszakváltáskor nem egymás seggmelegébe ülnek bele a levezető elnökök

…és kié a lekvár?
-az alagsorban több szolgálati lakás is volt a századforduló óta, pl. orvosnak, tűzoltóknak, gépkezelőknek, szerelőknek, egyes tisztviselőknek pedig a félemelet körül alakítottak ki ezeknél lakályosabb szolg. lakásokat. 1945 után a Ház éttermének akkori orosz vezetője is itt lakott átmenetileg.
-voltak szerencsésebbek, akik évtizedeken át itt laktak, mégpedig a Kossuth térre néző, berendezett, többszobás lakást kapott pl.1910-1937 közt bizonyos Edelényi István hivatalnok és családja – akik, külön kamra híján, a Ház egyik kisebb lépcsőházában tárolták lisztet, mézet, lekvárt stb… Edelényi 1937 után feljebb lépett a ranglétrán, gazdasági főig. lett, így nagyobb szolg. lakást kaptak, akkorát, hogy az előszobában hintát szereltek fel a gyerekeknek
-annyira lakóház jelleget öltött néha a T. Ház, hogy a pincében baromfit tartottak ketrecben (amelyekből a tyúkok gyakran kiszöktek), a belső udvarokon még poroló is volt, a mosott ruhát pedig a padláson szárították (csak a házmester hiányzott, de azóta lett az is, szép kövér bajusszal)
-irodaház (vagy inkább pártház) jellege leginkább 1948 után volt, amikor egy db tűzoltó kivételével minden szolgát és alkalmazottat kiköltöztettek

Rendbontók
-a 1904-es rendbontás és üléstermi randalírozást követően felállított, majd a tiltakozások miatt hamarosan le is szerelt Parlamenti Őrség díszes egyenruháját az Operaház kelléktára kapta meg (1913-ban újjászervezik őket – és a díszszablya mellé már revolvert is kapnak. Mellettük külön detektívcsoport is működik a Házban a két vh. közt.
-bár a Ház a méretes panamák és svindlik helyszíne, kicsiben is történtek bűnesetek: pl. 1909-ben egy irodatiszt elsikkasztotta a dolgozók bérházának beszedett lakbérösszegét, cserébe nyolc hónapnyi mandátumot nyert a börtönbe
-1935-ban a házi múzeum – csupán egy madzaggal elkerített tárlatából – ellopták Deák Ferenc aranyóráját, de hiába nyomoztak a házidetektívek (máig lezáratlan a hazai Q ügyosztály eme aktája)*

Afterparty a Házban!
-1911-ben nyilvános (!) teraszétterem nyílt a Duna felőli alagsorban, többek közt itt dolgoztak elsőként pincérnők Budapesten, de a Ház akkori fura ura (Házelnök) gyorsan visszavágta a hangulatot.
-u.itt a világháború utáni nyomorban szociális konyha nyílik a hivatalnokoknak, a trianoni menekülteknek
-a Kommün idején a Kommün kormányához a konyhafelszerelést a Wenckheim palotából (ma: FSZEK) hozták át (vajh' mit szóltak ott ehhez, amikor Báró Wenckheim hazatért?)
-1930-ban egy akkori bérlő népiesch-é alakíttatta a képviselői éttermet, csárda-miliőt teremtett, és még búbos kemencét is beépített egy étkezőbe (ahol is Csóka Feri bandája húzta)
-a két háború közt két bérlő is csődbe ment (sűrűn cserélődtek a bérlők az előírt alacsony árak miatt), ezért elárverezték az éttermi bútorokat (ma próbálj meg inkasszót kimondani ott bármire)
-1989-ben épp a Gundel mondta fel a szerződést, utánuk a Belügy, majd a HM vette át a konyhát
-saját fodrászat 1907-től van, máig (házi, saját fogorvos pedig 1957-től – ez utóbbi mára a szomszédos pártirodaházba költözött)

A fejre vigyázzunk!
-orvos is rendelkezésre állt a kezdetektől, kellett is, mikor pl. 1910-ben – verekedés közben – Khuen-Héderváry Károly kormányfő fejéhez vágtak egy súlyos tintatartó-fedelet
-Mayländer Mihály (Fiume 1897-ben megválasztott polgármestere, majd képviselője) itt hunyt el 1912-ben: infarktust kapott a ruhatárban.
-de a legfurább orvosi eset a Házban: egy pincért kellett elsősegélyben részesíteni, miután a feje beszorult az ételliftbe (dátumot itt nem ír)

Betört kapuk és egyéb zugok
-’56 abszolút legelső forradalmi jelenete 1956. január 22-én zajlott: ideges tömeg nyomta be az egyik bejárati kaput – és nem is filmforgatás volt: valójában a TIT szervezett túl sok látogatót aznapra és türelmetlen néplélek, a tömeglélektan szolgálatba helyezte magát…
-hasonló történt két ízben is Rákosi idején (!), 1946 legvégén nők egy csoportja, majd építőmunkások rontottak be és jutottak el memorandumukkal egészen Rákosi irodájáig, árcsökkentést követelve (kaptak ígéretet)
-a nyitás óta ingyenes karzatjeggyel látogathatók az ülések, erre gyakran túljelentkezés volt, a csúcs Gömbös idejére esett.
-a Ház turistáknak is régóta nyitott, az 1980-as évekre már két saját idegenvezetője is volt a Háznak
-1924-ben az addigi vegyszeres rágcsálóirtást felcserélték Kittyre, a kutyára, aki kísérőjével naponta járta át a Ház zugait. (Hello, Kitty! – mondta Bethlen, majd tovább konszolidált.)

* bár nem e füzetke tárgya, hadd egészítsem ki a magyar nemzeti panteon hiánylistáját: eltűnt még, geszti kriptájából, Tisza István koponyája, valamint hasonló módon, sírja kifosztásával, Kádár felsőteste. Valahol, valakik nagyon intim házigyűjteményt őriznek…


Hasonló könyvek címkék alapján

Balázs Attila: Zugliget története
Kordos Szabolcs: Egy város titkai
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete
Pereházy Károly: A régi belváros
Róna Tibor: Budapesti kirándulóhelyek
Vajda Sándor: Budapest tegnap
Neumann Károly: Részletek a Feneketlen-tó múltjából
Tenk András: Pesterzsébet és a Kis-Duna mente
Szemes István (szerk.): Úttörővasút
Szemes István (szerk.): Budai séták